Mielőtt a függöny felmegy, pályaudvari jelzőharang szól. Azután láthatóvá válik a felirat: Güllen. Nyilván így hívják a kisvárost, amely a háttérből felsejlik, züllötten, romokban. Az állomásépület is rozzant. Peronja zárt vagy nyitott (országa válogatja), szakadozott menetrend a falon, rozsdamarta váltóállító, egy ajtó „Tilos a bemenet” felírással. Azután középen a szánalmas Vasút utca. Az is csak jelezve. Balról sivár házikó, cseréptetővel, az ablaktalan falon rongyos plakátok. Baloldalt tábla: „Nők”, jobboldalt: „Férfiak”. Forró őszi napsütésben fürdik minden. A házikó előtt pad, rajta négy férfi. Az ötödik, leírhatatlanul toprongyos, a másik négynél is szánalmasabb, éppen feliratot pingál vörös festékkel, nyilvánvalóan valami felvonuláshoz: „Isten hozott, Klári!” Egy átvágtató gyorsvonat robbanó, dübörgő zaja. Az állomás előtt az állomásfőnök, szalutál. A pádon ülő férfiak balról jobbra forgatják a fejüket, így jelezve, hogy tekintetükkel követik a vágtató expresszt.
[A padon ülő, rongyos polgárok nézik az elsuhanó gyorsvonatokat, amelyek pár éve még megálltak a városban. Panaszaikból kiderül, hogy egykor virágzott Güllen (A legenda szerint Goethe és Brahms is időzött itt annak idején, és a helyiek ettől már európai kulturális központnak érezték városkájukat – amelynek neve a német nyelvben ’trágyát’ jelent). Ám pár éve rejtélyes módon összeomlott a város ipara, és most a csőd szélén lavíroznak, teljes kilátástalanságban. Utolsó esélyük Klaire Zachanassian milliárdosnő közelgő látogatása. Az asszony Güllenből származik, és most sok évtizednyi távollét után bőkezű jótékony körútja keretében útba ejti szülővárosát is. A helyiek izgatottan várják őt, mert azt remélik, hogy néhány komoly befektetéssel fellendülést hoz, azaz: pénzt pumpál a város döglődő gazdaságába.(Az eladósodás legerősebb példái: a városházát végrehajtó foglalja le, a templom harangját rég pénzzé tette a pap, a tájmúzeumot pedig három éve adták el az amerikaiaknak.) A válság okaira változatos ötleteket sorolnak az állomáson morgó gülleniek]:
VÉGREHAJTÓ Az ország virágzik, épp csak Güllen kerül csődbe, a Napsugár Kohóval?
POLGÁRMESTER Közgazdasági talány a mi számunkra is.
ELSŐ POLGÁR A szabadkőművesek keze.
MÁSODIK POLGÁR A zsidók aknamunkája.
HARMADIK POLGÁR A pénzmágnások cselszövése.
NEGYEDIK POLGÁR A nemzetközi kommunizmus ármánya.
[Megjelenik a színen a várakozók közt egy hatvanöt év körüli férfi: Alfred ILL. Kulcsfigurája lehet majd ő az elkövetkező napoknak, hiszen egykor gyengéd kapcsolatban volt a kis Klárival, aki most Zachanassian asszonyként, milliárdos vagyonnal tér vissza szülőföldjére. Érdemes megfigyelni a következő részletben, hogy milyen számító módon készül a polgármester és ILL arra, hogy az asszonyban nosztalgikus érzelmi hullámokat keltve minél több pénzt tudjanak majd kicsikarni belőle.]
POLGÁRMESTER Uraim, a milliárdosnő az egyetlen reménységünk.
PAP Isten után.
POLGÁRMESTER Isten után.
TANÁR De az nem ad pénzt.
POLGÁRMESTER Maga jó barátságban volt vele, ILL most minden magától függ.
PAP Maguk aztán elváltak.
Emlékszem valami bizonytalan históriára… nem avatná be a papját?
ILL Bizalmas jó barátok voltunk, fiatalok, forróvérűek, jóképű fickó voltam magam is, uraim, negyvenöt éve… Kiara meg, mintha most is látnám a Peterék pajtájának homályában: jött, és minden megvilágosodott; vagy amikor a konradsweileri erdőben barangoltunk, ő mezítláb, lobogó vörös hajával, karcsún és hajlékonyán, mint a nádszál, pokolian csinos kis boszorka. Az élet, sajnos, elválasztott bennünket egymástól, bizony az élet, ahogy az már lenni szokott.
POLGÁRMESTER Kérek majd magától néhány személyes apróságot Zachanassianné asszonyról, tudja, fel akarom köszönteni ebédnél, az Arany Apostolban. (Noteszt húz ki a zsebéből)
TANÁR Átnéztem a régi osztálykönyveket. Klara Wascher osztályzatai, sajna-sajna, elszomorítóan rosszak. A magaviselete szintúgy. Csak természetrajzból volt elégségese.
POLGÁRMESTER (jegyez) Természetrajzból elégséges. Ez jó.
ILL Még valami, amit felhasználhat, polgármester úr. Klarának gyengéje volt az igazságszeretet. Határozottan ez volt a gyengéje. Egyszer letartóztattak egy csavargót. Erre ő kővel dobálta meg a rendőrt.
POLGÁRMESTER Igazságszerető. Nem rossz. Az ilyesmi rendkívül hatásos. De azt a rendőrügyet inkább hagyjuk.
ILL Jótékony volt. Mindenét szétosztotta volna. Krumplit lopott egy szegény öregasszony részére.
POLGÁRMESTER Jótékonysági hajlam. Ezt aztán, uraim, okvetlenül kidomborítom. Ez a lényeg. Nem ismer valaki véletlenül egy házat, amelyet az apja épített? Jól hatna a beszédemben.
MIND Senki.
POLGÁRMESTER (becsukja noteszát) Én a magam részéről felkészültem… a többi már ILL dolga.
ILL Tudom. Zachanassian asszony rukkoljon ki a millióival.
POLGÁRMESTER Igen. Nagyon helyes: a millióival.
TANÁR Ne egy gyermekmenhellyel szúrja ki a szemünket.
POLGÁRMESTER Kedves ILL barátom, maga régóta közkedveltségnek örvend Güllenben. Én tavasszal visszavonulok, megbeszéltem az ellenzékkel, hogy magát fogják utódomul javasolni.
ILL De polgármester úr…
TANÁR Ezt én is megerősíthetem.
ILL De uraim, térjünk a tárgyra, Klárát legelőbb is tájékoztatom nyomorúságos helyzetünkről.
PAP De óvatosan… kíméletesen.
ILL Okosan, lélektani alapon kell a dolgot megfognunk. Kezdjük a pályaudvari fogadtatáson. Már ha az balul üt ki, elronthatjuk az egészet. Nem elég a városi zenekar meg a vegyes kar.
POLGÁRMESTER Igaza van Ilinek. Ez végül is a legfontosabb mozzanatok egyike. Zachanassian asszony szülőhazája földjére lép, hazatalált, meghatódik, könnybe lábad a szeme, minden olyan meghitt. Én persze nem ingujjban fogok odaállni, ahogy most, hanem a fekete ünneplőmben. Cilinderben, nejemmel az oldalamon, előttünk a két kisunokám fehérben meg rózsaszínben. Istenem, csak idejére elkészüljünk mindennel…
Jelzőharang
POLGÁRMESTER Az üdvözlő feliratot, „Isten hozta, Claire Zachanassian!”, Kühn és Hauser emeli a magasba! (Rámutat a harmadik és a negyedik polgárra) A többiek legjobb, ha a kalapjukat lengetik. De kérem: semmi kiabálás, mint tavaly, amikor a kormányküldöttséget fogadtuk; elrontották az egészet, a szubvenciót a mai napig sem kaptuk meg. Lelkendező ujjongásnak semmi helye, az egésznek bensőségesen kell hatnia, a könnyeinkkel küzdünk, részvét árad el bennünk, amikor megpillantjuk szülőföldünk elveszettnek hitt gyermekét. Közvetlenek legyetek, szívélyesek, de szervezettség mindenekelőtt. Abban a pillanatban konduljon meg a harang, amint az énekkar befejezte. Legelőbb is arra legyen gondunk…
[Mesteri, ahogy Dürrenmatt enged bepillantani a kulisszák mögé: leleplezi a képmutató politikust, aki még saját unokát is eszközként használja, hogy érzelmileg manipulálni tudja majd Zachanassian asszonyt. És az sem finomabb, ahogy a szerző öngólt rúgat a tanárral, ahogy épp a város első számú pedagógusának szájába adja ezt a mondatot: „Ne egy gyermekmenhellyel szúrja ki a szemünket.” Ám számítás ide vagy oda (ugye, két óra lenne még az érkezésig), egyszer csak óriási robajjal áll meg egy gyorsvonat előttük, és belőle egy extravagáns asszony száll ki furcsa, zavarba ejtő kíséretével.]:
Jobbról bejön Claire Zachanassicin: hatvanhárom éves, vörös hajú, gyöngy nyakékkel, hatalmas arany karpercekkel, lehetetlenül felcicomázott, de azért mégis nagyvilági jelenség, minden furcsasága ellenére sajátos kellem árad belőle. Nyomában a kísérete: Boby főkomornyik, legalább nyolcvanéves, fekete szemüveget visel; Claire hetedik férje (magas, nyúlánk, fekete bajuszos), teljes horgászfelszereléssel. Az izgatott vonatvezető követi a társaságot, vörös sapkában, oldalán vörös táskával.
CLAIRE ZACHANASSIAN Ez itt Güllen?
VONATVEZETŐ Asszonyom, ön meghúzta a vészféket.
CLAIRE ZACHANASSIAN Mindig meg szoktam húzni.
VONATVEZETŐ Tiltakozom. A legerélyesebben tiltakozom. Ebben az országban nem szokták a vészféket meghúzni, még akkor sem, ha valóban veszélyben vagyunk. Legfőbb elvünk a menetrend pontossága. Volna szíves magyarázatot adni?
CLAIRE ZACHANASSIAN Hát itt vagyunk végre Güllenben, Moby. Ráismerek erre a sivár fészekre. Az ott a konradsweileri erdő a patakkal, kedvedre horgászhatsz pisztrángra, csukára, jobbra idelátszik a Peterék pajtájának a teteje.
ILL (mint aki most ébred) Klara.
TANÁR Zachanassianné asszony.
MIND Zachanassianné asszony.
TANÁR így hát elkéstünk a vegyes karral meg az ifjúsággal!
POLGÁRMESTER És a tornamutatványokkal meg a tűzoltósággal!
PAP És a sekrestyéssel!
POLGÁRMESTER Uramisten, én meg itt állok az ünneplő ruhám, a cilinderem meg az unokáim nélkül!
ELSŐ POLGÁR A Klári Wascher! Megérkezett a Klári Wáscher! (Felugrik és rohan be a városba)
POLGÁRMESTER (utánakiált) A feleségemet el ne felejtse!
VONATVEZETŐ Magyarázatot kérek. Hivatalból. A vasútigazgatóság nevében.
CLAIRE ZACHANASSIAN Maga vadszamár. Hiszen én pont ide akartam utazni. Ugrottam volna ki a maga gyorsvonatából?
VONATVEZETŐ Ön az „Őrjöngő Lóránt”-ot azért állította meg, mert el akart látogatni Güllenbe? (Igyekszik uralkodni magán)
CLAIRE ZACHANASSIAN Magától értetődik. vonatvezető Asszonyom. Ha ön Güllenbe akart utazni, rendelkezésére állt volna Kalberstadtban a tizenkettő- negyvenes személyvonat. Mint mindenki másnak. Érkezés Güllenbe egy óra tizenháromkor.
CLAIRE ZACHANASSIAN A személyvonat, amely megáll Lokenban, Brunnhübelben, Beisenbachban és Leuthe- nauban? Maga elkívánná tőlem, hogy félóra hosszat bumlizzak ezen a környéken?
VONATVEZETŐ Asszonyom, ez drága mulatság lesz önnek!
CLAIRE ZACHANASSIAN Adj neki egy ezrest, Boby.
MIND (mormogva) Egy ezrest.
A főkomornyik egy ezrest nyom a vonatvezető markába
VONATVEZETŐ (megrökönyödve) Asszonyom.
