Szoba egy amerikai déli városban. Fehér falak, egy dívány. Jobbra ablak, balra ajtó a fürdőszobába. Hátul kis benyíló, mögötte a bejárati ajtó
ELSŐ KÉP
Mielőtt a függöny fölmegy, szélzúgás hallatszik. Lizzie egyedül van, ingben, porszívózik. Csöngetnek. Habozó pillantást vet a fürdőszoba ajtaja felé. Ismét csöngetnek. Leállítja a porszívót, és benyit a fürdőszobába
LIZZIE (halkan) Csöngettek, maradj nyugton. (Ajtót nyit)
Az ajtó keretében ott áll a néger. Nagydarab, fehér hajú, kövér. Mereven áll
Mi baj? Eltévesztette az ajtót?
Kis szünet
Mit akar itt? Beszéljen már.
NÉGER (könyörögve) Kérem, asszonyom, kérem.
LIZZIE Mit kérsz? (jobban megnézi) No, nézd csak! Te voltál az, a vonaton? Meg tudtál lógni előlük? Hogy tudtad meg a címemet?
NÉGER Kerestem, asszonyom. Mindenfelé kerestem. (Egy mozdulatot tesz, hogy szeretne belépni) Kérem.
LIZZIE Maradj csak kint. Valaki van nálam. Hát mit akarsz?
NÉGER Kérem szépen.
LIZZIE De mit akarsz? Pénzt?
NÉGER Nem, asszonyom.
Szünet
Kérem, tessék megmondani neki, hogy ártatlan vagyok.
LIZZIE Kinek?
NÉGER A bírónak. Mondja meg neki, kérem szépen, asszonyom.
LIZZIE Nem mondok semmit.
NÉGER De kérem szépen.
LIZZIE Semmit. Magamnak is van elég bajom, nemhogy a másét akarnám a nyakamba venni. Menj innét.
NÉGER De maga tudja, hogy éh ártatlan vagyok. Hát tettem én valamit ?
LIZZIE Semmit. De én nem megyek a bíróhoz. Utálok minden bírót és hekust. Mint a bűnömet.
NÉGER Otthagytam a feleségemet, gyerekeimet, egész éjszaka bolyongtam. Nem bírom tovább.
LIZZIE Hagyd el a várost.
NÉGER Lesnek rám a pályaudvaron.
LIZZIE Ki les rád?
NÉGER A fehérek.
LIZZIE Miféle fehérek?
NÉGER Az összes fehérek. Ma még nem volt kint?
LIZZIE Nem.
NÉGER Az utcán nyüzsögnek az emberek. Fiatalok és öregek beszélgetnek egymással. Ismeretlenek is.
LIZZIE Hát aztán?
NÉGER Hát aztán bolyonghatok, bujkálhatok, míg csak el nem kapnak. Ha fehérek ismeretlenül szóba állnak egymással, akkor hamarosan meghal egy néger.
Szünet
Mondja meg nekik, hogy ártatlan vagyok. A bírónak meg az újságíróknak. Hátha beteszik az újságba. Mondja meg, asszonyom, mondja meg, mondja meg!
LIZZIE Ne kiabálj. Van nálam valaki.
Szünet
Az újságokra ne számíts. Nem akarok most feltűnést.
Szünet
De azt megígérem, hogy ha behívnak tanúskodni, megmondom az igazat.
NÉGER Megmondja nekik, hogy ártatlan vagyok?
LIZZIE Megmondom.
NÉGER Esküszik, hogy megmondja?
LIZZIE Igen, igen.
NÉGER Megesküszik a Jóistenre? Aki mindent lát?
LIZZIE Eridj a pokolba. Megígérem, és kész.
Szünet
Eredj már! Menj már!
NÉGER (hirtelen) Kérem, rejtsen el.
LIZZIE Téged?
NÉGER Hát nem akar, asszonyom? Nem akar?
LIZZIE Téged? Én? Még mit nem? (Becsapja előtte az ajtót) Még csak az kéne. (A fürdőszoba felé fordul) Kijöhetsz.
FRED (kilép ingujjban, nyakkendő, gallér nélkül) Mi történt?
LIZZIE Semmi.
FRED Azt hittem, hogy a rendőrség.
LIZZIE Rendőrség? Valami bajod van velük?
FRED Nekem? Semmi. De azt hittem, hogy neked.
LIZZIE (sértődötten) Na, hallod! Nem vagyok én tolvaj!
FRED Nem is volt soha dolgod a rendőrséggel?
LIZZIE Legalábbis lopásért nem.
Megindítja a porszívót, nagy szélvágás
FRED (idegesíti a zaj) Ha!
LIZZIE (túlordítja a zajt) Mi a baj, édesem?
FRED (ordít) Megreped a dobhártyám!
LIZZIE (ordít) Mindjárt megvagyok!
Szünet
Én már ilyen vagyok.
FRED (ordít) Tessék?
LIZZIE (ordít) Azt mondom, hogy én már ilyen vagyok.
FRED (ordít) Milyen?
LIZZIE (ordít) Ilyen. Másnap reggel muszáj megfürödnöm és porszívóznom. (Abbahagyja a porszívózást)
FRED (az ágyra mutat) Ha már úgyis ott vagy, takard le.
LIZZIE Mit?
FRED Az ágyat. Mondom, takard le. Csak úgy bűzlik a bűntől.
LIZZIE A bűntől? Hát ezt meg honnan szeded? Pap vagy te?
FRED Nem. Miért?
LIZZIE Úgy beszélsz, mint a Szentírás. (Ránéz) Nem, nem vagy te pap, sokkal ápoltabb vagy annál. Mutasd csak a gyűrűidet. (Csodálkozva) Nahát, nahát! Gazdag vagy?
FRED Igen.
LIZZIE Nagyon gazdag?
FRED Nagyon.
LIZZIE Annál jobb. (Megöleli, csókra nyújtja a száját) Az jó, ha a férfi gazdag. Az olyan bizalomgerjesztő.
FRED (habozik, hogy megcsókolja-e, aztán elfordul) Takard le az ágyat.
LIZZIE Jó, jó, jó! Letakarom. (Letakarja, kuncog) „Bűzlik a bűntől!” Ezt sose találtam volna ki. Hallod? A te bűnödtől, drágám. (Fred egy mozdulatára) Igen, persze, az enyémtől is. De az én lelkemen már olyan sok minden szárad. . . (Leül az ágyra, és maga mellé húzza Fredet) Gyere. Ülj csak ide a közös bűnünkre. De jó bűn volt, mi? Édes kis bűn. (Nevet) Ne süsd le a szemed. Félsz tőlem?
Fred vadul magához szorítja
Ne! Fáj!
Fred elereszti
Micsoda figura vagy te! Nincs valami sok bizalmam hozzád.
Szünet
Mi a keresztneved? Nem mondod meg? Úgy zavar, hogy nem tudlak minek szólítani. Előszörre ez is elég. A vezetéknevet ritkán szokták elárulni, meg is értem. De a keresztnevet! Hogy különböztesselek meg benneteket egymástól, ha a keresztneveteket se tudom. Mondd meg, drágám, mondd meg!
FRED Nem.
LIZZIE Akkor te leszel a Névtelen úr. (Fölkel) Várj, rögtön megvagyok. (Rakosgat) Ezt ide. Ezt ide. Kész. A székeket az asztal köré: így sokkal előkelőbb. Nem tudsz egy képkereskedést? Szeretnék egypár képet a falra. Egy van a kofferomban, egy édes. Az van aláírva: „Az eltört korsó.” Egy kislány van rajta, szegény, eltörte a korsóját. Francia kép.
FRED Miféle korsót?
