A brainstorming cikksorozat első darabja (link) megnevezi a novellaelemzés három javasolt alaplépését:
Fontos, hogy előbb ismerkedj meg a szöveggel, és rögzítsd saját benyomásaidat, gondolataidat. A feladat előzetes elolvasása csak megzavarná ezt az intuitív folyamatot.
Miután elolvastad a novellát, foglald össze egy bekezdésben. A sűrítés már öntudatlan értelmezés. Sőt, egyben reflexió is, amelyben szembesülsz a megértés mélységével – vagy felületességével.
Legalább egy tucatot. Ne agyalj, csak írj. Majd később kiválogatod és rendszerezed őket.
A novellához adott feladatot csak akkor érdemes elolvasni, ha már elindultál a saját utadon. A lényeg úgyis mindig ugyanaz szokott lenni: elsősorban értelmezned kell a művet, s ehhez kapsz néhány kiemelt szempontot. Persze, jogos a kérdés: ha az érettségi feladat csak kiemelt szempontokat ad, honnan veszed majd a többit? Az interneten sok jó novellaértelmezési segédanyagot találsz, ám nem tudhatod előre, hogy pontosan mire lesz szükséged. Lehet, hogy bemagolsz egy negyven pontos vázlatot, amelynek csak töredéke fedi majd a novellát. Helyesebb inkább kevés, de jól átgondolt szempontot alkalmazni:
Sose azt kérdezd, hogy miről szól a novella, hanem azt: mire mutat rá? Nagy valószínűséggel olyan dologra, amelyet te magad is ismersz, amellyel kapcsolatban neked is vannak élményeid. Amíg nem találod meg ezt a kapcsolódási pontot, a szöveg idegen marad számodra, és egy puszta tartalomismertető lesz a dolgozatod.
A novellák többségére jellemző a drámaiság. Drámainak azt a helyzetet nevezzük, amelyet feszít a változás szükségessége. Az értelmezésben vázold fel a kiinduló helyzetet, és vizsgáld meg, miben változtatja meg ezt a mű cselekménye.
A matematika alapegysége az egy, az irodalomé az ember. Egy számtani feladat megoldásakor „egy-szerűsítesz”, az irodalmi elemzésekben pedig „ember-szerűsítesz”. Azaz: megfogalmazod, hogyan viszonyul a novella az emberről való tudásunkhoz. Érdemes többféle emberképet rávetíteni, például:
Freudi:
Perszonalista:
Szómagyarázat:
kompromisszum: megalkuvás
szellem: amelyben a létezés értelme teremtő módon feltárul
motiváció: hajtóerő
vegetatív: itt azt jelenti: alacsony rendű, emberhez nem méltó
reprodukál: sokszorosít, utánoz
egzisztenciális középpont: erősen egyszerűsítve: lelkiismeret
objektum: filozófiai értelemben vett „tárgy”, azaz: minden, ami idegen az embertől
szubjektum: személyiség, az ember énje
szocializáció: a társadalomba való beilleszkedés folyamata
transzcendálás: önmagunk meghaladása
Statisztika:
Ha az alábbi linkre kattintasz, letölthetsz egy táblázatot, amely összegyűjti az utóbbi évek írásbeli feladatait, és néhány fontos információt velük kapcsolatban:
További megközelítések
Arató László: Átjárók című tankönyve négy értelmezési modellt különböztet meg:
1. az elbeszélés cselekménye mint problémamegoldási folyamat
2. Az elbeszélés mint állapotváltozás
3. Az elbeszélés mint átértékelődési folyamat
4. Az elbeszélés mint ellentétpárok rendszere
Novellatípusok (Németh Dorottya)
1. anekdotikus novella
a narráció és a fabula a meghatározott időbeli és okozati sort alkot történet/cselekmény az időben előre halad
2. leíró novella
alig van cselekménye, lényeges eleme a tárgyiasított belső történés kifejezése
3. metaforikus novella
a kötött motívumok közt csodás, fantasztikus elem van
4. esszé-novella
nem az informatív, hanem a reflexív réteg a döntő (szerzői, szereplői reflexió is lehet)
Válogatás az interneten található szempontrendszerekből:
Hogyan épül fel a novella szimbólumrendszere?
Hogyan nyilvánul meg az elbeszélő? (mindentudó, tárgyilagos, szereplő nézőpontja)
Milyen nyelvi sajátosságok fedezhetők fel benne?
Milyen a tér- és időszerkezete?
Milyen a szereplők viszonya?
Milyen arányúak az egyes szerkezeti elemek? (expozíció, bonyodalom, késleltetés, tetőpont, megoldás)
Mi a cím jelentősége, szerepe?
Változik a cím jelentése a mű során?
Hogyan viszonyul a műfaji sajátosságokhoz?
Erős a felütése?
Milyen a hangvétele? (ironikus, groteszk, fennkölt)
Ékelődnek epizódok a fő cselekményszálba?
Vannak-e aránytalanságok a novellában?
Keretes szerkezetű a mű?
Változik-e a mű tempója?
Vannak-e homályban hagyott, elhallgatott részek?
Előfordul-e szabad függő beszéd?
Vannak-e beszélő nevek?