CLAIRE ZACHANASSIAN És háromezret a vasutasözvegyek alapítványa javára.
MIND (mormogva) Háromezret.
A főkomomyik átadja a vonatvezetőnek a háromezret
VONATVEZETŐ (zavartan) Nincs ilyen alapítványunk, asszonyom.
CLAIRE ZACHANASSIAN Akkor csináljon egyet.
A polgármester súg valamit a vonatvezető fülébe
VONATVEZETŐ (kétségbeesve) Nagyságos asszonyom… ön Claire Zachanassian? De hiszen ez egészen más. Ezer bocsánat. Készséggel megálltunk volna Güllenben, ha csak halvány sejtelmünk… kérem, itt a pénz, nagyságos asszonyom, tessék, négyezer… ó, istenem.
MIND (mormogva) Négyezer.
CLAIRE ZACHANASSIAN Tartsa meg ezt a csekélységet.
MIND (mormogva) Tartsa meg.
VONATVEZETŐ Óhajtja, asszonyom, hogy az „Őrjöngő Lóránt” megvárja, amíg megtekinti Güllent? A vasútigazgatóság boldogan hozzájárul. Érdemes megnézni a székesegyház kapuívét. Gótikus. Az utolsó ítélettel.
CLAIRE ZACHANASSIAN Robogjon el nyugodtan a vonatával.
Időközben a második polgár elhozta a polgármester ünneplő kabátját. A polgármester ünnepélyesen odalép Claire Zachanassianhoz. A festő meg a negyedik polgár felemeli az üdvözlő feliratot: „Isten hozta, Claire Zachanassi…” A festő nem tudta befejezni
POLGÁRMESTER Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom! Mint Güllen város polgármestere, van szerencsém önt, nagyságos, mélyen tisztelt asszonyom, mint szülőföldünk gyermekét…
A tovaszáguldó vonat zajában elvész a polgármester beszédének folytatása, ő ugyan rendületlenül tovább szónokol, de egy szavát sem érteni
CLAIRE ZACHANASSIAN Köszönöm önnek, polgármester úr, ezt a szép beszédet. (Most III felé közeledik, aki kissé zavartan elébe lép)
ILL Klara.
CLAIRE ZACHANASSIAN Alfréd.
ILL Szép tőled, hogy eljöttél.
CLAIRE ZACHANASSIAN Szentül elhatároztam, és amióta csak Güllent elhagytam, egy életen át nem mondtam le erről a tervemről.
ILL (bizonytalanul) Kedves tőled.
CLAIRE ZACHANASSIAN Te is gondoltál rám?
ILL Természetesen. Állandóan. Hiszen tudod, Klara.
CLAIRE ZACHANASSIAN Csodálatos napokat töltöttünk egymással.
ILL (büszkén) Meghiszem azt. (A tanárhoz) Látja, tanár úr, ezt alaposan megfőztem.
[A polgármester és ILL nem a társadalom erkölcsi tragédiáját látja abban, ahogy a rendet képviselő vonatvezető megalázkodik a pénz előtt – nekik ez inkább egy ígéretes példa arra a jótékonykodásra, amit Klárától az egész város vár. ILL immár magabiztosan mozog a selyemfiú szerepben, mit sem sejtve Klára „tervéről”. Az asszony furcsa kérdéseit puszta hóbortosságnak tulajdonítja.]:
CLAIRE ZACHANASSIAN Ó, a lelkipásztor. Haldoklóknak szokott-e lelki vigaszt nyújtani?
PAP (csodálkozva) Igyekszem, kérem.
CLAIRE ZACHANASSIAN Halálraítélteknek is?
PAP (zavartan) A mi országunkban eltörölték a halálbüntetést, nagyságos asszonyom.
CLAIRE ZACHANASSIAN Hátha bevezetik újból.
[Némi megrökönyödést okoz a fogadóbizottságnak, amikor meglátják Klára teljes kíséretét: az említett főkomornyik és a hetedik férj mellett megjelenik még két öreg vak (Koby és Loby), valamint egy fura ketrec és egy nagy fekete koporsó. A tanár így önti szavakba benyomásait]:
TANÁR Több mint húsz éve javítom a gülleni diákok latin- és görögdolgozatait. De csak egy órája tudom valójában, polgármester úr, hogy mit jelent ez a szó: hátborzongató. Iszonyú volt ez az öreg nő, ahogyan kiszállt a vonatból, fekete köntösében, mint valami párka, görög tragédiák végzetes királynője. Nem Klarának, hanem Klothónak kellene hívni, mert annak legalább megvan hozzá a jogcíme, hogy életsorsok fonalait szövögesse.
[(Az említett Klothó a görögök egyik sors-istennője.) Érkezése után Klára előbb ifjúságának színhelyeit keresi fel ILL kíséretében: így például a konradsweileri erdőt, ahol a Péterék pajtájában egykor szerelembe esett Alfreddel. Érzékenyen ugyanakkor tabuk nélkül idézi fel kettejük sorsát. (A ’szatócs’ kifejezés vegyesboltot jelent.)]
CLAIRE ZACHANASSIAN Ezen a kövön csókolóztunk. Több mint negyvenöt évvel ezelőtt. Ezek közt a bokrok közt, a bükkfa alatt szerettük egymást, vadgomba és mohaágy volt a nyoszolyánk. Én tizenhét éves voltam, te nem egészen húsz. Azután elvetted Mathilde Blumhardot, benősültél a szatócsüzletbe… én meg hozzámentem az öreg örmény Zachanassianhoz meg a millióihoz. Egy hamburgi bordélyházban akadt rám. A vörös hajam izgatta a vén pénzeszsákot.
ILL A te érdekedben vettem feleségül Mathilde Blumhardot.
CLAIRE ZACHANASSIAN Pénze volt.
ILL Te fiatal voltál és szép. Előtted állt a világ. Azt akartam, hogy legalább te boldog légy. Ha már a magam boldogságáról le kellett mondanom.
CLAIRE ZACHANASSIAN Nos, a jövő beteljesedett.
ILL Ha itt maradsz, éppúgy tönkremégy, mint én.
CLAIRE ZACHANASSIAN Te tönkrementéi?
ILL Egy csődbejutott kisváros csődbejutott szatócsa vagyok.
CLAIRE ZACHANASSIAN Most viszont nekem van pénzem. ill Pokol az életem, mióta elmentél. claire zachanassian Magam is pokollá változtam. ill Naponta viaskodom a családommal, örökké a szememre vetik, hogy szegények vagyunk.
CLAIRE ZACHANASSIAN A kis Mathilde nem tett boldoggá?
ILL A fő, hogy te az légy.
CLAIRE ZACHANASSIAN A gyermekeid?
ILL Nincs bennük egy szikrányi idealizmus.
CLAIRE ZACHANASSIAN Majd felébred bennük.
ILL hallgat. Mindketten némán merednek ifjúságuk erdejébe
ILL Szánalmas az életem. Jóformán még a lábamat sem tettem ki ebből a fészekből. Egyszer jutottam el Berlinbe, egyszer meg Tessinbe. Ennyi az egész.
CLAIRE ZACHANASSIAN Ne sajnáld. Én ismerem a világot.
ILL Mert bejártad.
CLAIRE ZACHANASSIAN Mert megvásároltam.
ILL Most majd minden másképpen lesz.
CLAIRE ZACHANASSIAN Meghiszem azt.
ILL (fürkészőn) Segítesz rajtunk?
CLAIRE ZACHANASSIAN Ifjúságom városát nem hagyom cserben.
ILL Tudod-e, hogy ehhez milliókra van szükség?
CLAIRE ZACHANASSIAN Milliókra? Nem számít.
ILL (fellelkesülve) Vadmacskám!
[Hamarosan visszatérnek a városba, ahol az Arany Apostol vendéglőben díszes fogadás várja Zachanassian asszonyt. „Milliókat ígért” – súgja ILL a polgármesternek, aki ettől még lelkesebben kezd bele ömlengő beszédébe. (Változatlanul Klára szeszélyének tartják például a doktornak odavetett mondatot: „A jövőben majd szívszélhűdést állapítson meg.”, illetve a tornászhoz intézett morbid kérdést: „Mondja, fojtott már meg embert… ezekkel az izmos karokkal?”)]
Mindnyájan asztalhoz ülnek. Claire Zachanassian a polgármester és ILL között foglal helyet. ILL másik oldalán ILLné, a polgármester mellett a polgármesterné. Jobbra egy másik asztalnál a tanár, a pap, a rendőr, tőlük balra a négy polgár. Más meghívottak feleségestül a háttérben, fölöttük virít az üdvözlő transzparens: „ Isten hozott, Klári! ” A polgármester szólásra emelkedik, ragyog az arca, szalvéta a nyakában, megkocogtatja a poharát
POLGÁRMESTER Nagyságos asszonyom, kedves polgártársaim. Negyvenöt éve annak, hogy Claire Zachanassian elhagyta a mi kis városunkat, amelyet a nemes Hasso választófejedelem alapított, s amely oly szelíden terül el a konradsweileri erdő meg a pückenriedi lapály közötti táj ölén. Negyvenöt év, több mint négy évtized, óriási idő. Sok minden történt ezalatt, keserves éveket éltünk át. Nagy baj szakadt a világra, szomorúra fordult a mi sorsunk is. De önt, nagyságos asszonyom, a mi Klárinkét (tetszés), egy percre sem feledtük el. Sem önt, sem a családját. Nagyszerű, az egészségtől duzzadó édesanyját (ILL a fülébe súg valamit), sajnos, tüdővész ragadta el közülünk, időnek előtte, közszeretetnek örvendő édesapja emelte azt a figyelemre méltó épületet az állomáson (ILL a fülébe súg valamit), amelyet szakemberek és laikusok egyaránt sűrűn felkeresnek, gondolatainkban mindketten ma is úgy élnek köztünk, mint legjobb, legderekabb polgártársaink. Akárcsak ön, nagyságos asszonyom, aki szőkén (ILL a fülébe súg valamit), lobogó vörös fürtökkel rohangált, azóta, sajnos, megkopott utcáinkon, mindenki ismerte a kis vadócot. Már akkor lenyűgözött mindnyájunkat személyének varázsával, és tudtuk, hogy pályája egykor az emberiség szédítő csúcsaira fog lendülni. (Előhúzza noteszát) Felejthetetlen maradt számunkra. Valóban. Szorgalmát tanáraink ma is példaképpen állítják tanulóifjúságunk elé, kiváltképpen a legfontosabb tárgyakban, így a természetrajzban tanúsított csodálatos előmenetelét. Már akkor megnyilatkozott nagy együttérzése a természet gyámolításra szoruló teremtményeivel. Széles körök csodálatát váltotta ki igazságszeretetével és jótékonyságával. (Óriási tetszés) Ki ne emlékeznék rá, amikor a mi Klárink egy nyomorgó özvegyasszony mindennapi betevő falatjáról gondoskodott olyképpen, hogy a szomszédoknál keservesen megszolgált zsebpénzén burgonyát vett neki, és ezzel megmentette az éhhaláltól, hogy csak egy példáját említsem jótékony cselekedeteinek. (Óriási tetszés) Nagyságos asszonyom, kedves polgártársaim, e ragyogó tulajdonságok zsenge csírái később izmos szárba szökkentek, a vörös fürtös vadócból előkelő hölgy lett, aki jótékonyságával elárasztja a világot: se szeri, se száma az általa alapított különféle szociális intézményeknek, szülőotthonoknak, népkonyháknak, csecsemőgondozóknak, művészi ösztöndíjaknak. Kiáltsunk hát háromszoros éljent visszatérésének örömére: éljen, éljen, éljen! (Taps)
CLAIRE ZACHANIASSIAN (szólásra emelkedik) Polgármester úr, gülleniek! Köszönöm ezt az önfeledt ünneplést, igazán megható volt. Én ugyan egy kissé más gyerek voltam, mint amilyennek a polgármester beszédében leírt: az iskolában ütöttek-vertek, és a krumplit is úgy loptam özvegy Bollné részére, közösen ILL-lel, de nem azért, hogy megmentsük az öreg kerítőnőt az éhhaláltól, hanem mert egyszer végre ágyban akartunk feküdni, kényelmesebben, nem úgy, mint az erdőn vagy a pajtában. De hogy mégis meglegyen az örömetek, bejelentem, hajlandó vagyok Güllen városának egymilliárdot ajándékozni. Ötszázmilliót a városnak, ötszázmilliót szétosztásra, a családok között.