LIZZIE Mit tudom én? A korsóját. Biztosan volt egy korsója. Szembe egy öreg nagyanyót szeretnék fölakasztani. Amint kötöget vagy mesél az unokáinak. Ó! Elhúzom a függönyt, kinyitom az ablakot. (Megteszi) Milyen szép idő van! Megint egy nap. (Nyújtózik) Ó! De jól érzem magam. Szép az idő, jó volt a fürdő, jólesett a szerelem, remek kondícióban vagyok, remekül érzem magam. Gyere, nézd csak ezt a kilátást! Nézd, de szép! Csak fák. Hát nem ragyogó? Ezt a mázlit, mi? Elsőre ilyen szobát találtam a város úrinegyedében. Nem jössz? Nem szereted a városodat?
FRED De szeretem. A magam ablakából.
LIZZIE (hirtelen) Ugye, nem jelent rosszat, ha reggel négert lát az ember?
FRED Miért?
LIZZIE Mert... Ott megy egy szemben a járdán.
FRED Négert látni mindig rosszat jelent. A néger: ördög.
Szünet
Csukd be az ablakot.
LIZZIE Nem akarod, hogy szellőztessek?
FRED Mondom, csukd be az ablakot. Jó. És húzd be a függönyt. Gyújtsd meg a villanyt.
LIZZIE Miért? A négerek miatt?
FRED Hülye.
LIZZIE De amikor olyan szépen süt a nap.
FRED Ide ne süssön. Azt akarom, hogy a szobád maradjon úgy, ahogy az éjjel volt. Mondom, csukd be az ablakot. A napsütést megkaphatom kint is. (Fölkel, felémegy, ránéz)
LIZZIE (bizonytalan nyugtalansággal) Mi bajod?
FRED Semmi. Add ide a nyakkendőmet.
LIZZIE A fürdőszobában van. (Kimegy)
FRED gyorsan kinyitja az asztal fiókját, kotorászik benne
LIZZIE (visszajön a nyakkendővel) Itt van. Várj csak. (Megköti neki)
Tudod, nem nagyon szeretem a futó vendégeket, a sok új arcot. Három-négy kedves, idősebb vendég, állandóra, ez az ideálom. Egy kedden, egy csütörtökön, egy víkendre. Azt mondom neked, te ugyan kicsit fiatal vagy még, de a komolyabbak közül. Ha kedved lenne.. . Jó, jó, nem szólok többet. Gondold meg. No csak, no csak. Olyan szép vagy, mint egy csillag. Csókolj meg, gyönyörűségem, ezért a pénzért meg is csókolhatsz. Hát meg se akarsz csókolni?
Fred hirtelen vadul megcsókolja és ellöki
LIZZIE Au!
FRED Te ördög.
LIZZIE Mi?
FRED Te vagy az ördög.
LIZZIE Megint bibliázol? Mi van veled?
FRED Semmi. Röhögnöm kell.
LIZZIE Elég furcsán szoktál röhögni.
Szünet
Meg vagy elégedve?
FRED Megelégedve? Mivel?
LIZZIE (nevetve utánozza) Megelégedve? Mivel? Kislányom, milyen buta vagy te.
FRED Ja, igen… Nagyon. Nagyon meg vagyok elégedve. Mennyi kell?
LIZZIE Ki beszélt erről? Azt kérdeztem, hogy meg vagy-e elégedve? Igazán szólhattál volna egypár kedves szót. Vagy mit? Talán nem vagy megelégedve? Csodálnám, igazán csodálnám.
FRED Fogd be a szád!
LIZZIE Úgy öleltél, úgy szorítottál. És azt súgtad a fülembe, hogy szeretsz.
FRED Részeg voltál.
LIZZIE Dehogy voltam.
FRED De igen.
LIZZIE Mondom, hogy nem.
FRED Mindenesetre én részeg voltam. Nem emlékszem semmire.
LIZZIE Kár. A fürdőszobában vetkőztem le, s mikor visszajöttem, egészen elvörösödtél. Nem emlékszel? Még azt mondtam neked: „Édes kis rákom!” Nem emlékszel, hogy eloltottad a lámpát, és hogy a sötétben szerettél? Ez nagyon kedves és figyelmes volt tőled. Nem emlékszel?
FRED Nem.
LIZZIE És amikor azt játszottuk, hogy két újszülött vagyunk egy bölcsőben? Erre sem emlékszel?
FRED Mondom, hogy fogd be a szád. Amit az ember éjszaka tesz, arról nem beszél nappal.
LIZZIE (kihívóan) És ha nekem mégis úgy tetszik? Mikor olyan jól mulattam!
FRED Ha! Jól mulattál! (Hozzálép, megcirógatja a vállát, és két keze a nő nyaka köré zárul) Mindig jól mulattok, ha azt hiszitek, behálóztatok egy férfit.
Szünet
Ezt a te éjszakádat elfelejtettem. Tökéletesen elfelejtettem. A lokálra emlékszem, semmi többre. A többire csak te emlékszel, csak te. (Megszorítja a nyakát)
LIZZIE Mit csinálsz?
FRED Szorítom a nyakadat.
LIZZIE Ez fáj.
FRED Csak te. Ha valamivel erősebben szorítanám, a világon senki se maradna, aki emlékeznék erre az éjszakára. (Elereszti) Mennyi kell?
LIZZIE Ha elfelejtetted, akkor úgy látszik, rosszul végeztem a dolgomat. Kontár munkáért nem jár fizetés.
FRED Ne dumálj. Mennyi?
LIZZIE Ide hallgass. Tegnapelőtt érkeztem, te vagy az első vendégem. Az elsőnek ingyen csinálom, szerencsét hoz.
FRED Tőled nem kell ajándék. (Egy tízdollárost tesz az asztalra)
LIZZIE Nem kell a dohány, de kíváncsi vagyok, mennyire tartasz. Várj, kitalálom. (Fölveszi a pénzt, behunyja a szemét) Negyven dollár? Nem. Az sok, és különben is két darab volna. Húsz dollár? Csak? Nem, akkor ez több negyvennél. Ötven. Száz. (Fred egész idő alatt csöndesen, nevetve figyeli) Annyi baj legyen, megnézem. (Megnézi) Nem tévedtél?
FRED Nem hinném.
LIZZIE Tudod, mit adtál?
FRED Tudom.
LIZZIE Vedd vissza. Azonnal vedd vissza.
Fred egy mozdulattal visszalöki
Tíz dollár! Tíz dollár! Tíz dollárért kapsz te ilyen fiatal nőt, mint én? Láttad a combomat? (Mutatja) És a mellemet? Láttad? Hát ezek tízdolláros mellek? Vidd a pénzed, és pusztulj innét, mielőtt dühbe gurulok. Tíz dollár. És az úr összecsókolta mindenemet, az úr folyton újra akarta kezdeni, az úr elmeséltette a gyerekkoromat, reggel pedig az úr rosszkedvű, pofákat vág, mintha állandó alkalmazottja lennék, és mindez mennyiért? Nem negyvenért, nem harmincért, nem húszért: tíz dollárért.
FRED Nagyon is sok ilyen disznóságért.
LIZZIE Disznó vagy magad! Honnan jöttél, te paraszt? Nagy szajha lehet az anyád, ha nem tanított meg, hogy becsüld a nőket.
FRED Elhallgass!
LIZZIE Nagy szajha! Nagy szajha!
FRED (fojtott hangon) Adok egy jótanácsot, kicsikém. Ha nem akarod, hogy megfojtson valamelyik itteni fiú, ne nagyon emlegesd az anyjukat.
LIZZIE (hozzálép) Hát fojts meg! Fojts meg, hadd látom!
FRED (hátrál) Nyughass.
Lizzie fölvesz az asztalról egy kis vázát, szemmel láthatólag azzal a szándékkal, hogy a fejéhez vágja
Nesze, itt van még tíz dollár, de aztán maradj nyugton, vagy becsukatlak.
