Srácok,
Tegnap megígértem, hogy összegzem az elmúlt napokban megbeszélt érettségi stratégiát, és mint javaslatot, közzéteszem itt, az osztálycsoportban is. Közben aztán úgy összegyűltek a gondolatok, hogy a szöveg egy amolyan "ballagási beszéd-pótlékká" nőtte ki magát.
Tudjátok, sokat emlegettem, hogy ti vagytok az első olyan osztályom, akiket végigvihettem négy éven át. Éppen ezért először mély szomorúság vett erőt rajtam, amikor kitört a járványhiszti, és nyilvánvalóvá vált, hogy a legszebb (és legidegesítőbb) utolsó heteket nem együtt éljük át. Aztán, ahogy telt az idő, azt kezdtem észrevenni, hogy ez a végjáték nem hogy elrontja, hanem épp ellenkezőleg: megkoronázza (bocs:) a közös munkánkat. El is mondom, miért.
A digitális oktatásra való hirtelen és kényszerű átállás olyan, mint egy időugrás. Évtizedeket repülünk előre az időben, és meglátjuk, mivé válnak a társadalmak, ha a mostani irányba haladnak tovább. Az emberek saját kis szűk terükben aszalódnak, digitális köldökzsinóron tartják a kapcsolatot a külvilággal, egyes intézmények (mint például a közösségi média) mindenhatóvá emelkednek, mások (mint például az iskola) elbuknak. Valósággá válik a Wachowski-testvérek 1999-es ellen-utópiája: a Mátrix. Mielőtt felmerülne a kérdés, hogy miért örülök egy ilyen helyzetnek, emlékeztetlek titeket arra, hogy a film nem csak azt mutatta meg, hogyan válik az emberiség nyáladzó ösztönlénnyé vagy programozott tömegemberré, hanem azt is, hogyan képes felvenni a harcot a Személy az elidegenedett, tárgyiasított világgal. 2020 tavasza a Mártrix kora, amely kristálytisztán megmutatja, hogy a kamaszkoruk utolsó évét élő diákok hol állnak az ember megvalósulásának hármas lépcsőjén:
- az ösztönlényt nem érdekli más, mint saját szükségleteinek kielégítése. Az ösztönlény számára a karantén pusztán egy rendkívüli tanítási szünet, amelyben vígan élvezheti az életet.
- a tömegember rendezett világban akar élni, ezért (kellő fenyegetés és ijesztés hatására) hajlandó betartani bizonyos szabályokat. "Letudja" a szükséges feladatokat, aztán megnyugszik.
- a Személy egész létezését belső késztetés hajtja. Ahogy Sartre mondja: "Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát." Stabil egzisztenciális középponthoz igazodik akkor is, amikor már rég feje tetejére állt a világ, és a többiek emberhúst esznek hordákba tömörülve. A Személy felülemelkedik a természet és a társadalom korlátain. Örök jelmondata: "haladd meg önmagad".
Ezúton mondok köszönetet azoknak, akik az utóbbi típushoz méltó szellemben rendszeresen és aktívan vettek részt a Discordon tartott órákon. A digitális elszigetelődés heteiben ezek az alkalmak jelentették számunkra a személyes iskolai együttműködés halvány pótlékát. Most, a ballagás tervezett napján úgy érzem, az osztály fele nem csak szellemileg, de lelkileg is felkészült az érettségi vizsgára. Számukra emlékeztetőként, a többiek számára javaslatként fogalmazom meg az alábbi öt pontot.
1. IDEGRENDSZER
Kérlek, pihend ki magad a maradék négy éjszakán. Sok diák napi rutinja felborult az elmúlt időszakban. A tegnapi órán az derült ki, hogy a jelenlévők fele este tíz és éjfél között feküdt le aludni, a másik fele éjfél és hajnali 4 között. Ne feledd, hogy május negyedikétől minden nap korán kelsz, és egész délelőtt szellemi munkát végzel majd. Ne bízz az energiaitalban, csokoládéban, mert ezek csak időlegesen dobnak fel, és akkor sem segítik az elmélyült munkát. Nem az agyadba pumpált cukor fogja növelni a teljesítményedet, hanem az idegrendszered kipihentsége. Ezt csak a vizsgát megelőző napok tudatos szabályzásával tudod elérni. Feküdj le időben, kelj fel korán (május f*n elsején is!), egyél, igyál eleget. Lehetőleg vizet, naponta 2-3 litert.
(Kiegészítő információ: a sterilizálós őrület miatt nem nagyon ehetsz majd a teremben, szóval, ne hozz szendvicset, pörköltet, kerti sütőt.)
2. ADMINISZTRÁCIÓ
Bár már kilencedik óta gyakoroljuk a vizsgahelyzeteket (videós feleletek stb.), nem szabad elfelejteni, hogy az érettségi sokkal összetettebb megmérettetés, amelynek sok járulékos elemére kell odafigyelni. Ezeket gondosan összegyűjtötte nektek az iskola vezetése, és elküldte több elektronikus felületen. Csak néhányat emelek ki közülük:
- A vizsga napján legalább fél (de ahogy mi beszéltük: egy) órával a vizsga kezdete előtt érj be az iskolába. Az érettségi napja szent. Ha elkésel, úgy jársz, mint az ír asszony, aki elejtette a cserepet a templom újrafedésekor.
- Hozd el a kilétedet igazoló okmányokat, mert anélkül meg sem ismerünk.
- Gondoskodj számológépről, íróeszközről, vonalzóról.
- Ha saját függvénytáblát, atlaszt, szótárt használsz, akkor azokat az első napon hozd be.
- Ügyelj az írásképre (minden tárgyból!). Amit nem tudunk kiolvasni, azt úgy vesszük, hogy nem írtad le.
- Ügyelj a szövegeid rendezettségére. Használj annyi vázlatlapot, amennyi csak kell.
- Ügyelj az idő hatékony beosztására. Magyar nyelv és irodalom esetében van egy fontos rész, ami rajtad múlik:
Hétfőn 9:00-kor kezedbe adnak egy 16 oldalas füzetet, benne a szövegértési feladatsor és az érvelő/gyakorlati szövegalkotás. Te határozod meg magadnak, hogy milyen arányban osztod fel a rendelkezésre álló 90 percet. Az útmutató a 60+30-at javasolja, én inkább (a szövegértési feladatok nehézségéből kiindulva) a 70+20-at.
10:30-kor kiveszik a kezedből a füzetet, és odaadnak egy újabbat, a műértelmező szövegalkotást, amelyben kettőből választhatsz: egy novella vagy két vers értelmezése. (Legalábbis az eddigi években ez volt a leosztás a vizsgák 85%-ában.) Két és fél órát dolgozhatsz vele, ami rengeteg (ha összecsapod) és pont elég (ha komolyan veszed).
3. FOGALOMHASZNÁLAT
Ha egy mondat vagy bekezdés megformálása után megállsz, veszel egy mély levegőt, akkor elkerülhetsz olyan bakikat, amelyeket még most hétfőn is olvastam: "A novellát a költő..." Nem költő, hanem író/szerző/alkotó, ezt magatok is tudjátok, csak az ideg és sietség miatt gyakran benne marad a szövegekben. Most ne legyen így, szánjátok rá az időt a kigyomlálásukra.
Vigyázzatok a sztárfogalmakkal: káosz, kozmosz, egzisztenciális középpont, kozmikus magány, lendkerekes autó, ösztönlény, ősvalami, kauwa-auwa, szociális spektrum, narratíva, tárgyiasítás. Ezek egy része az általam vallott perszonalista filozófia kifejezései, másrészt a veletek közös gondolkodás során "felkapott" szavak. Ne úgy használjátok az érettségiben őket, mintha mindenki számára ismertek lennének. Mindig fűzzetek hozzájuk rövid magyarázatot, hogy a minket nem ismerő olvasó is el tudjon igazodni a szövegben.
4. BIZALOM
Sok korábbi érettségit megnéztük, és igen vegyesek voltak a novellákkal kapcsolatos reakcióitok. Gyakran mondtátok: "Ez szar." "Nincs befejezve." "Ez beteges." Emlékezzetek rá, hogy végül mindegyiknél megtaláltuk az értelmezés kulcsát. Volt, hogy az én irányító kérdéseim hatására, volt, hogy már magatoktól. Hétfőn nem leszek ott, hogy segítsek, de nincs is már szükség rá: bíznotok kell - egyrészt a feladatokat összeállító bizottságban, másrészt magatokban.
A bizottság sosem ad értelmetlen, beteges gondolkodású szöveget. Olyat viszont adhat, ami első olvasásra ilyennek tűnhet. Mint például a legutóbb értelmezett Lovik-novella. De aztán ha jobban megnézzük, felfedezzük, hogy a mű furcsasága valójában csak egy ironikus játék. Mint, mondjuk, egy vicc esetében. Azonban akármilyen tréfás kedvű is a bizottság, mindenképpen olyan művet ad, amelyben jól körülhatárolható a novella fókuszában álló jelenség. Hogyan fogod ez megtalálni? Úgy, hogy bízol magadban. Bízol az intuíciódban. Már az első olvasáskor lejegyzel minden benyomást, kérdést, ötletet, majd összerendezed őket, megírod a novella sűrítését 6-8 mondatban, és mint a nap, olyan világos lesz számodra, hogy miről is van szó.
5. ÖNMEGHALADÁS
A mai napon nem csak az utóbbi pár hét digitális oktatását hagyjuk magunk mögött, hanem négy középiskolai évet is. A bevezetőben sugalltam, hogy közületek áprilisban eléggé sokan vizsgáztak gyengén az önmeghaladás terén. "Egy lusta szar vagyok tanár úr..." - mondja az egyik társatok a tőle megszokott nyers őszinteséggel. Ám ez nem vonatkozik a teljes négy évre, pláne nem vonatkozik a személyiségetekre. Számomra fantasztikus volt a veletek töltött idő. Sokat tanultam magamról, a világról, és közben annyi szeretetet kaptam, amit meg sem próbálok szavakban kifejezni.
Jövő héten nem az önmeghaladásotok, hanem pusztán az "érettségetek" vizsgája kezdődik. Magyarul: kiderül, hogy mennyire jók lesztek majd tömegembernek. Az érettségi a középszerűség mércéje. Többet most nem is kívánhatunk tőletek, hiszen a valódi vizsgák majd csak utána jönnek: családteremtés, otthonteremtés, és a halálosan unalmas hétköznapok elviselése. Akkor derül majd ki, hogy kinek hol van az egzisztenciális középpontja: életeteket a szellem és az értelem erős sziklájára, vagy az ösztönök és szükségletek fortyogó mocsarára építettétek.
Szóval, a személyes önmeghaladásotok egyelőre még nyitott történet. Ám egy másik nézőpontból kész mérleget lehet vonni: közösségként. A 12.A mint közösség nem haladta meg önmagát (nem véletlenül kaptátok tegnap búcsúzóul Csuja Imre szavait). Ebben valamennyire talán én is hibás vagyok: nem lökdöstelek erőszakosan az iskolai rendezvényekre, közösségi megmozdulásokra. Helyette holmi hülye szimbólumokkal próbálkoztam: kauwa-auwa, T5 kifestése, beavató videók. De akármilyen rosszul is vizsgáztunk a közösségi aktivitás terén, bennem él a remény, hogy a többségetek valódi közösségi emberré válik majd. Képzelhetitek, mennyire jól esett, hogy Urbán Sanyi ezt írta a most megjelenő Osztálynapló kiadványba:
"A szakma elsajátítása után bízom benne, hogy sikeresen el tudok helyezkedni olyan helyen, ahol meg tudom haladni önmagam, és hasznos tagja tudok lenni az ott kialakult közösségnek."
A jövő héten az én dolgom már csak a bizakodás, a tiétek pedig a munka. Sok sikert kívánok hozzá. Hétfőn reggel majd személyesen is.
Sziasztok!
(utóirat: a kauwa-auwánk él és virul, otthon őrzöm, amint a mellékelt képen látszik:)
A 19. század az identitáskeresés ideje az európai ember számára. Több mint ezer évig az önazonosságot a kereszténység jelentette, ami a tudományos és társadalmi változások hatására egyre inkább háttérbe szorult. Jól mutatja ezt az Isten szerepvesztését összefoglaló táblázat:
Ám a kereszténység térvesztése nem jelenti azt, hogy a vallás (mint identitásképző erő) háttérbe szorult volna, sőt. Mire Darwin 1859-es könyve (A fajok eredete) megjelent, már javában tombolt Európa új vallása: a nemzeti öntudat.
Ha megkérdeztél valakit a 16. században, hogy „Ki vagy te?”, akkor a neve után a felekezetét közölte (azaz: melyik keresztény ághoz tartozik). Ugyanerre a kérdésre a 19. században már a nemzeti hovatartozás volt a válasz. Ez a változás a nemzet kultikus (nagy becsben tartott) dalaiban is megjelent. Kölcsey Himnusza előtt a katolikusok első számú dala a „Boldogasszony anyánk…” kezdetű népének volt, a reformátusoké pedig a 90. zsoltár.
Kölcsey Himnusza 1989-óta hivatalosan is Magyarország nemzeti imádsága, megírásának dátuma (január 22.) pedig a magyar kultúra napja.
A szöveg 21. századi érvényességéről lehet (és érdemes is) vitázni. Ehhez jó indítás Puzsér Róbert Sznobjektív című műsorának alábbi részlete:
Kölcsey Himnuszát és Vörösmarty Szózatát az alábbi szempontok szerint hasonlítottuk össze:
A Vörösmartynál megjelenő nemzethalál-vízióban Herder német történész „jóslata” jelenik meg, aki szerint: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”
Gondolatkísérlet
Az alábbiakban elképzeljük, hogy a politikai vezetés elszánja magát a nemzet dalának frissítésére, azaz: a Himnusz lecserélésére. Minden 14 év feletti magyar állampolgár postaládájába levél érkezik, amelyben felkérik őt, hogy szavazatával segítse a döntést: a négy népszerű dal közül melyik legyen Magyarország új himnusza?
2021-es tételsor: kattints ide
1. A kommunikációs folyamat tényezőinek, céljának, funkcióinak, valamint ezek összefüggésének megértése, bizonyítása beszédhelyzetek elemzésével, szövegértelmezéssel, szövegalkotással.
A kommunikáció szó latin eredetű (jelentése: közössé tesz): tájékoztatás, információcsere.
tényezői:
1. Közlő vagy feladó (aki beszél).
2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek).
– A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak.
3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)
4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek.
5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését.
6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb.).
– a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van).
2. Az emberi kommunikáció nem nyelvi jelei és kifejezőeszközei (pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, testtartás, fejtartás, csend).
(metakommunikáció: 75% - nyelvi: 25%)
Tájékoztatnak a beszélő (Feladó) érzelmi állapotáról + a hallgatóhoz (Címzetthez) való viszonyáról. A hallgató is állandó visszajelzést ad
Nyomatékosítják a szöveget, mondanivalót (Üzenetet)
Kultúránként változóak is lehetnek (pl. araboknál elvárás, hogy evés után böfögni kell – nálunk illetlenség; vagy a japánok mindig meghajolnak a tisztelet jeléül - nálunk a hajlongás megalázkodást, szolgalelkűséget jelent)
1. A beszéd zenei eszközei: hangsúly – hanglejtés – hangerő – beszédtempó – beszédszünet
2. Mimika – arcjáték: tekintet, 4 alapvető érzelem (öröm, bánat, meglepettség, undor)
3. Gesztusok (kézmozdulatok)
feltartott mutatóujj: leckéztetés, fenyegetés - kéztördelés: bizonytalanság, szorongás - kifelé nyitott tenyér a test előtt: elutasítás - kitárt karok: öröm, ölelési szándék - összetett kéz: kérés
4. Testtartás: A magabiztosságot az jelzi, ha valaki minél több helyet foglal, minél több helyre terjeszti ki a testét (asztalon a láb: területmegjelölés, hátradőlés: önbizalom)
Az önbizalomhiányt, szorongást az jelzi, ha valaki minél kisebbre húzza össze magát, a kezét a teste elé veszi. Görnyedt testtartás, pótcselekvések (pl. körömrágás, kéztördelés, hajbirizgálás).
3. A kommunikáció formája: a szóbeliség és az írásbeliség.
Mindennapi életünkben lényegesen többet beszélünk, mint amennyit írunk, de a nyelvi normák teljesebben, magasabb szinten érvényesülnek az írott nyelvben.
A szóbeli közlés
- Hallható (akusztikai), időhöz, helyhez kötött, általában mulandó
- A közlésfolyamat résztvevőinek visszajelzési lehetőségei vannak
- Gyors gondolkodást igényel, mert azonnal kell fogalmazni
- A nyelvi és a nem nyelvi és zenei kifejezőeszközök egyaránt fontosak
- Ösztönösebb, igénytelenebb szóhasználat, lazább szerkesztésű mondatok jellemzők
- Nyelvi illemszabályokhoz kevésbé igazodik, azoktól kisebb-nagyobb mértékben
eltérhet
- Hiányos szerkezetű mondatok túlsúlya.
- Nyelvi panelek, töltelékszavak, közhelyek használata előfordul. Gyakoriak a
mellérendelések.
- Beszélgetés, vita, interjú, megbeszélés, előadás, felszólalás, rádiós-televíziós
hírolvasás stb
Az írásbeli közlés
- Olvasható (vizuális), időben kevésbé korlátozott, helyhez kevésbé kötődik
- A visszajelzési lehetőségek korlátozottak vagy időben késleltetettek
- Időt hagy a gondolkodásra
- A nem nyelvi kifejezőeszközök kevésbé fontosak.
- Tudatosabb, igényesebb szóhasználat és szabályosabb mondatszerkesztés.
- Nyelvi illemszabályai szigorúbbak
- Teljes mondatok túlsúlya
- Előfordul(hat) irodalmi vagy szakszavak használata is. Csiszolt mondatok,
alárendelések,
- arányosság jellemzi.
- Tanulmány, cikk, hivatalos levél, magánlevél, napló, emlékirat, kritika, esszé.
4. Tény és vélemény, tájékoztatás és véleményközlés megkülönböztetése a tömegkommunikációban
Tájékoztató műfajok:
1. Hír:
- az újságírás egyik alapműfaja
- friss, közérdekű információt kell közölnie
- az alábbi kérdésekre válaszol: Ki? Mit? Mikor? Hol? Miért? + Hogyan? (5+1)
- elsősorban tájékoztat
- mindig címmel jelenik meg
2. Tudósítás: helyszínről jelentkező hír
3. Riport: az újságíró egyszerre elbeszélő és cselekvő résztvevő, párbeszédeket, helyzetrajzot, jellemfestést, személyes hangot alkalmaz
4. Interjú:
- párbeszédes szerkezet (kérdés—felelet)
- kifejtett beszélgetés egy a befogadó érdeklődésére valamilyen szempontból számot tartó személyiséggel
Véleményközlő műfajok:
1. Kommentár = hírmagyarázat:
- hírek, információk megértését segíti elő háttéranyagok bemutatásával
- fogalmakat magyaráz, értékel, véleményt mond benne
2. Glossza:
- rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záródó írás
- bármilyen hétköznapi jelenséget gúnyol
- személyes hangvételű
- stíluseszközei: a nagyítás, túlzás, fokozás
- az olvasó érzelmeire kíván hatni
3. Jegyzet:
- valamilyen hétköznapi esemény egy-egy szálát ragadja meg
- rövid, stíluseszközökben gazdag
- célja: hasson az olvasó érzelmeire és gondolkodásra késztesse
5. A magyar nyelv eredete, finnugor rokonságának bemutatása.
A nyelvek közös származás alapján nyelvcsaládokra oszthatók. Egy-egy nyelvcsalád valamikor közös nyelvet beszélt, ezt nevezzük alapnyelvnek. A nyelvrokonság azt jelenti, hogy egy „nyelvcsaládba” tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből az idők folyamán – a történelmi és társadalmi változások, a térbeli eltávolodás eredményeként – önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonatkozásokat is megőriztek.
A magyar nyelv a finnugor eredetű, s mint ilyen az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik. A finnugor őshaza hollétére vonatkozóan különféle elméletek születtek. Az ősi együttélés helyét valahova az Ural-hegység délnyugati lejtőjére teszik.
Bizonyítékok: szabályos hangmegfeleltetések: az ősi örökség szavaiban az azonos helyzetben levő hangok egy-egy nyelvben azonos módon viselkednek: vagy megmaradnak, vagy azonos módon változnak meg
6. A mai magyar nyelvművelés néhány kérdése.
A nyelv folyamatosan változik, sosem állandó.
A nyelvművelés a nyelvünk mai állapotát, működését, használatát vizsgálja.
A nyelvművelés célja:
- Az emberek minél jobban ismerjék a nyelv használati szabályait, és ennek megfelelően beszéljenek és írjanak
- A nyelv minél alkalmasabb legyen a nyelvhasználók igényeire és a világos közlésre
Leggyakoribb nyelvhasználati problémák / hibák napjainkban:
- Töltelékszavak használata: hát, izé, tök, ilyen, stb.
- Túl sok szleng szó, kifejezés használata:
szerencse: mák, mázli, stb.
meghal: kipurcan,kinyiffan, feldobja a talpát, stb.
pénz: zsé, lóvé, zseton, suska, stb.
- Trágár, igénytelen szavak használata
- Aránytalanul sok szórövidítés: pl. Balcsi, fürcsi, kari, tali, depi, cuki,stb.
- Direkt helyesírás torzítás (főleg interneten, sms-ben): cejetlek, naon, jah, vok, stb.
- Elharapott szóvégek: pl. azér’; mer’; stb.
- „nákolás” – E/1 feltételes módban: olvasnák, akarnák, stb. (helytelen formák)
„suk-sükölés”: szeretjük helyett szeressük, látjuk helyett lássuk (helytelen formák)
- ikes igék E/1-ben kijelentő módban: dolgozom helyett dolgozok; eszem helyett eszek (helytelen formák)
- Névelők helytelen használata: a Kati, a Tomi (nevek elé nem szabadna kitenni!)
- Túl sok idegen szót használunk; ez hibának számít, ha van helyette rendes magyar megfelelője is a kifejezésnek. Pl. happy, like, feeling, shopping
- Terjengő névutós szerkezetek (A kérését továbbították a vezetőség felé)
A nyelvművelés területei, eszközei:
A nyelvművelés legfontosabb területe az oktatás. Ezen kívül különböző nyelvművelő rádióműsorok, internetes honlapok, folyóiratok, kulturális rendezvények
7. A mai magyar nyelvművelés néhány kérdése
Leggyakoribb nyelvhasználati problémák / hibák napjainkban:
- Töltelékszavak használata: hát, izé, tök, ilyen, stb.
- Túl sok szleng szó, kifejezés használata: - szerencse: mák, mázli, stb.
- meghal: kipurcan, kinyiffan, feldobja a talpát, stb.
- pénz: zsé, lóvé, zseton, suska, stb.
- Trágár, igénytelen szavak használata
- Aránytalanul sok szórövidítés: pl. Balcsi, fürcsi, kari, tali, depi, cuki, stb.
- Direkt helyesírás torzítás (főleg interneten, sms-ben): cejetlek, naon, jah, vok, stb.
- Elharapott szóvégek: pl. azér’; mer’; stb.
- „nákolás” – E/1 feltételes módban: olvasnák, akarnák, stb. (helytelen formák)
- „suk-sükölés”: szeretjük helyett szeressük, látjuk helyett lássuk (helytelen formák)
- ikes igék E/1-ben kijelentő módban: dolgozom helyett dolgozok; eszem helyett eszek (helytelen formák)
- Névelők helytelen használata: a Kati, a Tomi (nevek elé nem szabadna kitenni!)
Túl sok idegen szót használunk; ez hibának számít, ha van helyette rendes magyar megfelelője is a
kifejezésnek. Pl. happy, like, feeling, shopping, stb.
Ezeket sokszor magyarosan toldalékoljuk: feelinges, shoppingolok, stb
8. Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre
Az információk világában való eligazodás lényege a keresés.
Információs társadalomnak nevezik a XX. század végén kialakult társadalmat, melyben az információhoz és a tudáshoz való hozzáférés könnyebbé és gyorsabbá vált.
Az információs társadalom is épít a nyelvre, hiszen az információ sokszor nyelvi alapú. Igaz, sok esetben a nyelvi közlés már csak kiegészíti a képeket és a mozgóképeket. Az információs technikák a nyelv minden szintjén hatnak, megváltozik az írás, a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegalkotás, a nyelvhelyesség és a helyesírás.
Az e-mail, az sms és a chat létrehozta az „írott beszélt nyelvet”. A kézírás gyakorlata ritkul, többek szerint romlik is az íráskép.
A szövegszerkesztők automatikus javításai régóta befolyásolják a helyesírásunkat. Például elfedik a tudásbeli hiányosságokat. A hónapok nevét a magyar kisbetűvel kezdi, de a szövegszerkesztő az évszám pontja miatt nagybetűvé módosítja. E hiba még az üzletekben kapható naptárakon is megjelent. Az írásjel-használati hibákat a szövegszerkesztők sem tudják kijavítani.
Hiaként ki szokás emelni a rövidítések nagy számát, az sms és az azonnali üzenetküldő programok hatására: Itt jelentek meg az emotikonok is, amelyek megváltoztatták az írás természetét. Az informatika elsődleges nyelve az angol, így annak hatása erős a szókincsre: Az egyes márkanevek közszóvá válnak: guglizik, fészbúkol, tweetel (tvítel).
9. Csoportnyelvek, szaknyelvek, rétegnyelvek, hobbinyelvek. A szleng és az argó.
Minden ember több különböző nyelvközösségbe tartozik. Ezeknek a nyelvközösségeknek eltérő a nyelvhasználata; azaz különböző nyelvváltozatokat beszélnek. Ezek a nyelvváltozatok szókincsükben és a nyelvtan eltérő használatában különböznek egymástól. Az egyes nyelvváltozatok bizonyos sajátosságaikban térnek el a köznyelvtől.
A nyelvváltozatok összessége: nemzeti nyelv.
norma: követendő nyelvi minta –nyelvi igényesség jellemzi.
- ifjúsági-és diáknyelv: fiatalokhoz kapcsolódik; kötetlen, laza nyelvváltozat. Nagyon találékony, humoros tud lenni; sokszor fellazul divatszavakkal és szleng elemekkel. Határozott, őszinte, harsány.
pl. befalsul;doga; diri, karó, surranó, pézsé, stb.
képszerű kifejezések: kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás; olajra lép;
- szleng: A köznyelvnél lazább és igénytelenebb nyelvváltozat. Fő jellemzője a kötetlenség. Régen főleg a fiatalokra volt jellemző, ma már szinte mindenki használja; sőt, a tv-ben, filmekben, sajtóban is egyre több szlenggel találkozunk (bulvár lapok / műsorok; internetes sajtó).Célja, hogy színesítse a köznyelvet, humoros, tömör, velős legyen
pl. ciki, dumál, parázik, csaj, bige, csóró, pia, zsé, lóvé, mázli, tata, pali, zsernyák, kipurcan
- tolvajnyelv -argó: Alvilághoz kötődik, titokzatosságra és elkülönülésre törekszik. Célja, hogy akik nem tartoznak a csoportba, ne értsék, hogy a tagok miről beszélnek. (Bizonyos elemei átszivárogtak a szlengbe, így közismertté váltak) pl.kiló (száz); rongy (ezer)
10. A morfémák, szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában.
Képző:
– a legbelsőbb helyzetű szóelem, közvetlenül a szótő után áll. Megváltoztatja a szótő jelentését, s teljes ragozási sort indít el. Új szótári szó jön létre, melynek önálló ragozási rendszere (paradigmája) van. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját és ezzel együtt mondatbeli szerepét is. Megtűrnek maguk mellett másik képzőt, akár többet is (kert-ész-ked-het).
Jel:
– nem alkot új szótári egységet, csupán módosítja a fogalmi jelentést, valamilyen nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítja azt (idő, mód, birtoklás, többség). Valamilyen viszonyt fejez ki. A jel közbülső helyzetű szóelem: előtte a képzők állnak, utána a rag.
Rag:
– a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés jelentésmozzanatának kifejezője. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. A rag szóalakzáró morféma, a képzők és jelek után áll, semmilyen más morféma nem követheti.
Szerepe:
1. Jelölhet mondatbeli viszonyokat (esetragok).
2. Kifejezheti az egyeztetést (névszói és igei személyragok).
Általános kapcsolódási sorrend: szótő(1) + képző(2) + jel(3) + rag(4) Ettől való eltérés néha előfordulhat. (Középfok jele megelőzheti a képzőt: nagy-obb-ít; rag után képző áll: három-szor-i, nagy-ban-i)
11. A szószerkezet fogalma, a szintagmák típusai, szerepük a mondat felépítésében, mondatbeli viszonyaik.
Tegnap a színház igazgatója behívatott hat színészt.
12. A szövegkohézió, a témaháló és a cím.
A szövegösszetartó erőt (kohézió) a szövegösszefüggés (kontextus) síkja adja:
1. nyelvtani kapcsolóelemek
2. jelentésbeli kapcsolóelemek
A nyelvtani kapcsolóelemek:
- A határozott névelő: pontosan utal a már korábban megnevezett dologra
Amikor a főnév először fordul elő a szövegben, általában határozatlan a névelő (egy királyfi). Újabb előfordulása esetén ismertté válik, erre utal a névelő is (a királyfi)
- A kötőszók: a tagmondatokat egymáshoz kapcsolják
- A névmás: helyettesítő, tömörítő forma, segítségével elkerülhetjük a szóismétlést
- A ragok és jelek: mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét
- Határozószók és névutók: utaló és viszonyító feladatot látnak el
- Szórend: kiemelés eszköze
- Téma és réma: Az új elem (réma) a következő mondatban már ismert elemként jelenik meg
A jelentésbeli kapcsolóelemek:
- Ismétlés: tartalmi megrősítés, fokozás
a szó szerinti ismétlés lehet unalmas, fárasztó. Jelezheti azt, hogy nem figyel a másik. De lehet stilisztikai oka is, pl. nyomatékosítás vagy kulcsszó.
- Rokonértelműség: az ismétlődés sajátos formája, az egyhangúság elkerülése lel - talál
- Nemfogalom - fajfogalom: tárgyak, élőlények csoportjának elnevezése
-Felsorolás: a halmaz elemeinek felsorolása
- nemfogalom – fajfogalom: ember – férfi, növény- virág-tulipán
13. A továbbtanuláshoz, illetve a munkavállaláshoz szükséges szövegtípusok
A hivatalos levél elején fel kell tüntetnünk a címzett adatait (egyes típusokban a feladóét is), ezt követi a tárgy megjelölése és a megszólítás, a levél szövege, majd zárásként az üdvözlés, a keltezés (hely, dátum) és az aláírás.
Modern önéletrajz:
14. Az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (pl. honlap, blog, internet), az új közlésmódok társadalmi hatása.
15. A beszéd felépítése, a beszéd megszerkesztésének menete az anyaggyűjtéstől a megszólalásig
A beszéd szerkesztésének lépései:
1. A témával kapcsolatos anyaggyűjtés
2. Vázlatírás: rendszerezettebbé, követhetőbbé teszi a gondolkodásunkat, meghatározhatjuk benne a beszéd felépítését, az alapvető gondolatok sorrendiségét. Tisztáznunk kell benne az elrendezés elvét (időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozat). A vázlat állhat címszavakból vagy tételmondatokból.
3. Kidolgozás:a szöveg egységének elvei:
Haladás vagy folyamatosság: a tárgy kifejtésének továbbvitele, előre- és visszautalásokat, láncszerű szerkesztést alkalmaz
Arányosság: az egyes szerkezeti egységek terjedelmét fontosságuk mértéke szabja +.
4. Önellenőrzés
A beszéd felépítése:
1. Megszólítás (adott esetben hatása lehet az egész beszéd hangnemére)
2. Bevezetés: egyben témamegjelölés, a téma körülhatárolása, definiálása, a főbb tárgykörök megnevezése
3. A téma kifejtése: hatásos érvek, cáfolatok összefüggő felépítése
4. Bizonyítás
5. Szónoki kérdések
6. Lezárás
16. Az érvelés műfajai: a tétel, a bizonyítás, a cáfolat, az érv és az ellenérv
1. A definícióból levezetett érvek: valamely bizonyított tételt, definíciót használjuk
2. Az ok-okozati összefüggésből származó érvek: alapja az okfejtés
3. A körülményekből levezethető érvek: pl.: Édes Anna elkövette a gyilkosságot, mert kegyetlenül bántak vele a gazdái.
4. Az összehasonlításon alapuló érvek: az analógia igen hatásos érvelési mód: az érvek szemléletesebbé tételére, megerősítésére használjuk fel őket (formájuk gyakran metafora vagy hasonlat).