Halálos csend
POLGÁRMESTER (dadogva) Egymilliárdot.
A többiek még nem tértek magukhoz
CLAIRE ZACHANIASSIAN Egy feltétellel.
Mindnyájan üdvrivalgásban törnek ki, körültáncolják az asztalokat, felugrálnak a székekre, a tornász tornászik stb.
ILL büszkén veri a mellét
ILL Ez ő! Az én Klárám. Milyen aranyos. Milyen csodálatos. Meg kell a szívnek szakadni. Az én régi tündérboszorkám, ma is minden ízében az. (Megcsókolja) polgármester Azt mondta, nagyságos asszonyom, hogy egy feltétellel. Szabad megtudnom, mi ez a feltétel?
CLAIRE ZACHANASSIAN Megmondom, mi a kikötésem. Adok nektek egymilliárdot, és megvásárolom rajta az igazságszolgáltatást.
Halálos csend
POLGÁRMESTER Hogy értsem ezt, nagyságos asszonyom?
CLAIRE ZACHANASSIAN Ahogy mondom.
POLGÁRMESTER De hiszen az igazságszolgáltatást nem lehet megvásárolni.
CLAIRE ZACHANASSIAN A világon mindent meg lehet vásárolni.
POLGÁRMESTER Még most sem értem.
CLAIRE ZACHANASSIAN Boby, lépj elő.
A főkomornyik jobbról belép, odaáll középre a három asztal elé, sötét szemüvegét leveszi
FŐKOMORNYIK Nem tudom, felismer-e még valaki közületek.
TANÁR Hofer törvényszéki bíró.
[Mielőtt Zachanassian asszony közölné a feltételét, arra utasítja a főkomornyikot, hogy idézzen fel egy bizonyos negyvenöt évvel korábbi ügyet. Mint kiderül, az asszony első számú szolgálója az egykori törvényszéki bíró (Hofer), aki Klára későbbi sorsát megpecsételő ügyben döntött 1910-ben. Történt ugyanis, hogy ILL teherbe ejtette Klárát, de nem akarta vállalni az apaságot: helyette egy liter pálinkával fizetett le két nyomorult fickót, hogy az vallják, ők is háltak a lánnyal. Klára keresetét így elutasították, ringyónak bélyegezték, és a lány állapotosan, megszégyenülve menekült el Güllenből. (Sorsának további fordulatait majd később tudjuk meg – egyelőre csak annyit még, hogy miután milliárdokat örökölt, felkerestette a két hamis tanút, és kegyetlenül elbánt velük: megvakíttatta és kiheréltette Jakob Hühnleint és Ludwig Sparrt, akik most Koby és Loby néven szolgálják őt.) A teremben döbbent csend kíséri a történetet, nem kevésbé a folytatást, amely rögtönzött bírósági tárgyalásba megy át.]:
FŐKOMORNYIK Ez hát a tényállás. Adva van: egy bíró, egy vádlott, két hamis tanú és egy téves ítélet az Úr 1910-ik esztendejében. Így van, panaszos?
CLAIRE ZACHANASSIAN (feláll) így van.
ILL (dobbant) Ugyan, kérem. Elévült, mindez már rég elévült. Értelmetlen régi história.
FŐKOMORNYIK És mi történt a gyermekkel, panaszos?
CLAIRE ZACHANASSIAN Egy évig élt.
FŐKOMORNYIK És mi történt önnel?
CLAIRE ZACHANASSIAN Utcai ringyó lett belőlem.
FŐKOMORNYIK Miért?
CLAIRE ZACHANASSIAN A bíróság ítélete tett azzá.
FŐKOMORNYIK És most, Claire Zachanassian, ugyebár elégtételt kíván?
CLAIRE ZACHANASSIAN Megengedhetem magamnak. Egymilliárd üti a gülleniek markát, ha valaki megöli Alfréd Ilit.
Halálos csend
ILLNÉ (ráborul a férjére, átöleli) Frédi!
ILL Tündérboszorkám! Ilyet nem kívánhatsz. Hiszen az élet rég túlhaladt ezen az ócska histórián.
CLAIRE ZACHANASSIAN Igaz, az élet nem állt meg, én azonban nem felejtek, 111. Sem a konradsweileri erdő mélyét meg a Peterék pajtáját, sem özvegy Bollné hálókamráját, de a te árulásodat sem. Nos, mind a ketten megöregedtünk, te lecsúsztál, engem sebészkésekkel szétmetéltek, és most le akarok számolni veled. A magad életét te választottad, engem az enyémre rákényszerítettél. Te fogadkoztál, hogy visszavarázsoljuk az időt, és szembenézünk a múlandósággal, ott, ifjúságunk sűrűjében, a konradsweileri erdőben. Nos, nem feledtem a múltat; most azonban igazságot akarok, igazságot – egymilliárdért.
POLGÁRMESTER (feláll, sápadtan, méltóságteljesen) Zachanassianné asszony! Egyelőre még Európában élünk. Egyelőre még nem vagyunk pogányok. Güllen városa nevében visszautasítom az ön ajánlatát. Az emberiesség nevében. Inkább szegények maradunk, de nem mocskoljuk be magunkat vérrel.
Hatalmas taps
CLAIRE ZACHANASSIAN Én várok.
A városka csak sejtetve; a háttérben az Arany Apostolról elnevezett vendégfogadó, kívülről. Kopott, szecessziós stílű homlokzat. Balkon. Jobbról cégtábla: „Alfréd ILL, vegyeskereskedés”. Alatta piszkos bolti pult, hátul a polcon ócska áruk. Ha bemegy valaki a képzeletbeli boltajtón, repedt hangú csengő szólal meg. Balról felirat: „Rendőrség”. Alatta egyszerű asztal, telefonnal. Két szék. Reggel van. Roby és Toby balról, rágógumit majszolva, koszorúkat, virágcsokrokat hordanak, mint valami temetésre, a színpadon át hátra a fogadóba. ILL az ablaknál nézi. A lánya térdelve sepregeti a padlót. A fia cigarettát vesz elő.
ILL Koszorúk.
KARL Minden reggel frisset hoznak a pályaudvarról.
ILL Az üres koporsóra, az Arany Apostolba.
KARL Azt hiszik, begyullad valaki.
ILL A város kiáll mellettem.
A fiú rágyújt
ILL Anyád lejön reggelizni?
OTTILIE Hadd maradjon fenn. Fáradt.
ILL Jó anyátok van, gyermekeim. Szavamra mondom. Csupa jóság. Maradjon csak fenn, kímélje magát. Majd mi megreggelizünk itt egymás körében. Olyan régen nem reggeliztünk együtt. Én is hozzájárulok, adok tojást, felbontunk egy doboz amerikai sonkát. Főúri lakomát csapunk. Mint a régi, szép időkben, amikor még virágzott a Napsugár Kohó.
[Előző este valóban kiállt az egész város ILL mellett, hiszen a polgármester önérzetes elutasító szavait hatalmas taps követte. Ebben megnyugodva lehet folytatni tovább Güllen szegényes kis hétköznapjait, amelyekben egyetlen zavaró elem van csak: Claire Zachanassian az Arany Apostol erkélyéről figyeli őket, és türelmesen várja, hogy a sok nyomorult kisember erkölcsileg összeomoljon az ajánlat iszonyú súlya alatt. ILL vegyesboltjába sorra érkeznek a vevők.]
ILL boltjába belép az első vevő. Az első polgár
ILL Jó reggelt, Hofbauer.
ELSŐ POLGÁR Cigarettát.
ILL A szokásosat?
első polgár Nem, hanem azt a zöld paklit kérem.
ILL Drágább.
ELSŐ POLGÁR írja fel.
ILL Kivételesen, de csak magának. Össze kell tartanunk.
ELSŐ ASSZONY Tejet, ILL úr.
MÁSODIK ASSZONY Az enyémbe is, ILL úr.
ILL Szép jó reggelt kívánok. Egy-egy liter tejet a hölgyeknek. (Felnyitja a kannát, tejet akar merni)
ELSŐ ASSZONY Pasztőrtejet, ILL úr.
MÁSODIK ASSZONY Két liter pasztőrtejet, ILL úr.
ILL Pasztőrtejet. (Felnyitja a másik kannát, tejet mer)
ELSŐ ASSZONY Vajat is adjon. Húsz dekát.
MÁSODIK ASSZONY És fehér kenyeret, két kilót.
ILL Talán örököltek a hölgyek, váratlanul örököltek?
KÉT ASSZONY Írja a többihez.
ILL Mindenki egyért, egy mindenkiért.
ELSŐ ASSZONY Csokoládét is kérek, kettő húszért.
MÁSODIK ASSZONY Négy negyvenért.
ILL Azt is felírjam?
ELSŐ ASSZONY Persze.
MÁSODIK ASSZONY Itt helyben meg is esszük, ILL úr.
ELSŐ ASSZONY Kellemes itt magánál, ILL úr.
MÁSODIK POLGÁR Jó reggelt. Ma meleg napunk lesz.
ELSŐ POLGÁR A jó idő tartósnak ígérkezik.
ILL Ma reggel egymásnak adják a kilincset a vevők. Azelőtt napszám a kutya se nyitotta rám az ajtót. Most meg néhány napja: valóságos népvándorlás.
ELSŐ POLGÁR Mert kiállunk magáért. A mi ILLünkért. Sziklaszilárdan.
AZ ASSZONYOK (csokoládét majszolva) Sziklaszilárdan, ILL úr, sziklaszilárdan.
MÁSODIK POLGÁR Végül is te vagy a legnépszerűbb polgártársunk.
ELSŐ POLGÁR És a legfontosabb személyiség.
MÁSODIK POLGÁR Tavasszal megválasztanak polgármesternek.
ELSŐ POLGÁR Holtbiztos.
ASSZONYOK (csokoládét majszolva) Holtbiztos, ILL úr. Holtbiztos.
MÁSODIK POLGÁR Pálinkát.
ILL Három tíz.
MÁSODIK POLGÁR Ne ebből.
ILL De hiszen ezt ittad mindig.
MÁSODIK POLGÁR Konyakot.
ILL Húsz harmincötbe kerül. Nagy luxus.
MÁSODIK POLGÁR Ennyit csak megengedhet magának az ember.
ILL Huszonhárom nyolcvan.
MÁSODIK POLGÁR írd fel.
ILL E héten még kivételesen. De elsején, ahogy megkapjátok a munkanélküli segélyt, meghozd a pénzt!
A második polgár az ajtóhoz megy
ILL Helmesberger!
Az megáll. ILL odamegy hozzá
ILL Új cipő van a lábadon. Vadonatúj sárga cipő.
MÁSODIK POLGÁR No és?
ILL (az első polgár lábára mered) És rajtad is, Hofbauer, rajtad is új cipő. (Most az asszonyokat veszi szemügyre, lassan feléjük tart, tele szorongással) És rajtatok is. Vadonatúj sárga cipő. Vadonatúj sárga cipő. első polgár Hát aztán, mi van abban?
MÁSODIK POLGÁR Örökké csak nem járhatunk az ócskában.
ILL Új cipők. Miből tellett új cipőre?
ASSZONYOK Hogy? Hát felírattuk, ILL úr, azt is felírattuk,
ILL Felírattátok. Nálam is felírattátok. A külföldi dohányt, a finomabb tejet, a konyakot. Honnan van most egyszerre hiteletek a kereskedőknél?
MÁSODIK POLGÁR De hiszen te is hitelezel nekünk.
ILL De hát miből akartok fizetni?
Csend. Egyszerre csak nekilódul, és hozzájuk hajigálja az árut. Mindnyájan iszkolnak
ILL Miből akartok fizetni? Miből akartok fizetni? Miből? Miből?
[ILL felismervén, hogy mi történik, első indulatában a rend és igazság őréhez rohan.]
RENDŐR Mit óhajt, ILL? Foglaljon helyet.
ILL állva marad
RENDŐR Maga reszket.
ILL Követelem, tartóztassák le Claire Zachanassiant.
RENDŐR (megtörni pipáját, kényelmesen rágyújt) Különös. Nagyon különös.
ILL Követelem, mint leendő polgármester.
RENDŐR (füstfelhőket eregetve) Még nem választották meg.