LIZZIE Te? Te fogsz engem becsukatni?
FRED Én.
LIZZIE Te?
FRED Én.
LIZZIE Azt szeretném látni!
FRED Az én apám Clarke!
LIZZIE Miféle Clarke?
FRED A szenátor.
LIZZIE Igazán? Az enyém meg Roosevelt.
FRED Láttad már Clarke fényképét az újságokban?
LIZZIE Igen... Na és?
FRED Itt van. (Fényképet mutat) Én meg itt vagyok mellette. A vállamra teszi a kezét.
LIZZIE (hirtelen elcsöndesedik) No nézd csak! Milyen szép ember az apád. Mutasd csak.
FRED (kitépi a kezéből a fényképet) Ennyi elég.
LIZZIE Milyen szép ember. Olyan igazságos, szigorú arca van. Igazán olyan a szava, mint a méz?
Fred nem felel
És a kert? A tietek?
FRED Igen.
LIZZIE Szép nagynak látszik. És a kislányok a széken, a húgaid?
Fred nem felel
Dombon van a ház?
FRED Igen.
LIZZIE Amikor leülsz a reggelihez, az ablakból látod az egész várost?
FRED Igen.
LIZZIE És a tálalást haranggal jelzik nálatok? Igazán felelhetnél.
FRED Gongütéssel.
LIZZIE (magánkívül) Gong! Most aztán nem értelek. Ha nekem ilyen családom lenne, ilyen házam, fizetni kéne, hogy máshova menjek éjszakára.
Szünet
Bocsáss meg, amit a mamádról mondtam, dühös voltam. Ő is rajta van a képen?
FRED Megtiltom, hogy róla beszélj.
LIZZIE Jó, jó.
Szünet
Kérdezhetek valamit?
Fred nem felel
Ha utálod a szerelmet, akkor miért jöttél ide?
Fred nem felel
(Lizzie sóhajt) Nna! Ha már itt vagyok, megpróbálom megtanulni az itteni szokásokat.
Szünet. Fred fésülködik a tükör előtt
FRED Északról jöttél?
LIZZIE Igen.
FRED New Yorkból?
LIZZIE Ez meg mit izgat?
FRED New Yorkról beszéltél az imént.
LIZZIE Mindenki beszélhet New Yorkról, nem jelent semmit.
FRED Miért nem maradtál ott?
LIZZIE Elegem volt belőle.
FRED Valami kellemetlenség?
LIZZIE Persze hogy az. Én úgy vonzom a kellemetlenségeket, mint a mágnes. Vannak ilyen emberek. Látod ezt a kígyót? (Mutatja a karkötőjét) Ez hozza a pechet.
FRED Akkor miért hordod?
LIZZIE Nem dobhatom el. Borzasztó lehet a kígyó bosszúja.
FRED Rajtad akart erőszakot elkövetni az a Néger?
LIZZIE Mi?
FRED Tegnapelőtt érkeztél a hatórás gyorssal?
LIZZIE Igen.
FRED Akkor te vagy az.
LIZZIE Senki sem akart erőszakot elkövetni rajtam. (Keserűen nevet) Erőszakot? Rajtam?
FRED Te vagy az. Webster mondta tegnap a lokálban.
LIZZIE Webster?
Szünet
Hát ezért?
FRED Mit ezért?
LIZZIE Ezért csillogott úgy a szemed. Ez izgatott, mi? Te piszok. Akinek ilyen derék apja van.
FRED Hülye.
Szünet
Ha arra gondolok, hogy egy négerrel háltál.
LIZZIE Akkor?
FRED Öt néger cselédem van. Ha telefonhoz hívnak, és egyikük fölveszi a kagylót, előbb megtörli, aztán adja ide.
LIZZIE (csodálattal füttyent) Ez igen.
FRED (lágyan) Mi itt nem nagyon szeretjük a négereket. Sőt, azokat a fehér nőket sem, akik velük szórakoznak.
LIZZIE Értem. Nekem ugyan semmi bajom velük, de nem szeretném, ha hozzám nyúlna valamelyik.
FRED Mit tudja azt az ember? Ördög vagy, a néger is ördög. (Hirtelen) Szóval meg akart erőszakolni?
LIZZIE Mi közöd hozzá?
FRED Két néger szállt be hozzád a fülkébe. Egyszer csak rád vetették magukat. Te segítségért kiáltottál, berontottak a fehérek. Az egyik néger borotvát rántott, az egyik fehér pedig egy jól irányzott golyóval leterítette, a másik néger elmenekült.
LIZZIE Ezt hallottad Webstertől?
FRED Ezt.
LIZZIE És ő honnét tudta?
FRED Erről beszél az egész város.
LIZZIE Az egész város? Ilyen az én szerencsém. Hát egyéb dolgotok nincs?
FRED Így történt minden, ahogy mondtam?
LIZZIE Szó sincs róla. A két néger nyugodtan beszélgetett, rám se nézett. Aztán beszállt négy fehér, kettő szorosan mellém ült. Megnyertek valami rugby-meccset, és be voltak rúgva. Azt mondták, hogy négerszag van, és ki akarták dobni őket az ajtón. A két fekete védekezett, ahogy tudott, s az egyik fehér kapott egy monoklit. Erre rántott revolvert és lőtt. Ez történt. A másik néger pedig, amint az állomásra értünk, leugrott a vonatról.
FRED Ismeri mindenki, megkapja ő is, ami jár neki.
Szünet
És majd a bíró előtt is ezt a történetet akarod elmondani?
LIZZIE Mi közöd hozzá?
FRED Felelj!
LIZZIE Nem megyek én a bíróhoz. Utálom én a cirkuszt, megmondtam.
FRED Pedig oda kell menned.
LIZZIE Nem megyek. Nem akarok én többé összekerülni a rendőrséggel.
FRED Majd eljönnek érted,
LIZZIE Akkor pedig elmondom, amit láttam.
Szünet
FRED Számot vetettél azzal, hogy mit akarsz tenni?
LIZZIE Mit akarok tenni?
FRED Tanúskodni egy fehér ellen, egy fekete érdekében.
LIZZIE Ha egyszer a fehér a bűnös.
FRED Nem bűnös.
LIZZIE Ölt, tehát bűnös.
FRED És mi a bűne?
LIZZIE Az, hogy ölt.
FRED De egy négert ölt meg.
LIZZIE Na és?
FRED Ha mindenki bűnös lenne, aki egy négert megölt…
LIZZIE De ehhez nem volt joga!
FRED Hogyhogy joga?
LIZZIE Nem volt joga hozzá,
FRED Jog, ez afféle északi beszéd.
Szünet
Akár bűnös, akár nem, nem büntethetsz meg valakit, aki a te fajodhoz tartozik.
LIZZIE Senkit se akarok megbüntetni. Megkérdik majd, hogy mit láttam, én meg elmondom.
Szünet
FRED (nekiront) Mi van közted és e közt a néger közt? Miért véded?
LIZZIE Nem is ismerem.
FRED Hát akkor?
LIZZIE Meg akarom mondani az igazat.
FRED Az igazat! Egy tízdolláros szajha akarja megmondani az igazat. Nincs igazság. Csak fehérek vannak és feketék. Tizenhétezer fehér, húszezer fekete. Itt nem vagyunk New Yorkban, itt nem szabad tréfálni.
Szünet
Thomas az unokabátyám.
LIZZIE Ki az?
FRED Az a fiú, aki ölt. Az unokabátyám.
LIZZIE (meghökken) Ó!
FRED Nagyon jóravaló fiú. Neked ugyan ez nem sokat jelent, de ő mégis nagyon jóravaló fiú.