5. A bizonyítékokból származtatott érvek: tények, statisztikai adatok, kutatási eredmények, jelentések, beszámolók stb. A bizonyítékoknak mindig megbízható, hiteles (megnevezett) forrásból kell származniuk.
6. Az ellentéten alapuló érvek: bizonyítjuk, hogy az ellenkezője hamis.
7. Valószínűségen alapuló érvek: alapja olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit mindenki elfogad. Pl.: Vörös az ég alja, valószínűleg fel fog támadni a szél, hamarosan nagy vihar lesz.
8. Tekintélyre vonatkozó érvek: egy tekintélyes ember szavaira hivatkozik.
17. Az összefoglalás funkciója és típusai (pl. vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés).
A vázlat a szöveg gerincét alkotja. Akkor áttekinthető, ha az azonos rendű címek, vázlatpontok egymás alatt helyezkednek el (legmagasabb rangú címek bal margónál, az alájuk rendelt vázlatpontok jobbra lejjebb kezdődnek). Áttekinthetőbb, ha az egyes szinteket számokkal és betűkkel jelezzük.
A vázlat típusai:
egyes bekezdések fő gondolatát tartalmazó mondat, a tételmondat felel meg a vázlatpontoknak
egyes részek kulcsfogalmai, kulcsszavai a vázlatpontok
18. Az egyszerűbb szóképek köznyelvi és szépirodalmi szövegekben: hasonlat, metafora
metafora: névátvitel
hasonat: névátvitel, amelyben jelzed a hasonlóságot (mint)
megszemélyesítés: emberi tulajdonságot, viselkedést vetítesz ki
19. A jellegzetes stílustípusok (stílusárnyalatok) megismerése (pl. bizalmas, közömbös, választékos), felismerése, hatásának elemzése.
A stílus mindig választáson alapul.
Szavaink egy része semleges, közömbös stílusú. Amikor kimondjuk őket, nem szándékozunk különösebb hatást kelteni velük az adott szövegben, amikor pedig halljuk őket, csak jelentésükkel keltenek bennünk hatást. Általában így használjuk a fül, kutya, hideg, nagy stb. szavakat.
Hat stílusréteget különböztetünk meg:
társalgási (magánéleti),
tudományos,
publicisztikai,
hivatalos,
szónoki (nyilvános, közéleti),
irodalmi.
A stílustípus a stílusrétegeken belüli fogalom, amely a szöveg funkciójához és a szituációhoz kötődik. A stílustípus lehet bizalmas, közömbös és választékos.
20. A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ)
A publicisztikában fontos szerepe van a szöveget kísérő vizuális, nem nyelvi jeleknek: a tördelésnek (elrendezésnek), a betűtípusnak, a betűméretnek, a betűszínnek, valamint a képeknek, illusztrációknak. A kiemelések (dőlt vagy félkövér betű, nagybetűs írás) az olvasó figyelmének irányítását szolgálják.
Címadás, figyelemfelkeltés
A publicisztikában a hatás fontos eleme a cím, illetve a bevezetés, amelyek a figyelemfelkeltést célozzák. Ennek érdekében többféle típusú címet alkalmaznak.
Az állandósult szókapcsolatokat, közmondásokat kreatívan alkalmazó címek (pl. Sok kicsi sokra megy) vagy a közhelyeken, megszokott fordulatokon kissé változató, humoros vagy különleges címek (pl. Vihar egy pohár borban) jobban megragadják a figyelmet, felkeltik az olvasó kíváncsiságát, részben azáltal, hogy nem sokat árulnak el a tartalomról, részben a megszokottól való eltérés miatt.
A „Spekrtum-analízis” sorozat első feladata József Attila: Tiszta címmel és Reménytelenül című verseinek értelmezése a 12.A osztályban. Minden előzetes információ nélkül (beleértve a szerző feltüntetését is) kapták kézbe a verset, amellyel kapcsolatban a következő gondolatokat dobták fel első körben:
Tiszta szívvel (vers megtekintése)
Reménytelenül (vers megtekintése)
- öregkor, halál előtt
- ezüstös fejszesuhanás - ősz haj?
- miért nem remél, ha okos?
- nem érez semmit? (semmi ágán ül szivem)
- köréje gyűlnek, nézik - meghalt és el van temetve?
- homok - porrá válik
- lehet, hogy nem is ő hal meg, hanem egy társa, és ő nézi
- ez még nehezebb, mint a Tiszta szívvel (intertextualitás!)
- csalás nélkül szétnézi?
a, leszarni mindent
b, tisztán látni
- szív - hold (jelképesen?)
- szétnéz merengve - gondolkodik, mit rontott el
- éjszaka a tengerparton (egészben látja a verset!)
- elfogadta a szar sorsát, ezért érzi tehetetlennek, öregnek magát?
- olyasmi mint Ill
- beletörődik abba, ami történik vele
- csalás nélkül = nem reménykedik (észrevette a címet!)
- "a remény hal meg utoljára" - szóval, ő már teljesen meghalt
- semmi ágán - majdnem a halálban
KÉP
1. tengerpart
ott egy személy (elhamvasztott személyt dobnak a tengerbe)
nem sok víz, kiszáradt tenger
apály
2. kép
ezüstös fejszesuhanás - elszállt felette az idő
3. kép
fenn a mennyben
konkrétan haldoklik
gyűlnek a csillagok - sötétedik
kozmikus magány
csillagok = emberek (próbálnak segíteni, de nem engedi)
törzs, egzisztenciális középpont, axis mundi
Előzmények:
Brainstorming #1 – közös novellaértelmezés (link)
Brainstorming #2 – adott szempontok "körbegondolása" (link)
Brainstorming #3 – novellaértelmezési utak (link)
Brainstorming #4 – a kérdezés művészete (link)
A „Brainstroming” cikksorozat a novellaértelmezés egyik lehetséges útját mutatta be. Az első részben még egy egész osztály ötleteiből gazdálkodtunk, majd kisebb csoportban dolgoztunk, végül egyéni munka nyomán született értelmező szöveg. Ez utóbbiak alapján fogalmaztuk meg a novellaértelmezés három fő típusát („200IQ”, „easy essay”, „safe mode”). A negyedik cikk a brainstorming során felvetett kérdések csoportosításában, a gondolatok elrendezésében igyekezett segítséget nyújtani. A 2019-es tavaszi érettségi volt a módszer első nagy próbája, amelyen felemás eredmény született. A novellaértelmező dolgozatok vázlatai remek kérdéseket vetettek fel, ezeknek azonban csak a töredéke került bele a kész szövegbe. A diákoknak nem volt elég nyelvi eszközük arra, hogy értelmező szövegként fogalmazzák meg intuícióikat. Ennek orvoslására jelöltük meg a 2019/20-as tanév fő céljának a nyelvi fejlesztést. A munkát egy nyelvi modell felvázolásával kezdtük.
Vegyünk egy egyszerű szót: szög. Ha egy építkezés mellett sétálva ezt halljuk ezt egy munkás öblös hangján: „Dobjál még pár szöget!”, akkor arra a néhány centis, hegyes fémtárgyra gondolunk, amelyet többnyire rögzítésre használunk. Ha matematika tankönyvet lapozgatunk, annak fogalomtárában a következőt olvassuk: „A sík egy pontjából kiinduló két félegyenes a síkot két tartományra osztja. Az egyik tartomány és a két félegyenes szöget alkot.” Ha egy koncerten épp egy kritikus mellett állunk, ilyesféle mondatokat csíphetünk el: „Túlságosan szögel ez a dobos” – értsd: nagyon feszesen, rugalmatlanul játszik. És végül ha felütjük Pilinszky János összegyűjtött verseit, megakad a szemünk egy furcsa formai játékon: egy négy soros versnek a címe pont ez: „Négysoros”:
„Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.”
Egy sintoista nem fog hanyatt esni a verstől, viszont egy keresztény kultúrát ismerő nyugati embernek végigfut a hideg a hátán, amikor felismeri azt a nagycsütörtöki éjszakát, amelyen Krisztus legmélyebb félelmeivel szembesült. Az utolsó vacsora után elszenderedtek a tanítványok, Jézus pedig magányosan virrasztott, lelkében a másnapi vérontás gyötrelmeivel. A töviskoronával, a megalázással, az ostorozással, a leköpködéssel… és a szögekkel, amelyekkel keresztre feszítik majd.
A fenti példában négy nyelvi szint (spektrum) nyilatkozott meg. A munkás mondata a szociális szint, a tankönyvi definíció az egzakt, a kritikus metaforája az intuitív, Pilinszkyé pedig a narratív spektrum. Ezek viszonyát érzékelteti az alábbi ábra:
Szociális spektrum
A szociális szint a nyelv használatának legalacsonyabb minősége. Afféle: szellemi vegetálás. Ez az a minimum, ami a mindennapi modern társas léthez szükséges. Célja általában nem a közlés, hanem pusztán annak jelzése, hogy még életben vagyunk. Az átlagember napi megnyilvánulásainak legnagyobb része ebbe a spektrumba tartozik. Az agy nyelvi motorját egyáltalán nem veszi igénybe, mivel javarészt közhelyeket ismételget. Ha rég nem látott ismerőssel találkozik, azt mondja: „El vagy veszve”; ha hellyel kínálják, így felel: „Jót állok magamért”; és ha elegáns módon akarja húzni az időt, így kezdi a mondókáját: „Én azt gondolom, hogy…”
Helyi buszjáraton, vidéki ABC-ben vagy egy családi ünnepen tíz perc alatt össze lehet állítani egy közhelygyűjteményt:
„Hogy rohan az idő”
„Szavad ne feledd”
„Birkanyírás volt?”
„Tőlem nem ezt látja”
„Mi lesz így belőled?”
„Hozzá tartozik az általános műveltséghez”
„Ebből nem élünk meg”
„Ez van, ezt kell szeretni”
„Nincs az az Isten, hogy én…”
„Egy szó, mint száz”
„Hiába tépem a számat”
„Zene füleimnek”
„Ez is megvan, még sincs este”
„Ide a rozsdás bökőt, ha nem igaz”
Az irodalomtanításnak is van szociális spektruma: az életrajz. Ha egy diák ügyesen tud közhelyeket puffogtatni, akkor már néhány jelentéktelen életrajzi adatból is eléggé hangzatos dolgozatot tud kerekíteni. Ezt a pedáns semmitmondást zseniálisan parodizálja Karinthy A háromnegyedes dolgozat című írásában:
Petőfi lírai költészete
Petőfi Sándor, a világhírű nagy magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben.
Petőfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni.
Míg Petőfinél olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petőfi gyönyörű költeményeiben is föllelhető.
Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint: 1. népies egyszerűség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. szerelmi költészet stb.
Petőfi mindig a szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is!...
Sok magyartanár már annak is örülne, ha ilyen dolgozatot írnának a diákjai. Ám a digitális generációk már az írásbeliség hanyatló korszakában születtek, amelyben a nyelvi jelek szerepét a mémek veszik át. A szó – gondolat – reflexió sorát lényegesen lerövidíti a mém, amely a felismerés – röhögés párossal elégíti ki korunk „információigényét”.
Egzakt spektrum
Az egzakt spektrumot az írás igénye hozza létre. Pontosabban az az igény, hogy a gondolataink leírva is ugyanazt jelentsék, mint szóban. A rendkívül igénytelen szociális spektrum azért nem vezet általános információs káoszhoz, mert a szóbeli megnyilatkozásokat folyamatos metakommunikáció kíséri. Magyarul: az üzenet 25%-a az, amit mondasz, 75%-a pedig az, ahogy mondod. Az egzakt spektrum alapja ennél erősebb: a definíció. Ebből alakít egyfajta „fogalmi hálót”, amelyre a gondolatmeneteit építi. Jellemzően tudományos szövegek tartoznak ebbe a rétegbe, illetve minden olyan nyelvi megnyilvánulás, amelynek célja valamilyen tudás rögzítése és átadása.
Az irodalom tankönyvek java részt ebben a spektrumban vesztegelnek – miközben az alkotások, amelyekről szólnak, a két magasabb rétegben repkednek. Élettelen, hatástalan az az irodalomtanítás, amely nem emelkedik az egzakt spektrum fölé. Életrajzok, előre gyártott értelmezések, memoriterek… ismerjük ezek unalmát és kínjait.
Nem könnyű azonban felül emelkedni az egzakt szemléleten. Az ábrán felfelé szűkülő háromszög azt mutatja, hogy a tudományos megismerésnek megvannak a maga korlátai. Aki egyetemes tudásra vágyik, annak be kell lépnie a felsőbb spektrumokba, az intuíciók és narratívák világába. Különben soha nem lesz több, mint pedáns diák.
Intuitív spektrum
Az egzakt spektrum kijelent, az intuitív kérdez. Az intuíció alapja a költői kép: metafora, szimbólum, allegória. Abban különbözik a mémtől (ami szintén kép), hogy míg a mém lefelé, a kollektív tudattalanba mutat, addig a költői kép felfelé, az értelem irányába. Az intuíció személyes, mert van alkotója és van befogadója.
Az intuitív szintnek az irodalomtanításban az esszé felel meg. Beszédes az esszé kifejezés eredeti, francia jelentése: próbálkozás. Nem kell irodalomtudóst játszani a diáknak, hanem egyszerűen engedni kell a gondolatok szabad folyásának, majd meg kell próbálni találni egy narratívát, ahová ezek beilleszthetők.
Az irodalom.net honlap számos intuitív szöveget közöl a „Tollpróbálgatások” cikksorozatban (link).
Narratív spektrum
„Ha valaha megtaláljuk életünk titkának, a világegyetem titkának a kulcsát, vajon nem egy történetet fogunk először hallani? A valóság igazi természetét a történet mutatja meg” – írja John Eldredge. Ezt kell észben tartanunk, amikor egy mű értelmezését akarjuk megírni. Az értelem kizárólag narratív szinten tárul fel. A szociális spektrum puszta szócséplés, az egzakt megreked a halott tudás szintjén, az intuitív már érvényes kérdéseket tud feltenni, de az értelem mindig fent, egy narratívában, egy történetben mutatkozik meg. Az irodalomtanítás egyik legfontosabb feladata az, hogy a diákban narratív horizontot építsen a nyugati kultúra nagy történeteiből.
A nyitó példára visszatérve: Pilinszky Négysorosát akkor tudja értelmezni egy diák, ha felteszi magának a kérdést, hogy mik azok a szögek, és megtalálja azt a narratívát (jelen esetben az Evangéliumot), amely értelmet ad a költői képnek.
A fent vázolt nyelvi modell célja az, hogy a diák már a dolgozat megírásakor reflektálhasson saját gondolataira. A brainstorming nyomán összegyűjtött kérdései képezik a dolgozat alapját (intuitív szint). A megírás során létre kell hoznia egy fogalmi hálót (egzakt szint), amely megakadályozza, hogy mondatai lehulljanak a közhelyes semmitmondásba (szociális szint). Írása akkor válik valódi értelmezéssé, amikor megtalálja a kérdéseinek megfelelő narratív horizontot.
A továbbiakban cikksorozat indul „spektrum-analízis” alcímmel. Ezekben a közös intuíció nyomán írott egyéni fogalmazásokat fogjuk elemezni, részletesen megjelölve az esszék nyelvi spektrumait.
(Jézus-eposz c. vázlat letöltése - kattints)
Szent iratból forgatókönyv
Amikor meghallod Jézus nevét, az egész szervezeted tiltakozni kezd: borzaszt a legenda, amelynek nevében annyi esztelenséget műveltek a történelem során. Ugyanakkor Batman, Vasember vagy Amerika Kapitány alakja csupa pozitív élményt idéz: erőt, motivációt, a velük való azonosulás felemelő érzését. Nehéz elhinni, hogy valaha az Evangéliumot is afféle szuperhős-történetnek szánták. Ösztönzésnek, hogy nézz szembe önmagaddal, és segíts, akin csak tudsz. Útravalónak, hogyan tedd rendbe a lelked és az emberi kapcsolataid.
Az alábbi gondolatmenet arra tesz kísérletet, hogy visszaadja a Jézus-legenda erejét. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy alakítunk egy kicsit az elbeszélés módján. Nem úgy kezeljük az Evangéliumot, mint szent iratot, hanem úgy, mint egy szuperhős-film forgatókönyvét.
Hollywood nem titkolja, hogy minden hősi mozi cselekményvázlata egyetlen forrásból táplálkozik. De szó szerint egyetlen forrásból: Joseph Campbell Az ezerarcú hős című könyvéből. Az 1949-es mű felidézi a régi nagy mítoszok legjellemzőbb elemeit, és egy 17 pontból álló vázlattá sűríti össze. Ez a képlet az utóbbi évtizedekben kézről-kézre járt a nagy filmstúdiókban, ahol máig tuti receptként használják. Garantált sikert hoz, hiszen olyan történetekre épül, amelyek évezredekig éltették és motiválták az emberiséget. Ennek a receptnek segítségével lett kultuszfilmmé a Star Wars, a Harry Potter vagy a Mátrix, és ez adja az értékét olyan (látszólag) könnyebb filmeknek is, mint az Idegpálya, az Apróláb, a Münó a holdbéli manó vagy az Így neveld a sárkányodat.
Mielőtt végigjárjuk a hős útját (Campbell így nevezte a képletet), meg kell vizsgálnunk, milyen állapotban van a világ, amelyet meg kell mentenie a hősnek.
Válság
Minden hőstörténet előfeltétele a válság. A hős világa összeomlóban van, mert egy személytelen, rettenetes hatalom rántja bele a káoszba. Legyen az egy intézmény, mint a Galaktikus Birodalom (Star Wars), vagy valamilyen sötét lény, mint például Voldemort. A filmek mindig jelzik a hatalom személytelenségét: a rohamosztagosok sisakban vannak, a dementorok testetlenek, Joker pedig mindig árnyékból csap le, állandó rettegést keltve. A terror birodalmának vezére pedig éppen olyan, mint a rendszer, amit működtet: arctalan. Darth Vader égett bőrét félelmetes maszk fedi, Palpatine császár vérvörös szeme csuklya mögött rejtőzik, Immortan Joe arcát lélegeztető takarja, Bane maszkja fájdalomcsillapítókat pumpál, Joker saját vérével festi bohócnak magát, Voldemortnak nincs orra és halottak az arcizmai - és sokáig lehetne folytatni a sort. Az ember legősibb félelmét, a halált idézik ezek az alakok. Mivel nincs arcuk, személyiségük sincs, így alakjuk rettenetes bálvánnyá szilárdul.
A zsidó vallás válsága
Idővel éppen ilyen bálvánnyá vált az ókori zsidók istene, Jahve. Vallásuk hangulatát pontosan jellemzi a mózesi törvénykönyv egyik mondata: „Tudja meg a dolgot egész Izrael, és féljen.” Jahve sosem jelenik meg, az egész Ószövetségben arctalan és személytelen marad (csak a hangját hallatja). A zsidók szerint maga az Isten választotta ki őket, ami inkább így értendő: a nép kisajátította magának a kozmosz teremtőjét, s ezzel egyúttal le is fokozta törzsi istenné.
A válság akkor ér véget, amikor bekövetkezik a megújulás. Amikor a szuperhős ledönti a bálványt, ártalmatlanná teszi a zsarnokot. Ez a mozzanat általában véres gyilkosság. A görög istenek családi harcaiban a lázadó fiúk kiherélték zsarnok apjukat. Jézus azonban a törzsi istent nem egy nyisszantással, hanem egy egyszerű kis szóval teszi ártalmatlanná: „Atyám”. Mindössze annyit csinál, hogy elmeséli a tékozló fiú példázatát, amely az istent nem bosszúálló bálványnak, hanem irgalmas apának mutatja. Ezzel egyúttal lebuktatja a farizeusokat is, akik kíméletlenül ítélkeznek, azt gondolván, hogy egyenesen belőlük szól isten hangja. Ebben máig nem változtak. Egy New York-i rabbi azt mondta nemrég egy interjúban: „Még maga a Messiás sem írhatja felül a törvényt.” Amiből jól látható, hogy a zsidó vallás legnagyobb korlátja a szabályok bálványozása. Számukra Jahve maga a Törvény. Pedig hát a törvény csak egy eszköz, a társadalmi rend fenntartásának eszköze. Válságba kerül az a világ, ahol kizárólagos hatalmat kapnak a rendszabályok.
Mint látható, a kétezer évvel ezelőtti Izrael tökéletes helyszín egy szuperhős történet elindításához. Adott egy kegyetlen rendszer, egy arctalan zsarnok. Tombol a válság – jöhet a megmentő, a várva várt Messiás. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a zsidók nem ismerik fel a valódi problémát (vallás), nekik kizárólag a római megszállással van gondjuk. Épp ezért nem szelíd tanítót várnak, hanem harcos királyt; nem lelki országot akarnak építeni, hanem valóságosat: az Új Jeruzsálemet. Így nem könnyű dolga a szuperhősnek, aki pontosan tudja, hogy minden fontos dolog a lélekben dől el.
A hős útja
A Campbell által eredetileg összegyűjtött 17 pontot (iskolai használatra) leszűkítettük 8 fő elemre. A hős útját kör jeleníti meg, érzékeltetve, hogy az ismert világból (felső félkör) az ismeretlenbe tart (alsó, sötét félkör), majd visszatér.
A út kalandra hívással (1) kezdődik (amelyet gyakran visszautasítás követ, ha a hős még nem alkalmas az indulásra). A felkészülésben mentor (2) segíti, hogy átléphesse az ismeretlen világ küszöbét (3). A hős próbákat (4) áll ki, ellenségek akadályozzák, szövetségesek segítik, míg végül eléri a kaland mélypontját, a krízist (5). Ekkor kell szembenéznie legnagyobb félelmével: önmagával. Jelképesen meghal, régi énjét elveszíti, s így már szembe tud nézni bármilyen ellenféllel. A küzdelemből (6) győztesen kerül ki, díja a „kincs”, amely valamilyen tudás, felismerés. Újjászületve (7) lép vissza az ismert világba, majd a megszerzett kincset megosztja (8) a közösséggel.
Luke Skywalker egy titokzatos üzenet nyomán indul útnak, bár megtorpan, amikor Ben Kenobi azt kéri, hagyja ott szülőbolygóját. Harry Potternek számos meghívót küldenek Roxfortból, de nevelőszülei elrejtik a leveleket. Neo-t többször megszólítja Morpheus, mire végre felfedheti neki a Mátrix titkát.
A keresztény hősmoziban sajátos módon jelenik meg a hívás és visszautasítás motívuma. Itt magát az embert (ha úgy tetszik: nézőt) szólítják meg. A várandós Mária az év leghosszabb éjszakáján, december 24-én keres szállást Betlehemben. De hiába kopogtat, senki nem fogadja be. Végül pásztorok adnak neki és férjének menedéket az istállóban, ahol kecskék és juhok között születik meg a világ üdvözítője.
A karácsonyi ajándékozás-őrület némileg elfeledtette a nyugati emberrel ennek a motívumnak az igazi értelmét: a keresztény hívás a legegyszerűbb (ha úgy tetszik: legszegényebb) szíveket szólítja meg. Az önző, öntelt, képmutató ember nem alkalmas arra, hogy elinduljon az élet legnagyobb kalandjára.
A hős mentora általában valamilyen nagy tapasztalattal rendelkező tanító: jedi mester (Yoda), varázsló (Dumbledore) vagy éppen hacker (Morpheus). Feladata az, hogy segítsen kiteljesíteni a hős képességeit. Munkája addig tart, amíg a hős túl nem növi mesterét.
Jézust nem nagyon kellett tanítani, sőt: 12 évesen már ő oktatta ki a farizeusokat, amikor egyszer ellógott a szüleitől és beszökött a zsinagógába. Bizonyos értelemben mégis volt „mentora”, Keresztelő Szent János, aki azt mondta: én csak vízzel, utánam jön majd az, aki tűzzel keresztel. Ezt a metaforát majd a legutolsó lépcsőfokon, a megosztásnál értjük meg. Ott válik világossá, hogy mit jelent a Jordánba merítkező Jézus feje fölött a galamb.
A Harry Potter-történet küszöbét mugli-ész fel sem tudja fogni: ez a 9 és 3/4-ik vágány. A Star Wars-é egyszerűbb: Luke az Ezeréves Sólyom fedélzetén hátrahagyja a birodalmiak által lemészárolt családját. Neo a piros kapszulát választja, és szembesül a digitális világhazugsággal, a Mátrix-szal. Narnia hősei egy szekrényen át jutnak az ismeretlen világba. Mindnek közös jellemzője, hogy a küszöb átlépése után már nincsen visszaút - legalábbis a régi világ már sosem lesz ugyanolyan.
Jézus történetében a jeruzsálemi bevonulás jelenti a küszöböt. A Messiás szamárháton, pálmaágat lengető rajongók gyűrűjében érkezik meg a szent városba - és innét kezdve lesz a nép szemében király, a vallási vezetők szemében pedig istenkáromló. A jelenet a szenteste kontrasztos szimbolikáját viszi tovább: a király - szamárháton. Jelzi ezzel, hogy az igazi hatalom nem földi, nem anyagi természetű.
A sűrű sötét erdőben eltévedt népmesehős számos próbát áll ki, mielőtt kalandja elérné a tetőpontját. Ugyanígy a filmekben: Luke a Dagobah mocsarában edz, Harry Potter kijár néhány osztályt, Hablaty pedig értékes tapasztalatokat szerez mind az emberek, mind a sárkányok világában.
Jézus számos csodát tesz: gyógyít (vakot, bénát), feltámaszt (Lázárt), átváltoztat (vízből bort), vízen jár stb. Ilyesmiket tömegével olvashatunk korábbi vallási hősök történeteiben (Dionüszosz, Mithrász). Nem azt kell figyelni, hogy mit tesz, hanem azt, hogy mit mond.
Szövetségesből ellenség: a zsidó nép
Az Evangélium szerint ugyanaz a tömeg, amelyik a jeruzsálemi bevonuláskor még éljenezte Jézust, nem sokkal később már a keresztre feszítését követelte. Mi okozta ezt a hatalmas változást? Miért csalódtak a zsidók? Azért, mert ők kívülről várták a csodát: egy erős király (bálvány) mögött akartak bevonulni az Új Jeruzsálembe, Isten Országába. Jézus viszont azt hirdette, hogy mindez csak belül történhet meg, akkor, ha újjászületik az ember:
„Hogy legyőzd a halált, meg kell halnod” (a filmben)
„Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát” (az Evangéliumban)
Jézus legnehezebb próbája: a farizeusok felébresztése
A zsidóság szigorú törvényekkel ítélt a bűnösök fölött, kinevelve ezzel a vallásos ember legrosszabb fajtáját: a farizeust. Ez a kicsinyes és irigy ember szóról-szóra betartja a törvényeket, és önbecsülését az élteti, ha látja, hogy mások vétkeznek. Nincs benne irgalom, csak félelem és ítélkezés. Jézus így kritizálja a farizeusokat: „elhordozhatatlan terhekkel rakjátok meg az embereket, de ti magatok kisujjatokkal sem segítitek hordozni azokat a terheket”.
Rámutat arra is, hogy a farizeusok a törvény (az arctalan Isten) mögé bújva prédikálnak, ezzel „emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanítás gyanánt”.
A mózesi törvények szerint meg kell kövezni a házasságtörő asszonyt. Jézus így állítja meg az ítéletet végrehajtani készülő tömeget: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Jelképes a templom megtisztításának epizódja. Jézus korbáccsal kergeti ki a kereskedőket a templomból, jelezvén, hogy ott (az emberi szívben) nincsen helye semmi földi, anyagi dolognak, csak Istennek, az imádságnak – a belső beszédnek.
A farizeusoknak szóló legfontosabb üzenetét Jézus a tékozló fiú történetében fogalmazza meg, amely röviden így szól: az örökségét kikérő és elpazarló fiú bűnbánattól gyötörten tér haza, az apja visszafogadja, testvére azonban nem. A példázat megfejtése a következő:
- apa: Isten
- örökség: az ingyen kapott szeretet
- vagyon elpazarlása: önzés
- irigy testvér: farizeus
A bűnösnek azt üzeni ez a lecke, hogy: gyakorolj őszinte bűnbánatot!, a farizeusnak pedig: ne ítélkezz!
Luke Skywalker a mocsár mélyén egy furcsa látomásban küzd meg Darth Vaderrel: amikor levágja a sötét nagyúr fejét, azt látja, hogy a sisak alatt saját arca rejtőzik. Ez a rejtélyes üzenet azt jelzi, hogy a kaland mélypontján a hősnek a legnagyobb ellenféllel kell megküzdenie: önmagával. Senkinek nem kellemes szembenézni saját hibáival, legyen az önzés, nagyravágyás, anyagiasság, lustaság, irigység, kétszínűség, indulatosság vagy épp kishitűség.
Jézus negyven napra kivonult a pusztába, ahol eljutott az emberi tűrőképesség határáig. A legnehezebb órákban környékezte meg a Sátán három kísértéssel:
1. változtassa kenyérré a követ, csillapítsa vele testének éhségét
2. ugorjon le a Jeruzsálemi templom tetejéről, Isten angyalai úgyis elkapják
3. fogadja el a világuralmat, és cserébe szolgálja a Sátánt
Az ókori embernek még nem sokat mondott az „önzés” fogalma, ezért inkább az ördög rettentő alakjában személyesítette meg. A Jézus Krisztus Szupersztár című film három különböző jelenetben idézi fel a kísértéseket:
1. Heródes király arra biztatja az elfogott Jézust, hogy ott, a szeme láttára tegyen egy csodát (szaporítson kenyeret, járjon a vízen vagy változtassa borrá a vizet), s amint ezt megteszi, Heródes rögtön meghajol előtte. Jézus mozdulatlan marad, mert ő a „szuperképességeivel” kizárólag másokat szolgál, soha nem önmagát. És a csoda nem valami külső dolog (amivel lenyűgözhető és félelemben tartható az ember), hanem belső. A csoda nem a fizika/kémia törvényeinek felülmúlása, hanem az önmagunkon való felülemelkedés: az emberi természet legyőzése.
2. Nagycsütörtök éjjelén az utolsó vacsorán beborozott tanítványok alszanak, míg Jézus a másnapi eseményekre gondolva gyötrődik. Imája a kozmikus magányba hullott lélek kétségbeesett kérdését teszi fel: Mi értelme a szenvedésnek? Mi értelme az emberi létnek? Gyenge pillanatában választ vár Istentől, aki a legnagyobb titkokat jószándékból takarja el. Mert ha megismernénk minden titkot, megszűnne a létezésünk motivációja: a hit. (Ugyanebből az okból nem ugrik le Jézus a templom tetejéről.)
3. Zelótai Simon szinte önkívületben dicséri Jézust, mögötte a tettre kész zsidó nép. Jézus arca akkor felhősödik el, amikor Simon ezt mondja: „Ez az ötvenezer ember bármit megtenne érted. Szítsd őket a rómaiak ellen, és tiéd lesz a hatalom és a dicsőség.” A film során Jézusnak többször szembesülnie kellett azzal, hogy a hívei nem értik őt, nem tudják mi az igazi hatalom és a dicsőség. Nem az, ha katonáink vannak, nem az, ha földünk van, nem az, ha vagyonunk van, nem az, ha uralkodunk az egész világon. Hanem az, ha uralkodunk önmagunkon. Ez az igazi hatalom, amit a szenvedéstörténetben bizonyít be Jézus zsidóknak és rómaiaknak egyaránt.
Ha a hős megvívta belső harcát, készen áll arra, hogy összecsapjon a fő ellenfelével, a bálvánnyal: Luke Skywalker Palpatine császárral, Harry Potter Voldemorttal, Neo Smith ügynökkel – de vajon kivel küzd Jézus? Minden idők legerősebb ellenfelével: Istennel. Istennel, aki maga a Törvény, természeti és emberi törvény egyaránt. Hogyan küzdhet meg valaki magával a Törvénnyel, ezzel az arc nélküli, test nélküli, személytelen hatalommal? Egy szörnyű küzdőtéren: nyilvános perben. Jézus hagyja magát elfogatni, megvádolni, kigúnyolni, elítélni és kivégezni. Önmagának feláldozása az egyetlen módja annak, hogy bebizonyítsa: kizárólag a szeretet képes legyőzni a törvényt.
A vád ellene: istenkáromlás – azaz: a törvény megszegése. Pilátus úgy akarja vallomásra kényszeríteni, hogy egy eldöntendő kérdést tesz fel neki: „Te vagy a zsidók királya?” Amelyre Jézus nem hajlandó igennel vagy nemmel válaszolni, helyette azt feleli: „Te szavaid, nem az enyémek” – azaz: te gondolkodsz olyan kategóriákban, mint „úr – szolga”, „király – alattvaló”, „törvénytisztelő – bűnös”, én viszont úgy, hogy minden és mindenki az Atya egyformán szeretett teremtménye.