ILL Nyomban tartóztassa le a hölgyet.
RENDŐR Vagyis maga most tulajdonképpen feljelentést tesz a hölgy ellen. Hogy azután letartóztatjuk-e vagy sem, ez a rendőrség dolga. Mit követett el?
ILL Felszólítja a város lakóit, hogy öljenek meg.
RENDŐR És ezért most fogjam magam és tartóztassam le? (Sört tölt magának)
ILL Kötelessége.
RENDŐR Különös. Nagyon különös (Iszik)
ILL A világon a legtermészetesebb.
RENDŐR Kedves ILL barátom, nem is olyan természetes. Vizsgáljuk csak meg higgadtan az esetet. A hölgy ajánlatot tett a városnak, hogy magát egymilliárd ellenében… tudja már, mire gondolok. Idáig rendben van. Magam is ott voltam. De ez még nem ad alapot a rendőrségnek, hogy Claire Zachanassian asszony ellen eljárást indítson. Végre is bennünket a törvények kötnek.
ILL Fejbujtás emberölésre.
RENDŐR Lassan a testtel, ILL. Emberölésre való felbujtás esete akkor forogna fenn, ha komolyan lehetne venni az ajánlatot, hogy magát öljék meg. Világos?
ILL Azt hiszem, igen.
RENDŐR No, látja. Az ajánlatot azonban nem lehet komolyan venni, mert a milliárd erősen túlhajtott ár, ezt maga is belátja. Ilyesmiért ezret vagy kétezret fizetnek, többet nem, erre mérget vehet. Mit bizonyít ez? Hogy az ajánlat nem komoly. Ha pedig mégis komoly, akkor viszont a hölgyet nem vehetjük komolyan, mivel nyilván őrült. Értjük?
ILL Az ajánlat engem fenyeget, őrmester, akár őrült a hölgy, akár nem. Ez csak logikus.
RENDŐR Nem logikus. Egy ajánlat magában nem lehet életveszélyes. Legfeljebb, ha valóra váltják. Mutasson rá egyetlen kísérletre, amely arra vall, hogy végre akarják hajtani; vagy valakire, aki fegyvert fogott magára: azon nyomban a rendelkezésére állok. De hiszen tudja jól, hogy a javaslat véghezvitelére senki sem vállalkozott, ellenkezőleg. A tömeg az Arany Apostolban ugyancsak nyomatékosan foglalt állást. Egyébként engedje meg, hogy utólag gratuláljak. (Tovább issza a sörét)
ILL Nem vagyok ebben olyan biztos, őrmester.
RENDŐR Nem olyan biztos?
ILL A vevőim pasztőrtejet vásárolnak, már nem jó nekik, csak a fehér kenyér meg a drágábbik cigaretta.
RENDŐR Örüljön neki! Fellendül a boltja (Iszik)
ILL Helmesberger konyakot vásárolt nálam. Évek óta nem keres, a népkonyhán él.
RENDŐR A konyakot ma este én is megkóstolom. Helmesberger meghívott. (Iszik)
ILL Mindegyiken új cipő. Vadonatúj sárga cipő.
RENDŐR Nem tudom, mi kifogása van az új cipő ellen. Utóvégre magam is abban járok. (Megmutatja a lábán)
ILL Szóval maga is.
RENDŐR Amint látja.
ILL Ugyancsak sárga. És pilseni sört iszik.
RENDŐR Ha egyszer ízlik.
ILL Azelőtt megtette a helybeli is.
RENDŐR Fertelmes volt.
ILL És maga, őrmester, miből issza a pilsenit, miből vette az új cipőt?
RENDŐR Az meg az én dolgom. (Az asztalon megszólal a telefon. A rendőr felveszi) Gülleni rendőrőrs.
ILL És miből fognak a vevőim fizetni?
RENDŐR Ez nem tartozik a rendőrségre. (Feláll, leakasztja szolgálati pisztolyát a szék támlájáról)
ILL De engem érdekel. Mert belőlem fognak pénzt csinálni.
RENDŐR Senki emberfia nem fenyegeti magát. (Kiveszi a tárat, hogy megtöltse)
ILL A város adósságba veri magát. A hitel révén emelkedik a jólét, a jóléttel annak a szükségessége, hogy megöljenek. És a hölgynek még csak a kisujját sem kell megmozdítania. Ül a balkonján, kávézik, szivarozik és – vár. Egyszerűen csak vár.
RENDŐR Mesebeszéd.
ILL Maguk mindannyian – várnak. (Dobol az asztalon)
RENDŐR Úgy látom, többet ivott a kelleténél. (A fegyverrel babrál) No, ez is megvan. Megtöltöttem. Nyugodjon hát meg. A rendőrség résen van. A törvénynek érvényt szerez, a rendet fenntartja, a város polgárait megvédi. Tudni fogja a kötelességét. Ha bárhol és bárkinek a részéről a fenyegetés leghalványabb gyanúját tapasztaljuk, közbelépünk. Erre mérget vehet, ILL úr.
ILL (halkan) És honnan az aranyfog a szájában, őrmester?
RENDŐR He?
ILL A ragyogó új aranyfog?
RENDŐR Maga megbolondult.
ILL észreveszi, hogy a pisztoly csöve feléje irányul, és lassan felemeli a kezét
RENDŐR Ember, értse meg, nincs időm, hogy a maga agyrémeivel vesződjem. Mennem kell. A hóbortos milliárdos asszonynak megszökött az ölebe. A fekete párduc. Üldözőbe kell vennem. (Hátramegy, eltávozik)
ILL Engem vettetek üldözőbe, engem.
[Időközben valóban elszabadult Claire Zachanassian kedvenc ölebe, a fekete párduc. Nem mellesleg ez volt ILL beceneve is annak idején.]
Jobbról színváltozás. Leereszkedik a „ Városháza” feliratú díszlet. A harmadik polgár érkezik. A bolti kasszát arrébb tolja, az asztalt úgy igazítja, hogy pultként szolgáljon. Jön a polgármester. Pisztolyt tesz a pultra, leül. Balról belép ILL. A falon tervrajz.
ILL Beszélnem kell magával, polgármester.
POLGÁRMESTER Foglaljon helyet.
ILL Mint férfi a férfival. Mint leendő utóda.
POLGÁRMESTER Tessék.
ILL állva marad, a pisztolyra pillant
POLGÁRMESTER Megszökött a Zachanassianné párduca. A székesegyházban kódorog. Ezért kell felfegyverkeznünk.
ILL No, persze.
POLGÁRMESTER Egyébként fegyverbe szólítottam minden férfit, akinek fegyvere van. A gyerekeket nem engedjük haza az iskolából.
ILL (bizalmatlanul) De nagy a felhajtás.
POLGÁRMESTER Nagyvadra vadászunk. Mi nyomja a lelkét? Beszéljen nyíltan.
ILL (gyanakodva) De jó szivarja van.
POLGÁRMESTER Szőke Pegazus.
ILL Jó drága fajta.
POLGÁRMESTER De megéri.
ILL Azelőtt másfajtát szívott, polgármester úr.
POLGÁRMESTER Rövid szivart.
ILL Az olcsóbb.
POLGÁRMESTER Nagyon kaparta a torkomat.
ILL Új nyakkendő.
POLGÁRMESTER Tiszta selyem.
ILL Bizonyára cipőt is vásárolt.
POLGÁRMESTER Kalberstadtból hozattam. Mulatságos: honnan tudja?
ILL Ez ügyben jöttem.
POLGÁRMESTER Mi van magával? Sápadt. Nem jól érzi magát?
ILL Félek.
POLGÁRMESTER Fél?
ILL Emelkedik a jólét.
POLGÁRMESTER Ne mondja. Igen örvendetes volna.
ILL A hatóságok védelmét kell kémem.
POLGÁRMESTER Ejha. Ugyan miért?
ILL Tudja maga nagyon jól, polgármester úr.
POLGÁRMESTER Van valami gyanúja?
ILL Egymilliárdot tűztek ki a fejemre.
POLGÁRMESTER Forduljon a rendőrséghez.
ILL Voltam a rendőrségen.
POLGÁRMESTER Akkor bizonyára megnyugodott.
ILL A rendőr őrmester szájában vadonatúj aranyfog csillog.
POLGÁRMESTER Elfelejti, hogy Güllenben él.
Ebben a városban a humanizmusnak tradíciói vannak. Goethe töltött itt egy éjszakát. Brahms kvartettet komponált falaink között. Ezek az értékek köteleznek.
Balról írógépet hoznak be. A harmadik polgár
HARMADIK POLGÁR Az új írógép, polgármester úr. Remington.
POLGÁRMESTER Vigye az irodába.
A harmadik polgár jobbra el
POLGÁRMESTER Erre a hálátlanságra nem szolgáltunk rá. Ha maga nem bízik többé ebben a közösségben, sajnálom, a maga dolga. Nem tételeztem volna fel magáról, hogy ilyen nihilista. Elfelejti, hogy jogállamban élünk.
ILL Jó. Akkor tartóztassa le a hölgyet.
POLGÁRMESTER Különös. Nagyon különös.
ILL Ezt mondta a rendőr őrmester is.
POLGÁRMESTER A hölgy eljárása, ha úgy vesszük, nem is olyan érthetetlen. Elvégre maga két hamis tanút bérelt fel, és a legsötétebb nyomorba taszított egy lányt,
ILL Ez a sötét nyomor ma jó pár milliárdot ér.
POLGÁRMESTER Beszéljünk nyíltan.
ILL Én is ezt kérem.
POLGÁRMESTER Mint férfi a férfival. Ahogy maga kívánta. Sajnálom, de meg kell mondanom: maga elvesztette az erkölcsi jogot, hogy a hölgy letartóztatását kérje. És arra is, hogy itt valaha polgármester legyen.
ILL Ezt hivatalosan közli velem?
POLGÁRMESTER A koalíciós pártok megbízásából.
ILL Értem. (Lassan odamegy az ablakhoz, hátat fordít a polgármesternek, kibámul)
POLGÁRMESTER Mi elítéljük a hölgy ajánlatát, de ez nem jelenti azt, hogy helyeseljük a bűnt, amely az ajánlatot kiváltotta. A polgármesteri állás bizonyos erkölcsi követelményekkel jár, amelyeknek maga már nem felel meg, ezt be kell látnia. Mi egyébként a régi tisztelettel és barátsággal vagyunk maga iránt – ez természetes. Különben jobb, ha nem beszélünk a dologról. A Gülleni Híradó-t is megkértem, hogy ne szellőztessék az ügyet.
ILL (megfordul) Már díszítik a koporsómat, polgármester! A hallgatás az életembe kerülhet.
POLGÁRMESTER Hogy képzeli ezt, kedves ILL! Ahelyett, hogy hálás volna, amiért fátyolt borítunk a piszkos ügyeire…
ILL Amíg szólhatok, van még valami esélyem, hogy megúszom.
POLGÁRMESTER Ez aztán a teteje mindennek! Ki az ördög fenyegeti magát?
ILL Maguk közül valaki.
POLGÁRMESTER (feláll) Kire gyanakszik, nevezze meg, s én vizsgálatot indítok, a legnagyobb eréllyel.
ILL Magukra. Mindnyájukra.
POLGÁRMESTER Aljas rágalom. Ünnepélyesen tiltakozom a város nevében.
ILL Személy szerint senki sem fenyeget. Mindegyik a másiktól reméli, hogy megteszi. Egyszer aztán majd megteszi valaki. POLGÁRMESTER Rémeket lát.
ILL Egy tervrajzot látok a falon. Az új városháza? (A tervrajzra mutat)
POLGÁRMESTER Istenem, tervezni csak szabad.
ILL Igen, már a halálomra spekulálnak.
POLGÁRMESTER Kedves barátom, nekem mint politikusnak jogom van bízni egy szebb jövőben; ha ezt már csak valami gaztett árán remélhetném, egy percig sem maradnék a helyemen, ezt elhiheti.
ILL Felettem már kimondták a halálos ítéletet.
POLGÁRMESTER De ILL úr!
ILL (halkan) Ez a tervrajz is erről tanúskodik. Erről bizony.
Balról a pap érkezik, fegyverrel a vállán; az asztalra, amelynél az imént a rendőr ült, fehér kendőt terít, a kendőbe fekete kereszt van szőve; puskáját a fogadó falához támasztja. A sekrestyés ráadja a talárját. Félhomály
PAP Lépjen be a sekrestyébe, ILL.