LIZZIE Jóravaló fiú az, aki folyton hozzám dörgölőzik, és föl akarja húzni a szoknyámat? Köszönöm, nem kérek az ilyenből. Nem csodálom, hogy egy családba tartoztok.
FRED (felemeli a kezét) Te piszok! (Uralkodik magán) Te ördög vagy, s az ördöggel rosszat kell tenni. Fölhúzta a szoknyádat, lelőtt egy piszkos négert. Megtörtént. Az ilyesmit megteszi az ember úgy, hogy oda se figyel. Nem számít. De Thomas vezéregyéniség: ez számít.
LIZZIE Lehet. De a néger nem követett el semmit.
FRED Egy néger mindig elkövet valamit.
LIZZIE Ezért még nem fogok egy ártatlan embert bemártani.
FRED Ha őt nem, akkor Thomast. Egyiket mindenképpen bemártod. Rajtad áll a választás.
LIZZIE Na tessék. Eljöttem, és most megint bent vagyok a pácban. (A karkötőhöz) Te ronda vacak, hát megint ezt teszed velem? (Földhöz vágja)
FRED Mennyit akarsz?
LIZZIE Egy fillért sem.
FRED Ötszáz dollár.
LIZZIE Nem kell egy fitying sem.
FRED Sok éjszakádba kerül, amíg megkeresel ötszáz dollárt.
LIZZIE Főleg, ha a többi is ilyen fösvény lesz, mint te.
Szünet
Hát ezért intettél nekem tegnap este?
FRED Hát.. .
LIZZIE Szóval ezért. Mondod magadban: itt a nőéi, fölmegyek hozzá, megkötjük az üzletet. Hát ezért. Simogattál és közben jéghideg maradtál, mert folyton arra gondoltál, hogyan adjam be neki?
Szünet
Csak egyet, egyet árulj el, fiúkám ! Ha te csak ezt az ajánlatot akartad tenni nekem, nem kellett volna lefeküdnöd velem. Nem? Miért feküdtél le, te piszok? Miért feküdtél le?
FRED Az ördög vigyen el, ha tudom,
LIZZIE (könnyezve egy székbe rogy) Piszok! Piszok! Piszok!
FRED Ötszáz dollár! Ne bőgj, az Isten szerelmére! Ötszáz dollár! Ne bőgj! Ne bőgj! Na, Lizzie! Lizzie! Térj észhez! Ötszáz dollár !
LIZZIE (zokogva) Én nem akarok észhez térni, nekem nem kell az ötszáz dollárod, én nem leszek hamis tanú. Én visszamegyek New Yorkba, én el akarok menni innét. El akarok menni.
Csöngetnek, hirtelen abbahagyja. Ismét csöngetnek
(Halkan) Hát ez mi? Pszt.
Hosszú csöngetés
Nem nyitok ajtót. Maradj csöndben.
Dörömbölnek
EGY HANG Kinyitni! Rendőrség!
LIZZIE (halkan) A zsaruk. Tudtam, hogy így lesz. (A karkötőre mutat) Ez az oka. (Lehajol érte, a karjára húzza) Még mindig jobb, ha fönn tartom. Bújj el.
Dörömbölés
A HANG Rendőrség!
LIZZIE Bújj el már. Menj a fürdőszobába.
Fred nem mozdul, Lizzie teljes erőből lökdösi
Menj! Menj már!
A HANG Ott vagy, Fred? Fred? Ott vagy?
FRED Itt. (Eltaszítja Lizzie-t, a nő rémülten bámulja)
LIZZIE Hát ezért?
Fred ajtót nyit, belép John és James. Az ajtó nyitva marad
JOHN Rendőrség. Te vagy Lizzie MacKay?
LIZZIE (nem is hallja, Fred bámul) Hát ezért!
JOHN (megrázna a vállánál fogva) Felelj, ha kérdeznek.
LIZZIE Tessék? Igen, én vagyok.
JOHN Igazold magad.
LIZZIE (magához tér, nyersen) Hogy mertek engem faggatni? Mit kerestek itt?
John megmutatja a jelvényét
Ilyen csillagot akárki fölrakhat. Ennek, az úrnak a haverjai vagytok, összebeszéltetek, és meg akartok zsarolni.
JOHN (igazolványát az orra alá dugja) Most már elhiszed?
LIZZIE (Jamesre mutat) És ő?
JOHN (Jameshez) Mutasd az igazolványodat.
James is megmutatja az igazolványát. Lizzie megnézi, aztán szó nélkül az asztalhoz lép, előveszi iratait, odaadja
(John Fredre mutat) Őt tegnap este hoztad föl? Tudod, hogy a prostitúció büntetendő cselekmény?
LIZZIE Igazán joguk van így rátörni az emberre hivatalos engedély nélkül? Nem félnek, hogy bajuk lehet emiatt?
JOHN Miattunk ne aggódj.
Szünet
Azt kérdeztem, fölhoztad-e magadhoz?
LIZZIE (a rendőrök belépte után megváltozott: keményebb és közönségesebb lett) Ne törjék a fejüket. Persze hogy fölhoztam. Csakhogy ingyen. Azt tán szabad.
FRED Az asztalon két tízdolláros bankjegyet találtok. Mindkettő az enyém.
LIZZIE Bizonyítsd be.
FRED (rá se néz, a két rendőrhöz) Tegnap reggel vettem föl a bankból huszonnyolc másikkal együtt. Egy sorozat. Csak meg kell nézni a számokat.
LIZZIE (hevesen) De nekem nem kellett. Visszalöktem azt a mocsok pénzét. Odavágtam az arcába.
JOHN Ha visszalökted, miért van mégis az asztalon?
LIZZIE (hallgat, majd) Végem van (Szinte bámulva néz Fredre, szinte lágy hangon) Hát ezért volt? (A másik kettőhöz) Tessék. Mit akarnak tőlem?
JOHN Ülj le. (Fredhez) Elmondtad neki? (Fred bólint) Mondom, hogy ülj le. (Egy karosszékbe löki) A bíró hajlandó szabadlábra helyezni Thomast, ha megkapja írásbeli vallomásodat. A vallomás kész, csak alá kell írnod. Holnap aztán rendesen kihallgatnak. Tudsz olvasni?
Lizzie vállat von, John egy papírt tesz elé
Olvasd el és írd alá.
LIZZIE Egy árva szó sem igaz az egészből.
JOHN Lehet. Hát aztán?
LIZZIE Nem írom alá.
FRED Kísérjétek be. (Lizzie-hez) Másfél év.
LIZZIE Igen, másfél év. De letelik, és akkor kikészítelek.
FRED Én is ott leszek.
Egymásra néznek
Táviratozni kéne New Yorkba. Azt hiszem, ott is számon tartják őnagyságát.
LIZZIE (csodálattal) Olyan piszok vagy, amilyen csak egy nő tud lenni. Férfiról sohase hittem volna, hogy ilyen piszok lehet.
JOHN Gyerünk már! Aláírod, vagy viszlek a sittre.
LIZZIE Inkább a sittre. Nem akarok hazudni.
FRED Nem akarsz hazudni, ringyó! Hát egész éjszaka mit csináltál? Amikor édesemnek, szerelmemnek, drágámnak hívtál? Az nem volt hazugság? Amikor lihegtél, hogy elhitesd velem, hogy élvezel, az nem volt hazugság?
LIZZIE (kihívóan) Ugye szeretnéd? Nem, nem hazudtam.
Összenéznek, Fred elkapja a tekintetét
FRED Fejezzük be. Itt a töltőtollam, írd alá.
LIZZIE Csak rakd zsebre.