Passió
Jézus szenvedéstörténetét az emberáldozati szertartások forgatókönyve szerint írták meg az evangélisták. A legkorábbi hiedelmek szerint csak az ősök (ős-tenek/istenek) erejéből újulhat meg a világ, ezért kellett újra és újra eljátszani az „őseseményt”: megölni és megenni a halhatatlan törzsfőnököt. A véres szertartás egyes elemei szimbolikusan éltek tovább a keresztény rituálékban.
1. feldíszítés
Első lépésként azonosítani kellett a kiszemelt áldozatot és az istent. Ezért ünnepélyesen feldíszítették és hódoltak neki a törzs tagjai. (Jézus szenvedéstörténetében mindez negatív előjellel, gúnyosan jelenik meg: töviskoronát tesznek a fejére, palástot a vállára, és egy táblát a feje fölé: „Názáreti Jézus a zsidók királya”.)
2. rituális meggyilkolás
Az ősi áldozásokon általában a szertartást vezető pap hajtotta végre – Jézust római katonák feszítették keresztre.
3. a test szétosztása
Ami az őskorban még állatias mozzanat (a megölt áldozat testének szétszaggatása és felfalása), az később már csak szimbolikus: Jézus nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán felajánlotta a tanítványoknak a kenyeret és bort mint saját testét és vérét. A katolikus misén máig úgy él ez a szertartás (a „szent áldozás”), mint ténylegesen Jézus testének közös elfogyasztása.
4. a lélek égbe küldése
Milyen szép jelenet, amikor a Pulykaland (Free Birds) című animációs filmben a madarak szárnycsapásaival keltett légáramlat emeli fel a földről a gyász jeléül ledobott tollakat, amelyek aztán spirális mozgással haladnak az ég felé. Az emberiség legősibb reménye, a lélek halhatatlansága fejeződik ki ebben a mozzanatban. Jézus az Evangélium szerint a harmadik napon feltámadt és felment a mennybe. Utána csak az üres sír maradt – a kereszténység igazi örömhíre.
5. ünneplés
Egy őskori ünnep csak úgy jelenthetett valódi feltöltődést, ha a végén a törzs ideiglenesen visszamerülhetett a káoszba, hogy abból utána újult erővel feltámadjon. Pár ezer éve ezek még hajmeresztő, véres orgiák voltak, ma már kimarad belőlük a szexualitás – ám megmarad egy másik állati ösztön: a táplálkozás. A magyar nyelv hűen őrzi Jézus feltámadásának másik (nagyon is emberi) örömhírét: hús+vét. Ami annyit tesz: negyven napos böjt után végre lehet húst is (magunkhoz v)enni.
Neo-t szitává lövik a Mátrix ügynökei, s az ifjú forradalmár avatarja élettelenül rogy le a szürke folyosón. Valódi teste is kritikus állapotba kerül, mígnem Trinity csókja új életet ad neki. Ekkor a Mátrixban is felkel, és már nem kell elhajolni az ügynökök golyózápora elől – pusztán akaratával állítja meg a lövedékeket. Íme, Jézus feltámadásának cybervilági változata.
Hősnek azt a mitológiai alakot nevezhetjük, aki nemcsak saját sorsát hozza rendbe, hanem a közösségnek is ad valamit. Ez lehet a galaxis népének felszabadítása, a legnagyobb sötét varázsló legyőzése, vagy éppen a sárkányok és emberek kibékítése.
Nem könnyű megérteni azt, hogy mit osztott meg Jézus az emberiséggel. Az Evangélium egy metaforával próbálja érzékeltetni: a feltámadás után ötven nappal meglátogatta Jézus a tanítványait, és kiárasztotta rájuk a „Szentlelket”. A ma már semmitmondó kifejezést úgy tölthetjük fel értelemmel, ha megnézzük János evangéliumának szövegét: „Vegyetek Szentlelket! Akinek bűneit megbocsátjátok, azok bűnbocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azoknak megmarad.” Mit is jelent ez? Azt, hogy Jézus végre elkezdte felnőttként kezelni az emberiséget! A kereszténység itt érte el a lehető legmagasabb kultúrfokot, ahol sokezer év félelem és tömeglét után végre: megszületett a Személy. A „Szentlélek” valójában: „egyedi lélek”. Az ember kiléphetett a törvények által bezárt törzsi létből, és elindulhatott saját lábán az egyéni felelősségvállalás útján, ahol nem kell többé istenekre, ősökre, törvényre hivatkozni, nem kell többé rettegni, hanem megfogadni egyetlen alapelvet: „Szeresd felebarátodat mint önmagadat.” Jézus nem kevesebbet adott az emberiségnek, mint a belépőt a szabadság és felelősség birodalmába – vagy ahogy ő mondta: Isten országába.
Utóirat:
Ha megkérdezel egy keresztényt, mit kapott az emberiség Krisztustól, azt mondja majd: „Jézus megváltotta a világ bűneit” – ez azonban egy súlyos félremagyarázáson alapul. Mint láthattuk, Jézus valójában nem a bűnöktől szabadított meg, hanem attól, aki az embert kizárólag bűnösnek hajlandó látni: Istentől. Jogos a kérdés, hogy ehelyett miért azt a nyakatekert mesét hirdeti az egyház, hogy: Isten megharagudott a bűnös emberiségre, ezért leküldte saját fiát (!), hogy annak megölésével kiengesztelődjön (!) a haragja? Hiszen ezek alapján arra következtethetnénk, hogy a keresztények még mindig ugyanolyan kegyetlen és félelmetes bálványnak látják az Istent, mint az ősemberek. Miért tesznek ilyen butaságot? Miért torzítják el Jézus felszabadító üzenetét, és lépnek vissza egy korábbi, alacsonyabb kultúrfokra?
A válasz egyszerű és fájdalmas: könnyebb a rettegő embert irányítani...
1. Melyik a mű legfontosabb sorsfordulata? (Amelyben majdnem győzött a várvédő sereg, de aztán mégsem.)
A törökök már a harc feladását tervezték, amikor szerencsésen elfogtak egy segélykérő levelet
1.b Miért fontos ez a fordulat?
Mert érzékelteti a várvédők emberfeletti kitartását (sokáig ellenállnak a túlerőnek), ugyanakkor nem veszi el a hősi halál lehetőségét. Inkább vesszenek dicső harcban, mint győzzenek osztrák segítséggel.
2. Miért merész az eposz témaválasztása?
Mert vesztes csatáról nem könnyű fenséges történetet írni. Ha nem elég nagyszabású a történet, akkor lapossá válik, illetve fordítva is igaz: ha túl van hajtva, akkor komikussá válhat (Chuck Norris-effektus).
2.b Hogyan oldja meg Zrínyi, hogy a mű vége fenséges legyen?
NAGYÍT:
- kis dunántúli vár - egész keresztény Európa (nagy a tét)
- magyar hősök önfeláldozása - Krisztus önfeláldozása (nagy a példakép)
- kirohanás (néhány perc a valóságban) - Zrínyi "lassan ballag", megöli a szultánt (az Isten megengedi ezt a nagyszabású hőstettet)
3. Mi bajuk a katolikusoknak a protestánsokkal? Részletezd.
Eltértek a (szerintük) valódi hittől, és bálványimádók lettek.
- a protestánsok nem ismerték el a pápa fensőbbségét
- egyszerűsítették a templomot és a szertartást
- nem tiszteltek szentségeket, tiltották a vizuális ábrázolást
- nem gyóntattak
- a hívek kezébe adták a saját nyelvükre lefordított Bibliát
4. Miben sajátos az eposz történelemszemlélete?
Nem veszi figyelembe, hogy a törökök valójában a keresztény Európát akarták meghódítani. Zrínyi művében a pogány betörés Isten büntetése a magyarok protestáns elhajlásáért.
5. Kihez szól a szerző, és miért: „Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt”
Az eposzt mindig segélykéséssel kell kezdeni. Zrínyi Szűz Máriától kér segítséget, hogy nagyszabású művét megírhassa.
6. Folytasd az idézetet (saját szavakkal): „Igazat kell irnom, halljátok meg mastan, noha ellenségünk volt szultán Szulimán…”
Eredeti folytatás: Csak aztot kivészem, hogy hiti volt pogán, soha nem volt ily ur törökök közt talán.
Saját szavakkal: nagyszerű hadvezér volt, egyetlen hibája, hogy: pogány.
7. Milyen „kegyelmet” ad Jézus az imádkozó várkapitánynak? Miért örül neki Zrínyi?
Jézus azzal ajándékozza meg Zrínyit, hogy hozzá hasonlóan ő is mártírhalált halhat majd a szent ügyért. A keresztény lovag pályájának csúcsa a hősi önfeláldozás. Ami számunkra buta pazarlás, az az ő számára értelmes halál, egy értelmes élet méltó lezárása.
8. Az alábbi két kép összehasonlításával magyarázd meg, hogy miért kell az eposz végére a mennybemenetel?
A bal oldalon az utolsó ítélet látható, amely során a bűnösök megszégyenülnek, a jobb oldalon pedig a mennybemenetel, amelyben a jók megdicsőülnek. Azt vallják a keresztények, hogy: „Csak az alázat emel föl.” Ezért gyakorolnak állandó önfegyelmet, és ezért bízzák Istenre maguk és mások megítélését. A két képben az a közös, hogy mindkét eseménynek számos nézője van. A kárhozatban nem is a pokol a legrosszabb, hanem a végítélet napján való nyilvános megszégyenülés. A mennybemenetelben pedig nem az utána következő végtelen boldogság (vagy inkább unalom?) a felemelő, hanem az, hogy nagyközönség előtt történik. Ekkor válik értelmessé mindaz az alázat, és önfeláldozás, amit a keresztény ember életében gyakorolt. Mondhatjuk így is: ez a jutalma.
9. Jellemezd az 17. századi arisztokrácia két fő típusát.
Egyik a földi örömöket hajszoló földesúr, aki fényűző, pazarló, kicsapongó életet él, és születési előjogait saját erényeinek tartja. Fennhéjázó, pökhendi és gyakran kegyetlen.
Másik a valódi nemes, aki az életét szolgálatként fogja fel. Persze, nem úgy, hogy odaáll a parasztjai elé azt mondván: „Titeket szolgállak.” A középkori nemes elsősorban Istent szolgálja, és mivel a kereszténység mindenkit Isten gyermekének tart, közvetve még a legutolsó paraszt is kap valamit. (Elsősorban védelmet.)
Az irodalom személyközpontú megközelítése elutasít minden tekintélyelvűséget. Nemcsak a diák és tanár viszonyában, de a diák és a tananyag viszonyában is. Ez utóbbi szempont érvényesítése rendkívül nehéz, különösen a 20. század előtti szellemi tartalmak esetében. A serdülők éppen eléggé el vannak foglalva saját korukkal, semmiféle motivációjuk nincs régebbi világszemléletek megismerésére. Amerika Kapitányról bármikor szívesen beszélgetnek, de Zrínyitől irtóznak (pedig csak a kontextus más). Szenvedélyesen keresik önmagukat, de arról hallani sem akarnak, hogy az önálló individuum eredetileg keresztény találmány. Nem kíváncsiak a múltra, a világot kizárólag a jelenből akarják értelmezni.
Mit tehetünk velük?
1. Amit a világ kezdete óta: a hagyomány nevében megfegyelmezzük őket, és erőszakkal tereljük a tanulás helyes útjára. Vagy:
2. Meghallgatjuk a kérdéseket és elgondolkodunk a kritikákon.
Így látja a választás tétjét Fűzfa Balázs tankönyvíró, irodalomtanár: „ha nem kerül sor a (…) serdülőket erősen érdeklő témák szerinti tananyag-átrendezésre (csak példaképpen: zene, sport, a teremtés kérdései általában, a világegyetem és létezés titkai, az erotika, a homoszexualitás stb.), akkor nem nehéz megjósolni az ezer sebből vérző magyartanítás szomorú összeomlását.”
A személyközpontú irodalomtanítás jelentős előnyben van a tananyag-átrendezés terén. A véleményszabadság jegyében igyekszik meghallgatni a diákok gondolatait, így eléggé pontosan tudja detektálni a serdülők érdeklődési területeit. Másfél évtized tapasztalatait összegzem a most induló „Kritikus négyes” című cikksorozatban, amelynek műfaját nagyjából így lehetne meghatározni: „dramatizált jegyzet”. A leckék „káté” (kérdés-felelet) formára épülnek, öt szereplő kérdez és felel: egy tanár és négy diák. A virtuális tanulócsoport tagjai beszélő nevet viselnek: Főtengely, Adrenalin, TAG és Sofie. Nem úgy kell értelmezni őket, mint a kamaszok „tipikus képviselőit”, inkább mint a négy fő habitust, amely különféle variációkban és arányokban jelenik meg az önmagát kereső, gyakran szélsőségeket is megélő korosztályban.
Főtengely
Nagy magabiztosságot ad neki az, hogy „tudja, mit akar”. A világot a választott szakmájához méri. Fölöslegesnek nyilvánít mindent, ami a szűkös érdeklődési körén kívül esik. Állandóan viszonyít és értékel. Csak olyan dologba fog bele, amiről előre tudja, hogy számára „hasznos lesz”.
Adrenalin
Lételeme a „pörgés”. Az élet minden területén azonnali és kielégítő élményeket keres. Ahol ilyet nem talál, unatkozik. Mivel kizárólag külső ingerekből él, belső világa rendkívül sivár. Önértékelése hasonló hajlamú társai reakcióitól függ, ezért (hogy figyelmüket elnyerje) állandóan trollkodik.
TAG
Nevét a graffiti egyik alapeleméről kapta (’tag’: egyszerű, monokróm kézjegy). Érzi, hogy valami nagy gond van a világgal, ezért folyamatosan lázad. Harcol minden és mindenki ellen, megveti a képmutató társadalmat. Az indulat hevében számos valódi értéket is elutasít, ugyanakkor fogékony a művészetekre. Ő maga is alkot.
Sofie
Neve görögül bölcsességet jelent. Nyitott, érdeklődő, a női princípium megtestesítője. Az életet mély, személyes kapcsolatokban éli meg, így egyszerre tanulja a világot és önmagát. Rendkívül szenzitív és kíméletlenül kritikus.
(A kérdés-felelet forma dramatizálását két remek szerző inspirálta. Jostein Gaarder norvég szerző filozófiatörténeti munkája, a Sofie világa, valamint Nényei Pál tankönyvsorozata, Az irodalom visszavág.)
Sehallselát
Gondolom, könnyű észrevenni, hogy a „Kritikus négyes” korántsem reprezentálja a diáktársadalom egészét. Ha szétnézel az osztályodban, azt veszed észre, hogy egy rakás ember egyik típusba sem illik bele. Bár nagyon különböző figurák, van egy közös vonásuk: sosem szólalnak meg az órákon. Számukra az iskolai lét nem történik meg. Ellentétben a négy kritikussal, akik állandóan megnyilvánulnak valahogy: Főtengely okoskodik, Adrenalin unatkozik, TAG lázad, Sofie-nak pedig minden személyes ügy. Igaz, néha rettenetesen idegesítőek, de legalább: léteznek! Aki csöndben van, az nincs. Akinek nincs mondanivalója, az nincs ott az órán. Annak fölöslegesen pereg az ideje, fölöslegesen telik el az ifjúsága. Szólaljatok meg! Kérdezzetek, tiltakozzatok, agyaljatok! Nem azért ültök ott, hogy hallgassatok. A tanárnak is jobb, ha tükröt tartotok elé. Ő is tanulni jár az iskolába (bár ezt egy idő után könnyen elfelejti). Rázzátok fel, nyaggassátok, kritizáljátok!
Miért olyan nehéz verset elemezni?
Első éves egyetemista voltam, amikor Kovács Árpád professzor úr egy József Attiláról szóló óra után feltette nekünk a kérdést: „Értik?” Természetesen mindenki hevesen bólogatott. Tanár úr válasza a következő volt: „Nagyszerű. Nekem szívem csücske József Attila, negyven éve olvasom, lassan kezdem érteni.”
Egy verset többféle mélységben is megérthetünk. Megérhetjük úgy, hogy önmagunk érzelmeit vetítjük bele. Ezért szerettem régen verset mondani: úgy éreztem, a szerzők az én fájdalmaimat öntik versbe. A megértés másik módja az, amelyről – úgy hiszem – Kovács Árpád tanár úr beszélt: megérteni a költő önértelmezését, amely elvezet a lét értelmezésééig.
Kosztolányi Dezső szavai azonban azt mutatták meg nekem, hogy bármennyire is „Vajon igaz-e az a hiedelem, mely a költő őszinteségéről terjedt el? Azt hiszem, vaskos félreértésről van szó. A költő őszintesége sem közkeletű szókimondás, hanem gyakran ennek megkerülése. Egy milliárdnyi részét mondja ki annak, ami benne él, s szavai épp azért olyan varázsosak, mert mögöttük egy egész világ áll, mint aranyfedezet. Árnyalatok rémlenek föl versében, révület, sejtelem, harag, szeretet, de sohase gondolatok. A gondolat egyszerűen nem oldódik fel a költészet anyagában, ott marad nyersen, mint egy darab kő.”
Ezért olyan nehéz verset elemezni. Nem objektív tudományról beszélünk. A rímképletet és a verselést leszámítva minden szó minden értelmezőnél más jelentésrétegeket hív elő; minden meglátás és elemzés szubjektív, az olvasótól függ.
A költészet személyessége a 20. században fordulatot vett. A késő modern kor létrehozta az önteremtő én-t, az önreflexív személyt, a selfet. Gyakran érezzük azt egy-egy késő modern líránál, hogy olyan, mintha egy belső monológot olvasnánk.
A létösszegző versek olvasásakor azt érezzük, hogy mindannyian ugyanúgy és ugyanazt értjük: a szerző megnyílt nekünk, elárulta titkait, megmutatta életének jelentős állomásait. A költő itt áll előttünk fedetlenül, nem választanak már el bennünket a szavak és a könyvborító. „Egész életműve [ti. Kosztolányié] – írta Babits Mihály – mintha csak előkészület lett volna arra a néhány utolsó versre, amelyben ez a gondolat megjelenik és kiteljesedik: a halál gondolata… Utolsó versei, amelyek a magyar költészet legszebbjeihez sorakoznak, mindenkinek a saját haláláról énekelnek.”
Gintli Tibor József Attiláról írott gondolatai a fent említett személyességet cáfolják: „Az élőbeszéd imitálására meghatározó szerep hárul a beszélő és a befogadó újszerű viszonyának megteremtésében. Bár minden lírai megszólalás szükségszerűen valamely költői szerepet feltételez, József Attila kései versei a »szerepnélküliség« képzetét keltik az olvasóban. A lírai hang és az olvasó közötti viszony természetesen soha nem feleltethető meg két egymással bensőséges viszonyban lévő életrajzi személy kapcsolatának.”
Vitatkozom Gintli Tibor „szerepnélküliség” fogalmával, ugyanis nem tudom szerepnélküliségben értelmezni József Attila Kész a leltár és Kosztolányi Dezső Számadás című verseit. Ezekben a versekben épp arról van szó, amiről Németh G. Béla beszél az önmegszólító verstípus kapcsán: abban az esetben, amikor a szerző megszólítja önmagát, az aposztrophé hivatott jelezni a szerepválságban összegződött krízist, a költő célja tudatni velünk, hogy le akarja győzni szerepválságát. Tehát épp a szerepnélküliség ellentétéről beszélhetünk. Ez a téma a 20. század közepére központi mozzanattá emelkedett.
Mindkét vers több mint számadás, vagy leltár, több a belső én válságának leírásánál. Mindkét szerző az egzisztencializmus közösségvállalásának és a sztoicizmus mély rezignáltságának hangján szólal meg. Rilke nagy halálnak nevezi azt a (tudat)állapotot, amikor az ember szembesül saját halálával, azaz tudatában van annak, hogy meg fog halni. Heidegger azt mondja, az egész életünk halálra szánt, és épp ez teszi létünket létté. E két költemény nagyságát épp abban látom, hogy a két szerző kérlelhetetlen tudatossággal ad számot életéről.
„Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta nagyapámat láttam holtan, tízéves koromban, akit talán legjobban szerettem ekkor. Költő, művész, gondolkodó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és halott között van, a halál hallhatása, megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni. (…) Ha nem lenne halál, művészet sem lenne.” – Írja Kosztolányi Dezső.
Ezekben a sorokban fedeztem fel az egzisztencialista felfogást. Sartre Exisztencializmus című könyvében ezt írja: „Az exisztencialisták (…) a »saját halál« problémáját akarják vizsgálni, vagyis a nem-létet akarják a tudattal korrelációba vonni, ami – amellett, hogy legfeljebb művészi úton érzékeltethető, de tudományosan megvalósíthatatlan feladat – nyíltan elárulja, hogy a tudatot minden létreláció nélkül kényelmesen el tudják képzelni.” Amikor már azt hittem, felfedeztem egy új kutatási irányt, rátaláltam Hima Gabriella írására: Az egzisztencializmus és Kosztolányi.
A Számadás Kosztolányi 1935-ös kötetének címadó verse, melyet 1933-ban írt. (Fontos a dátum, ugyanis ebben az évben vette észre magán a rák első tüneteit. A Számadás tehát nem csak a fentebb említett szerepválság megfogalmazása, hanem egyfajta végső számadás is.) A vers hét számozott szonettből áll. Mindegyik szakasz a lét alapvető boldogtalanságáról számol be, és ezt a létállapotot teszi közös sorssá. „Nem vagy magad (…), de ha ezekkel a testvéreiddel / élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.” Akárcsak József Attila, aki az életre ítéltetettségnek eszméjét emeli közös emberi sorssá: „Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
„Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.”
Kosztolányi Dezső verseiben a semmi szó két értelemben is megjelenik: van egy hétköznapi olvasata, és van egy transzcendens, a mindennel egyenértékűvé váló semmi. Ez utóbbit használja József Attila is, amikor azt írja, a semmi ágán ül szíve.
A szó ebben a kitágított értelemében való használatát kibővíti Kosztolányi még a senki fogalmával is, mikor így szól: „Ki senkié sem, az mindenkié.” A mikrokozmoszt makrokozmosszá emelő transzcendencia gyakran fordul elő Kosztolányi és József Attila lírájában. „Az ember lényegéhez tartozó transzcendenciának – nem az isteni transzcendencia, hanem az önmagából való kilépés értelmében véve – és az ember önmagábazártságát cáfoló, de az emberi mindenségben való jelenlétét hangsúlyozó szubjektivitásnak a kapcsolatát nevezzük mi exisztencialista humanizmusnak.” (Sartre)
Legalább ennyire fontos mindkét költemény esetében az életbe való belenyugvás. Mindkét vers attól kiemelkedő, hogy a lírai én nem a halállal dacol, hanem az élettel, de végül rezignáltan veszi tudomásul: „… ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek.” (József Attila) / „… nincs semmi sem, amit elveszthetünk.” (Kosztolányi Dezső)
Jelentős létélmény a hiány és töredezettség érzete. Sokan sokféleképpen definiálják ezt az állapotot. Ady így fogalmaz: „Minden egész eltörött.”, Kosztolányi a Számadásban: „… s ne a törtet tekintsd és csonka részét, de az egész nem-osztható egészét…”
József Attila pedig világhiányról beszél, valamint úgy kezdi versét, hogy: „Magamban bíztam eleitől fogva.” Ez utóbbi gondolatot természetesen vehetjük a 90. zsoltár parafrazálásának is. De szerintem itt arról a – Nietzsche által már megfogalmazott – helyzetről van szó, amikor az ember rádöbben arra, hogy nincs már egység, nincs olyan, hogy minden. „Az ember minden támasz és segítség nélkül kénytelen percenként kigondolni az embert.” (Sartre)
A Számadás és a Kész a leltár az igeidőben is hasonlóságot mutat. Mindkét szerző múlt időben ír önmaga életéről: „Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van…” (Kosztolányi). „Születtem, elvegyültem, kiváltam.” (József Attila)
Kosztolányi a Számadásban felszámolja eddigi szerepét, és egy újat jelöl ki:
„No lásd, maradj, árvák között az árva,
maradj közöttük, állj meg végre itt,
nem kérve semmit és semmit se várva:
ezek a te igaz testvéreid.”
Új pozíciójában azt mutatja meg, hogy a boldogság nem más, mint beolvadás, elfogadása a hétköznapi világnak. Ezzel szemben áll a boldogtalanság, amely minden emberben közös. Ennek a helyzetnek a felismerése a részvét és együttérzés helyzetéből fogalmazódik meg, a lírai én a kívülállás egzisztencialista pozícióját veszi fel. Esterházy Péter így ír Kosztolányiról: „…új, soha nem ismert szépséget ad a boldogtalanság csúfságának. A szenvedés is lehet új erőt adó, ha például vezeklés a legnagyobb szégyenünkért, a szeretetnélküliségért.” Ezek a gondolatok József Attiláról szintúgy elmondhatók.
A Kész a leltárt 1936-ban írta József Attila. A lírai én szintén számot ad eddigi életéről, ám Kosztolányitól eltérően teszi ezt. A szerepválságot nem követi újabb szerepkijelölés, a lírai én a születéstől a halálig jut. („Születtem, elvegyültem, kiváltam.”) Ez a vers a Kései siratóval rokon. És nemcsak azért, mert a költő kései verseiről beszélünk. A szerző mindkét versben az életet betegségnek tartja, amelybe végül belehalunk. („Harminchat fokos lázban égek mindig…”) Felismerhetők a versben a Curriculum vitae-ben megismert jelentős életrajzi pontok.
Németh Andor így emlékezik József Attilára: „Szerette a világot, s meg volt róla győződve, hogy növekedvén, átlátunk majd a bűn és az erény emberközi korlátain, s hogy egyszer ez az egyelőre csupa csősz világ végül mégis olyanná lesz, amilyennel ennek a csupa szív költőnek jóvátehetetlenül adósa maradt. (Szép Szó, 1938. január-február)
(Egyetemi dolgozat rövidítése, amelynek eredeti címe: „Magányosan, az önmagadhoz vezető utat kell járnod.” avagy Kosztolányi Dezső Számadás és József Attila Kész a leltár című versének összehasonlítása az egzisztencializmus és sztoicizmus fókuszában)
Források:
• Kosztolányi Dezső: Életre-halálra, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978
• Németh Andor: A szélén behajtva, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1973
• József Attila Összes versei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972
• Dr. Karádi Zsolt: Nagyjaink könyvsorozat – Kosztolányi Dezső, Tóth Könyvkereskedés Kft., Debrecen, 1996
• Gintli Tibor: Magyar irodalom, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010
• http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200002/324_Halmai_Tamas.html
• http://csicsada-irodalom-birodalom.blogspot.hu/2013/01/immar-kesz-leltar-osszegzes-es.html
• http://gondolkodom.hu/pilinszky-janos-jozsef-attila-emlekkonyvebe/
• http://keseiversek.blog.hu/2011/07/18/az_oneletirasba_poetizalt_halalkep
• Bókay Antal: Énszerkezet, önteremtés - József Attila üzenete (link)
• Szigeti Csaba: A kettészelt semmi toposza Kosztolányi Dezsőnél és ma (link)
Szoba egy amerikai déli városban. Fehér falak, egy dívány. Jobbra ablak, balra ajtó a fürdőszobába. Hátul kis benyíló, mögötte a bejárati ajtó
ELSŐ KÉP
Mielőtt a függöny fölmegy, szélzúgás hallatszik. Lizzie egyedül van, ingben, porszívózik. Csöngetnek. Habozó pillantást vet a fürdőszoba ajtaja felé. Ismét csöngetnek. Leállítja a porszívót, és benyit a fürdőszobába
LIZZIE (halkan) Csöngettek, maradj nyugton. (Ajtót nyit)
Az ajtó keretében ott áll a néger. Nagydarab, fehér hajú, kövér. Mereven áll
Mi baj? Eltévesztette az ajtót?
Kis szünet
Mit akar itt? Beszéljen már.
NÉGER (könyörögve) Kérem, asszonyom, kérem.
LIZZIE Mit kérsz? (jobban megnézi) No, nézd csak! Te voltál az, a vonaton? Meg tudtál lógni előlük? Hogy tudtad meg a címemet?
NÉGER Kerestem, asszonyom. Mindenfelé kerestem. (Egy mozdulatot tesz, hogy szeretne belépni) Kérem.
LIZZIE Maradj csak kint. Valaki van nálam. Hát mit akarsz?
NÉGER Kérem szépen.
LIZZIE De mit akarsz? Pénzt?
NÉGER Nem, asszonyom.
Szünet
Kérem, tessék megmondani neki, hogy ártatlan vagyok.
LIZZIE Kinek?
NÉGER A bírónak. Mondja meg neki, kérem szépen, asszonyom.
LIZZIE Nem mondok semmit.
NÉGER De kérem szépen.
LIZZIE Semmit. Magamnak is van elég bajom, nemhogy a másét akarnám a nyakamba venni. Menj innét.
NÉGER De maga tudja, hogy éh ártatlan vagyok. Hát tettem én valamit ?
LIZZIE Semmit. De én nem megyek a bíróhoz. Utálok minden bírót és hekust. Mint a bűnömet.
NÉGER Otthagytam a feleségemet, gyerekeimet, egész éjszaka bolyongtam. Nem bírom tovább.
LIZZIE Hagyd el a várost.
NÉGER Lesnek rám a pályaudvaron.
LIZZIE Ki les rád?
NÉGER A fehérek.
LIZZIE Miféle fehérek?
NÉGER Az összes fehérek. Ma még nem volt kint?
LIZZIE Nem.
NÉGER Az utcán nyüzsögnek az emberek. Fiatalok és öregek beszélgetnek egymással. Ismeretlenek is.
LIZZIE Hát aztán?
NÉGER Hát aztán bolyonghatok, bujkálhatok, míg csak el nem kapnak. Ha fehérek ismeretlenül szóba állnak egymással, akkor hamarosan meghal egy néger.
Szünet
Mondja meg nekik, hogy ártatlan vagyok. A bírónak meg az újságíróknak. Hátha beteszik az újságba. Mondja meg, asszonyom, mondja meg, mondja meg!
LIZZIE Ne kiabálj. Van nálam valaki.
Szünet
Az újságokra ne számíts. Nem akarok most feltűnést.
Szünet
De azt megígérem, hogy ha behívnak tanúskodni, megmondom az igazat.
NÉGER Megmondja nekik, hogy ártatlan vagyok?
LIZZIE Megmondom.
NÉGER Esküszik, hogy megmondja?
LIZZIE Igen, igen.
NÉGER Megesküszik a Jóistenre? Aki mindent lát?
LIZZIE Eridj a pokolba. Megígérem, és kész.
Szünet
Eredj már! Menj már!
NÉGER (hirtelen) Kérem, rejtsen el.
LIZZIE Téged?
NÉGER Hát nem akar, asszonyom? Nem akar?
LIZZIE Téged? Én? Még mit nem? (Becsapja előtte az ajtót) Még csak az kéne. (A fürdőszoba felé fordul) Kijöhetsz.
FRED (kilép ingujjban, nyakkendő, gallér nélkül) Mi történt?
LIZZIE Semmi.
FRED Azt hittem, hogy a rendőrség.
LIZZIE Rendőrség? Valami bajod van velük?
FRED Nekem? Semmi. De azt hittem, hogy neked.
LIZZIE (sértődötten) Na, hallod! Nem vagyok én tolvaj!
FRED Nem is volt soha dolgod a rendőrséggel?
LIZZIE Legalábbis lopásért nem.
Megindítja a porszívót, nagy szélvágás
FRED (idegesíti a zaj) Ha!
LIZZIE (túlordítja a zajt) Mi a baj, édesem?
FRED (ordít) Megreped a dobhártyám!
LIZZIE (ordít) Mindjárt megvagyok!
Szünet
Én már ilyen vagyok.
FRED (ordít) Tessék?
LIZZIE (ordít) Azt mondom, hogy én már ilyen vagyok.
FRED (ordít) Milyen?
LIZZIE (ordít) Ilyen. Másnap reggel muszáj megfürödnöm és porszívóznom. (Abbahagyja a porszívózást)
FRED (az ágyra mutat) Ha már úgyis ott vagy, takard le.
LIZZIE Mit?
FRED Az ágyat. Mondom, takard le. Csak úgy bűzlik a bűntől.
LIZZIE A bűntől? Hát ezt meg honnan szeded? Pap vagy te?
FRED Nem. Miért?
LIZZIE Úgy beszélsz, mint a Szentírás. (Ránéz) Nem, nem vagy te pap, sokkal ápoltabb vagy annál. Mutasd csak a gyűrűidet. (Csodálkozva) Nahát, nahát! Gazdag vagy?
FRED Igen.
LIZZIE Nagyon gazdag?
FRED Nagyon.
LIZZIE Annál jobb. (Megöleli, csókra nyújtja a száját) Az jó, ha a férfi gazdag. Az olyan bizalomgerjesztő.
FRED (habozik, hogy megcsókolja-e, aztán elfordul) Takard le az ágyat.