ILL belép balról
PAP Sötét van idebent, de jó hűvös.
ILL Nem akarom zavarni, lelkész úr.
PAP Az Isten háza mindenki előtt nyitva van. (Észreveszi, hogy III a puskáját nézi) Ne ütközzék meg a puskámon. Zachanassian asszony fekete párduca itt ólálkodik a közelben. Utoljára a padláson látták, most pedig a Peterék pajtájában bukkant fel.
ILL Oltalmat keresek.
PAP Mi elől?
ILL Félek.
PAP Fél? Mitől?
ILL Az emberektől.
PAP Attól fél, hogy az emberek megölik?
ILL Vadásznak rám, mint valami ordasra.
PAP Ne az embereket féljétek, hanem Istent, ne a test elmúlását, hanem csak a lélekét.
A falak mentén körös-körül egyszerre csak láthatóvá válnak a gülleniek, először a rendőr, a polgármester, a négy polgár, a festő, a tanár; lövésre tartott fegyverrel, kémlelődve sompolyognak
ILL Az életemről van szó.
PAP A lelked üdvösségéről.
ILL A jólét lázit.
PAP Háborgó lelkiismereted lázad.
ILL Az emberek boldogok. A lányok csinosítják magukat, a fiúk tarka inget viselnek. Az egész város kivégzésem ünnepére készül. Belepusztulok az iszonyatba.
PAP Nagyon helyes, nagyon helyes, csak vezekelj.
ILL De hiszen ez a pokol.
PAP A poklot önmagadban hordod. Te mint idősebb ember azt hiszed, hogy ismered felebarátaidat, pedig csak önmagunkat ismerhetjük igazán. Sok évvel ezelőtt rút anyagiak miatt cserbenhagytál egy leányzót, s most azt gondolod, az emberek pénzért téged is elárulnának. Önmagadból következtetsz embertársaid magatartására. Ez nagyon is természetes. Pedig rettegésünk okát saját szívünkben kell keresnünk, a bűnben, melyet elkövetünk. Ha ezt felismered, úrrá lehetsz a lélek gyötrő félelmén, s kezedben lesz a fegyver, mellyel leküzdheted.
ILL Siemethoferék mosógépet vettek.
PAP Ne törődj vele.
ILL Hitelbe!
PAP A lelked üdvösségével törődj.
ILL Stockerék televíziót.
PAP Imádkozz, barátom. Tekints önmagadba, és tisztítsd meg a te lelkedet, szíved keresse meg a bűnbánat ösvényét, különben a világ újból és újból felszítja rettegésed tüzét. Ez az egyetlen út. Nincs más választásunk.
Csend. A sompolygó puskás alakok ismét eltűnnek. Már csak az árnyékuk mozog a színpad peremén. Megszólal egy harang
ILL Új harang!
PAP Ugye, milyen gyönyörű hangja van! Telt és zengő.
ILL (felordít) Hát maga is, lelkész, maga is!
PAP (elébe ugrik, és átkarolja ILLt) Menekülj! Valamennyien esendők vagyunk, keresztények és pogányok egyaránt. Menekülj, Güllenben megkondult a harang, ez az árulás harangja. Menekülj, ne vígy minket kísértésbe a jelenléteddel!
Két lövés hallatszik, III a földre zuhan
PAP (leguggol mellé) Menekülj! Menekülj!
Jelzőharang. Kép, mint az első felvonás kezdetén, A pályaudvar. Csak a menetrend új és ép, a falon hatalmas plakát nagy, sárga, sugárzó napot ábrázol: „Nyaraljatok a Délvidéken. ” Odébb egy másik az oberammergani passiójátékokra invitál. A háttérből pár emelődaru magaslik ki a házak közül, néhány új háztető is látható. Áthaladó gyorsvonat sistergő-dübörgő lármája. Az állomásfőnök haptákban az épület előtt. A háttérből ILL lép elő, kezében ócska utazótáska, körülnéz. Lassan, mintha csak véletlenül jönnének, minden irányból gülleniek közelednek. ILL tétován megáll
POLGÁRMESTER Adjisten, ILL. mind Adjisten. Adjisten.
ILL (tétován) Adjisten.
TANÁR Hová, hová azzal a kofferral?
MIND Hová mégy hát?
ILL A pályaudvarra.
POLGÁRMESTER Elkísérjük.
MIND Elkísérjük. Elkísérjük.
[Az úton kérdezősködnek, s kiderül, hogy ILL Ausztráliába készül.]
POLGÁRMESTER Még hogy kivándorol Ausztráliába! Nevetséges.
ORVOS És milyen veszedelmes!
RENDŐR Itt igazán biztonságban érezheti magát.
MIND Tökéletes biztonságban. Tökéletes biztonságban.
ILL (rémülten, űzött vadként néz körül, halkan) Írtam a megyefőnöknek Kaffingenbe.
RENDŐR No és?
ILL Semmi válasz.
TANÁR Megfoghatatlan a maga bizalmatlansága.
POLGÁRMESTER Senki sem akarja megölni.
MIND Senki. Senki.
ILL A posta egyszerűen nem továbbította a levelemet.
FESTŐ Lehetetlen.
POLGÁRMESTER A postamester tagja a városi tanácsnak.
TANÁR Közéleti férfiú.
MIND Közéleti férfiú! Közéleti férfiú!
ILL Tessék. Új plakát: „Nyaraljatok a Délvidéken.”
ORVOS Hát aztán?
ILL „Jöjjetek Oberammergauba, a passiójátékokra.”
TANÁR Hát aztán?
ILL Az emberek építkeznek.
POLGÁRMESTER Hát aztán?
ILL És új nadrág van rajtatok, valamennyiőtökön.
ELSŐ POLGÁR Hát aztán?
ILL Egyre tollasodtok, gyarapodtok.
MIND Hát aztán?
A jelzőharang megszólal
TANÁR Hiszen láthatja, milyen közkedveltségnek örvend.
POLGÁRMESTER Az egész város kikíséri.
MIND Az egész város. Az egész város.
ILL Nem kértem rá senkit.
MÁSODIK POLGÁR Talán csak nem akarod megtiltani, hogy elbúcsúzzunk tőled?
POLGÁRMESTER Mint régi barátaid.
MIND Mint régi barátaid. Mint régi barátaid.
Vonatzakatolás. Az állomásfőnök kezébe veszi a tárcsát.
POLGÁRMESTER Itt a vonata.
MIND Itt a vonata. Itt a vonata.
POLGÁRMESTER Nos, jó utazást kívánok, ILL.
MIND Jó utazást. Jó utazást.
ORVOS Sok boldogságot az új élethez!
MIND Sok boldogságot az új élethez! Sok boldogságot az új élethez!
POLGÁRMESTER Itt az ideje. Szálljon fel hát isten hírével a kalberstadti személyvonatra.
RENDŐR És sok szerencsét Ausztráliában!
MIND Sok szerencsét! Sok szerencsét!
ILL (csak áll, mozdulatlanul, polgártársaira mered, majd halkan) Miért vagytok itt mindnyájan?
RENDŐR Mi baja van velünk?
ÁLLOMÁSFŐNÖK Beszállni!
ILL Mit csoportosultok itt körülöttem?
POLGÁRMESTER Senki sem állja útját.
ILL Engedjetek.
TANÁR De hiszen utat engedtünk magának.
MIND Utat engedtünk. Utat engedtünk.
ILL Valaki végül vissza fog tartani.
RENDŐR Badarság. Szálljon csak fel nyugodtan, meglátja, senki se fogja megakadályozni.
ILL Menjetek az utamból.
Senki sem mozdul, zsebre tett kézzel ácsorognak
POLGÁRMESTER Nem értem, mit akar. Csak magán múlik, ha el akar menni. Szálljon fel a vonatra.
ILL Menjetek az utamból!
TANÁR Egyszerűen nevetséges a félelmével.
ILL (térdre rogy) Miért jöttök olyan közel hozzám?
RENDŐR Ez az ember megőrült.
ILL Vissza akartok tartani.
POLGÁRMESTER Szálljon fel hát végre.
MIND Szálljon fel hát végre. Szálljon fel hát végre.
Csend
ILL (halkan) Amikor fel akarnék szállni a vonatra, egyikőtök vissza fog tartani.
MIND (fogadkozva) Senki! Senki!
ILL Én tudom.
RENDŐR Most már aztán legfőbb ideje.
TANÁR Szálljon fel hát végre, jóember!
ILL En tudom. Egyikőtök vissza fog tartani. Egyikőtök vissza fog tartani.
ÁLLOMÁSFŐNÖK Indulás! (Felemeli a tárcsát)
ILL a gülleniek gyűrűjében kezébe temeti az arcát
RENDŐR Na látja, ez lett a vége. A vonat szépen elrobogott.
Mindnyájan faképnél hagyják az összeroskadt ILLt, lassan hátravonulnak, eltűnnek
ILL Elvesztem.
[Groteszk képpel indul az utolsó felvonás: Klára menyasszonyi ruhában ül Péterék pajtájában. Pusztán azért vált el hetedik férjétől, hogy a gülleni székesegyházban is lehessen menyegzője – hisz ez volt a gyerekkori álma. De nem tartotta meg sokáig filmszínész férjét sem, máris beadta a válókeresetet. A gülleni értelmiség két képviselője (a tanár és az orvos) még egy elkeseredett kísérletet tesznek, hogy jobb belátásra bírják az asszonyt. Felkeresik a pajtában.]
CLAIRE ZACHANASSIAN Mi járatban vannak?
TANÁR ILL úr ügyében jöttünk.
CLAIRE ZACHANASSIAN Ó, hát meghalt szegény?
TANÁR Nagyságos asszonyom! Végre is a nyugati civilizáció elveit valljuk…
CLAIRE ZACHANASSIAN De hát mit akarnak voltaképpen?
TANÁR A gülleni lakosság, sajnos, sajnos, eszeveszetten vásárol…
ORVOS Meglehetősen sokat.
Mindketten beleizzadtak
CLAIRE ZACHANASSIAN Eladósodtak?
TANÁR Reménytelenül.
CLAIRE ZACHANASSIAN Elveikkel ellentétben?
TANÁR Mi is csak emberek vagyunk.
ORVOS: És most rendeznünk kell az adósságainkat.
CLAIRE ZACHANASSIAN Tudjátok jól, mit kell tennetek.
TANÁR (bátran) Asszonyom. Beszéljünk egymással nyíltan. Képzelje bele magát szomorú helyzetünkbe. Én két évtizede istápolóm ebben a nyomorult fészekben a humanizmus zsenge palántáit; a városi orvos meg a tüdővészes és angolkóros betegeket járja öreg Mercedesén. Mi célja e szánalmas önfeláldozásnak? Talán a pénzért törjük magunkat? Aligha. A fizetésünk nyomorúságos. Engem meghívtak Kalberstadtba, a főgimnáziumba, kereken visszautasítottam. A doktor lemondott az egyetemi katedráról, amit Erlangenben ajánlottak fel neki. Miért tettük? Vajon csak emberbaráti érzésből? Túlzás lenne azt állítani. Nem. Mi az évek hosszú során át kitartottunk, és velünk a városka egész lakossága, mert élt bennünk a remény, hogy Güllen még visszanyeri régi fényét, és újra virágzásnak indul, hiszen a természet oly bőkezű ehhez a mi hazai földünkhöz. A pückenriedi lapály mélyén olaj, a konradsweileri erdő alatt gazdag érclelőhelyek. Valójában nem szegény ez a város, csak magára hagyott. Hitelre, bizalomra, megrendelésekre van szükségünk, és egykettőre felpezsdül a gazdasági élet, virágzásnak indul a kultúra. Olyan kiaknázatlan kincseink vannak, mint a Napsugár Kohó…
ORVOS …a Bockmann-gyár…
TANÁR .. .a Wagner Művek. Szerezze meg ezeket, asszonyom, vigyen a vállalkozásba friss tőkét; a város fellendül. Mindezt elérheti százmilliós, jól kamatozó befektetéssel … szükségtelen erre milliárdokat elpocsékolni.
CLAIRE ZACHANASSIAN Még akkor is marad kettő.