Csönd, a három férfi zavarban van
FRED Tessék! Hát ide jutottunk! Ő a legderekabb férfi a városban, és most egy ilyen kis nő szeszélyétől függ az élete. (Föl-alá jár, aztán hirtelen odalép Lizzie-hez) Nézd meg ezt. (Fényképet mutat) Te már láttál egypár férfit a büdös életedben. Ilyet láttál már? Nézd ezt a homlokot, ezt az állat, a kitüntetéseket a mellén. Nem, ne fordítsd el a szemed. Csak járd végig az utadat: ez az ember a te áldozatod, legalább nézz vele farkasszemet! Látod, milyen fiatal, milyen büszke, milyen szép! Nyugodt lehetsz, mikor kilép majd a börtön kapuján, tíz év múlva, össze lesz törve, mint egy aggastyán, kihull a haja meg a foga. Meg lehetsz majd elégedve magaddal: szép munkát végeztél. Eddig csak egy kis pénzt lopkodtál innen-onnan, most kiválasztottad a legkülönbet, és elveszed az életét. Egy szavad sincs? Hát rohadt vagy a csontod velejéig? (térdre kényszeríti) Térdre, kurva! Térdelj le annak a férfinak a képe előtt, akit meg akarsz becsteleníteni!
Clarke szenátor belép a nyitva maradt ajtón
SZENÁTOR Ereszd el! (Lizzie-hez) Álljon fel!
FRED Hello!
JOHN Hello!
SZENÁTOR Hello! Hello!
JOHN (Lizzie-hez) Clarke szenátor.
SZENÁTOR (Lizzie-hez) Hello!
LIZZIE Hello!
SZENÁTOR Nna. Most már kölcsönösen ismerjük egymást. (Lizzie-tnézi) Ez az a lány? Nagyon rokonszenvesnek látszik.
FRED Nem akarja aláírni.
SZENÁTOR Tökéletesen igaza van. Nem volt jogotok betörni hozzá. (John egy mozdulatára erélyesen) A legcsekélyebb jogotok sem. Bántalmazzátok és kényszeríteni akarjátok, hogy a meggyőződése ellen valljon. Ez az eljárás nem méltó Amerikához. Erőszakot követett el magán a néger, gyermekem?
LIZZIE Nem.
SZENÁTOR Rendben van. Hisz világos ez, mint a nap. Nézzen a szemembe. (Ránéz) Meg vagyok győződve, hogy nem hazudik.
Szünet
Szegény Mary! (A többiekhez) Nos, fiúk, gyerünk. Nincs itt már semmi dolgunk. Legföljebb az, hogy bocsánatot kérjünk a kisasszonytól.
LIZZIE Ki az a Mary?
SZENÁTOR Mary? A nővérem, ennek a szerencsétlen Thomasnak az édesanyja. Egy szegény, kedves öregasszony, aki ebbe bele fog pusztulni. Viszontlátásra, gyermekem.
LIZZIE (fojtott hangon) Szenátor úr!
SZENÁTOR Tessék, gyermekem.
LIZZIE Nagyon sajnálom.
SZENÁTOR Hát van itt helye sajnálkozásnak, ha egyszer megmondta az igazat?
LIZZIE Nagyon sajnálom… hogy ez az igazság.
SZENÁTOR Nem tehetünk róla, se maga, se mi, és senkinek sincs joga magától hamis tanúvallomást kívánni.
Szünet
Nem, ne is gondoljon többé szegénykére.
LIZZIE Kire?
SZENÁTOR A nővéremre. Hát nem őrá gondolt?
LIZZIE De igen.
SZENÁTOR Gyermekem, úgy olvasok a lelkében, mint egy nyitott könyvben. Megmondjam, mit olvastam ki? (Lizzie-t utánozza) „Ha aláírnám, a szenátor elmenne hozzá, és azt mondaná: ez a Lizzie MacKay derék lány, visszaadta a fiadat.” Mary könnyező arca pedig fölragyogna, s így felelne: „Lizzie MacKay? Sohasem felejtem el ezt a nevet.” - „Én meg, akinek családom sincs, aki a társadalom szélére szorultam, tudnám, hogy van egy egyszerű kis öregasszony, valahol, egy nagy házban, aki gondol rám, van egy amerikai édesanya, aki engem a szívébe zárt.” Szegény Lizzie, ne is gondoljon rá.
LIZZIE Fehér a haja?
SZENÁTOR Fehér, mint a hó. De az arca egészen fiatal. S ha a mosolyát látná… De nem fog mosolyogni soha többé. Isten vele. Holnap majd megmondja az igazat a bírónak.
LIZZIE Már megy is?
SZENÁTOR Hát igen: Őhozzá megyek. Be kell számolnom a beszélgetésünkről.
LIZZIE Ő tudja, hogy ön idejött?
SZENÁTOR Ő könyörgött, hogy jöjjek ide.
LIZZIE Szent Isten! És most várja? És most megmondja neki, hogy nem akartam aláírni? Hogy gyűlöl majd engem!
SZENÁTOR (vállára teszi kezét) Szegény gyermekem, nem szeretnék a maga helyében lenni.
LIZZIE Jaj, de szörnyű (A karkötőjéhez) Te szemét, te vagy az oka mindennek.
SZENÁTOR Tessék?
LIZZIE Semmi.
Szünet
Ezek szerint nagy baj, hogy az a néger nem követett el rajtam erőszakot.
SZENÁTOR (megrendültén) Gyermekem.
LIZZIE Maguknak oly jó lenne, nekem pedig oly keveset számítana.
SZENÁTOR Köszönöm!
Szünet
Úgy szeretnék segíteni magán.
Szünet
Sajnos, ami igaz, az igaz.
LIZZIE (szomorúan) Sajnos.
SZENÁTOR És az igazság az, hogy a néger nem követett el magán erőszakot.
LIZZIE (szomorúan) Sajnos.
SZENÁTOR Sajnos.
Szünet
Persze maga egy primitív igazságról beszél.
LIZZIE (nem érti) Primitív…
SZENÁTOR Igen, úgy értem, egy közönséges igazságról.
LIZZIE Közönséges? Hát nem az az igazság, hogy…?
SZENÁTOR De igen, az az igazság. Csakhogy... az igazságnak többféle fajtája van.
LIZZIE Azt képzeli, hogy a néger erőszakot követett el rajtam?
SZENÁTOR Nem, erőszakot nem követett el. Egy bizonyos nézőpontról nézve nem követett el erőszakot magán. Csakhogy, tudja én már öreg vagyok, sokat megéltem, gyakran tévedtem, és most már, néhány év óta valamivel ritkábban tévedek. És erről az egész dologról más a véleményem, mint magának.
LIZZIE Mi a véleménye?
SZENÁTOR Hogy is magyarázzam? Nézze csak. Képzelje el, hogy hirtelen megjelennék maga előtt az amerikai nemzet. Mit mondana magának?
LIZZIE (rémülten) Nem hinném, hogy volna valami mondanivalója számomra.
SZENÁTOR Maga kommunista?
LIZZIE Isten ments, dehogy!
SZENÁTOR Akkor pedig nagyon is sok mondanivalója lenne. így szólna: „Lizzie, választanod kell két fiam között. A kettő közül az egyiknek vesznie kell. Mit tehet ilyenkor az ember? Megtartja a jobbikat. Hát akkor válasszunk, melyik a jobbik. Jó?”
LIZZIE Jó. Ó, bocsánat! Azt hittem, hogy ön szól hozzám.
SZENÁTOR Én most a nemzet nevében beszélek. (Újra kezdi) „Lizzie, mire jó ez a néger, akit védelmezel? Véletlenül jött a világra, Isten tudja, hol. Én fölneveltem, s ő mivel hálálja meg ezt nekem? Semmivel. Tengődik, lop vagy kornyikál, hogy egypár színes rongyot vehessen magának, ő is az én fiam, s én éppúgy szeretem, mint a többit. De azt kérdem tőled: ember az ilyen? Ha meghalna, észre se venném.”
