Mi az a szellem?
A lét egészéhez való hozzáállás.
Miért nem mondjuk egyszerűen világfelfogásnak?
Mert a szellem ennél több: hajtóerő van benne.
Mikor és hogyan alakult ki a három nyugati szellem?
Az ókorban, vallások formájában.

 

Görög szellem:
- a létezést tökéletesnek, befejezettnek látja
- az igazság a szépségben nyilvánul meg
- a világot istenek kormányozzák (determinált)
- habitusa: személődő

Zsidó szellem:
- a világot romlottnak látja, de ezt az állapotot nem fogadja el
- hiányolja az igazságot
- Jahvénak terve van: a kiválasztott nép a messiás segítségével eljut az Új Jeruzsálembe (ami egy valós, földi ország lesz)
- külső (társadalmi, politikai) változásként képzeli a tökéletes világ megvalósulását
- az új világot és az igazságot még itt, a földön meg akarja kapni
- habitusa: türelmetlen, forradalmi

Keresztény szellem:
- tisztában van a világ romlottságával, a földi lét igazságtalanságával
- terve van a tökéletesedésre: a önazonosság mintáját (Jézust) követő ember eljut a belső újjászületéshez
- számára az Új Jeruzsálem jelképes: mennyország
- a tökéletes világ belső változásként valósul meg
- nem várja, hogy a földi létben "győzzön" az igazság, mert tudja, hogy minden ilyen politikai, társadalmi kísérlet csak terrorhoz, elnyomáshoz vezet
- habitusa: alázatos

I. tételcsoport: Az önazonosság küzdelmei

Az emberi létezést 30 ezer évig vallások határozták meg. A vallásnak két célja van: rendet tenni a társadalomban, kiteljesíteni az egyént. A kereszténység előtti („törzsi”) vallásokban az előbbi volt hangsúlyos, a kereszténységben az utóbbi. (Bár nem sokáig, mert a római egyház a hívek kontrollálása érdekében hamar visszatért a bálványimádáshoz.)

 

Az első tételcsoport hőseinek közös vonása, hogy a személy szabadságát képviselik. Belső törvényt követve szállnak szembe a társadalmi előítéletekkel. Antigoné az istenek parancsára hivatkozik Kreón szava ellenében. Jézus az Atya(„isten”) kegyelmére hivatkozik a zsidók kegyetlen törvényei ellenében. Rómeó és Júlia a szerelemre hivatkoznak szüleik gyűlölködése ellenében. A sorsuk minden esetben vértanúhalál.

 

1. tétel: Szophoklész: Antigoné

 

 

i.e. 5. század, Athén

Dionüszosz-ünnep

thébai mondakör

előzmény: Oidipusz tragédiája, Polüneikész vs Eteoklész, Kreón parancsa

konfliktusok:

1. Antigoné vs Iszméné

2. Kreón vs Antigoné (Iszméné)

3. Kreón vs Haimón

4. Kreón vs jós

5. Kreón + kar

6. vég (visszaüt a hübrisz)

tragédia műfaja: nagy emberek bukásán rendülünk meg

 

2. Máté, Márk, Lukács, János: Evangélium

 

időszámításunk kezdete, Jeruzsálem

a zsidó vallás válsága: az istenük (Jahve) bálvány, a törvényük (Tóra) embertelenül szigorú > kineveli a legrosszabb fajta vallásos embert: farizeus (önelégült, képmutató, ítélkező)

a kereszténység születése: a tékozló fiú története (isten: megbocsátó apa, emberek: testvérek – egyetemes értékrend)

a hős útja:

1. hívás (szenteste)

2. mentor (Keresztelő János)

3. küszöb (bevonulás Jeruzsálembe)

4. próbák (pl.: vízen járás)

5. krízis (a három sátáni kísértés)

6. küzdelem (per, kereszthalál)

7. újjászületés (feltámadás)

8. megosztás (pünkösd, a szentlélek kiáradása – egyedi lélek, szabadság és felelősség)

 

3. Shakespeare: Rómeó és Júlia

 

 

16. század, Anglia

misztériumjáték + kocsmaszínház = Globe

cselekmény: 5 nap

kamasz-tragédia (valami nagy dolog áll a hős önmegvalósításának útjában)

1. megismerkedés (álarcos bál: nincs jelölve a társadalmi szerep – valódi személyiség mutatkozik meg)

a két fiatalnak duplán tilos találkozni (családi viszály, keresztény illem)

huncutság: Rómeó vallásos képekben udvarol

 

2. erkélyjelenet

What’s in a name? név: társadalmi helyzet

titkos házasság: kilépnek a társadalomból, meghaladják az ösztöneiket

kizárólag „isten”-nek felelnek meg (belső én, valódi személyiség)

 

II. tételcsoport: A reneszánsz ember

már nem középkori, még nem újkori

a reneszánsz ember nem fél (nincs bálványa), és nem álmodozik (nem kerget utópiát)

a jelenben él, harmóniában (test és lélek)

megtalálta „isten”-t (belső én, valódi személyiség, szabadság)

 

4. tétel: Balassi Bálint

 