TANÁR Egy életet töltöttünk el várakozásban, ne engedje ezt kárba veszni. Nem alamizsnát kérünk. Üzletet ajánlunk.
CLAIRE ZACHANASSIAN Igaz. És nem is rossz üzletet.
TANÁR Nagyságos asszonyom! Tudtam, hogy nem hagy cserben bennünket.
CLAIRE ZACHANASSIAN Csak éppen kivihetetlen, amit ajánlanak. A Napsugár Kohót nem vehetem meg, ugyanis az enyém.
TANÁR Az öné?
ORVOS És a Bockmann-gyár?
TANÁR A Wagner Művek?
CLAIRE ZACHANASSIAN Ugyancsak. A gyárak, a pückenriedi lapály, a Peterék pajtája, az utcák, a házak, az egész város, szőröstül-bőröstül. Ügynökeimmel felvásároltattam. A teljes csődtömeget. Az üzemeket leállíttattam. A maguk reménykedése lázálom, kitartásuk céltalan, önfeláldozásuk: ostobaság. Egész életük haszontalan volt.
Csend
ORVOS De hiszen ez borzasztó.
CLAIRE ZACHANASSIAN Tél volt, mikor elmentem ebből a városból, egy szál matrózruhában, a lángvörös copfjaimmal, a nagy hasammal, s a derék gülleniek kiröhögtek. Összefagyva ültem be a hamburgi gyorsvonatba. És amikor a jégvirágos ablakon át utolsó pillantást vetettem a Peterék elsuhanó pajtájára, elhatároztam, hogy visszajövök én még ide egyszer. Nos, itt vagyok. Most én szabom meg a feltételeket, én diktálom az alkut. (Hangosabban) Halló, Roby, Toby, indulás az Arany Apostolba. Kilences számú férjem megérkezett a könyveivel és kézirataival.
Megjelenik a két behemót testőr, és felemelik a gyaloghintót
TANÁR Kedves Zachanassianné, maga alapjában egy sebzett szívű, szerelmes asszony. Maga abszolút igazságot akar. Mint valami antik hősnő, egy új Medea. Mi mélységesen megértjük magát. De éppen ezért bátorságot is merítünk ebből, és arra kérjük, mondjon le a bosszú gondolatáról, ne hajszoljon minket a végső kétségbeesésbe, segítsen ezeken a szegény, esendő, de jóravaló embereken, hogy emberhez méltó életet élhessenek; küzdje le indulatait, legyen emberséges!
CLAIRE ZACHANASSIAN Emberséges? Az emberségnek, uraim, a milliomosok tőzsdéjén árfolyama van. Én, az én tőkeerőmmel, akár egy egész világrendet vásárolhatok magamnak. A világ ringyót csinált belőlem, most én csinálok bordélyházat a világból. Akinek nincs dohánya, nem mehet szobára, bárhogy viszket a talpa. Részt akartok venni a muriban? Fizessetek be! Én tisztességes alkut kínálok. Güllen felvirágzását – egy gyilkosság ellenében. Konjunktúrát egy hulláért.
[Visszatérünk a vegyesboltba. ILLt nem látjuk, mert a szobájában jár fel s alá. A látszólag véletlenül betévedő városiak nem vásárolni jönnek, sokkal inkább ILLt őrzik, akinek felesége kedélyesen beszélget Klára esküvőjéről, és lelkesen újságolja, hogy hamarosan alkalmazottat vesznek fel a boltba. Mivel Koby és Loby elkottyantottak valamit a milliárdosnő és ILL egykori kapcsolatáról, a sajtó hirtelen megjelenik a boltban, és faggatni kezdik ILLnét. A nő (a jelen lévő polgárok megelégedésére) a „hivatalos” sztorit erősíti, azaz: negyvenöt évvel ezelőtt Klára látván ILL és későbbi felesége bimbózó kapcsolatát: „nemes önfeláldozással félreállt a szerelmesek útjából”. Ám a veszély nem múlt még el: most az időközben igencsak lerészegedett tanár áll fel egy hordóra, hogy elmondja az igazságot.]
TANÁR Gülleniek. Hallgassátok meg öreg tanárotokat. Megittam szép csendben a Steinhágeremet, nem szóltam bele a dolgaitokba. De most beszélni szeretnék hozzátok, szeretném elmondani az öreg hölgy látogatását Güllenben. (Felmászik a kis hordóra, amit még a Peter-féle pajtából hagytak a színen)
ELSŐ POLGÁR Megőrült?
MÁSODIK POLGÁR Elhallgasson!
TANÁR Gülleniek. Az igazságot akarom hirdetni, még ha örökké szegények maradunk is.
ILLNÉ Hiszen maga részeg, tanár úr, nem sül ki a szeme?
TANÁR Süljön ki a tied, te asszony, aki képes voltál a hites uradat elárulni.
ELSŐ POLGÁR Le vele!
MÁSODIK polgár Ki innen!
TANÁR Csakhamar beteljesedik a sorsotok A világ nyilvánosságához fellebbezek. Hajmeresztő dolgok érlelődnek Güllen városában!
A gülleniek már éppen megrohannák, de ebben a pillanatban ócska, elnyűtt ruhájában megjelenik ILL.
ILL Micsoda cirkusz ez itt, az én boltomban?
A gülleniek lassan visszahúzódnak a tanártól, és ijedten merednek ILLre. Halálos csend
ILL Mit keres ott a hordó tetején, tanár úr?
TANÁR (sugárzik az örömtől, és megkönnyebbülve fordul ILL felé) Az igazságot, barátom. Felvilágosítom a sajtó képviselőit az igazságról. Zengő hangon, mint Isten arkangyala. (Meginog) Mert én humanista vagyok, az antik kultúra szerelmese, eszményképem: Platón.
ILL Ugyan, hallgasson már.
TANÁR He?
ILL Szálljon le onnan.
TANÁR De az emberiesség…
ILL Üljön már le a fenekére!
Csend
TANÁR (kijózanodva) Leülni. Az emberiesség üljön le. A fenekére. Kérem. Ha már maga is elárulja az igazságot. (Leszáll a hordóról)
ILL Bocsássanak meg, kérem. Ez az ember részeg.
MÁSODIK SAJTÓTUDÓSÍTÓ ILL Úr?
ILL Mit akar tőlem?
ELSŐ SAJTÓTUDÓSÍTÓ Nagyon örülünk, hogy mégiscsak sikerült önnel találkoznunk. Néhány felvételt akarunk csinálni. Megengedi? (Körülnéz) Élelmiszerek, háztartási cikkek, vasáru… megvan. Most egy felvételt, amint elad éppen valamit, mondjuk egy bárdot…
ILL (habozva) Bárdot?
ELSŐ SAJTÓTUDÓSÍTÓ A mészárosmesternek. Csak természetesen, kérem, mint az életben. Adja csak ide a kezembe azt a gyilkos szerszámot. Így ni. A vevő átveszi, mustrálja, gondterhelt képet vág, maga áthajol hozzá a pult fölött, és rábeszéli. Rajta. (Beállítja a szereplőket) Természetesen, uraim, ne olyan kényszeredetten.
A fényképezőgépeket elkattintják Köszönöm, nagyon jó.
MÁSODIK SAJTÓTUDÓSÍTÓ Szabad kémem, így ölelje át a kedves neje vállát, a fiát kérem ide balra, jobbra a kedves leányát, így, nagyon jó. És most örömtől sugárzó arcokat kérek, sugárzóbbat, még sugárzóbbat, elégedetten, bensőségesen, belső ragyogással, úgy.
ELSŐ SAJTÓTUDÓSÍTÓ Kiválóan ragyogtak.
A sajtótudósítók Klára újabb házasságának hírére kirohannak a boltból.
TANÁR (még most is a hordón üldögél) Elnézését kérem. Kipróbáltam néhány üveg Steinhágert. Tán kettőt. Vagy három is volt?
ILL Semmi baj, kérem.
A családtagok jobbra kivonulnak
TANÁR Meg akartam menteni magát. De elgáncsoltak. És maga sem segített. (Kiszabadítja magát a festményből) Jaj, ILL, micsoda emberek vagyunk! Ez a gyalázatos pénz elrothasztja a becsületünket. Szedje össze magát. Küzdjön az életéért. Keresse fel a sajtótudósítókat. Mondjon el nekik mindent. Nincs sok vesztegetni való ideje.
ILL Én már feladtam a harcot.
TANÁR (csodálkozik) Esküszöm, a félelem elvette az eszét.
ILL Beláttam, hogy nincs jogom védekezni.
TANÁR Nincs joga? Ezzel az átkozott vénasszonnyal, ezzel a kiérdemesült szajhával, aki a szemünk láttára szemérmetlenül váltogatja a férjeit, ezzel a lélekkufárral, ezzel szemben?
ILL Elvégre én indítottam el a lejtőn. Én vagyok a bűnös.
TANÁR Bűnös?
ILL Én tettem Klárát azzá, amivé lett. És a magam életét is én formáltam, így lettem, aki vagyok: nyomorúságos, ócska szatócs. Ugyan mit tehetnék én, kedves jó tanár úr? Játsszam az ártatlant? Minden engem vádol: az eunuchok, a főkomornyik, a koporsó, a milliárdos vérdíj. Menthetetlen vagyok. És magukon sem tudok segíteni
TANÁR (nagy keservesen, támolyogva feláll) Józan vagyok. Hirtelen kitisztult a fejem. (Tántorogva odamegy Ilihez) Igaza van. Tökéletesen igaza van. Mindennek maga az oka. De mondok valamit magának, Alfréd ILL, valami nagyon fontosat. (Szálfaegyenesen odaáll III elé, már csak alig észrevehetően imbolyog) Magát megölik. Tudva tudom, az első perctől fogva. És maga is régen tudja, hiába tagadja Güllenben mindenki. Túlságosan nagy a kísértés. És túl nagy a mi szegénységünk. Továbbmegyek: azt is tudom, hogy én is benne leszek. Érzem, hogyan válók lassanként gyilkossá. És itt nem segít a humanizmus. És mióta tisztában vagyok ezzel, már csak az alkohol tartja bennem a lelket. Félek. Ahogy maga is fél. Mert tudom azt is, hogy egy szép napon minket is meglátogathat egy ilyen öreg hölgy, és ugyanarra a sorsa juthatok, mint maga, de hamarosan, talán már néhány óra múlva, mit sem fogok tudni. (Hallgat) Még egy üveg Steinhágert. (pillanatnyi habozás után elszántan az üvegért nyúl) írja föl, kérem. (Lassan kimegy)
Balról belép a polgármester, puska a kezében
POLGÁRMESTER Jó estét, ILL. Ne zavartassa magát. Csak benéztem egy pillanatra.
ILL Kérem, csak tessék.
Csend
POLGÁRMESTER Hoztam egy puskát.
ILL Köszönöm.
POLGÁRMESTER Meg van töltve.
ILL Nincs rá szükségem.
POLGÁRMESTER (a pulthoz támasztja a puskát) Ma este népgyűlést tartunk. Az Arany Apostol nagytermében.
ILL Ott leszek.
POLGÁRMESTER Mindenki ott lesz. A maga ügyét tárgyaljuk. Bizonyos fokig kényszerhelyzetben vagyunk.
ILL Magam is úgy látom.
POLGÁRMESTER A lakosság el fogja utasítani az ajánlatot.
ILL Lehetséges.
POLGÁRMESTER De lehet, hogy tévedek.
ILL Persze.
POLGÁRMESTER (óvatosan) És ez esetben mi a szándéka, ILL: belenyugszik az ítéletbe? A sajtó is ott lesz.
ILL A sajtó?
POLGÁRMESTER A sajtó, a rádió, a televízió, a filmhíradó. Kényes helyzet, nemcsak magának, nekünk is, higgye el. Nagyon is híressé váltunk mint az öreg hölgy szülővárosa; a székesegyházi esküvővel meg végképp. Annyira, hogy most a város régi demokratikus intézményeiről fognak riportot csinálni.
ILL (a pénztárral foglalatoskodik) Az a szándéka, hogy a hölgy ajánlatát a nyilvánosság előtt ismerteti?
POLGÁRMESTER Nem nyíltan. De a beavatottak érteni fogják.
ILL Hogy az életemről van szó?