LIZZIE Jó, jó, jó! Letakarom. (Letakarja, kuncog) „Bűzlik a bűntől!” Ezt sose találtam volna ki. Hallod? A te bűnödtől, drágám. (Fred egy mozdulatára) Igen, persze, az enyémtől is. De az én lelkemen már olyan sok minden szárad. . . (Leül az ágyra, és maga mellé húzza Fredet) Gyere. Ülj csak ide a közös bűnünkre. De jó bűn volt, mi? Édes kis bűn. (Nevet) Ne süsd le a szemed. Félsz tőlem?
Fred vadul magához szorítja
Ne! Fáj!
Fred elereszti
Micsoda figura vagy te! Nincs valami sok bizalmam hozzád.
Szünet
Mi a keresztneved? Nem mondod meg? Úgy zavar, hogy nem tudlak minek szólítani. Előszörre ez is elég. A vezetéknevet ritkán szokták elárulni, meg is értem. De a keresztnevet! Hogy különböztesselek meg benneteket egymástól, ha a keresztneveteket se tudom. Mondd meg, drágám, mondd meg!
FRED Nem.
LIZZIE Akkor te leszel a Névtelen úr. (Fölkel) Várj, rögtön megvagyok. (Rakosgat) Ezt ide. Ezt ide. Kész. A székeket az asztal köré: így sokkal előkelőbb. Nem tudsz egy képkereskedést? Szeretnék egypár képet a falra. Egy van a kofferomban, egy édes. Az van aláírva: „Az eltört korsó.” Egy kislány van rajta, szegény, eltörte a korsóját. Francia kép.
FRED Miféle korsót?
LIZZIE Mit tudom én? A korsóját. Biztosan volt egy korsója. Szembe egy öreg nagyanyót szeretnék fölakasztani. Amint kötöget vagy mesél az unokáinak. Ó! Elhúzom a függönyt, kinyitom az ablakot. (Megteszi) Milyen szép idő van! Megint egy nap. (Nyújtózik) Ó! De jól érzem magam. Szép az idő, jó volt a fürdő, jólesett a szerelem, remek kondícióban vagyok, remekül érzem magam. Gyere, nézd csak ezt a kilátást! Nézd, de szép! Csak fák. Hát nem ragyogó? Ezt a mázlit, mi? Elsőre ilyen szobát találtam a város úrinegyedében. Nem jössz? Nem szereted a városodat?
FRED De szeretem. A magam ablakából.
LIZZIE (hirtelen) Ugye, nem jelent rosszat, ha reggel négert lát az ember?
FRED Miért?
LIZZIE Mert... Ott megy egy szemben a járdán.
FRED Négert látni mindig rosszat jelent. A néger: ördög.
Szünet
Csukd be az ablakot.
LIZZIE Nem akarod, hogy szellőztessek?
FRED Mondom, csukd be az ablakot. Jó. És húzd be a függönyt. Gyújtsd meg a villanyt.
LIZZIE Miért? A négerek miatt?
FRED Hülye.
LIZZIE De amikor olyan szépen süt a nap.
FRED Ide ne süssön. Azt akarom, hogy a szobád maradjon úgy, ahogy az éjjel volt. Mondom, csukd be az ablakot. A napsütést megkaphatom kint is. (Fölkel, felémegy, ránéz)
LIZZIE (bizonytalan nyugtalansággal) Mi bajod?
FRED Semmi. Add ide a nyakkendőmet.
LIZZIE A fürdőszobában van. (Kimegy)
FRED gyorsan kinyitja az asztal fiókját, kotorászik benne
LIZZIE (visszajön a nyakkendővel) Itt van. Várj csak. (Megköti neki)
Tudod, nem nagyon szeretem a futó vendégeket, a sok új arcot. Három-négy kedves, idősebb vendég, állandóra, ez az ideálom. Egy kedden, egy csütörtökön, egy víkendre. Azt mondom neked, te ugyan kicsit fiatal vagy még, de a komolyabbak közül. Ha kedved lenne.. . Jó, jó, nem szólok többet. Gondold meg. No csak, no csak. Olyan szép vagy, mint egy csillag. Csókolj meg, gyönyörűségem, ezért a pénzért meg is csókolhatsz. Hát meg se akarsz csókolni?
Fred hirtelen vadul megcsókolja és ellöki
LIZZIE Au!
FRED Te ördög.
LIZZIE Mi?
FRED Te vagy az ördög.
LIZZIE Megint bibliázol? Mi van veled?
FRED Semmi. Röhögnöm kell.
LIZZIE Elég furcsán szoktál röhögni.
Szünet
Meg vagy elégedve?
FRED Megelégedve? Mivel?
LIZZIE (nevetve utánozza) Megelégedve? Mivel? Kislányom, milyen buta vagy te.
FRED Ja, igen… Nagyon. Nagyon meg vagyok elégedve. Mennyi kell?
LIZZIE Ki beszélt erről? Azt kérdeztem, hogy meg vagy-e elégedve? Igazán szólhattál volna egypár kedves szót. Vagy mit? Talán nem vagy megelégedve? Csodálnám, igazán csodálnám.
FRED Fogd be a szád!
LIZZIE Úgy öleltél, úgy szorítottál. És azt súgtad a fülembe, hogy szeretsz.
FRED Részeg voltál.
LIZZIE Dehogy voltam.
FRED De igen.
LIZZIE Mondom, hogy nem.
FRED Mindenesetre én részeg voltam. Nem emlékszem semmire.
LIZZIE Kár. A fürdőszobában vetkőztem le, s mikor visszajöttem, egészen elvörösödtél. Nem emlékszel? Még azt mondtam neked: „Édes kis rákom!” Nem emlékszel, hogy eloltottad a lámpát, és hogy a sötétben szerettél? Ez nagyon kedves és figyelmes volt tőled. Nem emlékszel?
FRED Nem.
LIZZIE És amikor azt játszottuk, hogy két újszülött vagyunk egy bölcsőben? Erre sem emlékszel?
FRED Mondom, hogy fogd be a szád. Amit az ember éjszaka tesz, arról nem beszél nappal.
LIZZIE (kihívóan) És ha nekem mégis úgy tetszik? Mikor olyan jól mulattam!
FRED Ha! Jól mulattál! (Hozzálép, megcirógatja a vállát, és két keze a nő nyaka köré zárul) Mindig jól mulattok, ha azt hiszitek, behálóztatok egy férfit.
Szünet
Ezt a te éjszakádat elfelejtettem. Tökéletesen elfelejtettem. A lokálra emlékszem, semmi többre. A többire csak te emlékszel, csak te. (Megszorítja a nyakát)
LIZZIE Mit csinálsz?
FRED Szorítom a nyakadat.
LIZZIE Ez fáj.
FRED Csak te. Ha valamivel erősebben szorítanám, a világon senki se maradna, aki emlékeznék erre az éjszakára. (Elereszti) Mennyi kell?
LIZZIE Ha elfelejtetted, akkor úgy látszik, rosszul végeztem a dolgomat. Kontár munkáért nem jár fizetés.
FRED Ne dumálj. Mennyi?
LIZZIE Ide hallgass. Tegnapelőtt érkeztem, te vagy az első vendégem. Az elsőnek ingyen csinálom, szerencsét hoz.
FRED Tőled nem kell ajándék. (Egy tízdollárost tesz az asztalra)
LIZZIE Nem kell a dohány, de kíváncsi vagyok, mennyire tartasz. Várj, kitalálom. (Fölveszi a pénzt, behunyja a szemét) Negyven dollár? Nem. Az sok, és különben is két darab volna. Húsz dollár? Csak? Nem, akkor ez több negyvennél. Ötven. Száz. (Fred egész idő alatt csöndesen, nevetve figyeli) Annyi baj legyen, megnézem. (Megnézi) Nem tévedtél?
FRED Nem hinném.
LIZZIE Tudod, mit adtál?
FRED Tudom.
LIZZIE Vedd vissza. Azonnal vedd vissza.
Fred egy mozdulattal visszalöki
Tíz dollár! Tíz dollár! Tíz dollárért kapsz te ilyen fiatal nőt, mint én? Láttad a combomat? (Mutatja) És a mellemet? Láttad? Hát ezek tízdolláros mellek? Vidd a pénzed, és pusztulj innét, mielőtt dühbe gurulok. Tíz dollár. És az úr összecsókolta mindenemet, az úr folyton újra akarta kezdeni, az úr elmeséltette a gyerekkoromat, reggel pedig az úr rosszkedvű, pofákat vág, mintha állandó alkalmazottja lennék, és mindez mennyiért? Nem negyvenért, nem harmincért, nem húszért: tíz dollárért.
FRED Nagyon is sok ilyen disznóságért.
LIZZIE Disznó vagy magad! Honnan jöttél, te paraszt? Nagy szajha lehet az anyád, ha nem tanított meg, hogy becsüld a nőket.
FRED Elhallgass!
LIZZIE Nagy szajha! Nagy szajha!
FRED (fojtott hangon) Adok egy jótanácsot, kicsikém. Ha nem akarod, hogy megfojtson valamelyik itteni fiú, ne nagyon emlegesd az anyjukat.
LIZZIE (hozzálép) Hát fojts meg! Fojts meg, hadd látom!
FRED (hátrál) Nyughass.
Lizzie fölvesz az asztalról egy kis vázát, szemmel láthatólag azzal a szándékkal, hogy a fejéhez vágja
Nesze, itt van még tíz dollár, de aztán maradj nyugton, vagy becsukatlak.
LIZZIE Te? Te fogsz engem becsukatni?
FRED Én.
LIZZIE Te?
FRED Én.
LIZZIE Azt szeretném látni!
FRED Az én apám Clarke!
LIZZIE Miféle Clarke?
FRED A szenátor.
LIZZIE Igazán? Az enyém meg Roosevelt.
FRED Láttad már Clarke fényképét az újságokban?
LIZZIE Igen... Na és?
FRED Itt van. (Fényképet mutat) Én meg itt vagyok mellette. A vállamra teszi a kezét.
LIZZIE (hirtelen elcsöndesedik) No nézd csak! Milyen szép ember az apád. Mutasd csak.
FRED (kitépi a kezéből a fényképet) Ennyi elég.
LIZZIE Milyen szép ember. Olyan igazságos, szigorú arca van. Igazán olyan a szava, mint a méz?
Fred nem felel
És a kert? A tietek?
FRED Igen.
LIZZIE Szép nagynak látszik. És a kislányok a széken, a húgaid?
Fred nem felel
Dombon van a ház?
FRED Igen.
LIZZIE Amikor leülsz a reggelihez, az ablakból látod az egész várost?
FRED Igen.
LIZZIE És a tálalást haranggal jelzik nálatok? Igazán felelhetnél.
FRED Gongütéssel.
LIZZIE (magánkívül) Gong! Most aztán nem értelek. Ha nekem ilyen családom lenne, ilyen házam, fizetni kéne, hogy máshova menjek éjszakára.
Szünet
Bocsáss meg, amit a mamádról mondtam, dühös voltam. Ő is rajta van a képen?
FRED Megtiltom, hogy róla beszélj.
LIZZIE Jó, jó.
Szünet
Kérdezhetek valamit?
Fred nem felel
Ha utálod a szerelmet, akkor miért jöttél ide?
Fred nem felel
(Lizzie sóhajt) Nna! Ha már itt vagyok, megpróbálom megtanulni az itteni szokásokat.
Szünet. Fred fésülködik a tükör előtt
FRED Északról jöttél?
LIZZIE Igen.
FRED New Yorkból?
LIZZIE Ez meg mit izgat?
FRED New Yorkról beszéltél az imént.
LIZZIE Mindenki beszélhet New Yorkról, nem jelent semmit.
FRED Miért nem maradtál ott?
LIZZIE Elegem volt belőle.
FRED Valami kellemetlenség?
LIZZIE Persze hogy az. Én úgy vonzom a kellemetlenségeket, mint a mágnes. Vannak ilyen emberek. Látod ezt a kígyót? (Mutatja a karkötőjét) Ez hozza a pechet.
FRED Akkor miért hordod?
LIZZIE Nem dobhatom el. Borzasztó lehet a kígyó bosszúja.
FRED Rajtad akart erőszakot elkövetni az a Néger?
LIZZIE Mi?
FRED Tegnapelőtt érkeztél a hatórás gyorssal?
LIZZIE Igen.
FRED Akkor te vagy az.
LIZZIE Senki sem akart erőszakot elkövetni rajtam. (Keserűen nevet) Erőszakot? Rajtam?
FRED Te vagy az. Webster mondta tegnap a lokálban.
LIZZIE Webster?
Szünet
Hát ezért?
FRED Mit ezért?
LIZZIE Ezért csillogott úgy a szemed. Ez izgatott, mi? Te piszok. Akinek ilyen derék apja van.
FRED Hülye.
Szünet
Ha arra gondolok, hogy egy négerrel háltál.
LIZZIE Akkor?
FRED Öt néger cselédem van. Ha telefonhoz hívnak, és egyikük fölveszi a kagylót, előbb megtörli, aztán adja ide.
LIZZIE (csodálattal füttyent) Ez igen.
FRED (lágyan) Mi itt nem nagyon szeretjük a négereket. Sőt, azokat a fehér nőket sem, akik velük szórakoznak.
LIZZIE Értem. Nekem ugyan semmi bajom velük, de nem szeretném, ha hozzám nyúlna valamelyik.
FRED Mit tudja azt az ember? Ördög vagy, a néger is ördög. (Hirtelen) Szóval meg akart erőszakolni?
LIZZIE Mi közöd hozzá?
FRED Két néger szállt be hozzád a fülkébe. Egyszer csak rád vetették magukat. Te segítségért kiáltottál, berontottak a fehérek. Az egyik néger borotvát rántott, az egyik fehér pedig egy jól irányzott golyóval leterítette, a másik néger elmenekült.
LIZZIE Ezt hallottad Webstertől?
FRED Ezt.
LIZZIE És ő honnét tudta?
FRED Erről beszél az egész város.
LIZZIE Az egész város? Ilyen az én szerencsém. Hát egyéb dolgotok nincs?
FRED Így történt minden, ahogy mondtam?
LIZZIE Szó sincs róla. A két néger nyugodtan beszélgetett, rám se nézett. Aztán beszállt négy fehér, kettő szorosan mellém ült. Megnyertek valami rugby-meccset, és be voltak rúgva. Azt mondták, hogy négerszag van, és ki akarták dobni őket az ajtón. A két fekete védekezett, ahogy tudott, s az egyik fehér kapott egy monoklit. Erre rántott revolvert és lőtt. Ez történt. A másik néger pedig, amint az állomásra értünk, leugrott a vonatról.
FRED Ismeri mindenki, megkapja ő is, ami jár neki.
Szünet
És majd a bíró előtt is ezt a történetet akarod elmondani?
LIZZIE Mi közöd hozzá?
FRED Felelj!
LIZZIE Nem megyek én a bíróhoz. Utálom én a cirkuszt, megmondtam.
FRED Pedig oda kell menned.
LIZZIE Nem megyek. Nem akarok én többé összekerülni a rendőrséggel.
FRED Majd eljönnek érted,
LIZZIE Akkor pedig elmondom, amit láttam.
Szünet
FRED Számot vetettél azzal, hogy mit akarsz tenni?
LIZZIE Mit akarok tenni?
FRED Tanúskodni egy fehér ellen, egy fekete érdekében.
LIZZIE Ha egyszer a fehér a bűnös.
FRED Nem bűnös.
LIZZIE Ölt, tehát bűnös.
FRED És mi a bűne?
LIZZIE Az, hogy ölt.
FRED De egy négert ölt meg.
LIZZIE Na és?
FRED Ha mindenki bűnös lenne, aki egy négert megölt…
LIZZIE De ehhez nem volt joga!
FRED Hogyhogy joga?
LIZZIE Nem volt joga hozzá,
FRED Jog, ez afféle északi beszéd.
Szünet
Akár bűnös, akár nem, nem büntethetsz meg valakit, aki a te fajodhoz tartozik.
LIZZIE Senkit se akarok megbüntetni. Megkérdik majd, hogy mit láttam, én meg elmondom.
Szünet
FRED (nekiront) Mi van közted és e közt a néger közt? Miért véded?
LIZZIE Nem is ismerem.
FRED Hát akkor?
LIZZIE Meg akarom mondani az igazat.
FRED Az igazat! Egy tízdolláros szajha akarja megmondani az igazat. Nincs igazság. Csak fehérek vannak és feketék. Tizenhétezer fehér, húszezer fekete. Itt nem vagyunk New Yorkban, itt nem szabad tréfálni.
Szünet
Thomas az unokabátyám.
LIZZIE Ki az?
FRED Az a fiú, aki ölt. Az unokabátyám.
LIZZIE (meghökken) Ó!
FRED Nagyon jóravaló fiú. Neked ugyan ez nem sokat jelent, de ő mégis nagyon jóravaló fiú.
LIZZIE Jóravaló fiú az, aki folyton hozzám dörgölőzik, és föl akarja húzni a szoknyámat? Köszönöm, nem kérek az ilyenből. Nem csodálom, hogy egy családba tartoztok.
FRED (felemeli a kezét) Te piszok! (Uralkodik magán) Te ördög vagy, s az ördöggel rosszat kell tenni. Fölhúzta a szoknyádat, lelőtt egy piszkos négert. Megtörtént. Az ilyesmit megteszi az ember úgy, hogy oda se figyel. Nem számít. De Thomas vezéregyéniség: ez számít.
LIZZIE Lehet. De a néger nem követett el semmit.
FRED Egy néger mindig elkövet valamit.
LIZZIE Ezért még nem fogok egy ártatlan embert bemártani.
FRED Ha őt nem, akkor Thomast. Egyiket mindenképpen bemártod. Rajtad áll a választás.
LIZZIE Na tessék. Eljöttem, és most megint bent vagyok a pácban. (A karkötőhöz) Te ronda vacak, hát megint ezt teszed velem? (Földhöz vágja)
FRED Mennyit akarsz?
LIZZIE Egy fillért sem.
FRED Ötszáz dollár.
LIZZIE Nem kell egy fitying sem.
FRED Sok éjszakádba kerül, amíg megkeresel ötszáz dollárt.
LIZZIE Főleg, ha a többi is ilyen fösvény lesz, mint te.
Szünet
Hát ezért intettél nekem tegnap este?
FRED Hát.. .
LIZZIE Szóval ezért. Mondod magadban: itt a nőéi, fölmegyek hozzá, megkötjük az üzletet. Hát ezért. Simogattál és közben jéghideg maradtál, mert folyton arra gondoltál, hogyan adjam be neki?
Szünet
Csak egyet, egyet árulj el, fiúkám ! Ha te csak ezt az ajánlatot akartad tenni nekem, nem kellett volna lefeküdnöd velem. Nem? Miért feküdtél le, te piszok? Miért feküdtél le?
FRED Az ördög vigyen el, ha tudom,
LIZZIE (könnyezve egy székbe rogy) Piszok! Piszok! Piszok!
FRED Ötszáz dollár! Ne bőgj, az Isten szerelmére! Ötszáz dollár! Ne bőgj! Ne bőgj! Na, Lizzie! Lizzie! Térj észhez! Ötszáz dollár !
LIZZIE (zokogva) Én nem akarok észhez térni, nekem nem kell az ötszáz dollárod, én nem leszek hamis tanú. Én visszamegyek New Yorkba, én el akarok menni innét. El akarok menni.
Csöngetnek, hirtelen abbahagyja. Ismét csöngetnek
(Halkan) Hát ez mi? Pszt.
Hosszú csöngetés
Nem nyitok ajtót. Maradj csöndben.
Dörömbölnek
EGY HANG Kinyitni! Rendőrség!
LIZZIE (halkan) A zsaruk. Tudtam, hogy így lesz. (A karkötőre mutat) Ez az oka. (Lehajol érte, a karjára húzza) Még mindig jobb, ha fönn tartom. Bújj el.
Dörömbölés
A HANG Rendőrség!
LIZZIE Bújj el már. Menj a fürdőszobába.
Fred nem mozdul, Lizzie teljes erőből lökdösi
Menj! Menj már!
A HANG Ott vagy, Fred? Fred? Ott vagy?
FRED Itt. (Eltaszítja Lizzie-t, a nő rémülten bámulja)
LIZZIE Hát ezért?
Fred ajtót nyit, belép John és James. Az ajtó nyitva marad
JOHN Rendőrség. Te vagy Lizzie MacKay?
LIZZIE (nem is hallja, Fred bámul) Hát ezért!
JOHN (megrázna a vállánál fogva) Felelj, ha kérdeznek.
LIZZIE Tessék? Igen, én vagyok.
JOHN Igazold magad.
LIZZIE (magához tér, nyersen) Hogy mertek engem faggatni? Mit kerestek itt?
John megmutatja a jelvényét
Ilyen csillagot akárki fölrakhat. Ennek, az úrnak a haverjai vagytok, összebeszéltetek, és meg akartok zsarolni.
JOHN (igazolványát az orra alá dugja) Most már elhiszed?
LIZZIE (Jamesre mutat) És ő?
JOHN (Jameshez) Mutasd az igazolványodat.
James is megmutatja az igazolványát. Lizzie megnézi, aztán szó nélkül az asztalhoz lép, előveszi iratait, odaadja
(John Fredre mutat) Őt tegnap este hoztad föl? Tudod, hogy a prostitúció büntetendő cselekmény?
LIZZIE Igazán joguk van így rátörni az emberre hivatalos engedély nélkül? Nem félnek, hogy bajuk lehet emiatt?
JOHN Miattunk ne aggódj.
Szünet
Azt kérdeztem, fölhoztad-e magadhoz?
LIZZIE (a rendőrök belépte után megváltozott: keményebb és közönségesebb lett) Ne törjék a fejüket. Persze hogy fölhoztam. Csakhogy ingyen. Azt tán szabad.
FRED Az asztalon két tízdolláros bankjegyet találtok. Mindkettő az enyém.
LIZZIE Bizonyítsd be.
FRED (rá se néz, a két rendőrhöz) Tegnap reggel vettem föl a bankból huszonnyolc másikkal együtt. Egy sorozat. Csak meg kell nézni a számokat.
LIZZIE (hevesen) De nekem nem kellett. Visszalöktem azt a mocsok pénzét. Odavágtam az arcába.
JOHN Ha visszalökted, miért van mégis az asztalon?
LIZZIE (hallgat, majd) Végem van (Szinte bámulva néz Fredre, szinte lágy hangon) Hát ezért volt? (A másik kettőhöz) Tessék. Mit akarnak tőlem?
JOHN Ülj le. (Fredhez) Elmondtad neki? (Fred bólint) Mondom, hogy ülj le. (Egy karosszékbe löki) A bíró hajlandó szabadlábra helyezni Thomast, ha megkapja írásbeli vallomásodat. A vallomás kész, csak alá kell írnod. Holnap aztán rendesen kihallgatnak. Tudsz olvasni?
Lizzie vállat von, John egy papírt tesz elé
Olvasd el és írd alá.
LIZZIE Egy árva szó sem igaz az egészből.
JOHN Lehet. Hát aztán?
LIZZIE Nem írom alá.
FRED Kísérjétek be. (Lizzie-hez) Másfél év.
LIZZIE Igen, másfél év. De letelik, és akkor kikészítelek.
FRED Én is ott leszek.
Egymásra néznek
Táviratozni kéne New Yorkba. Azt hiszem, ott is számon tartják őnagyságát.
LIZZIE (csodálattal) Olyan piszok vagy, amilyen csak egy nő tud lenni. Férfiról sohase hittem volna, hogy ilyen piszok lehet.
JOHN Gyerünk már! Aláírod, vagy viszlek a sittre.
LIZZIE Inkább a sittre. Nem akarok hazudni.
FRED Nem akarsz hazudni, ringyó! Hát egész éjszaka mit csináltál? Amikor édesemnek, szerelmemnek, drágámnak hívtál? Az nem volt hazugság? Amikor lihegtél, hogy elhitesd velem, hogy élvezel, az nem volt hazugság?
LIZZIE (kihívóan) Ugye szeretnéd? Nem, nem hazudtam.
Összenéznek, Fred elkapja a tekintetét
FRED Fejezzük be. Itt a töltőtollam, írd alá.
LIZZIE Csak rakd zsebre.
Csönd, a három férfi zavarban van
FRED Tessék! Hát ide jutottunk! Ő a legderekabb férfi a városban, és most egy ilyen kis nő szeszélyétől függ az élete. (Föl-alá jár, aztán hirtelen odalép Lizzie-hez) Nézd meg ezt. (Fényképet mutat) Te már láttál egypár férfit a büdös életedben. Ilyet láttál már? Nézd ezt a homlokot, ezt az állat, a kitüntetéseket a mellén. Nem, ne fordítsd el a szemed. Csak járd végig az utadat: ez az ember a te áldozatod, legalább nézz vele farkasszemet! Látod, milyen fiatal, milyen büszke, milyen szép! Nyugodt lehetsz, mikor kilép majd a börtön kapuján, tíz év múlva, össze lesz törve, mint egy aggastyán, kihull a haja meg a foga. Meg lehetsz majd elégedve magaddal: szép munkát végeztél. Eddig csak egy kis pénzt lopkodtál innen-onnan, most kiválasztottad a legkülönbet, és elveszed az életét. Egy szavad sincs? Hát rohadt vagy a csontod velejéig? (térdre kényszeríti) Térdre, kurva! Térdelj le annak a férfinak a képe előtt, akit meg akarsz becsteleníteni!
Clarke szenátor belép a nyitva maradt ajtón
SZENÁTOR Ereszd el! (Lizzie-hez) Álljon fel!
FRED Hello!
JOHN Hello!
SZENÁTOR Hello! Hello!
JOHN (Lizzie-hez) Clarke szenátor.
SZENÁTOR (Lizzie-hez) Hello!
LIZZIE Hello!
SZENÁTOR Nna. Most már kölcsönösen ismerjük egymást. (Lizzie-tnézi) Ez az a lány? Nagyon rokonszenvesnek látszik.
FRED Nem akarja aláírni.
SZENÁTOR Tökéletesen igaza van. Nem volt jogotok betörni hozzá. (John egy mozdulatára erélyesen) A legcsekélyebb jogotok sem. Bántalmazzátok és kényszeríteni akarjátok, hogy a meggyőződése ellen valljon. Ez az eljárás nem méltó Amerikához. Erőszakot követett el magán a néger, gyermekem?
LIZZIE Nem.
SZENÁTOR Rendben van. Hisz világos ez, mint a nap. Nézzen a szemembe. (Ránéz) Meg vagyok győződve, hogy nem hazudik.
Szünet
Szegény Mary! (A többiekhez) Nos, fiúk, gyerünk. Nincs itt már semmi dolgunk. Legföljebb az, hogy bocsánatot kérjünk a kisasszonytól.
LIZZIE Ki az a Mary?
SZENÁTOR Mary? A nővérem, ennek a szerencsétlen Thomasnak az édesanyja. Egy szegény, kedves öregasszony, aki ebbe bele fog pusztulni. Viszontlátásra, gyermekem.
LIZZIE (fojtott hangon) Szenátor úr!
SZENÁTOR Tessék, gyermekem.
LIZZIE Nagyon sajnálom.
SZENÁTOR Hát van itt helye sajnálkozásnak, ha egyszer megmondta az igazat?
LIZZIE Nagyon sajnálom… hogy ez az igazság.
SZENÁTOR Nem tehetünk róla, se maga, se mi, és senkinek sincs joga magától hamis tanúvallomást kívánni.
Szünet
Nem, ne is gondoljon többé szegénykére.
LIZZIE Kire?
SZENÁTOR A nővéremre. Hát nem őrá gondolt?
LIZZIE De igen.
SZENÁTOR Gyermekem, úgy olvasok a lelkében, mint egy nyitott könyvben. Megmondjam, mit olvastam ki? (Lizzie-t utánozza) „Ha aláírnám, a szenátor elmenne hozzá, és azt mondaná: ez a Lizzie MacKay derék lány, visszaadta a fiadat.” Mary könnyező arca pedig fölragyogna, s így felelne: „Lizzie MacKay? Sohasem felejtem el ezt a nevet.” - „Én meg, akinek családom sincs, aki a társadalom szélére szorultam, tudnám, hogy van egy egyszerű kis öregasszony, valahol, egy nagy házban, aki gondol rám, van egy amerikai édesanya, aki engem a szívébe zárt.” Szegény Lizzie, ne is gondoljon rá.
LIZZIE Fehér a haja?
SZENÁTOR Fehér, mint a hó. De az arca egészen fiatal. S ha a mosolyát látná… De nem fog mosolyogni soha többé. Isten vele. Holnap majd megmondja az igazat a bírónak.
LIZZIE Már megy is?
SZENÁTOR Hát igen: Őhozzá megyek. Be kell számolnom a beszélgetésünkről.
LIZZIE Ő tudja, hogy ön idejött?
SZENÁTOR Ő könyörgött, hogy jöjjek ide.
LIZZIE Szent Isten! És most várja? És most megmondja neki, hogy nem akartam aláírni? Hogy gyűlöl majd engem!
SZENÁTOR (vállára teszi kezét) Szegény gyermekem, nem szeretnék a maga helyében lenni.
LIZZIE Jaj, de szörnyű (A karkötőjéhez) Te szemét, te vagy az oka mindennek.
SZENÁTOR Tessék?
LIZZIE Semmi.
Szünet
Ezek szerint nagy baj, hogy az a néger nem követett el rajtam erőszakot.
SZENÁTOR (megrendültén) Gyermekem.
LIZZIE Maguknak oly jó lenne, nekem pedig oly keveset számítana.
SZENÁTOR Köszönöm!
Szünet
Úgy szeretnék segíteni magán.
Szünet
Sajnos, ami igaz, az igaz.
LIZZIE (szomorúan) Sajnos.
SZENÁTOR És az igazság az, hogy a néger nem követett el magán erőszakot.
LIZZIE (szomorúan) Sajnos.
SZENÁTOR Sajnos.
Szünet
Persze maga egy primitív igazságról beszél.
LIZZIE (nem érti) Primitív…
SZENÁTOR Igen, úgy értem, egy közönséges igazságról.
LIZZIE Közönséges? Hát nem az az igazság, hogy…?
SZENÁTOR De igen, az az igazság. Csakhogy... az igazságnak többféle fajtája van.
LIZZIE Azt képzeli, hogy a néger erőszakot követett el rajtam?
SZENÁTOR Nem, erőszakot nem követett el. Egy bizonyos nézőpontról nézve nem követett el erőszakot magán. Csakhogy, tudja én már öreg vagyok, sokat megéltem, gyakran tévedtem, és most már, néhány év óta valamivel ritkábban tévedek. És erről az egész dologról más a véleményem, mint magának.
LIZZIE Mi a véleménye?
SZENÁTOR Hogy is magyarázzam? Nézze csak. Képzelje el, hogy hirtelen megjelennék maga előtt az amerikai nemzet. Mit mondana magának?
LIZZIE (rémülten) Nem hinném, hogy volna valami mondanivalója számomra.
SZENÁTOR Maga kommunista?
LIZZIE Isten ments, dehogy!
SZENÁTOR Akkor pedig nagyon is sok mondanivalója lenne. így szólna: „Lizzie, választanod kell két fiam között. A kettő közül az egyiknek vesznie kell. Mit tehet ilyenkor az ember? Megtartja a jobbikat. Hát akkor válasszunk, melyik a jobbik. Jó?”
LIZZIE Jó. Ó, bocsánat! Azt hittem, hogy ön szól hozzám.
SZENÁTOR Én most a nemzet nevében beszélek. (Újra kezdi) „Lizzie, mire jó ez a néger, akit védelmezel? Véletlenül jött a világra, Isten tudja, hol. Én fölneveltem, s ő mivel hálálja meg ezt nekem? Semmivel. Tengődik, lop vagy kornyikál, hogy egypár színes rongyot vehessen magának, ő is az én fiam, s én éppúgy szeretem, mint a többit. De azt kérdem tőled: ember az ilyen? Ha meghalna, észre se venném.”
LIZZIE Milyen szépen beszél, szenátor úr!
SZENÁTOR (lenyűgözően) „A másik viszont, ez a Thomas, megölt egy feketét, nagyon rosszul tette. Csakhogy nekem szükségem van erre a fiúra. Százszázalékos amerikai, az egyik legősibb család leszármazottja, a Harvard-egyetemen végzett, most katonatiszt – és nekem szükségem van katonatisztekre -, kétezer munkás dolgozik a gyárában, s ha meghalna, kétezer ember válnék munkanélkülivé -, igazi vezéregyéniség, szilárd védőbástya a kommunizmus, a szakszervezetek és a zsidók ellen. Ennek a fiúnak élnie kell, neked pedig meg kell tartanod őt az élet számára. Erről van szó. És most válassz.”
LIZZIE Milyen szépen beszél.
SZENÁTOR Válassz!
LIZZIE (fölugrik) Tessék? Ja igen…
Szünet
Egészen összezavart, már azt sem tudom, hányadán állok.