16. század, három részre szakadt Magyarország

rendkívüli műveltség (9 nyelv, reformáció, reneszánsz irodalom)

keresi önmagát: a magyar irodalom első verseskötete (lírai önéletrajz, személyiségének verses vetülete, vallomás-playlist)

meghaladja önmagát: lovagi életfelfogás (a katonát az ösztönök irányítják, a lovag egyetemes értékrendet vall)

 

udvari/lovagi szerelem: gesztus, amely felemeli a nőt

(a középkor patriarchális felfogása szerint a nő másodrendű, a fiatalasszonyok boldogtalan érdekházasságokban szenvednek, nincs út a nő kiteljesedésére)

a lovag letérdel (a keresztény alázat jelzése) > az asszony választ, hogy számára a lovag szolga, rab vagy senki  

 

III. tételcsoport: A közösségi hős térvesztése

Közösségi hős: aki végigjárja a hős útját, azaz: önmagát legyőzve fontos emberi tapasztalathoz jut, és ezt megosztja a közösséggel (pl.: Jézus legyőzi az önzés kísértéseit, felülemelkedik a társadalmi előítéleteken, és „szentlélek” képében elhozza a szabadságot)

 

Az újkorban fokozatosan hullik szét az az egyetemes közösség (kereszténység), amelyért érdemes áldozatot hozni:

17. század: harmincéves háború (protestáns vs katolikus)

18. század: „felvilágosodás” (tudomány vs egyház)

19. század: nacionalizmus (nemzet vs nemzet), második ipari forradalom (gazdaság vs gazdaság)

(nacionalizmus: új vallás, amely a törzsi létbe veti vissza Európát – lásd: világháborúk)

 

Zrínyi még az egész keresztény Európáért küzd. Petőfi a nemzetért harcol, de szembe kerül a néppel. Jókai hőse abbahagyja az ősapja által elkezdett harcot, és önmagába fordul.

 

5. tétel: Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

 

17. század, magyar végvárak

két Zrínyi Miklós volt (1. a várvédő dédapa, 2. az író/hadvezér dédunoka)

az író két fronton harcolt: török ellen, protestánsok ellen

célja: vallási egység (katolikus győzelem), török kiűzése

nagy tettei:

1. téli hadjárat (1663, merész akció, a török kiűzésének lehetősége)

2. barokk eposz megírása

 

barokk: művészeti stílus, amelynek célja a reformáció által elcsábított hívek visszaszerzése,  eszköze: érzéki lenyűgözés

eposz: merész a témaválasztás, hiszen vesztes csatát kell fenségesen megírni

a túlzás, nagyítás teszi fenségessé:

- nagy a tét: kis dunántúli vár – az egész keresztény Európát védi

- nagy a példakép: magyar hősök önfeláldozása – Krisztus önfeláldozásához hasonló

- lassítja az időt: a kirohanás  a valóságban néhány perc – az eposzban Zrínyi „lassan ballag”, megöli a szultánt (mert az Isten megengedte ezt a nagyszabású hőstettet)

vége: győzelem (erkölcsi értelemben), a hősök megdicsőülnek, rögtön a mennybe jutnak

 

 

1. kép
1867 kiegyezés, létrejött az Oszták-Magyar Monarchia
hosszú vívódás végére tett pontot

(előzményei:
1686-ban "felszabadították" Magyarországot az osztrákok
1703-1711 Rákóczi-szabadságharc
1795 Martinovics Ignác-féle szervezkedés
1848 forradalom
1848-49 szabadságharc)

2. kép
1896 (1)896 = Millenium, a honfoglalás ezer éves évfordulója
Budapest világváros
az első földalatti a kontinensen
a főváros ledolgozott a 100-200 éves lemaradottságból (de csak a főváros)
elindul a polgárosodás, középréteg alakul ki

3. kép
Nyugat, irodalmi folyóirat 1908-ban indult
ahogy neve is mutatja: nyugati színvonalú
szerzői: Ady, Babits, Móricz, Kosztolányi
haladás a szellemi életben, végre szakítunk a Petőfi-utánzással

4. kép
1912-ben elsüllyed a Titanic
szimbolikus esemény: a kapitalista haladás veszélyeire figyelmeztet
az ember nem isten

5. kép
1913 Federal Reserve megalakulása az USA-ban
itt születik a bankmaffia
innét egy magáncég bocsátja ki a dollárt

6. kép
első világháború 1914-18
oka: a világ újrafelosztása
nemzetközi nagytőke játszmája
a valuták ütköznek meg, nem a nemzetek

7. kép
1917-ben Lenin egy puccsal megszerzi a hatalmat Oroszországban
a marxi eszme "megvalósítása" (Marx figyelmeztetett, hogy az eszméjét csak egy erős gazdasággal rendelkező országban szabad megvalósítani. Ha gyenge a gazdaság, abból csak diktatúra lesz.)