Csend
POLGÁRMESTER A sajtót úgy tájékoztattam, hogy Zachanassian asszony valószínűleg nagyobb alapítványt tesz a város javára, és hogy ezt maga eszközölte ki nála mint ifjúkori barátja. Hogy ez a kapcsolat megvolt maguk között, azt mindenki tudja. Ezzel a maga személyét, formálisan bár, de tisztára mossuk, bármi is történik.
ILL Kedves magától.
POLGÁRMESTER Őszintén szólva, nem a maga kedvéért teszem, csak talpig becsületes, rendes családjáért.
ILL Értem.
POLGÁRMESTER A játszma tiszta, ezt el kell ismernie. Maga eddig hallgatott. Jó. De hallgat-e majd ezután is? Mert ha beszélni akar, akkor népgyűlés nélkül kell az ügyet lebonyolítanunk.
ILL Értem.
POLGÁRMESTER Nos?
ILL Csakhogy itt tartunk. Ez nyílt fenyegetés.
POLGÁRMESTER Nem én fenyegetem, maga fenyeget minket, ILL. Ha beszél: arra kényszerít, hogy cselekedjünk. Mielőtt megszólal.
ILL Hallgatni fogok.
POLGÁRMESTER Bármiképpen határoz a népgyűlés?
ILL Bármiképp. Elfogadom.
POLGÁRMESTER Helyes. Örülök, hogy aláveti magát a közösség ítéletének, ILL. Mégiscsak szunnyad még magában egy szikrányi becsületérzés. De mondja, nem lenne sokkal szebb, ha ez az egész népítélet elmaradna?
ILL Mit akar ezzel mondani?
POLGÁRMESTER Maga azt mondta az imént, hogy nincs szüksége fegyverre. Biztos ebben?
Csend
A hölggyel elhitetnénk, hogy meghoztuk az ítéletet, és a pénzt úgyis megkapnánk. Álmatlan éjszakáimba került, higgye el, míg rászántam magam erre az ajánlatra. Voltaképpen magának mint becsületes embernek kötelessége lenne, hogy levonja a konzekvenciákat, és véget vessen az életének, nem gondolja? Ha egyébért nem, közösségi érzésből, a szülővárosa iránti szeretetből. Hiszen látja keserves küszködésünket, a nyomorúságot, az éhező gyermekeket…
ILL De hiszen most ugyancsak jól megy a soruk.
POLGÁRMESTER De, ILL!
ILL Polgármester! A poklok poklán mentem át. Végig kellett néznem, hogy veritek magatokat adósságba. Hogyan emelkedik a jólét… és sietteti halálom óráját. Ha ettől megkíméltetek volna, ha nem kellett volna átélnem a halálfélelem borzalmas kínjait, talán minden másképp lenne most, talán lehetne velem beszélni, elfogadnám a fegyvert. A kedvetekért. De most túl vagyok rajta, úrrá lettem a halálfélelmen. A magam erejéből. Nehéz volt. De sikerült. És visszaút nincs. Ragaszkodom hozzá, hogy bíráskodjatok fölöttem. Én alávetem magam az ítéletnek, bármilyen lesz. Elfogadom igazságszolgáltatásként. De hogyan fogtok magatoknak igazságot szolgáltatni? Nem tudom. Adja Isten, hogy helyt tudjatok állni a magatok ítéletéért. Engem megölhettek. Nem panaszolom fel, nem tiltakozom, nem védekezem… de az eljárás terhét nem veszem le rólatok.
POLGÁRMESTER (visszaveszi a puskát) Kár. Elmulasztja az utolsó lehetőséget, hogy tisztára mossa magát, és tisztességes ember maradjon… legalább félig-meddig. Erre persze senki sem kényszerítheti.
ILL Parancsoljon tüzet, polgármester úr. (Meggyújtja a polgármester cigarettáját)
A polgármester elmegy.
[A már sorsával megbékélt ILL most a családjához fordul szeretettel, mintha nem árulták volna el ők is (a fia autót vezet, a lánya teniszezik és nyelveket tanul, a felesége pedig bundát vett hitelbe). ILL hirtelen ötletére kirándulni mennek az új Opel Olympián – mint egy teljesen hétköznapi, nyugodt, boldog család. ILL egy szót sem szól közelgő végzetéről, inkább mint egy büszke apa becézgeti gyerekeit. A konradsweileri erdőben aztán kér egy kis időt, hogy egyedül sétálgathasson. A család hazamegy az autóval, majd hamarosan feltűnik Klára a szokásos kíséretével. Egy padra ülnek, ahol a nosztalgiázás mellett ILL a múlt fájdalmasabb részeiről is kérdez.]
ILL Volt egy gyereked… akarom mondani, gyerekünk?
CLAIRE ZACHANASSIAN Persze.
ILL Fiú volt, vagy kislány?
CLAIRE ZACHANASSIAN Kislány.
ILL Milyen nevet adtál neki?
CLAIRE ZACHANASSIAN Geneviéve.
ILL Kedves név.
CLAIRE ZACHANASSIAN Mindössze egyszer láttam. Amikor világra jött. Aztán elvették tőlem. A keresztény lelencház.
ILL A szeme?
CLAIRE ZACHANASSIAN Még kis sem nyílt.
ILL És a haja?
CLAIRE ZACHANASSIAN Gondolom, fekete, de hiszen majdnem minden újszülöttnek fekete a haja.
ILL Valóban.
Csend. Cigarettáznak. Kinél halt meg a gyerek?
CLAIRE ZACHANASSIAN Idegeneknél. Elfelejtettem a nevüket.
ILL Mi baja volt?
CLAIRE ZACHANASSIAN Agyhártyagyulladás. De ki tudja, talán egyéb is. Hivatalos értesítést kaptam, egyszerű levelezőlapon.
ILL Halálesetnél így is hiteles.
Csend
ILL Meg akarom neked köszönni a koszorúkat, a krizantémot és a rózsákat. Olyan szépek ott a koporsón az Arany Apostolban. Előkelőén hatnak. Két termet megtöltenek csak a virágok. Hát ide jutottunk. Utoljára üldögélünk itt a mi jó öreg erdőnkben, madárdal és lombsusogás hangjainál. Ma este összegyűlnek a város polgárai. Halálra ítélnek, és egyikük végrehajtja rajtam az ítéletet. Nem tudom, ki lesz, és hol fog megtörténni, csak azt tudom, hogy egy értelmetlen élet végére tesznek pontot.
CLAIRE ZACHANASSIAN Capri szigetére szállíttatlak a koporsódban. Ottani palotám kertjében mauzóleumot építtettem. Ciprusok veszik körül. Kilátással a Földközi-tengerre.
ILL Sajnos, csak képről ismerem.
CLAIRE ZACHANASSIAN Mélykék. Csodálatos panoráma. Ott pihensz majd. Halott szerelmes, a kőből faragott bálványképek tövében. A szerelmed már jóval előbb meghalt. Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem. Valami gonosz erővé vált, mint magam, mint ezek a halvány mérges gombák és keserű füvek, mint milliárdjaim szerteágazó folyondára, mely csápjaival most utánad nyúlt, a te életed után, az pedig hozzám tartozik, örökre az enyém. Körülfont, nem menekülhetsz. Nemsokára már csak emlék leszel, a halott szerető emléke, szelíd kísértet, amely egy feldúlt életet látogat.
A gyaloghintót hátraviszik. ILL a pádon marad. A fák bevonják ágaikat. Feriiről leereszkedik a színpad homlokzata, a szokványos függönyökkel és drapériákkal. Felirat: „Ars longa, vita brevis.” (A művészet végtelen, az élet rövid) A háttérben megjelenik a rendőr, pompás, új egyenruhában, ILL mellé ül. Egy rádióriporter érkezik, nyomban megragadja a mikrofont, és beszélni kezd, mialatt a gülleniek gyülekeznek. Mindenki ünnepi ruhában, a férfiak frakkban. Fotóriporterek, újságírók, filmesek nyüzsögnek
RÁDIÓRIPORTER Hölgyeim és uraim. Miután felkerestük a nagyasszony szülőházát, és beszélgettünk a lelkésszel, most a polgárság találkozójáról adunk helyszíni közvetítést. Elérkeztünk az öreg hölgy gülleni látogatásának fénypontjához; Claire Zachanassian asszony ezzel a látogatással rokonszenves s egyszersmind kedélyes szülővárosának hódolt. A nevezetes hölgy maga ugyan nincs jelen, de az ő nevében a város polgármestere tesz majd fontos nyilatkozatot. Az Arany Apostol színháztermében vagyunk, abban a vendégfogadóban, ahol egy ízben Goethe éjszakázott. A színpadon, amely egyébként egyesületi célokat szolgál, de hajlékot szokott adni a kalberstadti színtársulat vendégjátékának is, a férfiak gyülekeznek. Ősi szokás szerint elkülönülve, ahogy a polgármester tájékoztatott. Az asszonyok a nézőtéren foglalnak helyet: ez is hagyomány. A hangulat ünnepélyes, a feszültség óriási, valamennyi filmhíradó elküldte munkatársait, itt van a televízió is, riporterek a földkerekség minden tájáról. És most hallgassák meg a polgármestert, aki ebben a pillanatban kezd beszélni.
A riporter odaviszi a mikrofont a polgármesterhez, aki a színpad közepén áll, körülötte félkörben a gülleni férfiak
POLGÁRMESTER Üdvözlöm Güllen város polgárságát. A gyűlést megnyitom. Napirendünkön egyetlen pont szerepel. Van szerencsém tudomásukra hozni, hogy városunk szülötte, Claire Zachanassian asszony, kiváló polgártársunknak, néhai Gottfried Wascher műépítésznek a leánya, elhatározta, hogy egymilliárdot ajándékoz a városnak.
Moraj a sajtó képviselőinek csoportjában
Ötszázmilliót közcélokra, ötszázat a polgárok közötti szétosztásra.
Csend
RÁDIÓRIPORTER (tompított hangon) Kedves hallgatóim, hallották az óriási szenzációt. Az alapítvány egy csapásra jómódúvá teszi a város valamennyi lakóját, egyben tanúi lehetünk korunk legnagyobb arányú szociális kísérletének. A gyülekezet még nem ocsúdott fel. A teremben halálos csend. Az arcokon meghatottság.
POLGÁRMESETER Átadom a szót a tanár úrnak.
A riporter a mikrofonnal a tanár felé tart
TANÁR Gülleniek. Azzal tisztában kell lennünk, hogy Claire Zachanassian asszonynak határozott célja van az adományával. Mit is akar hát? Talán a ti szép szemetekért vágja a fejünkhöz a milliárdját; talán szerelemből pumpálja a pénzét a Wagner Művekbe, a Bockmann-cégbe, a Napsugár Kohóba? Jól tudjátok, nem erről van szó. Claire Zachanassian asszonynak fontosabb tervei vannak a pénzével. Ő a milliárdjáért igazságot akar, az igazságot akarja. Az a kívánsága, hogy a mi közösségünk igaz emberek gyülekezetévé váljék. És ez a követelése meggondolásra késztet. Miért, hát eddig nem voltunk igazak?
ELSŐ POLGÁR Soha!
MÁSODIK POLGÁR Eltűrtük a gaztettet!
HARMADIK POLGÁR A téves ítéletet!
NEGYEDIK POLGÁR A hamis esküt!
EGY ASSZONYI HANG Azt a gazembert!
MÁS HANGOK Úgy van!
TANÁR Gülleni polgárok! A meztelen valóság ez: eltűrtük az igazságtalanságot. Feltétlen elismerem, hogy a milliárd révén bizonyos lehetőségeink nyílnak az anyagi felemelkedésre; azt sem vitatom, hogy sok minden bajnak és nyomorúságnak a szegénység a forrása. Mégis, azt mondom: fütyülünk a pénzre (óriási tetszés), fütyülünk a vagyonra, a jólétre, a fényűzésre, mi elsősorban az igazságérzetbe vetett hitet akarjuk megvalósítani, és azokat az eszményeket, amelyekért elődeink éltek, küzdöttek, s ha kellett, meg is haltak: nyugati életformánk becsületét! (Óriási taps) Mert nem csekély dolog forog kockán: a szabadságunk – valahányszor eltűrjük, hogy megsértsék a felebaráti szeretet eszméjét, semmibe vegyék a gyengék gyámolítását, a házasság szentségét, hogy félrevezessék a bíróságot, és egy fiatal anyát nyomorba taszítsanak. (Pfuj-kiáltások) Sértett eszményeinket Isten nevében vissza kell helyeznünk jogaiba; ha kell, tűzzel-vassal! (Óriási tetszés) A bőség csak akkor boldogít, ha az isteni kegyelem bősége fakad belőle: a lélek üdvösségét az nyeri el, aki szomjúhozza az üdvösséget. Vajon ezt a szomjúságot érzitek-e, a lélekét; és nem azt a másikat, a test profán szomjúságát? Ez itt a kérdés, amelyet mint a városi gimnázium igazgatója teszek fel nektek. Csak ha mindenáron szabadulni akartok a gonosztól, csak ha semmiképpen nem akartok többé egy igazságtalan világ körülményei között élni, csak akkor fogadjátok el Zachanassian asszony milliárdját, mert különben nem tudtok megfelelni az alapítvány feltételeinek. Jól gondoljátok meg, gülleniek – erre kérlek benneteket.