SZENÁTOR Nézzen a szemembe, Lizzie. Megbízik bennem?
LIZZIE Meg, szenátor úr.
SZENÁTOR Feltételezi rólam, hogy rosszra akarom rábírni?
LIZZIE Nem, szenátor úr.
SZENÁTOR Akkor írja alá. Tessék, itt a tollam.
LIZZIE Gondolja, hogy meg lesz velem elégedve?
SZENÁTOR Ki?
LIZZIE A szenátor úr nővére.
SZENÁTOR Távolról úgy fogja szeretni magát, mintha lánya volna.
LIZZIE Talán még virágot is küld?
SZENÁTOR Az könnyen meglehet.
LIZZIE Vagy a fényképét, néhány sorral.
SZENÁTOR Az is meglehet.
LIZZIE Fölakasztanám a falra.
Szünet, izgatottan jár-kel
Micsoda história! (Visszalép a szenátorhoz) És ha aláírom, mi történik a négerrel?
SZENÁTOR Ugyan! A négerrel. (Vállára teszi a kezét) Ha aláírod, téged az egész város a szívébe zár. Az egész város. Valamennyi édesanya.
LIZZIE De…
SZENÁTOR Azt hiszed, hogy tévedhet egy egész város? Egy egész város, katolikus és református papjaival, orvosaival, ügyvédeivel, művészeivel, polgármesterével, tanácsnokaival, jótékonysági egyesületeivel? Azt hiszed?
LIZZIE Nem. Nem. Nem.
SZENÁTOR Add a kezed. (Vezeti a kezét) Kész. Köszönöm neked a nővérem és az unokaöcsém nevében, városunk tizenhétezer fehér embere nevében és az amerikai nemzet nevében, amelyet itt most képviselek. A homlokodat. (Homlokon csókolja) Gyerünk, fiúk. (Lizzie-hez) Este visszajövök, lesz még valami mondanivalóm. (Kimegy)
FRED (távozóban) Isten veled.
LIZZIE Isten veled.
A férfiak, kimennek, ő összehúzva marad ott, majd az ajtóhoz rohan
Szenátor úr ! Szenátor úr ! Nem akarom! Szakítsa el azt a papírt! Szenátor úr! (Visszajön a középre, gépiesen fölveszi a porszívót) Az amerikai nemzet! - (bekapcsolja) Az az érzésem, hogy átejtettek. (Dühösen porszívózik)
Szín: ugyanott, idő: tizenkét órával később. A lámpák égnek, az ablakok nyitva vannak, kint éjszaka. Kívülről növekvő zaj hallatszik. A néger megjelenik az ablakban, átveti magát a párkányon, és beugrik az üres szobába. Bemegy a színpad közepéig. Csöngetnek, akkor elrejtőzik egy függöny mögé. Lizzie kijön a fürdőszobából, ajtót nyit
LIZZIE Tessék.
Belép a szenátor
Nos?
SZENÁTOR Thomas az anyja karjaiban van. Mindkettőjük köszönetét hozom.
LIZZIE Boldog az édesanya?
SZENÁTOR Igen. Boldog.
LIZZIE Sírt?
SZENÁTOR Miért sírt volna? Erős asszony.
LIZZIE Maga azt mondta, hogy sírni fog.
SZENÁTOR Ezt így szokás mondani.
LIZZIE Ugye, ezt nem várta? Azt hitte a nővére, hogy gonosz nő vagyok, és a néger mellett fogok vallani.
SZENÁTOR Ő az Istenbe vetette bizalmát.
LIZZIE És mit gondol rólam?
SZENÁTOR Nagyon hálás magának.
LIZZIE Nem kérdezte, hogy milyen vagyok?
SZENÁTOR Nem.
LIZZIE Jóravaló lánynak tart engem?
SZENÁTOR Olyannak, aki megtette a kötelességét,
LIZZIE Vagy úgy…
SZENÁTOR És reméli, hogy ezután is meg fogja tenni.
LIZZIE Igen, igen...
SZENÁTOR Nézzen a szemembe, Lizzie. (Megfogja a vállát) Ugye, ezután is meg fogja tenni? Nem fog csalódást okozni neki?
LIZZIE Ne aggódjék. Amit mondtam, nem vonhatom vissza, mert Iesittelnek.
Szünet
Mi ez a kiabálás?
SZENÁTOR Semmi.
LIZZIE Elviselhetetlen. (Becsukja az ablakot) Szenátor úr!
SZENÁTOR Tessék, gyermekem.
LIZZIE Bizonyos abban, hogy nem tévedtünk? Hogy a kötelességemet teljesítettem?
SZENÁTOR Egészen bizonyos vagyok benne.
LIZZIE Én már nem tudok eligazodni, annyira összezavart. Magának túl gyorsan vált az esze, nem tudtam mindig követni. Hány óra lehet?
SZENÁTOR Tizenegy.
LIZZIE Nyolc óra még reggelig. Érzem, hogy a szememet sem fogom lehunyni.
Szünet
Az éjszakák éppoly melegek, mint a nappalok.
Szünet
És a néger?
SZENÁTOR Miféle néger? Ja az! Keresik.
LIZZIE Mit tesznek majd vele?
A szenátor vállat von, a kiabálás erősbödik. Lizzie az ablakhoz lép
Mi ez a kiabálás? Zseblámpás emberek járnak odalent, kutyákkal. Mi ez? Fáklyásmenet? Vagy… Mondja szenátor úr, mi ez? Mi ez?
SZENÁTOR (levelet vesz elő) Nővérem megbízott, hogy ezt adjam át magának.
LIZZIE (élénken) írt nekem? (Föltépi a borítékot, kivesz egy száz dollárost, tovább kutat levél után: nincs, összegyűri a borítékot, földhöz vágja. Megváltozott hangon) Száz dollár. A fia ötszázat ígért. Négyet megtakarítottak, meg lehetnek elégedve.
SZENÁTOR Gyermekem.
LIZZIE Fejezze ki köszönetemet nővére őnagyságának. Mondja meg, hogy jobban örültem volna egy kis vázának, harisnyának, bárminek, amit egy kis fáradsággal ő maga választott volna ki. De hát a szándék a fontos, nem igaz?
Szünet
Jól behúztak.
Egymásra néznek. A szenátor hozzálép
SZENÁTOR Köszönöm, gyermekem, kicsit elbeszélgettünk kettesben. Maga erkölcsi válságban van, és szüksége van az én segítségemre.
LIZZIE Főként dohányra van szükségem, de azt hiszem, maga meg én, mi meg tudnánk egyezni.
Szünet
Eddig jobban szerettem az öregeket, mert olyan tiszteletre méltó képük van, de most már kezdem belátni, hogy dörzsöltebb fickók a fiataloknál.
SZENÁTOR (vidáman) Dörzsölt fickó! Bár a szenátusban is hallanák ezt. Mily bájos közvetlenség! Van magában valami, amit a zűrzavaros életmódja sem tudott elrontani. (Cirógatja) Igen, igen. Van valami.
Lizzie megvetően tűri a simogatást
Ne kísérjen ki, még találkozunk. (Kimegy)
LIZZIE (dermedten ül a helyén. Fölveszi a pénzt, összegyűri, földhöz vágja, egy székbe hull, zokogásban tör ki. Kint közeledik az ordítozás, a távolból lövések. A néger előbújik, Lizzie elé áll. Ő fölemeli a fejét, fölsikolt) Ó! (Szünet, fölkel) Tudtam, hogy eljössz. Biztosan tudtam. Hol jöttél be?
NÉGER Az ablakon.
LIZZIE Mit akarsz?
NÉGER Rejtsen el.
LIZZIE Mondtam már, hogy nem.
NÉGER Asszonyom, hallja őket?
LIZZIE Igen.
NÉGER Megkezdődött a vadászat.
LIZZIE Miféle vadászat?
NÉGER Négervadászat.
LIZZIE Ha!
Hosszú szünet
Biztos, hogy nem láttak bejönni?
NÉGER Biztos.
LIZZIE Mit csinálnak veled, ha elkapnak?
NÉGER Benzin.
LIZZIE Mi?
NÉGER Benzin. (Magyarázó mozdulat) És meggyújtják.
LIZZIE Értem (Az ablakhoz lép, behúzza a függönyt) Ülj le.
A néger lerogyik egy székbe
Még csak ez kellett, hogy idegyere. Hát ennek sohasem lesz vége? (Csaknem fenyegetően közeledik hozzá) Utálom a bonyodalmakat, tudod? (Dobbant) Utálom! Utálom! Utálom!
NÉGER Ők azt hiszik, hogy bántalmaztam önt.
LIZZIE És?
NÉGER Itt nem fognak keresni.
LIZZIE Tudod, hogy miért vadásznak rád?
NÉGER Mert azt hiszik, hogy bántalmaztam önt.
LIZZIE Tudod, ki mondta ezt nekik?
NÉGER Nem.
LIZZIE Én.
Hosszú szünet, a néger ránéz
Hát ehhez mit szólsz?
NÉGER Miért mondta ezt, asszonyom? Ó, miért tette ezt velem?
LIZZIE Ha én azt tudnám.
NÉGER Nem ismernek majd irgalmat. Korbáccsal verik ki a szememet, és kannaszám locsolják rám a benzint. Ó, miért tette ezt? Hiszen én nem bántottam önt.
LIZZIE Dehogynem bántottál. Ha tudnád, mennyire megbántottál!
Szünet
Nem akarsz most megfojtani?
NÉGER Gyakran kényszerítik az embert, hogy az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol.
LIZZIE Igen. Gyakran. És ha nem sikerül erővel, akkor megkevernek, míg bedőlsz nekik.
Szünet
Nos? Mi lesz? Nem fojtasz meg? Derék fickó vagy.
Szünet
Holnap estig elrejtlek.
A néger egy mozdulatot tesz
Ne nyúlj hozzám, nem szeretem a négereket.
Kint kiáltozás, lövések
Jönnek. (Az ablakhoz lép, széthajtja a függönyt, kinéz az utcára) Most aztán jól nézünk ki!
NÉGER Mit csinálnak?
LIZZIE Az utca két sarkára őröket állítottak, és minden házat átfésülnek. Pont ide kellett jönnöd. Biztosan meglátott valaki, amikor befordultál az utcába. (Újra kinéz) Nna. Itt vannak. Jönnek föl.
NÉGER Hányan vannak?
LIZZIE Öten vagy hatan. A többi lent vár. (Visszamegy a négerhez)
Ne reszkess. Ne reszkess, a mindenit!
Szünet
(A karkötőhöz) Te rohadt kígyó! (Földhöz vágja, rátapos) Te mocsok! (A négerhez) Pont ide kellett jönnöd?
A néger föláll, elindul, mintha menne
Itt maradsz. Ha kilépsz, véged van.
NÉGER A háztető.
LIZZIE Ilyen holdfényben? Fölmászhatsz, ha éppen céltábla akarsz lenni.
Szünet
Várjunk csak. Alattunk még két emeletet kell átkutatniok. Mondom, hogy ne reszkess.
Hosszú szünet, föl-alá jár. A néger összetörten ül a széken
Van fegyvered?
NÉGER Ó! Nincs.
LIZZIE Jó. (Kotorászik a fiókban, kivesz egy revolvert) Ajtót nyitok nekik, és behívom őket. Huszonöt év óta maszlagolnak ősz hajú édesanyákkal, háborús hősökkel, amerikai nemzettel. De most átlátok rajtuk. Többször nem húznak be. Ajtót nyitok, és azt mondom: „Itt a néger. Itt van, de ártatlan. Hamis vallomást csikartak ki tőlem. Esküszöm a Mindenhatóra, hogy ártatlan.”
NÉGER Nem fogják elhinni.
LIZZIE Az lehet. Lehet, hogy nem hisznek nekem, de akkor te rájuk szegezed a revolvert, s ha nem mennek el, közibük lősz.
NÉGER Majd jönnek mások.
LIZZIE Azokat is lelövöd. És ha meglátod a szenátor fiát, vigyázz, hogy el ne hibázd, mert ő főzte ki az egészet. Kutyaszorítóban vagyunk, nem? Mindenképpen ez az utolsó lehetőségünk, mert én mondom, ha itt találnak nálam, egy vasat sem adnék a magam életéért. Hát, ha már meg kell dögleni, legalább nem leszünk egyedül. (Odanyújtja a revolvert) Nesze! Mondom, hogy vedd el.
NÉGER Nem tudom megtenni, asszonyom.
LIZZIE Mit?
NÉGER Nem tudok fehér emberre lőni.
LIZZIE Ugyan! Majd ők is szégyellik magukat!
NÉGER Ők fehérek, asszonyom.
LIZZIE Hát aztán? Amiért fehérek, joguk van levágni téged, mint egy disznót?
NÉGER ők fehérek.
LIZZIE Mamlasz! Ugyanolyan balek vagy, mint én. Hát akkor, ha mindenkinek ugyanaz a véleménye…
NÉGER Asszonyom, miért nem lő ön?
LIZZIE Mondom, hogy balek vagyok.
A lépcsőn léptek hallatszanak
Itt vannak. (Fölnevet) Jól nézünk ki.
Szünet
Fuss a WC-be. És meg ne moccanj. Tartsd vissza a lélegzetedet.
A néger engedelmeskedik, Lizzie vár. Csöngetnek. Keresztet vet, fölveszi a karkötőt, ajtót nyit. Puskás emberek lépnek be
ELSŐ FÉRFI A négert keressük.
LIZZIE Miféle négert?
ELSŐ FÉRFI Azt, aki a vonatban erőszakot követett el egy nőn, és borotvájával megsebesítette a szenátor unokaöccsét.
LIZZIE Az istenit, hát azt ne nálam keressék.
Szünet
Nem tudják, ki vagyok?
MÁSODIK FÉRFI Dehogynem. Én láttam magát tegnapelőtt, amikor leszállt a vonatról.
LIZZIE Nahát! Mert én vagyok az, akin erőszakot követett el, megértették?
Nagy zaj. Rábámulnak, szemükben érzéki vágy és borzalom. Hátralépnek
Ha idejönne, ebbe is belekóstolna!
Nevetés
EGYIK FÉRFI Nincs kedve megnézni az akasztást?
LIZZIE Jöjjenek értem, ha megtalálták.
EGYIK FÉRFI Hamarosan meglesz, cicuskám. Tudjuk, hogy ebben az utcában bujkál.
LIZZIE Sok szerencsét. (Kimennek, beteszi utánuk az ajtót, a revolvert az asztalra teszi) Kijöhetsz.
A néger kijön, letérdel, ruhája szélét csókolja
Mondtam, hogy ne nyúlj hozzám. (Nézi) Mégiscsak furcsa szerzet lehetsz te, ha így hajszol egy egész város.
NÉGER Pedig semmit sem követtem el, hisz asszonyom tudja.
LIZZIE Szerintük egy néger mindig elkövet valamit.
NÉGER Soha semmit. Soha. Soha.
LIZZIE (kezét a homlokára szorítja) Magam sem tudom már, hányadán vagyunk.
Szünet
Hanem azért egy egész város mégse tévedhet!
Szünet
A fene egye meg! Én már semmit sem értek.
NÉGER Így van ez, asszonyom. Mindig így van ez a fehérekkel.
LIZZIE Még te is bűnösnek érzed magad?
NÉGER Igen, asszonyom.
LIZZIE Pedig semmit se tettél.
NÉGER Semmit.
LIZZIE Hát akkor miért ad nekik mindig igazat az ember?
NÉGER Fehérek.
LIZZIE Én is fehér vagyok.
Szünet, kint léptek.
Jönnek lefelé. (Ösztönösen a négerhez húzódik, az reszket, de mégis átöleli a vállát. A léptek távolodnak, csönd. Lizzie hirtelen kiszakítja magát) No nézd csak! Milyen egyedül vagyunk. Mint két árva.
Csöngetnek, hallgatnak, ismét csöngetnek
Szaladj a WC-be.
Az előszobaajtón dörömbölnek. A néger elbújik, Lisztje ajtót nyit. Fred lép be
Megbolondultál? Mit dörömbölsz az ajtómon? Ide ugyan nem jössz be, elegem van belőled. Menj innen, menj innen, te piszok. Takarodj!
Fred hátratolja, becsukja az ajtót, vállára teszi a kezét. Hosszú szünet
Nna?
FRED Te vagy az ördög.
LIZZIE Azért akartad betörni az ajtómat, hogy ezt elmondhasd? Milyen a képed! Honnét jössz?
Szünet
Felelj.
FRED Elfogtak egy négert. Nem az igazit ugyan, de azért meglincselték.
LIZZIE Na és?
FRED Ott voltam.
Lizzie füttyent
LIZZIE Értem.
Szünet
Biztosan élvezeted telik abban, ha a szemed előtt meglincselnek egy négert.
FRED Téged kívánlak.
LIZZIE Mi?
FRED Te ördög. Megbabonáztál. Ott voltam köztük, kezemben a revolver, a néger meg egy ágon himbálózott. Rá néztem, és rád gondoltam. Kívántalak. Hát nem furcsa?
LIZZIE Eressz el. Azt ajánlom, eressz el.
FRED Hogy lehet ez? Mit tettél velem, te boszorkány? A négert néztem, és téged láttalak. Téged láttalak himbálózni a lángok fölött. Lőttem.
LIZZIE Te rohadt! Eressz el. Eressz el, te gyilkos.
FRED Mit tettél velem? Úgy hozzám nőttél, mintha egy testrészem lennél. Mindenütt téged látlak. Látom a hasadat, azt a bitang szuka-hasadat, kezemben érzem a tested melegét, orromban a szagodat. Idáig rohantam, nem tudom azért-e, hogy megöljelek, vagy azért, hogy erőszakkal a magamévá tegyelek. De most már tudom. (Hirtelen elengedi) Nem fogok elkárhozni egy szajháért. (Hozzálép) Igaz, amit reggel mondtál?
LIZZIE Mit mondtam?
FRED Azt, hogy jó volt.
LIZZIE Hagyj békén.
FRED Esküdj meg, hogy igaz. Esküdj meg! (Kicsavarja a nő csuklóját)
A WC-ből zaj hallatszik
Mi ez? (Hallgatózik) Itt van valaki.
LIZZIE Meg vagy őrülve. Nincs ott senki.
FRED De igen. A WC-ben. (Odalép)
LIZZIE Itt maradsz.
FRED No látod, hogy van ott valaki.
LIZZIE A mai vendégem. Egy pasas, aki fizet. Na, meg vagy elégedve?
FRED Vendég? Neked nem lesz több vendéged. Soha többé. Te az enyém vagy.
Szünet
De ezt látni akarom. (Kiált) Jöjjön ki!
LIZZIE (kiált) Ne gyere ki! Csapda!
FRED Büdös kurva. (Félrelöki, az ajtóhoz lép, kinyitja)
A néger kijön
Hát ez a te vendéged?
LIZZIE Elbújtattam, mert halálra keresik. Rá ne merj lőni, hisz tudod, hogy ártatlan.
Fred revolvert húz elő. A néger hirtelen nekilendül, föllöki, kirohan. Fred utána
(Lizzie utánuk fut az ajtóig, és kiabálni kezd) Ártatlan! Ártatlan!
Két pisztolylövés hallatszik, visszajön, arca megkeményedik. Az asztalhoz lép, fölveszi a revolvert. Fred visszajön. Lizzie feléje fordul, háttal a közönségnek, a fegyvert a háta mögött tartja. Fred a magáét az asztalra dobja
Na? Lelőtted?
Fred nem felel
Jó. Hát akkor most rajtad a sor. (Célba veszi)
FRED Lizzie! Gondolj az anyámra.
LIZZIE Kuss! Ezt már elsütöttétek egyszer.
FRED (lassan közeledik felé) Az első Clarke egyedül irtott ki egy egész erdőt, saját kezűleg ölt meg tizenhat indiánt, míg a tizenhetedik meg nem gyilkolta. A fia építette itt a fél várost, tegeződött Washingtonnal és Yorktown alatt esett el az Egyesült Államok függetlenségéért. Az ükapám a Vigilance Committee elnöke volt San Franciscóban, s a nagy tűzvészkor huszonkét ember életét mentette meg. A nagyapám visszajött ide, megtelepedett, megásta a Mississippi-csatornát, és ő lett az állam kormányzója. Az apám szenátor, utána én leszek a szenátor, én vagyok a család utolsó férfitagja. Mi teremtettük ezt az országot, s történelme a mi családunk története. Vannak Clarke-ok Alaszkában, New Mexicoban, a Philippi-szigeteken. Rá mernél lőni egész Amerikára?
LIZZIE Ha még egyet lépsz, kinyírlak.
FRED Lőj, hát lőj! Látod, hogy nem tudsz? Olyan lány, mint te, nem lőhet rá egy olyan férfira, mint én vagyok. Ki vagy te? Mit keresel a világon? Ismerted akár csak a nagyapádat? Nekem jogom van élni: sok minden vár rám, és sok mindent kell elvégeznem. Ide azt a revolvert.
Lizzie odaadja, Fred zsebrevágja
Ami a négert illeti, úgy rohant, hogy elhibáztam.
Szünet
(Átöleli a vállát) Fölköltöztetlek a domb tetejére a folyó túlsó partjára. Egy szép kertes villába. A kertben sétálhatsz, de kijönnöd nem szabad, nagyon féltékeny vagyok. Minden héten háromszor meglátogatlak, mikor besötétedik: kedden, csütörtökön és víkendkor. Néger cselédeid lesznek, és több pénzed, mint valaha is álmodtad volna, de minden szeszélyemet teljesítened kell. Én pedig szeszélyes vagyok.
Lizzie kissé átengedi magát
Igaz, hogy jó volt? Felelj. Igaz?
LIZZIE (fáradtan) Igaz.
FRED (megveregeti az arcát) Akkor minden rendben van.
Szünet
A keresztnevem pedig Fred.
Függöny
1.
- Zsófia!
Megremegtek a kristálypoharak a szalonban, ahogy a méltóságos úr hangja már harmadszor hasított bele a tavaszi reggel álmos nyugalmába. A termetes bíró barna házikabátjában állt az ebédlő közepén, kővé dermedve, mintha legalábbis egy kettős gyilkosság helyszínét nézné borzadva.
- Megnézheti az ajánlását - motyogta a dühtől remegve. Sem a munkahelyén, sem itthon nem tűrte, ha erélyes utasításai válasz nélkül maradtak. Nem egy törvényszolgát helyeztek át más kerületbe az ő szíves közbenjárására. A házban azonban továbbra is néma csend volt, s a bíró előtt hideg nyugalommal feküdt a "bűnjel": a reggelihez terített asztal - reggeli nélkül.
E percben sudár asszony jelent meg az ebédlő ajtajában, zilált hajjal, hálóköntösben. Az a fajta dáma, akinek szépsége és eleganciája nem a tükör előtt töltött percektől (óráktól) függött. Kamaszos báját csak hatványozta hangjának bársonyos tónusa.
- Kedves, ne mérgezze magát már kora reggel.
- Hát nem látja? - mutatott a bíró az asztalra, a népe hálátlanságát panaszoló király pózában.
- Sofie kimenőn van - felelte hétköznapi könnyedséggel az asszony.
- Van rendes magyar neve is annak a cselédnek.
- De ő a Sofie-t szereti.
- Persze, mert maga francia kokettet nevel belőle. Délelőtti kimenőt ad neki, anélkül, hogy velem egyeztetne a nap menetéről.
- Károly - mondta szelíd mosollyal, de határozott hangon az asszony -, nem a bíróságon vagyunk.
- Ez a baj! - csattant fel a férj, mintha csak a szikrát várta volna, hogy felgyújtson egy hordó puskaport: - Itt nincs rend, itt nincs fegyelem, itt mindent szabad!
- Üljön le, kedves, magam forralok vizet.
- Skandalum! Megtiltom! Még mit nem!
- De ez semmiség...
- Nem az, fiam! Ma szervírozunk helyettük, holnap takarítunk, holnapután már övék az egész világ!
A bíró már az üres asztalnak szónokolt, s az asszony már vissza is ért a konyhából egy tálcán tojással, egy kosárban kenyérrel. Az ura közben leült, és magában morgott: nem is azért, hogy meggyőzze feleségét, hanem inkább hogy fenntartsa azt a kellemes idegállapotot, amelyben hétköznapjait tölti a bíróságon.
- És azt el szándékozik mondani, hogy hol kódorog az a mihaszna? - kérdezte fennhangon, mikor a felesége már a teát is behozta, és maga is az asztalhoz ült.
- Templomban - felelte röviden az asszony, s láthatóan nem is akart bővebben szólni.
- Mi az ördögnek? - zsörtölődött a bíró, miközben felkoppintotta a tojást - Hiszen épp most múlt húsvét. Vagy már annyi bűne van, hogy ismét gyónnia kell?
- Ma van hat éve, hogy meghalt az édesanyja - felelte az asszony szárazon, egyenesen férje szemébe tekintve. A bíró nem állta a nő átható tekintetét, félrefordult, és halkan méltatlankodva jegyezte meg:
- És ez elég ok arra, hogy felboruljon a világ rendje...
2.
Némán költötték el a reggelit. Máskor a bíró már a pirítós után felüti az újságot, és jókat zsörtölődik a világ hírein, amelyek mintha csak azért kerülnének sajtó alá, hogy a méltóságos úr véleményt mondhasson róluk. Most azonban bosszúsan forgatta a szemét, amíg várta, hogy éjsötétre színeződjön a tea. Szeretett volna mérgelődni azon, hogy Zsófia hanyagsága miatt most nem jut hírekhez, azonban félt, hogy a készséges asszony nyomban leszalad a házmesterhez a hírlapért. Az lenne csak botrány.
Halk kopogás hangzott az előszobából, mire az asszony észrevétlenül összerezzent. Remélte, hogy Sofie később ér majd haza, miután a bíró távozott, és nem kell szegénynek végighallgatnia a jogszabályokkal és történelmi kitérőkkel zsúfolt fontoskodó dorgálást. Ő maga szaladt ajtót nyitni, miközben férje a kávét kevergetve morgott:
- Már kulcsot sem hord a mihaszna. A gazda nyisson ajtót a cselédnek? Mi lesz így... - elharapta a mondat végét, mert a bejáratnál nem Sofie jelent meg, hanem a házmester.
- Méltóságos úr. Méltóságos asszony - az alacsony, megtört alak mindig a kelleténél egy leheletnyivel mélyebben hajolt meg a ház legrangosabb lakói előtt. Biztos, ami biztos.
- Mit óhajt? - kérdezte a bíró pontosan azzal a sértődött fölényességgel, ahogy a szobája ajtaján reszketve kopogtató törvényszolgákat szokta riogatni.
- A napi sajtó, méltóságos uram - felelte a házmester, főkomornyikokat majmoló mozdulattal nyújtva a zörgő újságot.
- Zsófia bement volna érte hazafelé jövet - mondta szárazon a bíró, és vaskos ujjaival az asztalra mutatott. A hanyagságnál jobban csak a fölösleges buzgólkodást utálta.
- Mégis bátorkodtam... azért bátorkodtam méltóságod zavarni, hogy még mielőtt elindulna a törvényszékre... ha méltóztatna egy pillantást vetni a címlapra - ezzel odanyújtotta neki a Pesti Hírlapot, amelynek hatásvadász vezércikke öles betűkkel hirdette: "A végzet és kapzsiság megöltek másfélezer embert."
A bíró elvette a lapot, és kifejezéstelen arccal merült az olvasásba, éppen úgy, ahogy az ügyiratokat futja át nehéz bársonyszékében. A házmester, mint a hűséges kutya, csillogó szemmel várta, hogy gazdája a cikk végére érjen és megdicsérje őt figyelmességéért. Mert bizony hogy venné ki magát, ha egy fővárosi bíró nem értesülne időben egy ilyen világrengető hírről. Persze azt hiába várja, hogy a gőgös gazda értékelje a házmester figyelmességét. Legfeljebb csak kevésbé lesz goromba pár napig.
Az asszony le akarta szedni az asztalt, de tudta, hogy férje milyen patáliát rendezne miatta a házmester távozása után, így inkább csak leült az ablak mellé egy régi francia székbe, és a párkányon táncoló napsugarakat figyelte. Nappali álmodozásából az ajtó halk zörrenése ébresztette fel: a házmester alázatosan surrant ki, miután a bíró hanyagul intett, hogy távozhat.
- Másfél ezer halott - súgta a bíró, mintha egy édes kis titkot adna tovább -, ez a túlzott becsvágy ára.
Ám mivel az asszony értetlenül nézett rá, hozzátette:
- A Titánia. Pontosabban: a Titanic.
- De hiszen tegnap azt írták, hogy mindenkit kimentettek. Ne higgyen, kérem, ezeknek a szenzációhajhász cikkeknek - felelte az asszony, bár maga is jól tudta, hogy amit másnap írnak, az már igaz szokott lenni.
- Ez jár annak, aki gőgös önelégültségében megkísérti a Sorsot.
- Károly, ártatlanok haláláról beszélünk!
- Vagyonukkal kérkedő iparmágnások, családi hírnevüket foltozgató arisztokraták! Megérdemelték. Hat nap átsuhanni a jeges óceánt?
- Legyen önben irgalom.
- Egy magyar nemes sosem kérkedne így a világ előtt.
- Óh, hát erről van szó! - sóhajtott fel az asszony, amikor megértette, hogy a katasztrófa csak egy újabb ürügy arra, hogy férje a magyar nemzet erkölcsi nagyságáról, a magyar lélek ősi tisztaságáról prédikáljon vég nélküli, indulatos monológjában, amely a többi nemzetet (különösen a nyugatiakat) rendkívül rossz színben tünteti fel, a franciákat pedig egyenesen gyalázza.
Az asszony leszedte az asztalt, míg férje folyamatos dühöngés közepette felöltözött, majd egy kurta köszönés kíséretében elindult a törvényszékre.
3.
Panaszosan reccsent az templom nehéz ajtaja. Éppen csak résnyire nyílott ki, s mire a kíváncsi hívek hátranéztek, már be is surrant egy vékony, reszkető árnyék. Csak a Ferenc-oltár mellett ülő vénasszonyok láthatták, ahogy egy cselédlány belép a gyóntatófülkébe.
- Szégyentelen - morogta az egyik, sötét főkötőben.
A másik csak most riadt fel a rózsafüzérből, s tanácstalan tekintetét látva folytatta a főkötős:
- Biztos egy kikapós legény ejtette meg.
- Aranka! - nézett szét rémülten a rózsafüzéres -, Isten házában...!
- Ezek nem ismernek se Istent, se embert - folytatta a másik - Van képe idejönni, és az Úr irgalmát kérni. Akkor kellett volna gondolkodni, amikor...
- Sssss. Miért gondol rögtön a legrosszabbra?
- Ismerem a fajtáját. Az ilyen még kikezd a gazdával is, aki aztán fizetheti a tíz forintot az elpottyantott fattyúért.
- Hallgasson! Jön! - sziszegte a rózsafüzéres, és megszorította a másik karját.
A pap mellén összekulcsolt kézzel elhaladt a mellékhajóban, s gépiesen biccentett a Miatyánkba merült asszonyoknak. Nagyot roppant alatta a gyóntatófülke deszkája, amint leült a bársonnyal bevont padra, és feladta a kezdő szentenciát:
- Hallgatlak, fiam.
Alig észrevehető sóhaj szűrődött át a sűrű rácson.
- Könnyíts lelkeden, hogy a gyónás szentsége által az Anyaszentegyház közbenjárhasson Mennyei Urunk kegyelméért.
- Mit gondolnak rólunk a holtak, atyám?
Váratlanul érte a papot a teológiai kérdésfelvetés. Megköszörülte a torkát, amitől hirtelen nehéz, száraz köhögés fogta el. Dörögve visszhangoztak a falak.
- Mondtam: a gazdája ejtette meg – bökte oldalba Aranka a szomszédját.
A pap lassan összeszedte hangját.
- Fiam. Nem a holtak ítélkeznek felettünk, hanem a Mindenható Úristen, aki gyűlöli, ha gyarló emberek avatkoznak szent dolgaiba.
- Ma hat éve veszítettem el az édesanyámat.
Pillanatnyi mély csönd.
- Imádkozzál, hogy az ő lelke bebocsátást nyerjen az örök boldogság birodalmába, s gyónj meg híven, hogy te magad is tiszta szívvel kerülj a Világ Bírája elé.
- Meglopom a gazdáimat.
- Leányom!
Nem is annyira a lopás ténye miatt háborodott fel a pap (hiszen köztudott, hogy alkalmasint minden cseléd elcsen ezt-azt), hanem mert úgy tetszett neki, mintha a lány kérkedne bűne folytonosságával. De vajon milyen holmi az, aminek hiányára a gazdái még nem figyeltek fel?
- Asszonyom minden reggel félretétet velem egy pirítóst, minden délben egy süteményt, és minden este egy csésze teát. Szeretné, azt mondta, ha majd megőrizném jó emlékezetemben. Elfogadtam ajándékait, de csak azért, hogy titokban levihessem azokat Ilonkának. Két hete azonban...