LIZZIE Milyen szépen beszél, szenátor úr!
SZENÁTOR (lenyűgözően) „A másik viszont, ez a Thomas, megölt egy feketét, nagyon rosszul tette. Csakhogy nekem szükségem van erre a fiúra. Százszázalékos amerikai, az egyik legősibb család leszármazottja, a Harvard-egyetemen végzett, most katonatiszt – és nekem szükségem van katonatisztekre -, kétezer munkás dolgozik a gyárában, s ha meghalna, kétezer ember válnék munkanélkülivé -, igazi vezéregyéniség, szilárd védőbástya a kommunizmus, a szakszervezetek és a zsidók ellen. Ennek a fiúnak élnie kell, neked pedig meg kell tartanod őt az élet számára. Erről van szó. És most válassz.”
LIZZIE Milyen szépen beszél.
SZENÁTOR Válassz!
LIZZIE (fölugrik) Tessék? Ja igen…
Szünet
Egészen összezavart, már azt sem tudom, hányadán állok.
SZENÁTOR Nézzen a szemembe, Lizzie. Megbízik bennem?
LIZZIE Meg, szenátor úr.
SZENÁTOR Feltételezi rólam, hogy rosszra akarom rábírni?
LIZZIE Nem, szenátor úr.
SZENÁTOR Akkor írja alá. Tessék, itt a tollam.
LIZZIE Gondolja, hogy meg lesz velem elégedve?
SZENÁTOR Ki?
LIZZIE A szenátor úr nővére.
SZENÁTOR Távolról úgy fogja szeretni magát, mintha lánya volna.
LIZZIE Talán még virágot is küld?
SZENÁTOR Az könnyen meglehet.
LIZZIE Vagy a fényképét, néhány sorral.
SZENÁTOR Az is meglehet.
LIZZIE Fölakasztanám a falra.
Szünet, izgatottan jár-kel
Micsoda história! (Visszalép a szenátorhoz) És ha aláírom, mi történik a négerrel?
SZENÁTOR Ugyan! A négerrel. (Vállára teszi a kezét) Ha aláírod, téged az egész város a szívébe zár. Az egész város. Valamennyi édesanya.
LIZZIE De…
SZENÁTOR Azt hiszed, hogy tévedhet egy egész város? Egy egész város, katolikus és református papjaival, orvosaival, ügyvédeivel, művészeivel, polgármesterével, tanácsnokaival, jótékonysági egyesületeivel? Azt hiszed?
LIZZIE Nem. Nem. Nem.
SZENÁTOR Add a kezed. (Vezeti a kezét) Kész. Köszönöm neked a nővérem és az unokaöcsém nevében, városunk tizenhétezer fehér embere nevében és az amerikai nemzet nevében, amelyet itt most képviselek. A homlokodat. (Homlokon csókolja) Gyerünk, fiúk. (Lizzie-hez) Este visszajövök, lesz még valami mondanivalóm. (Kimegy)
FRED (távozóban) Isten veled.
LIZZIE Isten veled.
A férfiak, kimennek, ő összehúzva marad ott, majd az ajtóhoz rohan
Szenátor úr ! Szenátor úr ! Nem akarom! Szakítsa el azt a papírt! Szenátor úr! (Visszajön a középre, gépiesen fölveszi a porszívót) Az amerikai nemzet! - (bekapcsolja) Az az érzésem, hogy átejtettek. (Dühösen porszívózik)
Szín: ugyanott, idő: tizenkét órával később. A lámpák égnek, az ablakok nyitva vannak, kint éjszaka. Kívülről növekvő zaj hallatszik. A néger megjelenik az ablakban, átveti magát a párkányon, és beugrik az üres szobába. Bemegy a színpad közepéig. Csöngetnek, akkor elrejtőzik egy függöny mögé. Lizzie kijön a fürdőszobából, ajtót nyit
LIZZIE Tessék.
Belép a szenátor
Nos?
SZENÁTOR Thomas az anyja karjaiban van. Mindkettőjük köszönetét hozom.
LIZZIE Boldog az édesanya?
SZENÁTOR Igen. Boldog.
LIZZIE Sírt?
SZENÁTOR Miért sírt volna? Erős asszony.
LIZZIE Maga azt mondta, hogy sírni fog.
SZENÁTOR Ezt így szokás mondani.
LIZZIE Ugye, ezt nem várta? Azt hitte a nővére, hogy gonosz nő vagyok, és a néger mellett fogok vallani.
SZENÁTOR Ő az Istenbe vetette bizalmát.
LIZZIE És mit gondol rólam?
SZENÁTOR Nagyon hálás magának.
LIZZIE Nem kérdezte, hogy milyen vagyok?
SZENÁTOR Nem.
LIZZIE Jóravaló lánynak tart engem?
SZENÁTOR Olyannak, aki megtette a kötelességét,
LIZZIE Vagy úgy…
SZENÁTOR És reméli, hogy ezután is meg fogja tenni.
LIZZIE Igen, igen...
SZENÁTOR Nézzen a szemembe, Lizzie. (Megfogja a vállát) Ugye, ezután is meg fogja tenni? Nem fog csalódást okozni neki?
LIZZIE Ne aggódjék. Amit mondtam, nem vonhatom vissza, mert Iesittelnek.
Szünet
Mi ez a kiabálás?
SZENÁTOR Semmi.
LIZZIE Elviselhetetlen. (Becsukja az ablakot) Szenátor úr!
SZENÁTOR Tessék, gyermekem.
LIZZIE Bizonyos abban, hogy nem tévedtünk? Hogy a kötelességemet teljesítettem?
SZENÁTOR Egészen bizonyos vagyok benne.
LIZZIE Én már nem tudok eligazodni, annyira összezavart. Magának túl gyorsan vált az esze, nem tudtam mindig követni. Hány óra lehet?
SZENÁTOR Tizenegy.
LIZZIE Nyolc óra még reggelig. Érzem, hogy a szememet sem fogom lehunyni.
Szünet
Az éjszakák éppoly melegek, mint a nappalok.
Szünet
És a néger?
SZENÁTOR Miféle néger? Ja az! Keresik.
LIZZIE Mit tesznek majd vele?
A szenátor vállat von, a kiabálás erősbödik. Lizzie az ablakhoz lép
Mi ez a kiabálás? Zseblámpás emberek járnak odalent, kutyákkal. Mi ez? Fáklyásmenet? Vagy… Mondja szenátor úr, mi ez? Mi ez?
SZENÁTOR (levelet vesz elő) Nővérem megbízott, hogy ezt adjam át magának.
LIZZIE (élénken) írt nekem? (Föltépi a borítékot, kivesz egy száz dollárost, tovább kutat levél után: nincs, összegyűri a borítékot, földhöz vágja. Megváltozott hangon) Száz dollár. A fia ötszázat ígért. Négyet megtakarítottak, meg lehetnek elégedve.
SZENÁTOR Gyermekem.
LIZZIE Fejezze ki köszönetemet nővére őnagyságának. Mondja meg, hogy jobban örültem volna egy kis vázának, harisnyának, bárminek, amit egy kis fáradsággal ő maga választott volna ki. De hát a szándék a fontos, nem igaz?
Szünet
Jól behúztak.
Egymásra néznek. A szenátor hozzálép
SZENÁTOR Köszönöm, gyermekem, kicsit elbeszélgettünk kettesben. Maga erkölcsi válságban van, és szüksége van az én segítségemre.
LIZZIE Főként dohányra van szükségem, de azt hiszem, maga meg én, mi meg tudnánk egyezni.
Szünet
Eddig jobban szerettem az öregeket, mert olyan tiszteletre méltó képük van, de most már kezdem belátni, hogy dörzsöltebb fickók a fiataloknál.