Tomboló tetszés
RÁDIÓRIPORTER Hallották a tapsot, hölgyeim és uraim. Magam is meg vagyok rendülve. Az iskolaigazgató beszédében megmutatkozott az erkölcsi nagyság, olyasmi, amivel manapság sajnos oly ritkán találkozunk. Bátran mutatott rá bizonyos általános jellegű visszásságokra, igazságtalanságokra, amelyek minden közösségben előadódnak, mindenütt, ahol emberek élnek.
POLGÁRMESTER Alfréd ILL…
RÁDIÓRIPORTER A polgármester ismét szólni készül.
POLGÁRMESTER Egy kérdést kell önhöz intéznem, Alfréd ILL.
A rendőr meglöki ILLt. Az feláll.
RÁDIÓRIPORTER (odaviszj ILLhez a mikrofont) Íme, annak a férfiúnak a hangját hallják, akinek javaslatára Claire Zachanassian alapítványt tett, Alfréd Ilinek, a jótékony úrhölgy ifjúkori barátjának hangját. Hetven év körüli, jó erőben levő férfi, talpig becsületes, tősgyökeres gülleni polgár. Most persze a hála és a nagy belső elégtétel érzése elfogódottá teszi.
POLGÁRMESTER Az alapítványt a maga kedvéért létesítették, Alfréd ILL. Tudatában van ennek?
ILL halkan válaszol valamit
RÁDIÓRIPORTER Hangosabban kell beszélnie, öreg, hogy a rádió hallgatói is megértsék.
ILL Igenis.
POLGÁRMESTER Kész-e tiszteletben tartani a döntést, amit az alapítvány elfogadása vagy visszautasítása tekintetében hozunk? ILL Tiszteletben tartom.
POLGÁRMESTER Van-e valakinek kérdése Alfréd Ilihez?
Csend
Van-e .valakinek észrevétele a Zachanassian-féle alapítvány ügyében?
Csend
Tisztelendő úr?
Csend
Tisztiorvos úr?
Csend
Rendőrség?
Csend
Az ellenzéki pártok képviselői?
Csend
Akkor elrendelem a szavazást.
Csend. Csak a filmfelvevőgép zümmög, meg a magnéziumfények villannak
Aki tiszta szívből kívánja, hogy az igazság érvényesüljön, tartsa fel a kezét.
ILLt kivéve mindnyájan felemelik a kezüket
RÁDIÓRIPORTER A teremben áhítatos csend. A felemelt karok erdeje – mint valami szent, nagy összeesküvés egy jobb, egy igazságosabb világrendért. Csak az öregember maradt mozdulatlanul a helyén, a boldogságtól elgyengülve. Amit akart, az most beteljesedett, az alapítványt, hála ifjúkori szerelme jótékonyságának, szentesítették.
POLGÁRMESTER Claire Zachanassian asszony alapítványát tehát elfogadták. Egyhangúan. És nem a pénzért.
MIND Nem a pénzért.
POLGÁRMESTER Hanem az igazságért.
MIND Hanem az igazságért.
POLGÁRMESTER Lelkiismeretünk parancsára.
MIND Lelkiismeretünk parancsára.
POLGÁRMESTER Mert nem élhetünk úgy, hogy megtűrjük magunk közt a bűnt.
MIND Nem élhetünk úgy, hogy megtűrjük magunk közt a bűnt.
POLGÁRMESTER Ki kell irtanunk.
MIND Ki kell irtanunk.
POLGÁRMESTER Hogy lelkünk veszendőbe ne menjen.
MIND Hogy lelkünk veszendőbe ne menjen.
POLGÁRMESTER Sem legszentebb javaink.
ILL (felkiált) Uramisten!
Mindnyájan felemelt kézzel állnak, de most hirtelen elromlott a filmfelvevő masina
FILMRIPORTER Bocsánat, polgármester úr. Elromlott a világítás. Megkérem, hogy ismételjék meg a szavazást.
POLGÁRMESTER Még egyszer?
FILMRIPORTER A filmhíradó részére.
POLGÁRMESTER Készséggel. filmriporter Fényszórók rendben?
EGY HANG Rendben.
FILMRIPORTER Rajta!
POLGÁRMESTER (az előbbi pózba vágja magát) Aki tiszta szívből kívánja, hogy az igazság érvényesüljön, tartsa fel a kezét.
Mindnyájan felemelik a kezüket
Claire Zachanassian alapítványát tehát elfogadták. Egyhangúan. És nem a pénzért.
MIND Nem a pénzért.
POLGÁRMESTER Hanem az igazságért.
MIND Hanem az igazságért.
POLGÁRMESTER Lelkiismeretűnk parancsára.
MIND Lelkiismeretünk parancsára.
POLGÁRMESTER Mert nem élhetünk úgy, hogy megtűrjük magunk közt a bűnt.
MIND Nem élhetünk úgy, hogy megtűrjük magunk közt a bűnt.
POLGÁRMESTER Ki kell irtanunk.
MIND Ki kell irtanunk.
POLGÁRMESTER Hogy lelkünk veszendőbe ne menjen.
MIND Hogy lelkünk veszendőbe ne menjen.
POLGÁRMESTER Sem legszentebb javaink.
MIND Sem legszentebb javaink.
Csend
FILMRIPORTER (halkan) Nos, ILL, mi lesz hát?
Csend
FILMRIPORTER (csalódottan) Nem… nem. Pedig kár. A maga ujjongó kiáltása: „Uramisten!” – nagyon hatásos volt.
POLGÁRMESTER Most pedig a sajtó, a rádió, a film és a televízió igen tisztelt munkatársaihoz fordulok: meghívom önöket egy kis harapnivalóra. Az étteremben terítettünk. A színpadi kijárat egyenesen oda vezet. A hölgyeknek pedig teával szolgálunk az Arany Apostol kerthelyiségében.
A sajtó, rádió és film emberei jobbra eltávoznak. A férfiak a színpadon meg sem moccannak. ILL feláll, menni készül
RENDŐR Itt maradsz! (Visszanyomja a padra)
ILL Még ma meg akarjátok csinálni?
RENDŐR Természetes.
ILL Azt gondoltam, jobb lenne, ha otthon, nálam…
RENDŐR Itt fog megtörténni.
POLGÁRMESTER A nézőtéren nem maradt senki?
A harmadik és negyedik polgár szétnéz
HARMADIK POLGÁR Senki.
POLGÁRMESTER A karzaton?
NEGYEDIK POLGÁR Üres.
POLGÁRMESTER Zárjátok be az ajtókat. A terembe most már senki se teheti be a lábát.
A két polgár lemegy a nézőtérre
HARMADIK POLGÁR Bezártuk.
NEGYEDIK POLGÁR Bezártuk.
POLGÁRMESTER Oltsátok el a villanyt. A karzati ablakokon bevilágít a hold. Ez elég.
A színpad homályba borul.
A gyenge holdfényben alig látni az embereket
Képezzetek folyosót.
A gülleniek folyosót képeznek, a folyosó végén ott áll a tornász, ezúttal fehér nadrágban, tornadresszén piros vállszalaggal
Tisztelendő úr, szabad kémem.
PAP (lassan odamegy Ilihez, leül mellé) Nos, ILL barátom, elérkezett életének nehéz órája.
ILL Egy cigarettát.
PAP Egy cigarettát, polgármester úr.
POLGÁRMESTER (melegen) Természetesen. A legfinomabbat.
Odanyújtja a dobozt a papnak, aki megkínálja belőle ILLt. Az kivesz egyet, a rendőr tüzet ad, a pap visszaadja a dobozt a polgármesternek
PAP Mint ahogy Ámosz próféta mondotta volt…
ILL Hagyja, kérem. (Cigarettázik)
PAP Nem fél?
ILL Már nem nagyon (Cigarettázik)
PAP (gyámoltalanul) Imádkozni fogok magáért.
ILL Güllenért imádkozzék. (Cigarettázik)
PAP (lassan feláll) Isten legyen hozzánk irgalmas. (Lassan elvegyül a sorban)
POLGÁRMESTER Álljon fel, Alfréd ILL!
ILL tétovázik
RENDŐR Állj fel, te disznó. (Felrántja ültéből)
POLGÁRMESTER Őrmester, fegyelmezze magát!
RENDŐR Bocsánat. Elragadtattam magamat.
POLGÁRMESTER Jöjjön, ILL.
ILL eldobja a cigarettát, majd eltapossa. Azután lassan a színpad közepére megy, és hátat fordít a közönségnek
Menjen be a folyosóba.
ILL tétovázik
RENDŐR Indulás! Egy-kettő.
ILL lassan elindul a hallgató férfiak sorfala közt. A sor legvégén elébe áll a tornász. ILL megtorpan, hátrafordul, látja, hogy a folyosó könyörtelenül bezárult. Térdre rogy. A sorfal embergomolyaggá áll össze, a tömeg némán összeszorul, majd lassan lekuporodik. Csend. Balról újságírók jönnek. A villany felgyullad
ELSŐ SAJTÓTUDÓSÍTó Mi történt?
Az embergomolyag fellazul. A férfiak némán a háttérbe húzódnak. Ott marad a színen az orvos, egy holttest előtt térdel, amelyet tarka kockás vendéglői abrosszal takartak le. Az orvos feláll. Elteszi sztetoszkópját
ORVOS Szívszélhűdés.
Csend
POLGÁRMESTER Az öröm ölte meg. első sajtótudósító Az élet írja a legmeghatóbb történeteket.
MÁSODIK SAJTÓTUDÓSÍTÓ Gyerünk, munkára.
Az újságírók elsietnek, jobbra a háttérbe. Balról bejön Claire Zachanassian, nyomában a főkomornyik. Meglátja a holttestet, megáll, majd lassan a színpad közepére megy, és szembefordul a közönséggel. Megjelenik Claire Zachanassian, kiviteti a holttestet, majd a polgármesterhez fordul.
CLAIRE ZACHANASSIAN Polgármester!
A háttérből a némán ácsorgó férfiak csoportjából kiválik a polgármester és előrejön
A csekk (Átad neki egy papírt, majd a főkomornyikkal eltávozik)
[Gyorsvonat érkezik.]
KALAUZ Güllen.
ÁLLOMÁSFŐNÖK Güllen-Róma, gyorsvonat. Beszállni! A szalonkocsi elöl van.
Gyaloghintaján megérkezik Claire Zachanassian, mereven ül benne, mint valami kőbálvány, úgy vonul el a két kórus sorfala közt, nyomában a kísérete.
POLGÁRMESTER És most elhagy bennünket,
MIND Aki oly gazdagon megajándékozott.
OTTILIE Jótevőnk.
MIND Nemes kíséretével távozik.
Claire Zachanassian jobbra eltűnik a színről.
A lassú, hosszú menetet a koporsóvivő szolgák zárják be.
POLGÁRMESTER Isten áldása kísérje útján.
MIND Meghitt kincsét, szerelmét rejti a koporsó.
ÁLLOMÁSFŐNÖK Indulás!
MIND Óvd meg,
PAP Istenünk,
MIND E kíméletlen sodrú világban
POLGÁRMESTER Jólétünket,
MIND Jólétünket s szent javainkat, Békességünket és szabadságunkat. Egünket a gyötrelmek éje Ne sötétítse el többé.
Hadd gyönyörködjünk zavartalan Városunk most szerzett pompájában, És boldog életünket szürcsölhessük Az ártatlanok örömével.