8. kép
Tanácsköztársaság Magyarországon ("vörös terror")
1919-ben zajlott, 133 napig tartott, úgy is nevezik: "az első kommunizmus"
nem más, mint Leninék balhéjának magyar verziója
vezetője: Kun Béla
kb 4 hónapnyi terror, amelynek lényege: elvenni a javakat az elittől, és új alapokra helyezni az ország működését
marxi módszer:
1. lépés: proletárdiktatúra (erőszakos változtatás a munkásosztály vezetésével - valójában nem a munkások vezetik, hanem egy szűk kalandor csoport)
2. lépés: szocializmus (átmeneti korszak, mindenki a társadalomban "szintbe" kerül egzisztenciálisan)
3. lépés: kommunizmus (a cél megvalósulása: teljes egyenlőség)

9. kép
Horthy-korszak 1920-tól ("fehér terror")
pozitívum: elindul a tanyasi oktatás
negatívum: visszahozzák a régi nemesi rendszert, nem osztanak földet (megmarad a nagybirtokrendszer), nem fejlődik az ország
később "reakciós kornak" nevezték Horty idejét: múltba visszalépés

10. kép
1920 Trianon, elveszítjük az ország területének 2/3-ad részét
pozitívum: eltűntek Magyarországról a kisebbségek (szerb, szlovák, horvát, román, bosnyák), így később nem támadtak ránk autonómiát (önrendelkezést) követelve

11. kép
1920 numerus clausus törvény "zárt szám" - korlátozás az egyetemek és főiskolák zsidó származású hallgatóinak
csak olyan arányban lehetnek felsőoktatásban a zsidók, ahogy a társadalomban vannak (kb 5%) - addig kb (80-90%)
sokallják a zsidók kulturális/gazdasági hatalmát

12. kép
1922 Szovjetunió erőszakos kialakítása

13. kép
1929 gazdasági világválság

14. kép
1933 Hitler hatalomra jutása (sörpuccs)
ő az első médiacsászár
Reichstag felgyújtása

15. kép
1933 USA: a dollárnak nem az arany a fedezete többé
Az USA gazdaságpolitikája magánkézbe kerül, a Federal Reserve annyi dollárt nyomtat, amennyit akar.

16. kép
II. világháború 1939-45
látszólag nemzeti alapja van a szembenállásnak
valójában gazdasági
aljas dolgok:
Németország: 6 millió ártatlan embert végeznek ki szisztematikusan
USA: gazdasági eszközökkel felcukkolták Japánt, aki lebombázta Pearl Harbour-t -> az USA belépett a háborúba
(előtte a közvélemény 85%-a ellenezte a háborút, a bombázást követő héten 1 millió önkéntes lépett a hadseregbe) -> atombomba ledobása
Szovjetunió: megerősödött katonai és politikai értelemben is, és életveszélyessé vált a kommunista ideológia miatt, népirtás, besúgóhálózat

17. kép
1945. április 4. hazánk "felszabadulása"
valójában: szovjet megszállás

18. kép
Magyarországon a Tanácsköztársaság miatt gyűlölték a kommunistákat
az első szabad választáson (1945-ben) meg is buktak
szovjet befolyással szerezték meg a hatalmat:
- 45-ben a Független Kisgazdapárt nyert, de szovjet nyomásra koalíciós kormányt kellett alakítani (be kellett venni a kommunistákat: belügyminisztérium)
- kialakították a politikai rendőrséget
- 1947-ben választási csalás (kékcédula)

1. kulcs: KORSZELLEM

Minden irodalmi alkotásnak van társadalmi vetülete. A szóbeli tételek esetében ezeket részletesen megbeszéltük, az írásbelin eléd kerülő novella esetében te magad vizsgálod meg. Önállóan méred fel, hogy milyen törvényszerűségek határozzák meg az adott társadalom működését. Itt most nem az írott paragrafusokra gondolunk, hanem inkább egyfajta „korszellemre”, amely az ember és a társadalom viszonyát rögzíti, tisztázza a közösség egyénnel szembeni elvárásait. Vannak cselekedetek, amelyeket támogat, vannak, amelyeket ellenez. Novellák értelmezésekor érdemes megvizsgálni, hogyan viszonyulnak a szereplők a korszellemhez, megfelelnek-e neki, vagy éppen szembe mennek vele.

Példa:
2019 májusi érettségi. Mándy Iván Nyaralás című 1956-os novellájában a fiú óvatosan próbálja felkészíteni a világháború előtt szocializálódott édesanyját, hogy a nyaralóhely munkásosztálybeli vendégei nem fogják eltűrni az úri világból hozott beszéd- és viselkedésmódot. A kommunista korszellem ugyanis egyenlőnek tekint mindenkit, elutasítja a „reakciós kor” rangjait és életmódját. A fiú így érvel az édesanyjának: „Tudja jól, hogy ez egy olyan üdülő… ahol különféle emberek vannak, üzemekből meg innen-onnan… Szóval, ha megérkezünk, ne közölje mindjárt, hogy kúriai bíró volt a férje.” „És azt sem kell említeni, hogy több cselédünk volt.” „És a közös étkezésen ne forgassa, nézegesse a kanalat, mintha ragályos betegtől kapta volna.” Az édesanyja azonban már idős ahhoz, hogy megváltoztassa régi beidegződéseit, így az egész nyaralást mélységes magányban és elveszettségben tölti.