- Ilonka? - szólt közbe a pap.
- Az udvarban laktak, hátul, a házmester háza végében, de itt hagyta az anyja. Miután Ilonka a télen... a lábát kellett levágni. Azt mondta, visszajön, de fél éve színét sem láttuk. Ő meg folyton beteg és sovány...
- És te odaadod neki, amit asszonyodtól kapsz. Nemes, keresztény cselekedet, leányom.
- Ám a méltóságos úr két hete megvonta ezt a járadékot, miután összeveszett asszonyommal valamilyen fölösleges kiadáson. Azóta...
- Gazdáid istenfélő emberek? - kérdezte hirtelen a pap, s a rövid csendből nyomban kiolvasta, hogy nem igazán. Miért is lennének? A jólét elpuhítja a lelket, s kinyitja az új bálványok számára.
- Leányom, a Mindenható Isten megbocsátja bűnödet, ha tovább nem vétkezel.
- Tisztelendő Atyám! Így ki gondoskodik Ilonkáról?
- Nyugodj meg, gyermekem, az Úr megtalálja a módját, hogy segítsen a legelesettebb teremtményén is.
- Ha pünkösdig nem jön haza az anyja, a házmester kiteszi az utcára.
- Fiam, ez nem a te...
- Atyám, kérem, vegye magához őt.
- Hogy gondolod...?
- A szatócstól tudom, hogy a tisztelendő úr korábban lelencházat vezetett. Bizonyára van még befolyása ahhoz, hogy ott Ilonkát...
- Egyéb gyónni való? - a pap oly hidegen vágott közbe, hogy a lány egészen megijedt. Nem tudhatta szegény, hogy a tiszelendő úr elevenébe tapintott, nem tudhatta, hogy az atya milyen buzgón próbálja maga mögött hagyni azokat a gondokat (és adósságokat), amelyek az évek során felgyülemlettek a dunántúli egyházkerületben.
- Hétvégén kihallgattam gazdáimat - kezdte remegve a lány -, nem szántszándékkal, hanem mert nem tudtam szabadulni attól, amit véletlenül meghallottam. Asszonyom és a nagyságos úr vitatkoztak, és...
A pap némasága még fenyegetőbb volt, mint az előbbi türelmetlen sürgetés.
- Atyám, napok óta gyötrődöm. Mi az a "kis halál"?
- Mit beszélsz...? - a fojtott düh pokoli energiái feszegették a szűk fülkét.
- A nagyságos úr azt mondta, hogy a "kis halál" nem jár a nőknek, mert megbetegszenek tőle, asszonyom viszont állította, hogy a "pötimor" egészséges, és használ a kedélyének...
A pap magából kikelve kiáltotta:
- Tűnj el innét, ördögfia, aki gúnyt űzöl a gyónás szentségéből! Tűnj el, soha ne merészkedj többé az Úr színe elé!
A lány zavarában el sem mert indulni, de mikor a pap nagyot toppantott, ijedten felcsapta az ajtót és kirohant a templomból. A rózsafüzéres rémült pillantással nézett utána, a főkötős pedig elégedetten húzta ki magát, és kereste a fülkéből kilépő pap tekintetét, hogy egy jelentőségteljes pillantásra összenézhessen vele.
4.
A lány gyámoltalanul szédült ki az utcára. A súlyos, kéttornyú épület mintha kiköpte volna magából. Éppen úgy, mint tíz hónapja, amikor a zajos gőzösből először lépett ki a nagyváros vak forgatagába. Milyen más ez az állandó zaj, mint a Bakony bölcs némasága! Milyen más volt a nyári pavilon a kastély kertjében, ahol az öreg gróf annyit mesélt a lánynak. Halála előtt sokat mesélt a fővárosról, a kőrengetegről, egymáshoz préselt házak labirintusáról, ahol hivalkodó bankházak és sötét kaszinók között szorong a templom, amelynek papja már nem ismeri név szerint a híveket.
Milyen más a Szent Antal kápolna ott a magaslaton, ahonnét az egész világot látni lehet. Ha ott kilépett a mise után, át akarta ölelni az egész világot. Itt, ha kilép, felborítja egy rohanó halaskofa. A gróf megmondta, hogy a nagyvárosi emberek már nem találják Istent - mert nem találják önmagukat sem. A város egy nagy vásártér, ahol az árucikk maga az ember. S nincsenek vevők, csak árusok, mindenki fennen hirdeti portékáját, gőgösen nyilatkoztatja ki önmagát, s az Isten már rég nem jut szóhoz ebben a hangzavarban. A lány borzadva gondolt a sötét kötéses könyvre, amelynek kimondhatatlan nevű német szerzője először írta le: "Isten halott".
1. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Petőfi Sándor Az apostol
2. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Arany János: A walesi bárdok
3. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Ady Endre szerelmi költészete
4. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Babits Mihály háborúellenes költészete
5. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Apa és fiú viszony Kosztolányi Dezső novelláiban
6. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: A rend mint társadalmi igény József Attila költészetében
7. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: A reneszánsz életszemlélet Balassi Bálint költészetében
8. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: Zrínyi Miklós és a barokk eposz
9. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: Jókai Mór Párbaj Istennel című regényének történelemfilozófiája
10. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: A szegénység lélektana Móricz Zsigmond novelláiban
11. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: A humánum groteszk harca Örkény Tóték című művében
12. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: Az „evangéliumi etika” Pilinszky János tanulmányaiban
13. Művek a világirodalomból
Tétel: Realista társadalomkritika Csehov novelláiban
14. Művek a világirodalomból
Tétel: Evangélium
15. Művek a világirodalomból
Tétel: Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
16. Színház és dráma
Tétel: Szophoklész: Antigoné
17. Színház és dráma
Tétel: Shakespeare: Rómeó és Júlia
18. Az irodalom határterületei
Tétel: A mozgalmi dal műfaja és újraértelmezései
19. Művek magyar irodalomból III. Kortárs szerzők
Tétel: Tóth Krisztina: A tolltartó
20. Regionális kultúra
Tétel: A Kőműves Kelemen rockballada előadása a Szolnoki Szigligeti Színházban
Források (kattints a linkre):
- cikk: http://irodalom.net/cikk/45
- a mű rövidített szövege: http://irodalom.net/cikk/10
- audio (link)
- a szóbeli érettségin használható rövidített szöveg (letöltés)
Források (kattints a linkre):
- cikk: http://irodalom.net/cikk/14
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
Debrecen jogakadémia - otthagyta, inkább újságírással foglalkozott
Nagyvárad (1900) újságot ír, nagyvárosi életet él - van két kötete, de a versei nem jók, sokkal inkább a cikkek
Léda (Diósyné Brüll Adél: művelt, nagyvilági asszony) felfigyel a cikkeire, és Párizsba hívja
1904 Ady első párizsi útja
1906 Új versek kötet - szakít: a közvélemény egy része imádja, a másik utálja (kritika: érthetetlen, erkölcstelen, istenkáromló, hazafiatlan)
1908-tól már védi a Nyugat
[Nyugat folyóirat
- 1908-ban indult, célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, nevében is benne van, hogy a nyugati irodalmat tekintette mintának.
- A közvélemény egy része idegenkedve, ellenségesen fogadta (konzervatívok, a népies-nemzeti költészet hívei, Petőfi utánzók)
- a minőséget a kérlelhetetlen főszerkesztők biztosították, mint például Osvát Ernő (tőle még a legnagyobbak is tartottak)
- a harmincas években Babits vezette, a lap az ő halálával szűnt meg 1941-ben]
1912-ben szakít Lédával végleg
1915-ben veszi feleségül Csinszkát (Boncza Berta)
1919-ben halt meg
szerelmi költészete:
AZ ÉN MENYASSZONYOM
megfogalmazza az ideálját: nem kell elismert, képmutató, mintanő - a lényeg, hogy hűséges és odaadó legyen - csak egymást istenítsék:
»Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.« "utcasarkok rongya"
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Léda-vers - ambivalens (két előjelű: Se veled, se nélküled)
"Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk"
egyszerre nász (szerelem) és harc
"csókos ütközetek"
alapkép: a két szerelmes héja párként jelenik meg (általában a szerelmesek inkább galambok, nem ragadozó madarak)
mozgás: szállnak a Nyárból (boldogabb idők) az Őszbe (bánatba), a végén le is hullanak
szimbólumokban jeleníti meg a kapcsolatuk állomásait
LÉDÁVAL A BÁLBAN
a helyszín szimbolikus, a bál az élet, amelyben Ady és Léda negatív hatással van a környezetre
előtte/utána állapot:
zene, tánc, forróság, boldogság csend, megállnak, téli szél, sírnak
"Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk" A 20. századi költő különleges kapcsolatban van a halállal, a bánattal, a lelki betegséggel. Belemerül ezekbe.
ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET
1912 - akkor már egy éve levelezett Csinszkával
a cím ironikus (mert a vers minden, csak nem szép)
sokadik szakítás, de ez már az utolsó, mert a vers megalázó és igazságtalan:
- "Egyenlőtlen harc" (Ady erősebb)
- "csak téged sajnállak"
- "Sohase kaptam, el hát sohse vettem"
- "unott, régi csókon lép át"
- "hozzám tartozni lehetett hited"
- "Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve." (azt mondja, ő tette naggyá Lédát a verseivel, pedig minimum kölcsönös a dolog)
- "Általam vagy, mert meg én láttalak" (Léda-komment: "Hol voltál te 1900-ban?!")
Léda további lehetőségei:
1. "Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág / Rég-pihenő imakönyvből kihullva" - tud-e majd emelt fővel, méltóságteljesen bukni?
2. "elhagyott némber kis bosszuját / Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben" - megpróbálja féltékennyé tenni Adyt
cikk: http://irodalom.net/cikk/116
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
cikk: http://irodalom.net/cikk/118 (olvasd el, készíts vázlatot belőle)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
A lélek története:
- archaikus ember: közösségi lény (nincs "én")
- az indivíduum születése: Pünkösd
- középkor: test vs lélek
- tudomány: lélek helyett tudat
- romantika: a lélek titokzatos
Sigmund Freud:
- "az ősvalami és az én" (1923)
- az "lélek" három rétege: ősvalami, én, felettes én
- sérülékeny a gyermeki lélek ( > felnőttkori pszichés zavarok)
- teremtés-párhuzam:
(ős)ten káoszból kozmoszt
apa "ősvalamiből" "én"-t
- az apa isten: a fiú lemásolja, mintának tekinti, imádja, fél tőle
- ősvalami vs felettes én: vágyak és szabályok állandó harca
Házi dolgozat:
- Pali (12) okos, de képtelen megírni apja jellemzését (mert az csak dicséret lehet)
- a piszkozat sokat mond: áthúzás, ?, !, állat formájú paca
- Oidipusz-konfliktus: az apától való eltávolodás, az apa halálának vágya
- az elbeszélő segít megírni a dolgozatot, tanulsága: a felnőttség hazugság (a hazugság azonban elfojtással jár)
Kulcs:
- Takács Pisti (10) apja "kettős életet" él:
1. szigorú, tekintélyes apa
2. jelentéktelen, szolgalelkű alkalmazott
- a kamrakulcs szimbolikus: a felnőttség kulcsát jelenti
- drámai jelenetben lepleződik le az apa: életében először becézi fiát (a főnök véleményéhez igazodva)
Fürdés:
- Suhajda harmadosztályú hivatalnok és közben szigorú apa, félelemben tartja fiát
- az anyai szeretet közbelép: felülbírálja az apai döntést
- az apa megpróbálja visszaszerezni tekintélyét: vadul dobálja a vízbe Jancsit
- a tudatalatti minden keserűségét kiéli (veszélyes helyre dobja a fiút - nem szándékosan)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
József Attila egész élete egzisztenciális válság:
- 3 éves, amikor apja elhagyja a családot;
- 14 éves, amikor meghal az édesanyja;
- az Öcsödi nevelőszülők "Pistának" nevezik
- a szegedi egyetem egyik tanára (Horger Antal) eltanácsolja a Tiszta szívvel c. verse miatt
- nyomorog
- lelkileg megterhelik a kapcsolatai
- skizofréniával kezelik (hibásan)
Hasonló az ország sorsa is:
1914-18: első világháború
1919: Tanácsköztársaság
1920: Trianon
A két világháború között ideológiai harc: nemzeti vs. marxista
Marxizmus: filozófia, amely a társadalom átalakítását három szakaszban képzeli el:
1. proletárdiktatúra (véres polgárháború) lásd: 1919
2. szocializmus (átmeneti korszak)
3. kommunizmus, a magántulajdon megszűnése
A marxizmus éppen olyan elvakult és erőszakos, mint a középkori vallásosság. Nem tűri a másként gondolkodókat: ezért zárják ki József Attilát az illegális kommunista pártból.
A társadalmi változással kapcsolatos versei tisztánlátók, kritikusak, és nagyszabású jövőbeli látomásokat mutatnak fel.
A város peremén (1933)
Felütése erős: korunk egy nagy rakás guano
A proletariátus (városi munkásréteg) definíciója:
"Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, / a való anyag teremtett minket" (szembehelyezi magukat a múlttal, és megjelenik a materializmus (anyagelvűség) eszméje)
"Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek" - minden korábbi társadalmi berendezkedés kritikája
Feszültség:
megjelenik az ellenség: "TI" (az elnyomók, kizsákmányolók)
Komplex kép:
a gép mint állat
a munkás mint gép
a munkás mint állat
"Ki inti le - talán a földesúr? - / a juhász vad ebét?"
"Velünk nevelkedett a gép."
"mind térdre omlotok / s imádkoztok hozzá, ki pusztán / a tulajdonotok."
A nagyipari szemlélet tárgyiasítja az embert, puszta munkaeszközzé degradálja. Ám ez az eszköz a gazda ellen fordulhat, és (jelentős számbeli fölénye miatt) bármikor győzhet.
A vers tetőpontja:
a MI (proletárok) és TI (elnyomók) szembenállása
"Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt, / az anyag gyermekei."
Ám az üzenet nem az, ami 1919-ben volt ("Fegyverbe!"), hanem:
"Emeljétek föl szivünket! Azé, / aki fölemeli."
Azaz: nem harcra ösztönöz, hanem arra, hogy erőt és egységet mutasson a munkásosztály, remélve, hogy a hatalom majd észbe kap. Az "emeljétek föl szivünket" a katolikus mise egyik fontos mondata, amely a társadalmi megegyezés vágyát fejezi ki.
Kulcsszó: rend
"Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend"
József Attila hite az, hogy az emberiségbe "bele van kódolva" a békés, hatékony társadalmi lét, ehhez csak össze kell békíteni az elmét és a termelési erőket.
Ennek a szellemi részét végzi a költő ("az adott világ varázsainak mérnöke"), a fizikai részét pedig a munkásosztály.
Levegőt! (1935)
Sokat elárul, hogy a vers eredeti címe "Szabadság és rend" volt.
Az első három versszak a társadalmi bizonytalanság érzését vetíti ki a természetbe. A lírai én a gondolkodás és véleménynyilvánítás szabadságáról töpreng. Érzi, hogy a hatalom folyamatosan számon tartja, megfigyeli.
"És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."
A vidék még rosszabb helyzetben van: "a törékeny falvak az eleven jog fájáról lehulltak".
A 6. versszakban tör ki belőle a sóhaj:
"Óh, én nem így képzeltem el a rendet." - majd így folytatja: "nem oly becses az irhám, / hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad!"
Ha egy proletárban felébred a szellem ("érett fő"), akkor többé nem viseli el a társadalmi igazságtalanságot.
Az utolsó versszak teljesíti ki József Attila szabadságeszményét:
"Az én vezérem bensőmből vezérel!" - Nem rend az, amelyet külső kényszer árán valósít meg. A rend igényének belülről kell fakadnia. Erre azonban csak egy olyan társadalom képes, amely felnőttként tekint minden tagjára:
"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
Komplex kép: olyan költői kép, amely több síkon jelenik meg a versben, így több értelmezési réteggel gazdagodik.
Például: levél
1. versszak: "ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek" (egy hasonlatban megidézi az öcsödi nevelőszülős éveket)
5. versszak: "a törékeny falvak (...) az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek, s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse"
(a gyermek morgása itt már az egész vidék panaszává nő)
Források (kattints a linkre):
- cikk: http://irodalom.net/cikk/23
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
Források (kattints a linkre):
- cikk: http://irodalom.net/cikk/26
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható rövidített szöveg (letöltés)
- a mű szövege (link)
romantikus vonások:
- fordulatos cselekményszervezés
- nagyszabású képek (sáskajárás)
- tárgyak kultikus szerepe (fülbevaló)
- szélsőséges jellemek (Agátha hidegsége, Cecil ártatlansága)
Három történelmi korszak jelenik meg benne:
1. Rákóczi-szabadságharc után
2. Mária Terézia idején
3. 19. század elején
1. korszak
- vadnyugati törvények: "Te úr vagy, mi szegény legények vagyunk. Te magad vagy, mi sokan vagyunk. Te kövér vagy, mi éhesek vagyunk. Ez a törvény."
jelenet:
- labanchad leírása Isaszeghy Gábor hidegvére
megbízás:
"Az egy hatalomlevél legdicsőbb királynénktól, melyben meg vagyok bízva, hogy verjek össze egy lovascsapatot rögtön. A háború kitört felséges urunk s a burkus és bajor potentátok között. Nekünk pecsétes levél van adva, hogy a magunk eszére berontsunk ez országokba, s míg a főseregek szemközt harcolnak, mi az ellenség hátában annak városait megsarcoljuk!"
- Schönhausen kifosztása
- barbár viselkedés (fülbevaló kitépése)
- a zsoldostársak elvesztése (Isaszeghy lelketlen, gőgös, kapzsi)
2. korszak
"A leégett falvak fölépültek újra, az elhagyott puszták megnépesültek. A Duna—Tisza közötti téren ismét gulyák, birkanyájak, ménesek legeltek."
- a zsákmányból vásárolt hatalmas Isaszeghy birtok virágkora
- a halálfejszfinx "megszelídítése": Agátha (Mária Terézia erőlteti, hogy házasodjon meg)
Tragédiák:
1. meghal az asszony
2. megbetegszik a gyerek (párbaj Istennel)
3. apagyilkosság (József)
4. az örökösök háborúja
3. korszak
"Más küzdelem folyik ott most német és magyar között: az ipar küzdelme; olyan harc, melyben a győzelem két részre oszlik; ahol a hódító maga a legnagyobb nyereség."
- négy vadász a máramarosi kunyhóban - nevetnek, mikor bemutatkoznak: Brauenfels, Kahlenberg, Trautenau, Siebelmann (soknemzetiségű ország)
a csatárdi kastélyból -> német cukorgyár
a toronyból -> kémény
Isaszeghy Tiborc, az utolsó férfi a családban
a legenda szerint
- Tiborc: "veszett ember"
- az erdő: elvadult őserdő
- a lánya: "vasorrú bába", "disznófejű kisasszony"
a valóságban:
- Tiborc: fegyelmezett (vegetáriánus, nem tart puskát, pénzt), odaadó (szegényeket gyógyít)
- az erdő: az érintetlen, titokzatos erdő a romantika lélek-szimbóluma (később Freudnál: "ősvalami")
- a lány (Cecil): ártatlan, gyönyörű, csendes, művészlélek (zenét szerez), vak ("De csak a külvilágot nem látom. Azon túl egy egész belső világot látok.")
Zárás: a fülbevaló megtalálja a párját, Siebelmann Ottó feleségül veszi Cecilt, a párbaj Istennel lezárul.
A kisregény történelemfilozófiája:
Isaszeghy Gábor egy igazi pogány hadúr: az ősmagyar, keleti vadság megtestesítője. Nem féli az Istent, sőt, képes még párbajra is hívni őt. Ám ez nem a zsidó-keresztény mitológia istene, hanem "az az Isten, akit mi hiszünk, az az örök rend! Aki az ellen fellázad, a természet atomjait, a világalkotó elemeket hívja fel küzdelemre." Tehát a megátkozott Isaszeghy család egy egész világrend ellen küzd. Békét csak akkor talál, amikor rájön, hogy nem az Isten az ellenfél, hanem önmaga. A legutolsó Isaszeghy jut el addig, hogy legyőzze önmagát. Tiborc így vall Siebelmannak: "Akik önnek azt mondták, hogy ne jöjjön hozzám, mert énbennem egy őrült dühöngő lakik: igazat mondtak, az lakik bennem. Az vagyok. Hanem én ezt az őrült démont vaskézzel tartom leszorítva!"
romantika az epikában:
- különc szereplők
- az fontos, hogy mi történik VELÜK
- intenzíven ábrázolja az érzelmeket (gyakran képekbe vetítve, lásd: Jókai: Párbaj Istennel)
realizmus:
- tipikus szereplők
- az, fontos, mi történik BENNÜK
-aprólékosan ábrázolja a mélyebb lelki jelenségeket
Mikszáth romantikája:
- különcöket szerepeltet (pl.: Lapaj, a híres dudás c. novella hőse)
- szeret mesélni (anekdoták, pl.: néhány birka története)
- eltúlozva ábrázolja az érzelmeket (Olej lelkifurdalása: az akol felgyújtása)
Mikszáth realizmusa:
Olej Tamás erkölcsi megingásának pontos és részletes bemutatása
Az a fekete folt
Lényegében egy apa bukásának története.
Alaphelyzet: Olej Tamás, a felvidéki számadó juhász Taláry Pál herceg ezer birkáját őrzi egyedül a gyönyörű brezinai vidéken. Felesége elvesztése óta egyedül neveli lányát, Anikát.
A könnyű kalandra vágyó herceg ügyes (és aljas) lélektani számítással terveli ki a lány elcsábítását. Lényege az, hogy kihasználja Olej Tamás büszkeségét, és olyan helyzetbe hozza, amelyben nagyon könnyű erkölcsileg meginogni. Az egész cselekmény a herceg tervei szerint halad, lépésről lépésre:
1. A herceg Olej távollétében látogatja meg a lányt, egyszerű vadászként bemutatkozva.
2. A herceg flörtöl a lánnyal: tejet kér, arannyal vizet, csókot kér, pofont kap, megköszöni, udvarol, meghívatja magát vacsorára
3. Este már Olej is otthon van, amikor visszatér a herceg, aki nem emel kalapot a házigazda előtt, nem mutatkozik be, tegeződik, juhásznak szólítja Olejt, és „galambom”-nak a lányt
4. Vacsora közben ügyes trükkel másnapra is meghívatja magát.
5. A vacsora végére (ahogy a herceg kiszámította) Olejnek elfogy a türelme, és kifakad a modortalan vendégre:
„Olej Tamás a nevem, az egész nevem pedig - mondá a türelemből kijött gazda hetykén - Olej Tamás, a Brezina bacsája, és hozzátehetném: ura. (…)Mi is légyen hát a becsületes neve és állapota? Mert azok szerint szoktuk egymást tisztelni, mi, gyarló emberek.”
6. Miután a herceg felfújta Olej egóját, majd (a kilétét elárulva) kipukkasztotta, előadja a látogatás valódi célját:
„Nincs semmi baj, öreg - szólt a herceg vidáman -, ha nem is a tied a Brezina, van neked annál többet érő kincsed is, a szép Anika.”
7. Pár nappal (és néhány udvarló látogatással) később Olej maga fogadja a herceget, és a sarkára áll:
„A leány nem áll az uradalom szolgálatában. Én és egy bojtár vagyunk itt kegyelmességed rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem.”
8. A herceg ekkor veti be a legerősebb fegyvert: felajánlja az egész nyájat Olejnek, és visszautal arra, hogy a juhász az első alkalommal a brezina urának mondta magát:
„Nekem a leányod kell mindenáron. (…) Mit szólnál hozzá, ha ez az akol a tied lenne minden birkájával, ha neked ajándékoznám? (…) Így aztán igazán te lennél a Brezinák ura.”
9. Olej erkölcsi dilemmája a mérleg-hasonlatban jelenik meg:
„Ingadozva állt ott, mint a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe egy olyan súlyú darabot dobnak, mely még akkor meglógázza azt egypár percre, ha nem nyomná is tán alá később.”
(könnyebb súly: nyáj, nehezebb súly: Anika – mégis a nyáj nehezebb pár pillanatig, mert hirtelen jött a herceg ajánlata, és megzavarta Olej fejét. Éppen úgy, mint ahogy Lalit is megzavarja az Üvegtigrisre tett ajánlat, amikor a vállalkozó a pénzkötegből másodpercenként vesz el egy tízezrest, mintegy megbüntetve a hezitáló „kicsi büfés”-t)
10. Olej hallgatásával egyezik bele a lányszöktetésbe, így másnap már Anika helyett egy adománylevél várja otthon.
11. Lelkifurdalásának (romantikusan eltúlzott) képe az akol felgyújtása.
Összegzés:
Mikszáth novelláiban keveredik a romantika lendülete, érzelmi ereje a realista ábrázolásmód pontos megfigyeléseivel. Jó példa erre a következő részlet, amely a magányosan töprengő Olejt mutatja meg. Látható, hogy Mikszáth igyekszik megismerni az egyszerű emberek gondolatvilágát, igyekszik belelátni a fejükbe. (Persze, végül romantikus túlzással „ősköltészet”-nek nevezi Olej formátlan gondolatait):
„A bacsa újra visszadől félkönyökére, és elgondolkozik, különös gondolatok azok!
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.
Az a nagy, mélységes talány, mely a természet fönséges arcán honol, betölti még azt a vad lelket is, és beszél hozzá, az meg felelget neki.
Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkozik.
Gondolkozik, és még sincs gondolatja, mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom.
Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet.”
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
Újszerű parasztábrázolás:
- korábbiak: Jókai kedélyes figurái, Mikszáth különcei, népszínművek hamis romantikája (pirospozsgás menyecskék, vidám legények)
- Móricz: realista, sőt naturalista: novellái a maga nyers valóságában mutatják meg a vidéki Magyarország problémáit
Hét krajcár 1908
A tüdőbeteg asszony nem tudja kimosni a napszámosként robotoló férje váltóruháját, mert elfogyott a szappan. Kisfiával az egész házat felfordítják, hogy előkerítsék a szükséges hét krajcárt: minden zsebet, minden fiókot átnéznek. Azért, hogy a gyerek ne szenvedje a nyomor súlyát, az anya vidám játéknak álcázza a pénz keresgélését. A legfájdalmasabb pillanatban kacagnak legjobban: amikor az utolsó krajcárt egy szerencsétlen koldus adja nekik. Mire azonban összegyűlik a pénz, már beesteledik, s újabb problémával szembesülnek: lámpaolaj sincs.
kulcsfogalmak:
- mélyszegénység: a napszámos apa jövedelme bizonytalan, a család még a legszükségesebb dolgokban is nélkülözi kényszerül (szappan, lámpaolaj - és az ételről még szó sem esik)
- anyai áldozat: az anya megtehetné, hogy állandóan kesereg a sorsuk miatt, ehelyett erőn felül dolgozik azon, hogy a kisgyerek lelkén ne hagyjon nyomot a szegénység. És nem csak szórakoztatja a gyereket, hanem tanítja is: az eszébe vési, hogy milyen könnyen fogy a pénz (a krajcár elgurul; olvad, mint a hó; megáprehendál 'megsértődik')
Tragédia 1909
Kis János a legnyomorultabb szegényember, akinek szó szerint semmije nincs: sem anyagi, sem lelki értelemben. Nehéz napszámban görnyed, s csak egyetlen gondolat jár a fejében: az evés. A folytonos éhség miatt mindig mogorva, dühös, agresszív. Családját teljesen elhanyagolja, lelkileg vegetál, semmi célja nincs. Egyszer aztán (groteszk módon) mégiscsak talál magának egy „emberi léten túli” feladatot: ki akarja enni vagyonából a gazdáját. Sarudy ugyanis az összes napszámosát is meghívja a lánya lakodalmába. Kis János nekifeszül a harcnak, s gyönge gyomra heves tiltakozása ellenére órákig lapátolja magába a zsíros ételeket. Végül a torkán akadt fövetlen húsdarabtól megfullad. Halála éppen olyan jelentéktelen, mint az élete volt – s ez az igazi tragédia.
kulcsfogalmak:
- mélyszegénység: Kis János az alapvető fiziológiai szükségleteit sem tudja kielégíteni (lásd: Maslow szükséglet-piramisa: fiziológiai - biztonsági - közösségi stb. szint), így torzul a személyisége
- társadalomkritika: a "tragédia" cím (mint irodalmi fogalom) jelentős ember halálát sejteti, ezzel szemben a legjelentéktelenebb napszámos szánalmas pusztulását mutatja meg a novella. A cím ironikusnak tekinthető, de a kritika célpontja nem Kis János, hanem a társadalom, amely engedi, hogy a mélyszegénységben élők elveszítsék emberi mivoltukat
- groteszk: a komikum egyik formája, amelyben szélsőséges minőségek ütköznek össze. Jelen esetben az groteszk, ahogyan a lakodalmi bezabálás egyszerű ténye óriási vállalkozássá nő: "Úgy ment eléje, mint valami emberi léten fölüli feladatnak." (hasonlóan Akakij Akakijevics hatalmas "vállalkozásához")
A kondás legszennyesebb inge 1931
A földesúr felesége kedves, energikus asszony: maga felügyeli a kastély kertjének tavaszi rendezgetését. Gondos anyának bizonyul, amikor nem engedi iskolába a megfázás enyhe tüneteit mutató fiát. Épp ezért kel ki magából, amikor meglátja, hogy az egyik kapáló parasztasszony derékig földbe ásta a másfél éves gyerekét, hogy az el ne mászkáljon. Leteremti a nőt, kegyetlennek, felelőtlennek bélyegzi, és megparancsolja, hogy vegye ki a földből a kicsit. A szegény asszony később őt hibáztatja a gyerek felfázásáért, amit (orvosság híján) babonával próbálnak gyógyítani. A földesúr felesége hatósággal fenyegetőzik a kegyetlen szertartás láttán (földre fektették a gyereket, a disznópásztor legkoszosabb ingére), de a kis beteget már senki nem tudja megmenteni. A gyerek halála után egymást hibáztatja a két anya. A parasztasszony babonás magyarázata szerint a földesúr felesége „megtörte az isteni akaratot”, amikor felülbírálta a népszokást.
kulcsfogalmak:
- mélyszegénység: nemhogy gyógyszere, de még ágyneműje sincs a szegény embernek
- együttérzés: hiába "karolja fel" a nagyságos asszony azt az egyetlen parasztgyereket (lehozatja neki a fia régi ágyneműjét), ha még ott van több száz, több ezer nyomorgó család
- anyai szerep: a novella feszültségét az adja, hogy a nagyságos asszony kizárólag anyaként értékeli a látott helyzetet (földbe ásott gyerek). Eszébe sem jut, hogy a szegény embernek rendkívül korlátozottak a lehetőségei: "Nem mindegy az a gyereknek, hogy milyen házban jött a világra? A betegség betegség." Hát, nem mindegy: a gazdag gyógyszert szed, a szegény pedig a csodában bízik (babona)
Barbárok 1931
Veres juhászék előbb ajánlatot tesznek a rézveretes szíjra, majd kisfiával együtt agyonverik a gazdát, és elhajtják a juhait. Tíz nap múlva az asszony keresi Bodrit és a fiút a szokott helyen. Veres juhász megtévesztő útmutatása nyomán még a Dunántúlt is bejárja, míg végül a puli kölyke akad rá a holttestekre. Szigorú vizsgálóbíró faggatja Veres juhászt a szegedi bíróságon. Bár már "megérett a kötél", a makacs vadember sehogy sem akarja beismerni Bodri juhász és fia meggyilkolását. A bíró nem tudja felébreszteni a lelkiismeretét, ezért a babonához fordul: a rézveretes szíj látványára végül megtörik a gyilkos.
kulcsfogalmak:
- kiszolgáltatottság: mivel Bodri juhász a saját birkáit őrzi, kénytelen a falutól távolabbi területeken legeltetni. Itt, a nagy pusztában már nincs, aki érvényesítse a törvényt, az szegyény ember teljesen ki van szolgáltatva a bűnözőknek
- embertelenség: Veres juhász szociopata, azaz nem igazodik semmiféle társadalmi törvényhez vagy szabályhoz, kizárólag a saját érdekeit nézi, a másik embert tárgynak, eszköznek tekinti, és szemrebbenés nélkül hazudik még a bírónak is
- babona: Veres juhász vadember, még az alacsony rendű keresztény magatartás (Istentől való félelem) sem jellemző rá. Egyetlen dologtól retteg babonásan: a haláltól. (Épp úgy, mint az ősi természetvallások embere.)
- igazságszolgáltatás: a vallatáskor a bíró elveszíti a türelmét, látva Veres juhász barbár makacsságát. Hiába érvel a végítélettel, a vadember továbbra is a szemébe hazudik. Ezért kap huszonöt botütést még a kivégzés előtt
- a mű szövege (link)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)
A civilizáció botránya az, hogy a háborút természetes dolognak tartjuk. Pedig a háború képtelenség. Abszurdum. Erre mutat rá Örkény műve.