SZENÁTOR (vidáman) Dörzsölt fickó! Bár a szenátusban is hallanák ezt. Mily bájos közvetlenség! Van magában valami, amit a zűrzavaros életmódja sem tudott elrontani. (Cirógatja) Igen, igen. Van valami.
Lizzie megvetően tűri a simogatást
Ne kísérjen ki, még találkozunk. (Kimegy)
LIZZIE (dermedten ül a helyén. Fölveszi a pénzt, összegyűri, földhöz vágja, egy székbe hull, zokogásban tör ki. Kint közeledik az ordítozás, a távolból lövések. A néger előbújik, Lizzie elé áll. Ő fölemeli a fejét, fölsikolt) Ó! (Szünet, fölkel) Tudtam, hogy eljössz. Biztosan tudtam. Hol jöttél be?
NÉGER Az ablakon.
LIZZIE Mit akarsz?
NÉGER Rejtsen el.
LIZZIE Mondtam már, hogy nem.
NÉGER Asszonyom, hallja őket?
LIZZIE Igen.
NÉGER Megkezdődött a vadászat.
LIZZIE Miféle vadászat?
NÉGER Négervadászat.
LIZZIE Ha!
Hosszú szünet
Biztos, hogy nem láttak bejönni?
NÉGER Biztos.
LIZZIE Mit csinálnak veled, ha elkapnak?
NÉGER Benzin.
LIZZIE Mi?
NÉGER Benzin. (Magyarázó mozdulat) És meggyújtják.
LIZZIE Értem (Az ablakhoz lép, behúzza a függönyt) Ülj le.
A néger lerogyik egy székbe
Még csak ez kellett, hogy idegyere. Hát ennek sohasem lesz vége? (Csaknem fenyegetően közeledik hozzá) Utálom a bonyodalmakat, tudod? (Dobbant) Utálom! Utálom! Utálom!
NÉGER Ők azt hiszik, hogy bántalmaztam önt.
LIZZIE És?
NÉGER Itt nem fognak keresni.
LIZZIE Tudod, hogy miért vadásznak rád?
NÉGER Mert azt hiszik, hogy bántalmaztam önt.
LIZZIE Tudod, ki mondta ezt nekik?
NÉGER Nem.
LIZZIE Én.
Hosszú szünet, a néger ránéz
Hát ehhez mit szólsz?
NÉGER Miért mondta ezt, asszonyom? Ó, miért tette ezt velem?
LIZZIE Ha én azt tudnám.
NÉGER Nem ismernek majd irgalmat. Korbáccsal verik ki a szememet, és kannaszám locsolják rám a benzint. Ó, miért tette ezt? Hiszen én nem bántottam önt.
LIZZIE Dehogynem bántottál. Ha tudnád, mennyire megbántottál!
Szünet
Nem akarsz most megfojtani?
NÉGER Gyakran kényszerítik az embert, hogy az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol.
LIZZIE Igen. Gyakran. És ha nem sikerül erővel, akkor megkevernek, míg bedőlsz nekik.
Szünet
Nos? Mi lesz? Nem fojtasz meg? Derék fickó vagy.
Szünet
Holnap estig elrejtlek.
A néger egy mozdulatot tesz
Ne nyúlj hozzám, nem szeretem a négereket.
Kint kiáltozás, lövések
Jönnek. (Az ablakhoz lép, széthajtja a függönyt, kinéz az utcára) Most aztán jól nézünk ki!
NÉGER Mit csinálnak?
LIZZIE Az utca két sarkára őröket állítottak, és minden házat átfésülnek. Pont ide kellett jönnöd. Biztosan meglátott valaki, amikor befordultál az utcába. (Újra kinéz) Nna. Itt vannak. Jönnek föl.
NÉGER Hányan vannak?
LIZZIE Öten vagy hatan. A többi lent vár. (Visszamegy a négerhez)
Ne reszkess. Ne reszkess, a mindenit!
Szünet
(A karkötőhöz) Te rohadt kígyó! (Földhöz vágja, rátapos) Te mocsok! (A négerhez) Pont ide kellett jönnöd?
A néger föláll, elindul, mintha menne
Itt maradsz. Ha kilépsz, véged van.
NÉGER A háztető.
LIZZIE Ilyen holdfényben? Fölmászhatsz, ha éppen céltábla akarsz lenni.
Szünet
Várjunk csak. Alattunk még két emeletet kell átkutatniok. Mondom, hogy ne reszkess.
Hosszú szünet, föl-alá jár. A néger összetörten ül a széken
Van fegyvered?
NÉGER Ó! Nincs.
LIZZIE Jó. (Kotorászik a fiókban, kivesz egy revolvert) Ajtót nyitok nekik, és behívom őket. Huszonöt év óta maszlagolnak ősz hajú édesanyákkal, háborús hősökkel, amerikai nemzettel. De most átlátok rajtuk. Többször nem húznak be. Ajtót nyitok, és azt mondom: „Itt a néger. Itt van, de ártatlan. Hamis vallomást csikartak ki tőlem. Esküszöm a Mindenhatóra, hogy ártatlan.”
NÉGER Nem fogják elhinni.
LIZZIE Az lehet. Lehet, hogy nem hisznek nekem, de akkor te rájuk szegezed a revolvert, s ha nem mennek el, közibük lősz.
NÉGER Majd jönnek mások.
LIZZIE Azokat is lelövöd. És ha meglátod a szenátor fiát, vigyázz, hogy el ne hibázd, mert ő főzte ki az egészet. Kutyaszorítóban vagyunk, nem? Mindenképpen ez az utolsó lehetőségünk, mert én mondom, ha itt találnak nálam, egy vasat sem adnék a magam életéért. Hát, ha már meg kell dögleni, legalább nem leszünk egyedül. (Odanyújtja a revolvert) Nesze! Mondom, hogy vedd el.
NÉGER Nem tudom megtenni, asszonyom.
LIZZIE Mit?
NÉGER Nem tudok fehér emberre lőni.
LIZZIE Ugyan! Majd ők is szégyellik magukat!
NÉGER Ők fehérek, asszonyom.
LIZZIE Hát aztán? Amiért fehérek, joguk van levágni téged, mint egy disznót?
NÉGER ők fehérek.
LIZZIE Mamlasz! Ugyanolyan balek vagy, mint én. Hát akkor, ha mindenkinek ugyanaz a véleménye…
NÉGER Asszonyom, miért nem lő ön?
LIZZIE Mondom, hogy balek vagyok.
A lépcsőn léptek hallatszanak
Itt vannak. (Fölnevet) Jól nézünk ki.
Szünet
Fuss a WC-be. És meg ne moccanj. Tartsd vissza a lélegzetedet.
A néger engedelmeskedik, Lizzie vár. Csöngetnek. Keresztet vet, fölveszi a karkötőt, ajtót nyit. Puskás emberek lépnek be
ELSŐ FÉRFI A négert keressük.
LIZZIE Miféle négert?
ELSŐ FÉRFI Azt, aki a vonatban erőszakot követett el egy nőn, és borotvájával megsebesítette a szenátor unokaöccsét.
LIZZIE Az istenit, hát azt ne nálam keressék.
Szünet
Nem tudják, ki vagyok?
MÁSODIK FÉRFI Dehogynem. Én láttam magát tegnapelőtt, amikor leszállt a vonatról.
LIZZIE Nahát! Mert én vagyok az, akin erőszakot követett el, megértették?
Nagy zaj. Rábámulnak, szemükben érzéki vágy és borzalom. Hátralépnek
Ha idejönne, ebbe is belekóstolna!
Nevetés
EGYIK FÉRFI Nincs kedve megnézni az akasztást?
LIZZIE Jöjjenek értem, ha megtalálták.
EGYIK FÉRFI Hamarosan meglesz, cicuskám. Tudjuk, hogy ebben az utcában bujkál.