Vigyázat!
Ha a társadalom által támogatott viselkedést a „jóval” azonosítod, az elutasítottat pedig a „rosszal”, akkor nagy lesz a csábítás, hogy moralizálj, azaz erkölcsi ítéletet mondj. Mint például a 2020-as tavaszi érettségin, ahol nagyon magas labdát dobott fel a feladat. Fekete István: Tolvaj című novellája kapcsán kérte, hogy „mutassa be a gyermek és a felnőttek világának ellentétét”. Sok érettségiző a novella valódi tartalmáról megfeledkezve futott bele közhelyes fejtegetésekbe, mint például: „Sajnos az idősek nem értik a fiatalokat, ezért gyakran ellenségesek velük.” Volt, aki (félve, hogy a javító tanár megsértődik a korosztályát ért kritikán) tovább rontott a helyzeten, és megfejelte az előbbi mondatot egy kiegyenlítésnek szánt függelékkel: „És hát néha a fiatalok is túl türelmetlenek az idősekkel.” Nehéz kiirtani az érettségi dolgozatokból ezt a semmitmondó moralizálást, amely valószínűleg a felső tagozatos fogalmazás órák mellékhatása. 

Korszellemből Törvény
A korszellem sosem ismeri el az egyént. Csak úgy tud működni, ha általánosít, tehát az egyes embert egy idealizált fogalomhoz, a társadalomhoz méri. Ha jobban belegondolunk, szörnyű, hogy a valódi hús-vér személyt egy fikció függvényévé teszi. Ha egy tárdadalom elitjében megvan az erő (és az alattvalóik elég buták hozzá), akkor a korszellem Törvénnyé válhat. Módja ugyanaz, amit az előző bekezdésben írtam a moralizálásról: a társadalom az általa támogatott viselkedést a „jóval” azonosítja, az elutasítottat pedig a „rosszal”. Amint megvannak rá az eszközei, üldözni (rosszabb esetben: irtani) kezdi azt, ami „rossz”, ami „más”. Hiába tiltakozik az egyes ember, hogy az a „másság” nem más, mint az ő személyisége. A gépiesen működő társadalom számára az ember mindössze egy statisztikai adat. Egyetlen dolog számít: megfelel-e a Törvénynek, vagy nem. A XX. század nem szól másról, mint arról a rettenetes folyamatról, ahogy a korszellem "bedarálja" az embert. 

A XX. század korszellemének feltérképezéséhez az alábbi montázs és a "XX. század dióhéjban" cikk nyújt segítséget. Ezen a linken található: http://irodalom.net/cikk/151

 

„Kikkel tart ez?” – avagy: korszellem Kosztolányi Dezső: Édes Anna c. regényében

A regény a Tanácsköztársaság bukásának karikatúrájával indul. A szatirikusan túlzó kép Kun Bélát mutatja, amint repülőgépen menekül az országból, furcsa zsákmányokkal:
„Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.”
A lopott kincsek mind szimbolikusak, jelentésük az adott korszellem ismeretében fejthető meg:
- zserbó: a nagypolgári létet jelképezi. Bár Kun Béláék az egyszerű nép nevében indították a proletárdiktatúrát, ugyanúgy éltek, mint az általuk üldözött „burzsoázia”. Beköltöztek az Andrássy út kastélyaiba, és a legdrágább éttermekből rendelték az ebédeket a gyűléseikhez.
- grófnék, bárónék – „jótékony” hölgyek: ironikus utalás arra, hogy egyáltalán nem jótékonyságból mondott le az elit ezekről a kincsekről.
- templomi kelyhek: a kommunista hatalom egyházellenes. De nem azért mert ateista szellemű, hanem pont azért, mert nagyon is „vallásos”: bármilyen furán hangzik, a kommunizmus vallás. Ugyanazokkal az eszközökkel teszi mindenhatóvá az eszméit, amivel az egyház is tette. Azért pusztítja az egyházat, mert vetélytársat lát benne.

A regény végén Kosztolányi elejét veszi mindenféle politikai pletykának, és egy zseniális fordulattal (megint ironikusan) köpönyegforgatónak állítja be saját magát. Az utolsó fejezet utolsó jelenetében egy politikai ambícióktól túlfűtött ügyvéd (Druma Szilárd) és a haverjai Kosztolányi háza előtt sétálva az író politikai hovatartozásán vitáznak:

„- Nagy kommunista volt.
- Ez? - csodálkozott az első kortes. - Hiszen most nagy keresztény.
- Igen - tódította meg a második kortes. - Egy bécsi lapban azt olvastam, hogy fehérterrorista.
- Nagy vörös volt - ismételte Druma. - Pogány népbiztossal dolgozott. Le is fotografálták őket együtt a Vérmezőn.
- És mit csinált ott vele? - tudakolta az első kortes.
- Nézte - felelte Druma, titokzatosan.
- Nem értem - csóválta fejét az első kortes. - Hát akkor tulajdonképpen mit akar? Kikkel tart ez?
- Egyszerű - döntötte el a vitát Druma. - Mindenkivel és senkivel. Ahogy a szél fúj. Azelőtt a zsidók fizették meg, s az ő pártjukon volt, most meg a keresztények fizetik. Okos ember ez - kacsintott. - Tudja, hogy mit csinál.”

Ahhoz, hogy megértsük ezt a beszélgetést, tudnunk kell csoportosítani a fogalmakat.