A XX. századra az embert legyőzték azok a fikciók, amelyeket létrehozott:
- pénz
- ipar
- állam
Az ember fokozatosan tárgyiasult, eszközzé vált. Ennek legnyilvánvalóbb példája a háború. A háborúk célja mindig "szent": a középkorban a kereszténység védelme, az újkorban nemzet védelme, erejének megtartása. A valódi cél azonban mindig a hatalom és a vagyon - egy szűk réteg számára. Ők gyártják az "Eszmét", ők érik el, hogy a sok hülye kisember hagyja magát besorozni (azaz: tárgyiasítani).
Örkény drámája arra mutat rá, hogy a háború fejre állított világ, amelyben anyagi dolgok (pénz, hatalom, terület) válnak céllá, az ember pedig eszközzé. (Az első háborúban még nagy bátorság kellett pacifistának lenni, lásd Babits.)
Tóték 1967
Örkény jól ismerte a háborút: munkaszolgálatos volt a Don-kanyarban, 1946-ban tért haza a hadifogságból.
Levél az olvasónak: "Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban."
nyitó kép: Gyuri, a bolond postás
abszurd: a félkegyelmű, kényszerképzetes postás felel az információáramlásért. Az általa hozott levélből derül ki, hogy a fronton szolgáló fiú parancsnoka Tótéknál fog pihenni két hétig. Az orvosok szerint "meggyengült az idegrendszere", valójában azonban súlyos szociopata (épp úgy, mint Hitler vagy Sztálin)
- groteszk társalgás a gödörtisztításról (valójában a rendszerről):
Tót: "Ha szaga van, akkor pumpáljunk! Gyulánk életéről van szó, kedves doktor úr."
Lajtos: "Mert tegyük fel, hogy belekezdek a szivattyúzásba. Mi történik? A massza megbolydul, és..."
- Tót kihasználja tekintélyét, hogy elcsendesítse a környéket (Gizi Gézáné nyikorgó kapuja, a kanyarban dudáló busz, mákdarálás, kutyaugatás stb.)
- már az őrnagy érkezésekor megmutatkozik a két jellem közötti feszültség:
Tót: köztiszteletben áll (megdolgozott a tekintélyért, rangja mögött tettek vannak)
őrnagy: félnek tőle (a tekintélye pusztán a rangjából adódik)
Mindez előbb szimbolikusan, a magasságkülönbségben jön ki: nem tudja elviselni, hogy Tót magasabb - azaz: valódi tiszteletet kap, ezért igyekszik fokozatosan megtörni.
Tót megtörésének folyamata:
- sisak szembe húzatása (tekintély csorbítása)
- nyújtózkodás megtiltása (családi rítusok lerombolása)
- virrasztás (alvás mint alapvető szükséglet megvonása)
- dobozolás (tevékenység, amely már a gondolkodást is ellenőrzése alá veszi)
Tót kálváriája:
- plébános: szerinte Tót problémái pusztán "csip-csup panaszok"
- Cipriani: megvizsgálja a teljesen zavarodott Tótot, és azt mondja, semmi baja. Magyarázat: "Manapság, asszonyom, aki egy cipőre rá meri mondani, hogy cipő, arra viszont én merem rámondani, hogy beteg. Csodálkozik? Pedig minden kornak megvan a maga jellemző vonása, a miénké épp a fogalomzavar. (...) A kis termetűek óriásoknak hiszik magukat, aki pedig a többinél egy fejjel magasabb, az mindenáron kicsinek szeretne látszani..." - a "fogalomzavar" nem más, mint a háború fejre állított világrendje. Nagy bátorságra vall, hogy ki meri mondani a doktor: "Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy az, ami most van, nem tart örökké. Ennek az átkozott háborúnak és ennek az egész, átkozott világnak is vége lesz! És akkor a maguk őrnagyát fel fogják akasztani. A maguk őrnagyának a parancsnokát is fel fogják akasztani..." - ezekért a szavakért kényszerzubbonyt adnak rá, jelezvén, hogy a rendszer egyáltalán nem tűri el a humánum kritikus megnyilvánulását.
Vége:
Tót véget vet az elnyomásnak, megöli az őrnagyot - nem tudván, hogy a fia él-e
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
Evangélium: az Újszövetség legfontosabb része, Jézus "életrajza". Lényegében a keresztény etikai kódex történetekben megfogalmazva. Egy ideált épít fel, a tökéletes Személyt: Jézus Krisztust.
Jézust Isten fiának hitték, ami a mai fogalmakkal annyit jelent, hogy:
- maximálisan szabad volt, azaz: semmiféle földi (anyagi) dolog nem kötötte, kizárólag belső törvényt követett
- maximális hatalma volt, mert tökéletesen tudott uralkodni önmagán
- tökéletesen önazonos volt, amilyen korábban csak Isten lehetett ("Vagyok, aki vagyok.")
Ha az Evangéliumból kivesszük a csodákat, akkor megmarad a lényeg: Jézus néhány példázata, a hegyi beszéd és a Nagypéntek.
A tékozló fiú
a fiú kikéri az örökségét -> elherdálja -> nyomorog -> hazatér őszinte bűnbánattal és alázattal -> az apa örömmel fogadja vissza (a testvére azonban méltatlankodik)
A testvér a tipikus farizeus ('írástudó', azaz a törvény ismerője). Azt várná, hogy az apa a Mózes 21/21 szerint "fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához", s "a város férfiai kövezzék agyon". Az ószövetségi törvény nem ismer irgalmat - éppen úgy, ahogy a követője, a farizeus sem.
Pilinszky két tanulmánya kitágítja a farizeus-fogalom értelmezési körét: önelégült ember, aki rosszul szeret. Bizonyos értelemben ő is bűnösnek tekinthető - még ha leírt törvényt nem is sért.
A szentírás margójára 1969
- különbséget tesz a bűnösök között:
1. "nyilvános bűnös"
2. farizeus
"Az Evangélium döntő, isteni - valóban isteni - újdonsága épp az, hogy a nyilvánvaló bűnösök mellett megmutatta az erénybe burkolózó bűn mindennél súlyosabb voltát." A farizeus önelégültségében sosem veszi észre, hogy "alázat nélkül minden erény véges és elégtelen, s inkább csak elválaszt Istentől."
Pilinszky szerint Jézus küldetése lényegében erről szól: "szeretet új törvényéről, a szeretet botrányáról".
Miért "botrány" a szeretet? Mert szembe megy az evolúciós törvénnyel (szemet szemért, fogat fogért), és megjelenik benne az irgalom, a kegyelem.
A farizeusban nincsen irgalom. Ő betűről-betűre betartja a törvényt, cserébe elvárja (Istentől, a rendszertől), hogy mások minden egyes hibájukért bűnhődjenek. A farizeus gyakorlatilag azonosítja a bűnöst a bűnével. Az "evangéliumi etika" lényege ennek ellenkezője:
"Gyűlölni a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet gyakorlatát."
Viszonyunk a farizeushoz 1969
Pilinszky definíciója tökéletesen érvényes ma is, a közösségi média által átformált társadalomban.
"A farizeus a jó látszatát akaratlanul és árulkodó módon előnyben részesíti a valóságos jóval szemben."
Egyfajta farizeusi magatartásra kényszerít a közösségi média azáltal, hogy ott az ember a látszat-képét építi: önbecsülését a like-ok, ismerősök és megosztások számában méri.
"Az, aki képtelen szembesülni képmutatásával, s ezen belül szíve zsarnoki, ítélkező és indiszkrét világával."
Szintén a közösségi média ösztönzi a felhasználót arra, hogy állandóan véleményt mondjon, ítélkezzen, kommenteljen, trollkodjon és kukkoljon.
- a mű szövege (link)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)
Dosztojevszkij mondása: "Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk ki." Azaz: Gogol az orosz realizmus úttörője. Éles társadalomkritikáját sajátos groteszk humor fűszerezi.
Az oroszok (kis túlzással) a középkorból léptek át a 19. századba. Súlyos elmaradottságukra realista novellák, elbeszélések, regények sora mutat rá. A történetek hősei a társadalom tipikus figurái, például:
- nyomorult kishivatalnok (csinovnyik)
- gőgös tábornok ("tekintélyes személy")
- pityókás rendőrkapitány (Gogol abszurd példának hozza fel A köpönyeg elején: "Ma már minden magánember azt hiszi, hogy az ő személyében az egész társadalmat sértik meg.")
A csinovnyik halála
Cservjakov kishivatalnok számára kivételes alkalom, valóságos ünnep, amikor nagyritkán eljuthat színházba. Ilyenkor mennyei boldogságot érez - ha nem is a darab miatt, hanem inkább mert előkelő körök közelében lehet. Éppen ezért éli meg katasztrófaként, amikor véletlenül letüsszenti az előtte ülő államtanácsost. Működésbe lépnek a szolgai reflexek, és alázatos bocsánatkérések sorát indítja el a megrémült kishivatalnok. Addig zaklatja a "sértettet", míg az valóban megsértődik, gúnyolódásnak érezve a hatodik bocsánatkérést. A rendre utasított Cservjakovban megszakad valami, és még aznap meghal.
A köpönyegforgató
Egy utcai incidensben lepleződik le az orosz rangkórság. Ocsumelov rendőrfelügyelő szorult helyzetbe kerül: hiányos információk alapján kell megítélnie egy botrányos esetet. Hrjukin aranyműves kártérítést követel, mert megharapta egy arra kószáló kutya. Ocsumelovot nem a pontos körülmények érdeklik, hanem kizárólag az, hogy kié az eb. Az odacsődült nézőközönségnek két tippje van: vagy kóbor kutya, vagy a tábornok falkájából való. A rendőrfelügyelő ítélete ennek megfelelően ingadozik, míg végül a tábornok szakácsa dönti el a vitát. Ekkorra Ocsumelov már hatszor véleményt váltott (és köpönyeget fordított), a végén mégis Hrjukint neveti ki a kárörvendő nép.
- a mű szövege: http://irodalom.net/cikk/130
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)
Sartre nem veszi át a Nobel-díjat 1964-ben, mondván: az írónak szabadnak kell maradnia, és nem hagyhatja, hogy intézménnyé lényegítsék át.
Az egzisztencialista filozófia kulcsfogalma a szabadság. Ennek előfeltétele az, hogy az ember leszámoljon magában a humanista hazugsággal, mely szerint ő a világ közepe, a világ neki lett teremtve. A világ valójában kaotikus és idegen, az ember egyszerűen csak bele van vetve, szabadságra van ítélve. Azaz: döntéseinek felelősségét magának kell viselnie, nem háríthatja át "Istenre", "nemzetre" és egyéb fikciókra. Az ember felismeri a lehetőségeket, és választ:
"Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát." - írja Sartre, aki a Nobel-díj visszautasításával is választott: nem hagyta, hogy intézményt (vulgárisabban szólva: kurvát) csináljanak belőle.
Lizzie MacKay, A tisztességtudó utcalány címszereplője, szinte hősi elszántsággal próbál morált választani (kiállni a néger ártatlansága mellet), ám Fred és a kormányzó végül mégiscsak "intézményesítik". Nemcsak a foglalkozása, de a lelke is kurva lesz.
A tisztességtudó utcalány 1946
Lizzie és a néger társadalmi helyzetét pontosabban fejezi ki az eredeti francia szöveg: 'putain': kurva, 'nègre': nigger.
Lizzie az újrakezdés reményében jött New Yorkból délre. Életútját szimbolikusan összegzi a két kép, amit a falra akar tenni:
- kislány törött korsóval (a tönkretett gyerekkor),
- kötögető, unokáinak mesélő nagymama (a vágyott nyugalom, biztonság)
Előzmény:
A vonaton kikezdett a lánnyal négy fehér srác, akik részegen jöttek haza egy rugby-meccsről. Belekötöttek a fülkében utazó négerekbe is, majd mikor azok védekezni próbáltak, agyonlőtték az egyiket. A másikat üldözik, és bíróság elé akarják állítani azzal, hogy megtámadta a fehéreket.
Első jelenet:
Fred, Lizzie előző éjszakai kuncsaftja reggel elővezeti a látogatásának valódi okát: rá akarja venni Lizzie-t, hogy tanúskodjon a néger ellen. Ugyanis a gyilkos fiú az ő unokabátyja, Thomas, akit évekre csuknak be, ha kiderül az igazság. 500 dollárt ajánl a lánynak, aki egyértelműen visszautasítja.
Fred már az ajánlatot megelőzően is tárgyiasítja Lizzie-t:
- letakartatja az ágyat (a bűnjelet)
- becsukatja az ablakot (elzárja a helyet a külvilágtól)
- nem hajlandó csevegni (egyáltalán nem nyílik meg)
- letagadja az éjszaka emlékeit (érzelmes mondatait)
- csak tíz dollárt fizet (40-50 helyett)
Amikor azonban az igazságra hivatkozik a lány, Fred durván kifakad: "Az igazat! Egy tízdolláros szajha akarja megmondani az igazat. Nincs igazság. Csak fehérek vannak és feketék. Tizenhétezer fehér, húszezer fekete." Legfőbb érve megint csak egy nyers tárgyiasítás: "Egy néger mindig elkövet valamit."
Második jelenet:
Rendőrök érkeznek, és az előre kitalált forgatókönyv szerint zsarolják meg Lizzie-t: másfél év börtön prostitúcióért. Lizzie erre sem törik meg.
Fred bedühödik. Thomas képét mutatja fel, és üvölt: "Nézd meg ezt. (...) Te már láttál egypár férfit a büdös életedben. Ilyet láttál már? Nézd ezt a homlokot, ezt az állat, a kitüntetéseket a mellén. Nem, ne fordítsd el a szemed. Csak járd végig az utadat: ez az ember a te áldozatod, legalább nézz vele farkasszemet! (...) Térdre, kurva! Térdelj le annak a férfinak a képe előtt, akit meg akarsz becsteleníteni!"
Harmadik jelenet:
Ekkor lép be a szenátor (Fred apja), és eljátssza a jó zsarut. Leállítja Fredet és a rendőröket, és megnyugtatja Lizzie-t: ragaszkodjon csak az igazához.
Távozóban azonban odadob egy mondatot, amellyel érzelmileg megzavarja a lányt: "Szegény Mary!" (Thomas édesanyjának fájdalmára céloz)
Lizzie ámulva hallgatja a szenátor által felvázolt narratívát:
- Lizzie árva
- Tomas édesanyja most szomorú
- Lizzie segít felmenteni Thomast
- Thomas édesanyja úgy fogja szeretni Lizzie-t, mintha a lánya lenne
- sőt: az egész város, egész Amerika a szívébe zárja majd
- ehhez "mindössze" annyit kell tenni, hogy a vallomásával halálba küldi a "niggert"
Lizzie még mindig ragaszkodik az igazsághoz, de már megingott. Ennek (igencsak komikus) jele: "Ezek szerint nagy baj, hogy az a néger nem követett el rajtam erőszakot."
A szenátor relativizálja az igazság fogalmát:
"Persze maga egy primitív igazságról beszél. (...) Igen, úgy értem, egy közönséges igazságról. (...) Tudja én már öreg vagyok, sokat megéltem, gyakran tévedtem, és most már, néhány év óta valamivel ritkábban tévedek. És erről az egész dologról más a véleményem, mint magának."
Majd szinte hipnotizálja a lányt:
Szenátor: "Képzelje el, hogy hirtelen megjelennék maga előtt az amerikai nemzet. Mit mondana magának? „Lizzie, választanod kell két fiam között. A kettő közül az egyiknek vesznie kell. Mit tehet ilyenkor az ember? Megtartja a jobbikat. Hát akkor válasszunk, melyik a jobbik. Jó?”
Lizzie: Jó. Ó, bocsánat! Azt hittem, hogy ön szól hozzám.
A politikus mérlegre teszi a két embert:
- a négert, aki bár ártatlan az ügyben, egyébként semmirevaló fajta
- Thomast, aki "százszázalékos amerikai", egyetemet végzett katonatiszt, "igazi vezéregyéniség, szilárd védőbástya a kommunizmus, a szakszervezetek és a zsidók ellen"
Lizzie végül annyira összezavarodik, hogy aláírja a négert terhelő vallomást - bár a szenátor távozása után pár pillanattal már vissza akarja vonni.
Negyedik jelenet:
A néger menekülőben van, Lizzie lakásában próbál elbújni. A lány bevallja neki, hogy feladta őt.
Néger: Gyakran kényszerítik az embert, hogy az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol.
Lizzie: Igen. Gyakran. És ha nem sikerül erővel, akkor megkevernek, míg bedőlsz nekik.
Ötödik jelenet:
Fred felajzott állapotban érkezik egy (véletlenszerűen kiválasztott) néger lincseléséről. Azt akarja tudni, hogy Lizzie komolyan mondta-e reggel, hogy élvezte az előző éjszakát. Ki akarja sajátítani a lányt: "Neked nem lesz több vendéged. Soha többé. Te az enyém vagy."
Hirtelen rányit a rejtőzködő négerre, majd utána szalad és megpróbálja lelőni. Amikor visszatér, Lizzie fegyvert fog rá, de nincs ereje használni. Megint a szavak győznek:
"Mi teremtettük ezt az országot, s történelme a mi családunk története. Vannak Clarke-ok Alaszkában, New Mexicoban, a Philippi-szigeteken. Rá mernél lőni egész Amerikára?"
Lizzie végül megadja magát az "amerikai álomnak".
Fred: "Fölköltöztetlek a domb tetejére a folyó túlsó partjára. Egy szép kertes villába. A kertben sétálhatsz, de kijönnöd nem szabad, nagyon féltékeny vagyok. Minden héten háromszor meglátogatlak, mikor besötétedik: kedden, csütörtökön és víkendkor. Néger cselédeid lesznek, és több pénzed, mint valaha is álmodtad volna."
cikk: http://irodalom.net/cikk/134
- a mű rövidített szövege (link)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)
A darab nyitó képe: padon ülő, rongyos polgárok nézik az elsuhanó gyorsvonatokat, amelyek pár éve még megálltak a városban. Panaszaikból kiderül, hogy egykor virágzott Güllen (A legenda szerint Goethe és Brahms is időzött itt annak idején, és a helyiek ettől már európai kulturális központnak érezték városkájukat – amelynek neve a német nyelvben ’trágyát’ jelent). Ám pár éve rejtélyes módon összeomlott a város ipara, és most a csőd szélén lavíroznak, teljes kilátástalanságban. Utolsó esélyük Klaire Zachanassian milliárdosnő közelgő látogatása. Az asszony Güllenből származik, és most sok évtizednyi távollét után bőkezű jótékony körútja keretében útba ejti szülővárosát is. A helyiek izgatottan várják őt, mert azt remélik, hogy néhány komoly befektetéssel fellendülést hoz, azaz: pénzt pumpál a város döglődő gazdaságába.
Megjelenik a színen a várakozók közt egy hatvanöt év körüli férfi: Alfred ILL. Kulcsfigurája lehet majd ő az elkövetkező napoknak, hiszen egykor gyengéd kapcsolatban volt a kis Klárival, aki most Zachanassian asszonyként, milliárdos vagyonnal tér vissza szülőföldjére. Számító módon készül a polgármester és ILL arra, hogy az asszonyban nosztalgikus érzelmi hullámokat keltve minél több pénzt tudjanak majd kicsikarni belőle:
"Ill: Még valami, amit felhasználhat, polgármester úr. Klarának gyengéje volt az igazságszeretet. Határozottan ez volt a gyengéje. Egyszer letartóztattak egy csavargót. Erre ő kővel dobálta meg a rendőrt.
Polgármester: Igazságszerető. Nem rossz. Az ilyesmi rendkívül hatásos. De azt a rendőrügyet inkább hagyjuk."
Mesteri, ahogy Dürrenmatt enged bepillantani a kulisszák mögé: leleplezi a képmutató politikust, aki még saját unokát is eszközként használja, hogy érzelmileg manipulálni tudja majd Zachanassian asszonyt. És az sem finomabb, ahogy a szerző öngólt rúgat a tanárral, ahogy épp a város első számú pedagógusának szájába adja ezt a mondatot: „Ne egy gyermekmenhellyel szúrja ki a szemünket.” Ám számítás ide vagy oda (ugye, két óra lenne még az érkezésig), egyszer csak óriási robajjal áll meg egy gyorsvonat előttük, és belőle egy extravagáns asszony száll ki furcsa, zavarba ejtő kíséretével. Némi megrökönyödést okoz a fogadóbizottságnak, amikor meglátják Klára teljes kíséretét: az említett főkomornyik és a hetedik férj mellett megjelenik még két öreg vak (Koby és Loby), valamint egy fura ketrec és egy nagy fekete koporsó.
Érkezése után Klára előbb ifjúságának színhelyeit keresi fel ILL kíséretében: így például a konradsweileri erdőt, ahol a Péterék pajtájában egykor szerelembe esett Alfreddel. Érzékenyen ugyanakkor tabuk nélkül idézi fel kettejük sorsát.
Hamarosan visszatérnek a városba, ahol az Arany Apostol vendéglőben díszes fogadás várja Zachanassian asszonyt. „Milliókat ígért” – súgja ILL a polgármesternek, aki ettől még lelkesebben kezd bele ömlengő beszédébe:
"Ki ne emlékeznék rá, amikor a mi Klárink egy nyomorgó özvegyasszony mindennapi betevő falatjáról gondoskodott olyképpen, hogy a szomszédoknál keservesen megszolgált zsebpénzén burgonyát vett neki, és ezzel megmentette az éhhaláltól, hogy csak egy példáját említsem jótékony cselekedeteinek."
Az öreg hölgy válasza: "Én ugyan egy kissé más gyerek voltam, mint amilyennek a polgármester beszédében leírt: az iskolában ütöttek-vertek, és a krumplit is úgy loptam özvegy Bollné részére, közösen ILL-lel, de nem azért, hogy megmentsük az öreg kerítőnőt az éhhaláltól, hanem mert egyszer végre ágyban akartunk feküdni, kényelmesebben, nem úgy, mint az erdőn vagy a pajtában. De hogy mégis meglegyen az örömetek, bejelentem, hajlandó vagyok Güllen városának egymilliárdot ajándékozni. Ötszázmilliót a városnak, ötszázmilliót szétosztásra, a családok között."
Mielőtt Zachanassian asszony közölné a feltételét, arra utasítja a főkomornyikot, hogy idézzen fel egy bizonyos negyvenöt évvel korábbi ügyet. Mint kiderül, az asszony első számú szolgálója az egykori törvényszéki bíró (Hofer), aki Klára későbbi sorsát megpecsételő ügyben döntött 1910-ben. Történt ugyanis, hogy ILL teherbe ejtette Klárát, de nem akarta vállalni az apaságot: helyette egy liter pálinkával fizetett le két nyomorult fickót, hogy az vallják, ők is háltak a lánnyal. Klára keresetét így elutasították, ringyónak bélyegezték, és a lány állapotosan, megszégyenülve menekült el Güllenből. (Sorsának további fordulatait majd később tudjuk meg – egyelőre csak annyit még, hogy miután milliárdokat örökölt, felkerestette a két hamis tanút, és kegyetlenül elbánt velük: megvakíttatta és kiheréltette Jakob Hühnleint és Ludwig Sparrt, akik most Koby és Loby néven szolgálják őt.) A teremben döbbent csend kíséri a történetet, nem kevésbé a folytatást, amelyben az egymilliárdért Ill meggyilkolását követeli az öreg hölgy. A polgármester egyértelműen visszautasítja az ajánlatot.
Előző este valóban kiállt az egész város ILL mellett, hiszen a polgármester önérzetes elutasító szavait hatalmas taps követte. Ebben megnyugodva lehet folytatni tovább Güllen szegényes kis hétköznapjait, amelyekben egyetlen zavaró elem van csak: Claire Zachanassian az Arany Apostol erkélyéről figyeli őket, és türelmesen várja, hogy a sok nyomorult kisember erkölcsileg összeomoljon az ajánlat iszonyú súlya alatt. ILL vegyesboltjába sorra érkeznek a vevők, és hitelben vásárolnak.
Amikor Ill felfogja, hogy a többség elszánta magát a gyilkosságra, afféle "modern kálváriába" kezd:
- felkeresi a rendőrkapitányt, aki szerint nem lehet komolyan venni az ajánlatot, mert "erősen túlhajtott" az ár
- felkeresi a polgármestert, aki szerint Ill "elveszítette az erkölcsi jogot", hogy a hölgy letartóztatását kérje
- felkeresi a papot, aki előbb a hivatalos lelki szöveget mondja, majd figyelmezteti Illt, hogy meneküljön
Ill képtelen elmenekülni: már majdnem vonatra száll, de nem utazik el mégsem (ekkor kezd szembenézni önmagával).
A gülleni értelmiség két képviselője (a tanár és az orvos) még egy elkeseredett kísérletet tesznek, hogy jobb belátásra bírják az asszonyt. Ekkor derül ki, hogy Güllent maga Claire Zachanassian hozta csődközeli helyzetbe, hogy felvásárolhassa az igazságszolgáltatást:
"Emberséges? Az emberségnek, uraim, a milliomosok tőzsdéjén árfolyama van. Én, az én tőkeerőmmel, akár egy egész világrendet vásárol¬hatok magamnak. A világ ringyót csinált belőlem, most én csinálok bordélyházat a világból."
A tanár részegen majdnem elárulja az összeesküvést a városba sereglett sajtónak. Maga Ill állítja le, aki már szembenézett a sorsával. Elfogadja, hogy a negyven évvel korábbi döntésével "meghatározta" önmagát:
"ILL: Beláttam, hogy nincs jogom védekezni.
TANÁR: Nincs joga? Ezzel az átkozott vénasszonnyal, ezzel a kiérdemesült szajhával, aki a szemünk láttára szemérmetlenül váltogatja a férjeit, ezzel a lélekkufárral, ezzel szemben?
ILL: Elvégre én indítottam el a lejtőn. Én vagyok a bűnös.
TANÁR: Bűnös?
ILL: Én tettem Klárát azzá, amivé lett. És a magam életét is én formáltam, így lettem, aki vagyok: nyomorúságos, ócska szatócs. Ugyan mit tehetnék én, kedves jó tanár úr? Játsszam az ártatlant?"
A darab végén ünnepélyes ceremónia keretében végzik ki, majd hálát adnak az öreg hölgynek.
Források (kattints a linkre):
- görög színház: http://irodalom.net/cikk/28 (3-4. bekezdés)
- thébai mondakör: http://irodalom.net/cikk/28 (1. bekezdés)
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható rövidített szöveg (letöltés)
válaszok:
- Mi a dráma?
A művészetnek az a formája, amely emberi viszonyokban ragad meg társadalmi jelenségeket.
- Mi a különbség tragédia és komédia között?
tragédia: nagy emberek bukásán rendülünk meg
komédia: kisszerű emberek lelepleződésén nevetünk
- Mit jelentett valójában az Oidipusz által kapott jóslat?
a, megöli az apját: tehát elfordult az istentől (apa = ős = ős-ten = isten)
b, birtokolja az anyját: az anya(g)i világot
- Igazságosan döntött Kreón a testvérek eltemetéséről?
Valójában mindkettő bűnös volt: Polüneikész mert megtámadta Thébát, Eteoklész mert nem adta át a trónt (egyezségüket felborítva)
- Mit jelent a hübrisz? Melyik eposzi hős szenvedett ugyanebben a betegségben?
Hübrisz: túlzott elbizakodottság, gőg. A trójai háború végén Odüsszeusz magának tulajdonította a hadicsel sikerét, pedig Poszeidón segítsége nélkül elbukott volna. Tíz éves leckét kapott abból, hogy az ember kevesebb, mint az isten.
- Miért fontos kérdés, hogy isteni vagy emberi törvényt kövessünk? (belső/külső szabály)
Káoszból csak akkor lesz kozmosz, ha vannak mindenkire vonatkozó szabályok. Nem mindegy azonban, hogy ezeket hogyan éljük meg: ha külső kényszerként, akkor örökké lázadozni fogunk, és boldogtalanok leszünk. Ha belsővé tesszük (lásd: aranyszabály), akkor az elfogadott korlátok között szabadok lehetünk.
Forrás (kattints a linkre):
- cikk: http://irodalom.net/cikk/47
- audio: (link)
Válaszok:
- Miért olyan különleges, hogy tizenévesek szerelméről tragédiát írt Shakespeare?
Azért, mert a klasszikus tragédiák szereplői mind nagy formátumú emberek, akik egész közösségeket érintő dolgokban döntenek. A szerelmet (pláne ifjak fellángolását) nem tartották tragédiához méltó témának.
- Mi volt a céljuk a misztériumjátékoknak?
Az, hogy megismertessék a bibliai történeteket az írástudatlan néppel. Látványos, nagy költségvetésű előadásokat fizetett az egyház a város főterén, a székesegyház mellé állított háromszintes színpadon.
- Hogyan nevelték a jó keresztény lányt a középkorban?
Gyakorlatilag lakat alatt őrizték. Egyetlen értéke a szüzessége volt, egyetlen erénye az engedelmesség, egyetlen "szórakozása" az ima. Nem olvashatott világi irodalmat, nem táncolhatott, nem találkozhatott idegenekkel.
- Mi az érdekházasság?
A házasság klasszikus formája: a szülők által vagyoni alapon összehozott férj és feleség.
- Miért nem fontos tudni a Capulet és Montague ellentét okát?
Mert nem az számít, hanem a tény, hogy a két szerelmest a társadalmi kötöttégeik akadályozzák szerelmük (és egyéniségük) kibontakozásában.
- Miért botrány a két fiatal első találkozása?
Mert nem találkozhattak volna kísérő nélkül. Nem beszélve arról, hogy Rómeó megérintette Júliát, majd csókot is kért tőle.
- Mi okozza a tragédiájukat?
A végzetes fordulatot egy "versenyfutás" hozza. Lőrinc barát levele vitte a jó hírt Rómeónak (Júlia csak tetszhalott), egy hűséges barát pedig a rosszat (Júlia halott). Az utóbbi ért oda korábban.
cikk: http://irodalom.net/cikk/48 (olvasd el, készíts vázlatot belőle)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)
kiemelt szövegrészek: http://irodalom.net/cikk/124
Az 1999-ben bemutatott Mátrix kultuszfilmmé vált. A korszak meghatározó alkotása lett, mivel az alkotók által megjelenített világ tökéletes tükröt tart a technológia függésében vergődő fogyasztói társadalomnak.
A Mátrix világképének alapja az egzisztencialista filozófia, amely megjelenik például Sartre vagy Dürrenmatt drámáiban, József Attila verseiben, Nietzsche könyveiben.
Az egzisztencialista filozófia kulcsfogalma a szabadság. Ennek előfeltétele az, hogy az ember leszámoljon magában a humanista hazugsággal, mely szerint ő a világ közepe, a világ neki lett teremtve. A világ valójában kaotikus és idegen, az ember egyszerűen csak bele van vetve, szabadságra van ítélve. Azaz: döntéseinek felelősségét magának kell viselnie, nem háríthatja át "Istenre", "nemzetre" és egyéb fikciókra. Az ember felismeri a lehetőségeket, és választ:
"Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát." - írja Sartre
A Mátrix hősei azok az emberek, akik viszontagságokkal teli utat választottak: a szabadság útját.
A film alaphelyzete:
A 21. század végére a háború által lepusztított földön a gépek veszik át az uralmat. Azért, hogy a működésükhöz szükséges energiát megtermeljék, az embereket óriási telepeken "tenyésztik". Tudatukat egy nagy szoftverben, a Mátrixban kötik össze. Az emberek itt "élik" hétköznapi életüket, miközben testük egy kádban adja le a bioenergiát. Ebből a hazugságból csak néhány ember tudott (és mert) kilépni. Vezetőjük Morpheus, aki a film elején megszólítja Neót, a zseniális hackert (1. kép), és Trinityt küldi érte (2. kép).
Neo három fontos megszólítást kap:
- Mr. Reinhard, a cég főnöke: felrója neki a különcködést, és jelzi, hogy csak akkor maradhat az állásában, ha betartja a szabályokat
- Mr. Smith, a Mátrix ügynöke: börtönnel fenyegeti Neót, ha nem adja át nekik Morpheust
- Morpheus: felfedi Neónak a Mátrixot, amely nem más, mint az elme börtöne
Több ponton is megjelenik az egzisztencialista filozófia:
1. választás:
Morpheust választást kínál fel Neónak:
- kék pirula: visszatérni a korábbi életébe (kényelmes út)
- piros pirula: megismerni az igazságot (nehéz, fájdalmas út)
2. belevetés:
Miután lekapcsolják Neót a Mátrixról, meztelenül zuhan egy csövön át a mocskos, büdös csatornába. Azt jelképezi, hogy az embernek nincs eleve elrendelt helye a világban.