LIZZIE Sok szerencsét. (Kimennek, beteszi utánuk az ajtót, a revolvert az asztalra teszi) Kijöhetsz.
A néger kijön, letérdel, ruhája szélét csókolja
Mondtam, hogy ne nyúlj hozzám. (Nézi) Mégiscsak furcsa szerzet lehetsz te, ha így hajszol egy egész város.
NÉGER Pedig semmit sem követtem el, hisz asszonyom tudja.
LIZZIE Szerintük egy néger mindig elkövet valamit.
NÉGER Soha semmit. Soha. Soha.
LIZZIE (kezét a homlokára szorítja) Magam sem tudom már, hányadán vagyunk.
Szünet
Hanem azért egy egész város mégse tévedhet!
Szünet
A fene egye meg! Én már semmit sem értek.
NÉGER Így van ez, asszonyom. Mindig így van ez a fehérekkel.
LIZZIE Még te is bűnösnek érzed magad?
NÉGER Igen, asszonyom.
LIZZIE Pedig semmit se tettél.
NÉGER Semmit.
LIZZIE Hát akkor miért ad nekik mindig igazat az ember?
NÉGER Fehérek.
LIZZIE Én is fehér vagyok.
Szünet, kint léptek.
Jönnek lefelé. (Ösztönösen a négerhez húzódik, az reszket, de mégis átöleli a vállát. A léptek távolodnak, csönd. Lizzie hirtelen kiszakítja magát) No nézd csak! Milyen egyedül vagyunk. Mint két árva.
Csöngetnek, hallgatnak, ismét csöngetnek
Szaladj a WC-be.
Az előszobaajtón dörömbölnek. A néger elbújik, Lisztje ajtót nyit. Fred lép be
Megbolondultál? Mit dörömbölsz az ajtómon? Ide ugyan nem jössz be, elegem van belőled. Menj innen, menj innen, te piszok. Takarodj!
Fred hátratolja, becsukja az ajtót, vállára teszi a kezét. Hosszú szünet
Nna?
FRED Te vagy az ördög.
LIZZIE Azért akartad betörni az ajtómat, hogy ezt elmondhasd? Milyen a képed! Honnét jössz?
Szünet
Felelj.
FRED Elfogtak egy négert. Nem az igazit ugyan, de azért meglincselték.
LIZZIE Na és?
FRED Ott voltam.
Lizzie füttyent
LIZZIE Értem.
Szünet
Biztosan élvezeted telik abban, ha a szemed előtt meglincselnek egy négert.
FRED Téged kívánlak.
LIZZIE Mi?
FRED Te ördög. Megbabonáztál. Ott voltam köztük, kezemben a revolver, a néger meg egy ágon himbálózott. Rá néztem, és rád gondoltam. Kívántalak. Hát nem furcsa?
LIZZIE Eressz el. Azt ajánlom, eressz el.
FRED Hogy lehet ez? Mit tettél velem, te boszorkány? A négert néztem, és téged láttalak. Téged láttalak himbálózni a lángok fölött. Lőttem.
LIZZIE Te rohadt! Eressz el. Eressz el, te gyilkos.
FRED Mit tettél velem? Úgy hozzám nőttél, mintha egy testrészem lennél. Mindenütt téged látlak. Látom a hasadat, azt a bitang szuka-hasadat, kezemben érzem a tested melegét, orromban a szagodat. Idáig rohantam, nem tudom azért-e, hogy megöljelek, vagy azért, hogy erőszakkal a magamévá tegyelek. De most már tudom. (Hirtelen elengedi) Nem fogok elkárhozni egy szajháért. (Hozzálép) Igaz, amit reggel mondtál?
LIZZIE Mit mondtam?
FRED Azt, hogy jó volt.
LIZZIE Hagyj békén.
FRED Esküdj meg, hogy igaz. Esküdj meg! (Kicsavarja a nő csuklóját)
A WC-ből zaj hallatszik
Mi ez? (Hallgatózik) Itt van valaki.
LIZZIE Meg vagy őrülve. Nincs ott senki.
FRED De igen. A WC-ben. (Odalép)
LIZZIE Itt maradsz.
FRED No látod, hogy van ott valaki.
LIZZIE A mai vendégem. Egy pasas, aki fizet. Na, meg vagy elégedve?
FRED Vendég? Neked nem lesz több vendéged. Soha többé. Te az enyém vagy.
Szünet
De ezt látni akarom. (Kiált) Jöjjön ki!
LIZZIE (kiált) Ne gyere ki! Csapda!
FRED Büdös kurva. (Félrelöki, az ajtóhoz lép, kinyitja)
A néger kijön
Hát ez a te vendéged?
LIZZIE Elbújtattam, mert halálra keresik. Rá ne merj lőni, hisz tudod, hogy ártatlan.
Fred revolvert húz elő. A néger hirtelen nekilendül, föllöki, kirohan. Fred utána
(Lizzie utánuk fut az ajtóig, és kiabálni kezd) Ártatlan! Ártatlan!
Két pisztolylövés hallatszik, visszajön, arca megkeményedik. Az asztalhoz lép, fölveszi a revolvert. Fred visszajön. Lizzie feléje fordul, háttal a közönségnek, a fegyvert a háta mögött tartja. Fred a magáét az asztalra dobja
Na? Lelőtted?
Fred nem felel
Jó. Hát akkor most rajtad a sor. (Célba veszi)
FRED Lizzie! Gondolj az anyámra.
LIZZIE Kuss! Ezt már elsütöttétek egyszer.
FRED (lassan közeledik felé) Az első Clarke egyedül irtott ki egy egész erdőt, saját kezűleg ölt meg tizenhat indiánt, míg a tizenhetedik meg nem gyilkolta. A fia építette itt a fél várost, tegeződött Washingtonnal és Yorktown alatt esett el az Egyesült Államok függetlenségéért. Az ükapám a Vigilance Committee elnöke volt San Franciscóban, s a nagy tűzvészkor huszonkét ember életét mentette meg. A nagyapám visszajött ide, megtelepedett, megásta a Mississippi-csatornát, és ő lett az állam kormányzója. Az apám szenátor, utána én leszek a szenátor, én vagyok a család utolsó férfitagja. Mi teremtettük ezt az országot, s történelme a mi családunk története. Vannak Clarke-ok Alaszkában, New Mexicoban, a Philippi-szigeteken. Rá mernél lőni egész Amerikára?
LIZZIE Ha még egyet lépsz, kinyírlak.
FRED Lőj, hát lőj! Látod, hogy nem tudsz? Olyan lány, mint te, nem lőhet rá egy olyan férfira, mint én vagyok. Ki vagy te? Mit keresel a világon? Ismerted akár csak a nagyapádat? Nekem jogom van élni: sok minden vár rám, és sok mindent kell elvégeznem. Ide azt a revolvert.
Lizzie odaadja, Fred zsebrevágja
Ami a négert illeti, úgy rohant, hogy elhibáztam.
Szünet
(Átöleli a vállát) Fölköltöztetlek a domb tetejére a folyó túlsó partjára. Egy szép kertes villába. A kertben sétálhatsz, de kijönnöd nem szabad, nagyon féltékeny vagyok. Minden héten háromszor meglátogatlak, mikor besötétedik: kedden, csütörtökön és víkendkor. Néger cselédeid lesznek, és több pénzed, mint valaha is álmodtad volna, de minden szeszélyemet teljesítened kell. Én pedig szeszélyes vagyok.
Lizzie kissé átengedi magát
Igaz, hogy jó volt? Felelj. Igaz?
LIZZIE (fáradtan) Igaz.
FRED (megveregeti az arcát) Akkor minden rendben van.
Szünet
A keresztnevem pedig Fred.
Függöny