A Tanácsköztársasághoz tartoznak:
- kommunista (mivel a marxi úton járnak)
- vörös (a nemzetközi munkásmozgalom zászlajának színe)
- zsidók (mivel a népbiztosok többsége zsidó származású volt)

A Horthy-korszakhoz pedig:
- keresztény (mivel az egyház mindig a nemzeti eszmét támogatja)
- fehérterrorista (mivel Horthy a tanácsköztársaság megtorlásával indított)

 

Összefoglalás
Mint láttuk, a műértelmező írásbeli feladathoz jól kell ismernünk a XX. század korszellemének hullámzásait. De ha átgondolod a szóbeli tételeket, akkor láthatod, hogy a korábbi műveknek is igen gyakori témája az egyén és a Törvény viszonya. Ezen a vonalon haladva bővítjük tovább a kulcsokat.

 

 

2. kulcs: ÉRTÉKREND

 

Ha tartalmas novellaértelmezést akarsz írni, akkor tekints úgy a világra, mint Goethe hőse: Werther. A veled egykorú ifjú szinte megszállott módon szemlélődött, megfigyelte az emberek legkisebb rezdüléseit, éppen úgy, ahogy saját gondolatait, vágyait, motivációit is. Egyik levelében három embertípust különböztet meg, éppen a mi szempontjaink alapján, azaz: hogyan viszonyulnak a társadalmi elvárásokhoz. (A könnyebb áttekinthetőség kedvéért számoztam a típusokat.) 

„Szerintem azok a legboldogabbak, (1.) akik napról napra élnek, mint a gyerek. Az hurcolja, vetkőzteti-öltözteti a babáit, és nagy áhítattal kerülgeti azt a fiókot, ahova anyuka elzárta a mézest, és ha végre megkapja, amit áhított, két pofára falva kiáltozza, hogy: Még! - Boldog lény az ilyen. Meg az olyannak is jó, (2.) aki ékes címkéket ragaszt a maga nyomorult foglalkozására vagy éppen a szenvedélyeire, az emberi nem üdvére-javára végzett hatalmas vállalkozásoknak tünteti fel őket. - Jó annak, aki ilyen lehet! Hanem az, (3.) aki alázatosan föl­ismeri, hogy mindennek mi a végső célja, aki látja, hogy milyen takarosan nyesegeti paradicsommá a maga kertecskéjét a polgár, ha jól megy dolga, sőt hogy még a szerencsétlenje is milyen rendületlenül liheg a maga terhe alatt a maga útján, és mindnek az a vágya, hogy csak egy perccel is tovább láthassa ennek a világnak a napfényét - nos, az ilyen ember szótlan marad, és ő is megalkotja magából a világát, és szintén boldog, mert embernyi ember. Amúgy meg, bármilyen korlátok közt él, mindig ott a szívében a szabadság édes érzése, az, hogy akkor hagyja el ezt a börtönt, amikor akarja.”

 

1. „Napról napra” - a természet értékrendje

Mi a közös a gyerekben, az állatban és a bűnözőben? Az, hogy nem törődnek a társadalmi elvárásokkal. A gyerek még nem, a bűnöző már nem, az állat számára pedig ismeretlen a társadalom fikciója. Mindnyájan önző állatnak születünk. „Elégítsd ki saját szükségleteid: táplálkozz, párosodj, küzdj!” - ezt diktálja az évmilliók során DNS-ünkbe égett kód. A fajfenntartás túlélő ösztöne nélkül nem lett volna esélyünk az evolúciónak nevezett véres háborúban. A természet értékrendje a nyers fizikai erőre épül. A természet értékrendje nem ismer semmiféle közösséget, alapegysége (és egyetlen élettani kategóriája) az: egyed. Ahogy a neve is mondja: „egy” - tehát minden egyed zárt világ, önmaga számára önmaga a legfontosabb.

A természet értékrendje megjelenik a hétköznapi beszéd számos szófordulatában, úgy mint: „ököljog”, „farkastörvény”, „evolúciós parancs”, „nagy hal megeszi a kicsit”, „az erősebb kutya peprodukálódik”. Irodalmi művekben pedig a szereplők cselekedetei vagy gondolatai árulkodnak róla. Móricz Zsigmond: Szegény emberek című elbeszélésének hőse egy adósságban úszó katona, aki rövid szabadsága alatt rablással akarja családja anyagi helyzetét rendbehozni. A kiszemelt ház árkában lapul, de nem mer megmozdulni, mert megszokta, hogy a fronton csak parancsra indul a támadás. Ahogy megvágja egy akácvessző, értékrendet vált, vagy mai kifejezéssel: „kijön belőle az állat”:

„Hiányzott a kommandó. Nem állt mögötte a káplár a paranccsal, se a Fänrich úr a suttogó rendelettel, senki se mondta, rajta kutya szorítsd... s hideg verejték volt a homlokán.
Ahogy végre észrevette magát, hogy már sok lesz a megdermedt ott heverésből s ki akart ugrani, egy fiatal akácfavesszőbe akadt s amint mérgesen ki akarta magát szakítani, egy tövis kegyetlenül beleszúródott a csuklójába, az ingen keresztül.
- Azt a mérges istenit, - mormogta s kicibálta a tövist. A vér szivárgott utána. Bekapta a szájába a sebet s kimászott az árokból.
Valami vad düh nőtt benne, dühös ingerültség, a szeme égett.
- No megállj, - mormogta magában s nem tudta kire és miért fenekedik.”