3. az ember megalkotja önmagát:
Neo ébredése után kemény edzés következik, amely során Morpheus igyekszik felszabadítani Neo tudatát.
Az egzisztencialista filozófia egyik ága (perszonalizmus) szerint az ember három fokon tud megvalósulni: ösztönlény, tömegember, személy. Ezek mind megjelennek a filmben.
- ösztönlény: közel van az állati léthez, mivel a szükségleteivel azonosul, és a természetének rabságában vergődik. A filmben ilyenek Cypher (az áruló) és Mouse (a programozó). Cypher a Mátrix boldog és kényelmes tudatlanságába vágyik vissza. Újra finom ételeket akar enni, puha ágyban aludni (szükségletek).
- tömegember: az előre beprogramozott szerepeivel azonosul, ezáltal erősen függ a társadalomtól. Elfogadja, hogy létezésének értelmét kívülről határozzák meg. A filmben ezek a Mátrixban "élő" emberek. Morpheus szerint legtöbbjük nem érett meg a valóságra.
- személy: az önmagát tudatosan felépítő szabad ember, aki harcban áll a természettel (saját ösztönei) és a társadalommal (külső szabályok) is. Belső törvényeket követ, és a szeretet erejéből képes önmagát meghaladni. A filmben ezek: Morpheus, aki képes akár az önfeláldozásra is a hitéért; Trinity, aki Neónak a szerelmével ad erőt; és elsősorban Neo, a kiválasztott.
Az orákulum előszobájában várakozó kanálhajlító kiskölyök mondja ki a személlyé válás egyik legfontosabb lépését: belátni, hogy "nem a kanál hajlik, hanem te magad". Neo ezt a film záró jelenetében érti majd meg egészen. Miután "feltámad" Trinity csókjától, a levegőben megállítja az ügynökök pisztolyaiból felé suhanó lövedékeket. Ez a személlyé válás modern szimbóluma: a mély emberi kapcsolatok annyi erőt adnak, hogy az ember képes elutasítani az őt tömegemberré vagy ösztönlénnyé silányító hatásokat.
- a mű szövege (letöltés)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)
az írónő kortársunk, megélte a 70-es évek puha diktatúráját
Tolltartó
két ügy
1.
Rudas Rolad "felbuktatása" - az elbeszélő lesz a bűnbak
meglátta a vért Vera néni --> ügyet csinált belőle, Roland véletlenszerűen jelöli ki a bűnöst, aki aztán nagyon magára veszi
túlzásokkal, hasonlatokkal ábrázolja azt a lélektanilag súlyos pillanatot:
"órákig tartó pillanat"
"a névhez tartozó test" - meghasonlik a elbeszélő, megtörik benne valami
"valószínűtlenül tág udvar" - mintha az egész világ előtt szégyenülne meg
úgy érzi, hogy "örökre és megváltoztathatatlanul" bűnös lett
filmszerűen éli meg
saját magáról E/3-ban beszél
2.
Janák Kinga tolltartójának eltűnése
énekkari próba lenne, helyette vallatás
Miért lett akkora ügy? Mert Kinga apja híres politikus.
Mitől komikus az ügy? A keresett tolltartó "romlott, nyugati, imperialista szemét" (Walt Disney: Hófehérke)
vallató: Feri bácsi - a szocialista lelki terror tökéletes példája
a szocialista ideál: önfegyelem, önkritika, a közösségbe vetett bizalom, megértés szocialista valóság: diktatúra, besúgó hálózat kiépítése
Feri bácsi a megbocsátó vezető személyében tetszeleg, azt hazudja, hogy az egséz közösség megbocsátana a tolvajnak
Így kell besúgót nevelni: "Ha valaki tudja, hogy ki a bűnös és fedezi, az maga is bűnt követ el, és méltó a közösség megvetésére." - ennyit a megbocsátásról
-- egy felnőtt olvasó számára teljesen átlátszó a szöveg, de az akkori gyerekek meg voltak félemlítve (órákig ültek szótlanul)
A beismerés. Miért? Azért mert már egyszer (nyomásra) elvállalta ártatlanul.
„Alkotni születtünk erre a földre, nemcsak megélni szép napokat. - Ez Kőműves Kelemen hitvallása, amelynek jegyében az épülő Déva váráért hajlandó feláldozni a legdrágábbat számára: a feleségét. De vajon mennyire tartós és áldott az eredmény, ha az ára egy ártatlan ember élete? A trianoni békediktátum 100. évfordulóján különösen mélyen elgondolkodtató ez a kérdés. Mi, a Szigligeti Színház társulata ezzel az előadással tisztelgünk nemzetünk gyászának centenáriuma előtt.”
a ballada szövege: link
Az eredeti népballada a kereszténység előtti idők babonáit és rituális szertartásait idézi fel. Déva várának építéséhez (tehát szimbolikusan minden nagy emberi vállalkozáshoz) szükség van az "égiek" segítségére. A bálvánnyal szembeni alapvető emberi hozzáálás a félelem. A várfalak ledőlése a bálvány haragjának jele. Kiengesztelése csak emberáldozattal lehetséges.
A rockballada tovább nyitja az értelmezés horizontját: fő kérdése az, hogy szabad-e embert ölni, azaz, van-e olyan kollektív érték, amely megkövetelheti magának a személy feláldozását. Kelemen szerint a hitből kell motivációt meríteni, a társai azonban kézzelfogható eredményt akarnak, mégpedig azonnal. Táncuk, énekük, arckifejezésük mind azt mutatja, hogy a törzsi világba merültek vissza, ahol az ember elveszíti az arcát, személyiségét, lelkiismeretét.
A darab felvezetőjében említett aktualitás (Trianon) nevetséges és erőltetett párhuzam.
Magyarország művelhető területeinek csaknem felét a puszták cselédjei mívelik. Erkölcsben, szokásban, világfelfogásban, de még járásban és karjának mozgatásában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik. Még a falvak mögött is eldugva és elzárva, tökéletes elszigeteltségben él. Egésznapi, sőt vasárnapi elfoglaltsága miatt a pusztát szinte sohasem hagyja el, lakhelyén hozzáférni pedig a nagy távolság, a rossz utak, a különleges hazai viszonyok miatt, de e nép ősi bizalmatlansága miatt is nehezebb vállalkozás, ahogy gyakran emlegettem, mint egy középafrikai törzs tanulmányozása. Az irodalomban is csak a háborút követő évek folyamán kezdtek feltűnni. Valami furcsa, áporodott, de mégis erőt adó közösségben élnek, anyagilag és szellemileg egyaránt; ez a közösség nem egy vonásában inkább hasonlítható a gyári munkásság külön összetartozásához, mintsem a falvakéhoz.
Tekintélytisztelet
A puszták népe a legjobb államalkotó elem, mert a legnagyobb tekintélytisztelő. Bizonyos, hogy a tekintély tisztelete is nevelés eredménye, de oly régi s oly alapos nevelésé, hogy ma már e nép vérébe hatódott, idegzetébe szüremlett s szinte ösztönévé vált. Igazuk van, akik ezt mint jellemének legősibb alapvonását említik. Családom körében meglepetéssel hallottam nem egyszer, hogy a grófot a legmeghittebb, legbensőségesebb beszélgetések során is csak mint méltóságos urat emlegették. Ma is őrzöm egyik unokatestvérem levelét, aki ispánságig vitte fel s akit a gróf egy szép napon minden indoklás nélkül kitett ebből az állásából. A levél ezt a felháborító eseményt tudatja, faragatlanul, a méltó düh legközvetlenebb kifejezéseivel a gróf irányában, de a gróf címének kísérteties tiszteletben tartásával. „Most derült ki - mondja az egyik bekezdés, - hogy a méltóságos úr aljas dög és büdös kutya.” Emlékszem a megrovó tekintetekre, amikor, ugyancsak egy meghitt családi együttesben, a kastély ifjú vendégeit, a grófkisasszonyok udvarlóit közönségesen csak „ez a Wenckheim, ez a Wimpffen” szóval emlegettem. Az arcok egyszerre nyugtalanok és idegesek lettek. Rövidesen megértettem, hogy a legbizalmasabb elnevezés is legfeljebb „a Laci méltóságos úr”, vagy legeslegfeljebb „a Laci méltóságos” lehet. A tiszteletadásban nincs válogatás. Nem kell hozzá sem ragyogó történelmi név, sem társadalmi állás. Nem igaz, hogy az újonnan jötteket vagy felkapaszkodottakat gúny fogadja. Környékünkön, a század elején, jó pár zsidó család is szerzett uradalmat. Beköltözködésük másodnapján már éppoly félő megbecsülés övezte őket, akár elődeiket. Mintha az a pillanat, amikor az álbarokk főkapun behajtattak, más emberré varázsolta volna őket, aminthogy mássá is varázsolta. A cselédek az egyszerűség kedvéért maguk között tán adtak nekik házi használatra valami nevet, de ami lényeges: szemtől-szembe éppoly dadogó hódolattal beszéltek velük, akár a régiekkel.
A tisztelet minden fokon megnyilvánul. Egyik távoli, vélem majdnem egykorú rokonom ugyancsak rendkívüli csodák s véletlenek sorozata folytán középiskolába került. Sok kapkodás és evickélés után (őt is papnak szánták) bíró lett, szorgalma és valóban tüneményes tehetsége, tanulóképessége révén rövidesen elég magasállású bíró. Kamaszkoromban tanúja voltam, amikor egyszer szüleit meglátogatta. A családi asztalnál saját apja. saját édes testvérei, különben keménytorkú „parancsolok”, afféle előmunkások a pusztán, alig mertek egy-egy szót rebegni. Anyja álmélkodva és meghatva úgy tekingetett rája, mint egy túlvilági lényre, mint egy isteni küldöttre. Számomra a legcsodálatosabb az volt, ahogy a fiú viselkedett. Elfogadta és természetesnek tartotta a hódolatot. Az ősi ösztön alapján ő magamagát is tisztelte és úgy is viselkedett. Úgy evett, ahogy a megyei banketteken szokott enni és úgy is társalgott. Csak később jutott eszembe s öntött el miatta a pír, hogy a hangot én is átvettem; szívem körül a tündöklés melegségével játszottam a hitvány komédiát, amelyet a hallgatóság értelmetlenül de tán épp azért vallásos boldogsággal figyelt.
Még diákkoromban egyszer átutazóban D.-n, meglátogattam hivatalában. A községháza széles folyosóján közeledtem szobája felé. A hivatali szoba ajtajával szemben a folyosó kitaposott, vöröstéglás kövezetén a földön, közvetlenül a falnál, tíz-tizenkét ünneplőkalapot, süveget, bárány bőrkucsmát láttam egymás mellett szép sorjában. Megláttam s első csodálkozásomban majd nevetésre fakadtam. Abban a pillanatban a bejárat felől egy pusztai ember közeledett, lekapta a fejfödőjét s fogas után nem is vizsgálódva, (holott a parasztházakban mindenütt van fogas), a világ legtermészetesebb mozdulatával helyezte a többi mellé a földre. „Még csak az kellene, hogy fogas is legyen!” - felelt meg később kérdezősködésemre az egyik segédjegyző. „Így is már úgy el vannak kapatva, hogy alig lehet bírni velük.” Tőle tudtam meg, hogy a parasztoknak azért kell künn hagyniok kalapjukat, mert a torkukat köszörülő polgárok izgalmukban nemegyszer fejfedőjükbe köpnek, amitől egy finomabb idegzetű inspiciáló hatalmasság viszont hányingert kapott.
Nagybátyám szobájában szorosan egymás mellett, akárcsak ott künn a kalapok, idős cselédemberek álltak, valami küldöttség az egyik közeli pusztáról. Az elkapatottak topogva és hebegve adták elő mondanivalójukat. Azon vettem észre magamat, hogy félszeg ijedelmük egyszerre reám is átragadt.
Nagybátyám rájuk sem pillantott, szemét írómappáján járatta, tollával firkált rá. Bizonyára jószívűségből, vagy legalábbis tapasztalatból tette, mert ha önkéntelenül akármelyik beszélőre tekintett, az menten igazán csak nyögni tudta a szót.
(…)
Minden falunak megvan a maga sajátos verekedési módja, amely jellemző rá, s amely nélkül leírása hiányos lenne. A pálfaiak például arcba szúrtak, a simontornyaiak elnémultak, amihelyt a verekedés megkezdődött s a késelést kísérteties csöndben végezték, akár egy szertartást. Az ozoraiak módszere a boncoló orvosok szerint beható anatómiai ismeretről tanúskodott: a nyakhajlatba döftek, a csontok közt pontosan az ütőérbe. Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy hasba, általában mellen alul sehol sem szúrtak, amiben nemzeti jelleget is állapíthat meg az, aki ilyet is számba vesz, mert vannak népek, amelyek a köztudomás szerint a gyomrot kedvelik. Ennek oka, hogy a késtartásnak is megvan a szabálya, a hüvelykujj a nyél végére feszül, ahogy erről már libaőrző barátaim tüzetesen kioktattak. Ilyen markolással csak felülről lefelé lehet sújtani. A rácegresiek a bicska mellett kedvelték a járomszöget is, amely körülbelül fél méter hosszú vasrúd, felső végén gyermekököl nagyságú gömbbel; úgy kezelték, mint a buzogányt, ütöttek vele, de hajították is. Ilyen utakon fedeztem fel a táj lelkét, amely az enyém is.
Vallás
Vallás a pusztán? Ahol ha kápolna végre épült is (egy zsidó bérlő építtette), istentisztelet jó ha évszakonként egyszer esett. A pusztaiak között, akik legjobb esetben is csak a babonának áldoztak? Igaz, apám szülei vakhitű katolikusok voltak, anyáméi pedig azok közül a kálvinisták közül valók, akiknek hite - valami felsőbb lénynek vagy elvnek mégis kell lennie, amely a világot rendben tartja - alig különbözött az ateistákétól. De hát apám többi testvére is hozott olyan asszonyt a házhoz, akik csak tessék-lássékból vetették a keresztet s ha arra fordult a szó, nem rejtegették véleményüket a papokról s a szent ceremóniákról. Ha ezeket hallotta, apám anyja mosolyogva csak fejét ingatta, behunyt szemmel, mivelhogy a fülét nem tudta automatikusan bezárni.
Nálunk bezzeg. Ha néha ellátogatott hozzánk, annyi rózsafüzérrel jött, ahányan voltunk. A küszöb előtt egy méterre megállt, kezét összekulcsolta, imába kezdett fél szemmel az ajtóra pislogva, mintha azt leste volna, mikor surran ki azon az ördög. Ott álltunk némán előtte, mint a kihallgatásra rendelt katonák; mímeltük az ájtatosságot, s kelletlenül vártuk a jelenet végét, amelyről sejtettük, hogy csak nekünk készült. Végre fölsóhajtott, egyenes derékkal kézcsókra nyújtotta kezét, ahogy a kastélyban láthatta s emelt fővel, mindnyájunk előtt bevonult a házba. Megkezdődött a tortúra; némán, egymásra tekingetve lépdeltünk utána. Nagyanya ránézett a földes padozat homokdíszeire, s mi elpirultunk. Széttekintett a szobában s anélkül, hogy egy szót ejtett volna, rádöbbentünk a szörnyű hiányra: egyetlenegy szentkép sem függött a falakon. (Anyám bekeretezett mirtusz-koszorúján kívül csak Mátyás király és Rákóczi Ferenc képmásaival dicsekedhettünk s „Árpád vezérré emeltetésé”-vel.) Egy pillantása után az ablakok csipkefüggönyeit a romlás kiáltó bizonyítékainak éreztük. Általában amire rátekintett, az, mintha csak varázslat érte volna, azon nyomban bűnjellé alakult. Házkutatás alatt érez ilyesmit az ember.
Ismétlem, elsősorban lelkiüdvünkkel volt baj, főleg a mienkkel, gyermekekével. Mindnyájunkat katolikusnak kereszteltek. Sokat ért. „Mondd el az angyali üdvözletét” - szólt hozzám a családi együttesben nagyanyám, s mielőtt egy hangot ejtettem volna, jelentőségteljesen fiára pillantott. Valóban semmiféle üdvözletről nem tudtam. Anyám elpirult, s tehetetlenségében esetlen, bocsánatkérő mosolyt derengetett. A katolikus imákat ő nem ismerte s noha napától gyönyörű, csontfedeles imakönyvet kapott, abban annyi ima volt, hogy ha egy-kettőt találomra megtanult, s velünk is bemagoltatott, a helyeset sosem találta el. Apám jól ismerte ezeket az imákat, s ha nem gyakorolta is, elvárta volna, hogy gyermekei szintén ismerjék azokat. Úgy vélte, hogy azok tudása a jóillemhez tartozik. Vallásossága, ha egyáltalában gondolt rá, nála is afféle „mit lehet tudni?” alapon nyugodhatott. De függetlenül attól, hogy ő maga hitt-e istenben, vagy nem, apai kötelességének érezte, mint akkoriban minden apa, hogy gyermekeit hitre nevelje. Elsősorban hasznossági szempontból. Mert ha az emberek nem félnek senkitől, lopni és rabolni fognak, s mi lesz akkor a világból? Akkoriban különben isten léte mellett a papság is elsősorban ilyen közigazgatási szempontokkal érvelt.
Nebándon enyhe ördögűzés alá vetettek bennünket. Aztán beavattak a hitbe. Nem a katolikusba, ahogy akkor még magam is gondoltam, hanem a pusztaiba, amely itt-ott eltért az előbbitől. Nagy fogékonyságot mutattam iránta. Gyönyörű, mesevilág tárult ki előttem. Otthon, a szülői háznál nem igen hallottunk mesét, anyai nagyanyám felfogása az volt, hogy az csak a gyerekek ijesztésére jó. (...) Nebándon már a konyhában a félmeztelen Krisztus fogadott, vastag arany keretben, saját sírja felett minden látható támasz nélkül lebegve a levegőben, mellén hatalmas sebbel. Az égbe repült, Atyjához, aki egy óriási szem volt színes háromszög közepén. Szomjasan szálltam utána a csodák részegítő világába; a hittevők és hittevő asszonyok után nemsokára ördögökkel, sárkányokkal és boszorkányokkal lett ismerkedésem. Este az ajtó előtt kísértetek ültek. A rácegresi csordakútban csak békák tanyáztak, de a nebándiból (kiváltképp amikor már otthon idéztem emlékezetembe) víziember dugdosta ki fejét. Hogy Isten mindent lát, és mindenütt jelen van, ezt még azután is sokáig úgy értelmeztem, hogy Nebándon. Varázslatos föld volt. Nebándon éjszaka garabonciások jártak, a tehenek véres tejükkel háborút jeleztek, a parádés kocsis rettenetes lendületeket végezve, az ég felé dobta a kisbaltát a birkaudvar közepén, s ezzel elkergette a jégverést. Két káromkodás közt az asszonyok az édes Jézust emlegették, s arcuk egyszeriben úgy megváltozott, mint amikor valaki sötét pincéből erős napsütésbe lép.
Templom nem volt a pusztán s Ozorára a misére csak egy-két hajadon lány járt be, azok is nagy ritkán, csak szép idővel. De az ájtatosságot ez semmiben sem csökkentette.
A nevelés, persze, hamarosan veszélyes területekre siklott. Szűz Mária bibliabéli szavai képzeletemben elvegyültek azokkal a szavakkal, amelyeket a kulai csordásnéhoz intézett, amikor annak a tamási erdőben megjelent, egy fa tetején. A gyónási imádság összefolyt azzal, amit a kelésre kell ráolvasni. Mert vajon nem Szent Józsefet emlegette-e Mári néni akkor is, amikor a bögre vízbe három darab parazsat dobott? Ha a parázs leült, akkor valóban megverték szemmel az unokáját, a tehenét, de még a szederfát is a házuk előtt, ha fölszállt, akkor nem. (Sose szállt föl.) Vagy amikor a vízbe ólmot öntött, s annak alakjából csalhatatlan éleslátással fölismerte azt, aki a nyavalyatörős csecsemőre ráijesztett? Tyúkot nagyanyám is csak délben a távoli harangszó közben ültetett, vagy akkor, amikor a kanász hajtott, de akkor is lehetőleg valami rossz férfikalapból szedve ki a tojásokat. Pénteken („guzsapénteken”, amelynek jelentését ma sem értem jobban, mint akkor), a világért sem ültetett volna, mert akkor minden csirke görbe lábbal jön a világra. A pünkösdöt nemcsak a nagy ünnepnek kijáró keresztény áhítattal vártuk, hanem egy üveg, Szentháromság-napján fogott esővízzel is, amelyben ha megmosdik az ember, megszépül, főleg ha még vörösbort is iszik utána. Az új macskát mi is megugrattuk otthon a tükör előtt, hogy megszokjék, azt higgye, nincs egyedül a házban, s keresse azt a másik macskát, akit a tükörben látott, de mi volt ez a nebándiak tudásához képest? Mári nénihez egy lány vadgalambot hozott, Mári néni kivette a galamb szívét, megszárította, porrá törte, s azzal legényt lehetett szoktatni. Gatyamadzagot és különféle hajdarabokat ásott el a part alá, olyan nehéz föld alá, amilyent csak talált, hogy a legényt is olyan nehéz szerelem nyomja az iránt, akit ő pártfogásába vett. Mit mondjak még? Mári néni asszonytestvére fölvette egy haragosának lába nyomát a sárból, rongyba tette, aztán a füstre akasztotta, mert azt a haragosát addig fogja gyötörni a hascsikarás, ameddig a lábnyom ott van a kéményben; azt hiszem, még ma is ott van. Egy gyerekágyas asszony ágyát velem hintették körül szenteltvízzel, mert ahhoz olyan állapotú férfi ember kellett, amilyen akkor még én voltam. Mindent tudtak Nebándon. Megúnt szerelmedtől akarsz szabadulni? Helyezz három gombostűt arra a helyre, ahova az rövidebb dolgára jár. Szemölcs ellen legjobb a koporsóeresztő kötél. Egyre több és több tudással hagytam el a pusztát. Nyolcéves koromban arról értesültem, hagy katonaruhás ember lányát fogom elvenni és három gyermekem lesz.
Anyám abban az időben, nyilván a nebándiak terrorja alatt s hogy ne az ő lelkét terhelje férjének még a túlvilági sorsa is, böjtszerűen főzött, már amennyire kiismerte magát az egyházi előírások szövevényében. Mindenesetre kedden és pénteken szigorú elhatározottsággal megtartóztattuk magunkat a húsételtől, ami nem volt nagy lemondás, mert húst más napokon sem ettünk, legfeljebb vasárnap. Csak a disznóölések maradványaitól kellett magunkat megtartóztatnunk. Két házzal arrébb azonban nagyapám nyugodtan metélgette a két ujja közé fogott szalonnát. Bajszát szétigazítva nyelte a csillogó, fehér darabokat, a megtestesült halálos bűnt. Rettegve néztem az istenkísértést, szorongva vártam, mikor borul kénköves lángba, vagy mikor akad meg legalább a falat a torkán, elriasztó csoda gyanánt, amelyhez hasonlót eleget hallottam papok ajkáról is. Aggódtam érte és féltettem, mert szerettem őt, jobban, mint valamennyi nebándit együttvéve. „Majd kinövöd” - mondta, amidőn egy hitvita végén vallomásra szorulva kijelentettem, egy kicsit kihívóan, hogy én katolikus vagyok. Elmondtam neki mindazt a rosszat, amit amott a hozzá hasonló eretnekekre kentek. Érdeklődéssel hallgatta, de ahogy emlékszem, egyenesen nem igen vágott vissza. „Parasztok” - mondta, és ezt bensőmben én is igaznak éreztem, noha azok tízszer vagyonosabbak voltak nála, s akadt akkor már köztük mesterember, sőt megyei hivatalnok is.
A nebándiak csak a hitnek éltek és a jövőnek. Jobbról-balról ez a két szemvédő óvta őket. hogy el ne tévelyedjenek vagy fölöslegesen ne nyugtalankodjanak, hogy igavonókból veszélyes hirtelenséggel emberekké ne váljanak. Anyám családja, ahogy emelkedett, egyre jobban tájékozódott előre, de hátra is. Olyan dolgokat is megtudtak, amelyek közvetlenül nem érintették érdekeikben őket, amelyek nélkül nyugodtan meglehettek volna. A család lelke, mint a napra került sejt, alakult, fejlődött, tapogatózott. Tudtak a hazáról, a politikáról, s majdnem politikai véleményük is volt. Szerencsére, ha valami súlyosabb közügyi eszme lehullott is közibük, mint a meteorkövek egy intermundiális világból - ötven-hatvan évnyi késéssel érkezett s azon nyomban megkövesedett, bálvány lett belőle. Aradot gyászolták például, a Habsburgokat engesztelhetetlenül gyűlölték. Nebándon nem tudtak arról, hogy a pusztán kívül például haza is van, illetve, hogy finom levegőrezgés gyanánt a puszta felett is itt lebeg a haza.
Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy Jézus a nyugati világ történelmének legfontosabb alakja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy állítólagos születésével kezdődik az időszámításunk. Ám (ahogyan az a nagy formátumú emberekkel lenni szokott) ahány kor, és ahány világnézet, annyiféle kép él Jézusról. És ezek bizony nagyon különböznek, néha egyenesen ellentétei egymásnak...
Ha mindenféle előítélet vagy rajongás nélkül közelítünk az evangéliumi szövegekhez, akkor egy mélyen emberi, egyetemes filozófiát láthatunk kibontakozni a történetekben. Ennek lényege belefér egyetlen mondatba: ne külső szabályoknak engedelmeskedj, hanem belső törvényeket kövess. A kereszténység az első vallás, amely szabadnak tekinti az embert. Korábban csak az istenek lehettek szabadok, azonban Jézus szerint mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Pünkösdkor leszállt mindenkire a Szentlélek, az ember egyedi felelősségvállalásának szimbóluma.
A legenda szerint tömegével rohantak a zsidók, hogy szájtátva hallgassák a Jeruzsálembe bevonuló Jézus szavait. Úgy vélték, ő a próféták által ígért messiás, aki majd megszabadítja a népet. Ehhez képest három év múlva maga a nép követelte, hogy feszítsék keresztre mint istenkáromlót. Miért fordultak el tőle? Mert nem úgy kínált szabadságot, ahogy ők képzelték. Mert azt tanította, hogy a szabadsághoz újjászületésre van szükség. A nép azonban itt és most követelt "szabadságot": a római uralom végét és Isten országának eljövetelét.
Az írástudók a törvényre hivatkozva utasítják el Jézust. Yitzchak Breitowitz rabbi szerint: "még maga a messiás sem érvénytelenítheti a Tórát". Azaz, Jézus a farizeusok szemében igazából nem istenkáromló, hanem inkább "törvénykáromló".
Volt az első keresztények között négy remek költő (Máté, Márk, Lukács és János), ők írták a Biblia legfontosabb könyvét: az Evangéliumot (jelentése: örömhír). Mivel akkor még nem használták a "szabadság", "belső törvény" vagy a "lelkiismeret" kifejezéseket, az örömhírt egy történetben formálta meg a négy költő. Sokat merítettek korábbi vallások motívumaiból (pl.: a téli napforduló mint születésnap), valamint az akkor már több ezer éve létező sablonból, a monomítoszból. Jézus szenvedéstörténetének súlyát az ősi emberáldozatok forgatókönyve adja meg.
Az őskeresztények szerint Jézus képében maga Isten jött a földre, hogy eloszlasson minden félelmet, és bizonyítsa a lélek halhatatlanságát.
A világnézeti válságban szenvedő Római Birodalom előbb üldözi, majd 394-ben államvallássá teszi a kereszténységet. A pápa uralma alatt álló "anyaszentegyház" lényegében egy lelki terrorszervezetté alakul. Már nyoma sincs az eredeti tanításnak (szabadság, belső törvény), helyette az emberek bűnösségét és értéktelenségét hangsúlyozzák a rémisztő prédikációk.
Jézus alakját a felismerhetetlenségig eltorzítják. A végítélet-forgatókönyvekben bosszúálló istenségnek festik le, aki haraggal tér vissza a földre, ítélkezik az egész teremtés fölött, majd az igazak kiválogatása után elpusztítja a világot.
(egyelőre csak néhány képi illusztráció van a tételekhez, de készülnek idővel...)
1. Petőfi: Az apostol
történeti: 03.15. - 06.15.
társadalmi: ember/egyén vs polgár/közösség, evolúció vs revolúció
lélektani: a romantika érzelemkultusza
etikai: a szabadság nem jog, hanem kötelesség
2. Arany: A walesi bárdok
történeti: császárlátogatás, angol cikk
társadalmi: a költők közösségi szerepe, nép-nemzet
lélektani: hübrisz és bűnhődés
etikai: árulás-e a beletörődés?
3. Ady szerelmi költészete
történeti: klasszikus modernség, 1908 Nyugat, l'art pour l'art
társadalmi: népies nemzeti vs modern felfogás
lélektani: ambivalens kapcsolat
etikai: a polgári erkölcs elutasítása
4. Babits háborúellenes költészete
történeti: az első világháború üdvözlése
társadalmi: a pacifisták kiközösítése
lélektani: a Fortissimo és a Húsvét előtt érzelmi ereje
etikai: bátor tiltakozása humánum nevében
5. Apa és fiú viszony Kosztolányi novelláiban
történeti: patriarchális polgári világ
társadalmi: apa/alkalmazott szerepkonfliktus (család vs munkahely)
lélektani: az ősvalami és a felettes én feszültsége
etikai: a felnőttség mint hazugság
6. A rend mint társadalmi igény József Attila költészetében
történeti: Magyarország a nagyhatalmak erőterében
társadalmi: a proletariátus helykeresése
lélektani: látomásos érzékenység
etikai: egyéni szabadság mint a rend feltétele
7. A reneszánsz életszemlélet Balassi Bálint költészetében
történeti: a keresztény Európa védelme
társadalmi: a lovagi életfelfogás
lélektani: reneszánsz életöröm és keresztény bűntudat keveréke
etikai: a szolgálat mint erkölcsi kötelesség
8. A barokk világszemlélet Zrínyi Miklós eposzában
történeti: két sorscsapás (török hódítás és protestantizmus)
társadalmi: Zrínyi célja a nemzet egyesítése
lélektani: a barokk érzelmi ereje
etikai: mártírhalál: az Athleta Christi pályájának csúcsa
9. Mikszáth a romantikus és realista ábrázolás határmesgyéjén
történeti: Magyarország rejtett hagyományai
társadalmi: dzsentrik és parasztok
lélektani: az emberismeret mint fegyver
etikai: az önbecsülés ára
10. A szegénység lélektana Móricz Zsigmond novelláiban
történeti: a magyar vidék tragikus elmaradottsága
társadalmi: a parasztság kiszolgáltatottsága
lélektani: az emberség fokozatos elvesztése
etikai: a felelősség kérdése
11. A humánum groteszk harca Örkény Tóték című művében
történeti: a háború abszurd világa ("fogalomzavar")
társadalmi: a rang és az emberi érték viszonya
lélektani: az énkép széthullása
etikai: az önfeladás határai
14. Sartre: A tisztességtudó utcalány
történeti: a humanizmus válsága
társadalmi: egyén és kollektívum
lélektani: a politikai retorika mint az akarat megtörésének eszköze
etikai: hogyan objektiválható egy ember egzisztenciális középpontja?
15. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
történeti: a humanizmus válsága
társadalmi: a nagytőke befolyásoló ereje
lélektani: a bűnösség felismerésének folyamata
etikai: hogyan objektiválható egy egész közösség egzisztenciális középpontja?
16. Szophoklész: Antigoné
történeti: az antik görög kultúra fénykora
társadalmi: isteni és emberi törvény ütközése
lélektani: a hübrisz csapdája
etikai: követhetünk-e belső törvényt?
17. Shakespeare: Rómeó és Júlia
történeti: Anglia a középkor és újkor határán
társadalmi: kész szerepek és születő jellemek konfliktusa
lélektani: a szerelem energiája
etikai: érdemes-e szabadság nélkül élni?
18. A Mátrix és a perszonalizmus emberképe
történeti: ezredforduló, cybervilág
társadalmi: a fogyasztói társadalom börtöne (a tömegember)
lélektani: a szabadság mint az ösztönlény leküzdése
etikai: a Személy mint etikai cél
19. Tóth Krisztina: A tolltartó
történeti: a gulyáskommunizmus kora
társadalmi: a kollektívum bálványozása, a szocialista embertípus nevelése
lélektani: a lelki terror mint pedagógia
etikai: milyen korán adható fel az egzisztenciális középpont?
20. Az ember tragédiája kérdéseinek megjelenése az "Ádámok és Évák" (a Szolnoki Szigligeti Színház diákszínjátszó találkozója) forgatókönyveiben
történeti: az időtlen dráma aktualitása
társadalmi: hatalom és szabadság kérdése
lélektani: a döntés lelki súlya
etikai: miért ne legyünk öngyilkosok?