Móricz hőse ösztönösen cselekedett, Jókai vad labancai azonban hideg fejjel átgondolt ideológia szerint fosztogatnak a pusztán. A Párbaj Istennel című regény nyitó jelenetében Isaszeghy Gábor egykori katonái keresik fel urukat némi zsákmány reményében:

„Az ugyan maga is labancvezér volt, talán éppen ennek a kóbor csapatnak a hadnagya; de hát mit árt az? A farkasok egymást is megeszik. Te úr vagy, mi szegény legények vagyunk. Te magad vagy, mi sokan vagyunk. Te kövér vagy, mi éhesek vagyunk. Ez a törvény.”

Ám nem csak gyilkosokra érvényes a természet értékrendje, hanem mindenkire, aki saját alacsonyrendű szükségleteivel azonosul. Aki dohányzik, aki előre tolakszik a sorban, aki megalázza embertársát, aki korrupt - de még az is, aki a jogos kritikára így vág vissza: „Én ilyen vagyok, ezt kell elfogadni. Ilyen a természetem.”

 

2. „Ékes címkék” - a társadalom értékrendje

Amint az emberiség a civilizáció során társadalommá szerveződött, korábbi önző beidegződései (mivel ártanak a közösségnek) hirtelen bűnnökké váltak. Az állatkölyök önzését a környezet helyeslő visszajelzései erősítik - ezzel szemben az embergyerek önzését a társadalom már hibának, majd később bűnnek bélyegzi. A szocializáció az a folyamat, amelyben a közösség megmutatja az egyénnek a „helyes”, szabálykövető magatartásformákat. Aki megtanulja a leckét, azt „erkölcsösnek” nevezik, és vállba veregetik.

A társadalom értékrendjével azonosuló, szabálykövető embert mindig hevesen bírálta az irodalom. Aki ugyanis kizárólag a törvényekhez méri magát, az könnyen válik önelégült majommá. Az ókori farizeusokat Jézus támadta, a középkori képmutatókat vándordiákok gúnyolták, az önelégült polgárokat pedig rengeteg újkori szerző leplezte le Balzactól Nietzschén keresztül Kosztolányiig. 

A beteges rangkórságban szenvedő 19. századi Oroszország nagy formátumú írói hű képet adtak a társadalmi értékrenddel azonosuló embertípusról. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című regényének hőse lesújtó ítéletet mond a szabálykövető emberről - elismerve ugyanakkor, hogy szükség van rá a társadalom működéséhez:

„Az alsóbbrendűek (közönségesek) fajtája, úgyszólván nyersanyag, amely csak arra való, hogy szaporodjék, és magához hasonlókat hozzon létre (...) általában csupa természete szerint konzervatív ember, rendszeretők, engedelmesek, és szívesen fogadnak szót. Szerintem szót is kell fogadniuk, mert ez a rendeltetésük, és az ő számukra ez nem megalázó.”

Gogol: A köpönyeg című elbeszélésének kishivatalnok hőse (azonosulva jelentéktelen társadalmi szerepével) elájul a tábornok előtt. A tábornok (azonosulva „tekintélyes” társadalmi szerepével) megmámorosodik a gondolattól, hogy szigorú szavaitól összesenek az alattvalói. Fokozza a jelenet komikumát, hogy a szerző leleplezi a „tekintélyes személyt”: elárulja, hogy szigorú modorát már jó előre, tükör előtt gyakorolta:

„Amikor megpillantotta Akakij Akakijevics alázatos arcát és ócska egyenruháját, odafordult hozzá, és érdes, kemény hangon azt kérdezte tőle: „Mit óhajt?” Ezt a modort már jó előre betanulta; magára zárkózva a szobájában, tükör előtt tanulgatta egy héttel azelőtt, hogy elnyerte a tábornoki rangot és jelenlegi állását.” „A tekintélyes személy pedig nagyon meg volt elégedve azzal, hogy a hatás minden várakozást felülmúlt, és teljesen megmámorosodott attól a gondolattól, hogy az ő szavától még el is ájulnak az emberek.”

A társadalom értékrendjével azonosuló ember (ismét Goethe szavával) „ékes címkéket ragaszt a maga nyomorult foglalkozására”. A polgár büszke az állására, a házára, a feleségére, a kocsijára, és abból építi fel önképét, hogy mindezeket ő „birtokolja”, és nem más. Ugyanilyen szánalmas a diplomás, aki a tudásával kérkedik, vagy a kétkezi mester, aki az ügyességével van nagyra. Szókratész már az ókorban megmondta: „Ugyanaz a hibájuk a jó kézmíveseknek is, ami a költőknek: mindegyik, aki a maga mesterségét jól végezte, azt képzelte, hogy minden más dologban is ő a legbölcsebb.” Ugyanezért megmosolyogni való a középiskolás önérzete, aki nagy mellénnyel vallja: „Engem nem érdekel az irodalom. Én autószerelő leszek!”

 

3. „Embernyi ember” - egyetemes értékrend

Időszámításunk kezdetén a társadalmi értékrend hordozói a különféle vallások voltak. A vallások egyik kellemetlen sajátossága, hogy összezárva nem nagyon tűrik meg egymást - részben emiatt került válságba kétezer évvel ezelőtt a Római birodalom. Az erkölcsi-világnézeti válság megoldását egy fiatal zsidó szekta mutatta fel. Ők voltak a korai keresztények. Legfontosabb újításuk, hogy példaképük (Jézus) olyan értékrendet képviselt, amely nem kötődik társadalomhoz, nem egy bizonyos kultúrának a lenyomata, nem egy bizonyos nép „szent tulajdona”. Hanem mindenki számára nyitott, mindenkit magába foglaló, egyszóval: egyetemes.

Nem szabad összekeverni a kereszténységet azzal, amit az egyház művelt az utóbbi ezerötszáz évben. A magát katolikusnak (egyetemes!) nevező intézmény mást sem csinált, mint védte saját hatalmi pozícióját, üldözve minden szabadgondolkodót - beleértve a valódi keresztényeket is (gondolj a kvékerek tömeges bebörtönzésére).

Az egyetemes értékrend nagy pillanatait nem a templomokban kell keresni, hanem például egy pálinka- és ködmönszagú felvidéki tárgyalóteremben, ahol egy angyali teremtés jelentkezik, hogy letöltse a nővérére kiszabott büntetést. Mikszáth Kálmán novellájában az orgazdaságért elítélt, de közben elhalálozott Bede Anna helyett húga, Erzsi vállalja a börtönt, mondván: „a törvény törvény”. Ám ez már nem a társadalom értékrendje szerinti Törvény, nem az írott paragrafus, hanem annál sokkal magasabb: az egyetemes értékrend. Ez előtt hajol meg könnyes szemmel a bíró, és egy kegyes hazugsággal küldi haza a lányt:

„Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza, lányom, tisztelem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt.”

Az „odafönt” nem a mennyország, nem „Isten lakhelye”, hanem annak jelzése, hogy az egyetemes értékrend magasabb, mint a társadalmi. Aki ezt vallja, az felülemelkedik nemzeten, államon, valláson, törvényen, és a legszabadabb világba kerül. A keresztény szimbolika úgy nevezi ezt: „Krisztus országa”. Fontos azonban, hogy az igazi kereszténységnek nincs társadalmi programja, tehát ezt az országot nem szabad megvalósítani a földön. Erről szól Kosztolányi: Édes Anna című regényében Moviszter doktor és Tatár vitája:

„- Más megoldás nincs.
- De van - mondta Moviszter, aki a hintaszéken szórakozottan babrálgatta az óraláncáról lecsüngő Mária-érmet.
- Erre kíváncsi vagyok. Micsoda az a megoldás? - kérdezte Tatár fölvetve kövér, okos fejét.
- Az irgalom.
- Az irgalom? - ismételte Tatár, és örült, hogy a vita új tápot kapott.
- Van egy ország, ahol mindenki szolga és úr egyszerre. És egyenlő. Mindig, az év minden napján.
- Melyik az az ország?
- Krisztus országa.
- Az fönn van, a felhőkben.
- A lélekben van.
- De tessék megvalósítani itten. A bolsevikiekkel, az elvtársakkal.
- Nem is kell megvalósítani - szólt Moviszter ingerülten, mert a betegsége miatt ideges volt. - Nem kell. A kommunistáknak is az volt a hibájuk, hogy egy ideált meg akartak valósítani. Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat, és úgy él.”

Aki egyetemes értékrendet vall, az nem fogadja el a társadalom által kínált sablonokat, leegszerűsítő általánosításokat. Milyen könnyű emberbarát eszméket vallani, és milyen nehéz valóban emberbarátnak lenni. Az üdvözítő eszmék üres szólamait leplezi le Moviszter, amikor Tatár csőbe akarja húzni egy kérdéssel:

„- Pardon, pardon - kezdte Tatár, aki most a vitát más síkba akarta terelni. - Ön, ugyebár, szereti az emberiséget?
- Én? Nem is szeretem.
- Tessék?
- Nem szeretem, mert még sohse láttam, mert nem ismerem. Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.”

Az egyetemes értékrend lényegét egy mondatban az aranyszabály („Szeresd felebarátodat, mint magadat”), bővebben pedig a tékozló fiú története foglalja össze. Ebben az örökségét szükségleteire pazarló fiú képviseli a természeti értékrendet, az irigykedő, ítélkező testvér a társadalmit, az apa pedig az egyetemest. A családfő így beszél a hazatérő gyermekéről: „halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült”. Az apa azért fogadja vissza a fiút, mert látja rajta az őszinte bűnbánatot (tehát önismeretet) és alázatot - az ember felemelkedésének, önmeghaladásának két feltételét.  

 

A három értékrend viszonya, irodalmi példák

Ha egy-egy kérdéssé egyszerűsítjük az első két kulcsot, akkor a következő képletet kapjuk:

1. Korszellem: Mit vár el a társadalom az egyéntől?
2. Érdékrend: Hogyan viszonyul az egyén a korszellemhez/társadalomhoz?

Mint láthattuk, az emberek többsége azonosul a korszellemmel (társadalmi értékrend). Néhány példa irodalmi alkotásokból:

Iszméné (Szophoklész: Antigoné)
Ocsumelov rendőrfelügyelő (Csehov: A köpönyegforgató)
Takács István (Kosztolányi: A kulcs)
Feri bácsi (Tóth Krisztina: A tolltartó)

Vannak, akik elutasítják a korszellemet, és visszazuhannak az evolúció világába. Ők a természet értékrendjét érvényesítik, a „farkastörvényt”, az „ököljogot”:

Iszaszeghy Gábor (Jókai: Párbaj Istennel)
eszkimó (Madách: Az ember tragédiája XIV. szín)
Kis János (Móricz: Tragédia)

Vannak, akik elutasítják a korszellemet, de nem zuhannak alá, hanem önmagukat meghaladva felülemelkednek. Ők a szabad emberek, akik az egyetemes értékrend nevében lépik túl természeti és társadalmi meghatározottságukat:

Antigoné (Szophoklész: Antigoné)
Jézus (Evangélium)
Federigo Alberighi (Boccaccio: Dekameron 5/9)
Rómeó és Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Isaszeghy Tiborc (Jókai: Párbaj Istennel)
Bede Erzsi (Mikszáth: Bede Anna tartozása)

 

Az alábbi ábra érzékelteti a három értékrend viszonyát, a táblázat pedig öt szempont szerint bővíti ezek fogalomkörét.

 

 

 

Értékrend és jellem kapcsolata
A szabadság az ember legmagasabb rendű állapota, s éppen ezért az irodalom központi fogalma. Évezredekig csak a mítoszok istenei lehettek szabadok. A nyugati ember számára a kereszténység hozta el a determimizmusból (szükségszerűség) való felemelkedés lehetőségét. Pünkösdkor Jézus kiárasztotta a Szentlelket, azaz: mindenki számára lehetővé tette, hogy „istenné” (szabaddá) váljon. Ennek feltétele, hogy az egyén meghaladja természeti és társadalmi meghatározottságát.

Ebből is látszik, hogy ha egy irodalmi hős jelleméről írsz, akkor nem a „jó-rossz” fogalompárban kell gondolkodni. A „jó” és a „rossz” viszonylagos értékek, amelyek az aktuális korszellemtől, az adott társadalomtól függnek. Például: az öngyilkos merénylet az európai ember számára bűncselekmény - a közel-keleti fanatikusok számára hőstett. A „feketék” kifejezés ma politikailag inkorrekt az Egyesült Államokban - ugyanott kétszáz éve még korbáccsal verték a néger rabszolgákat.

Egy novella értelmezésekor tehát az erkölcsi ítélet („jó-rossz” tengely) helyett etikai mércét alkalmazz: mérd a hősödet a „szabad-determinált” (vagy ha úgy tetszik: „szabad-rab”) tengelyen. Ne a társadalmi elvárásokhoz viszonyíts, hanem az egyetemes értékrendhez. (Megjegyzés: ez az intelem nem csak az irodalmi alkotásokra vonatkozik, hanem az életre is.)

De vigyázz, a közvéleméy szabadság-definíciója (az átlagember korlátoltsága miatt) torz, sőt téves. Ha megkérded az utca emberét, hogy mi a szabadság, akkor ezt a két közhelyet hallod:
1. Az a szabadság, ha azt csinálok, amit akarok.
2. Az a szabadság, amikor nincsenek szabályok, nincsenek korlátok.

Az első azért téves, mert adottnak veszi az akarat szabadságát. Pedig az emberi akarat egyáltalán nem szabad, hanem alá van vetve az ösztönös természeti szükségleteknek és a (rejtett vagy nyílt) társadalmi elvárásoknak. Pontosabb, ha ezt nem is akaratnak, hanem inkább önzésnek nevezzük. Az akaratot (bármilyen furán hangzik) a nem-akarással lehet felszabadítani. Keleten ezt úgy nevezik: nirvána (a vágyakozás kioltása), nyugaton pedig: „Isten akaratának elfogadása.”
A második definíció két úton is téves. Téves, ha az ember úgy gondolja, hogy egyáltalán nem kellenek szabályok és korlátok, hiszen ezek hiánya nyomban káoszba taszítaná a társadalmat. Téves akkor is, ha csak saját személye számára kívánja a korlátok és a szabályok megszüntetését, hiszen akkor önmagát törvényen felülinek, egyfajta istennek képzeli - tehát megint csak saját önzésének rabja lesz.

Valódi szabadság az, amikor az ember belső törvényt követve haladja meg természeti és társadalmi mivoltját, s az egyetemes értékrend értelmében nemcsak önmaga, hanem embertársai szabadságát is elismeri.

A szabadság, a felemelkedés nincs ingyen. Harcolni kell érte – mint láttuk: elsősorban önmagunkkal. Ebben a harcban a társadalom nem segít, sőt inkább hátráltat. Az általa hirdetett „karrier” nem azonos a felemelkedéssel. Az általa istenített vagyon nem jelent szabadságot. A társadalomnak korlátolt, középszerű emberekre van szüksége a zavartalan működéséhez. S a művészet lényegében lázadás ez ellen a világhazugság ellen, lázadás az ember leértékelése ellen.

Könnyen tesztelhető, hogy mennyire mélyen hat ez a világhazugság. Mutasd meg az alábbi két képet az utca emberének, és kérdezd meg, hogy a két férfi közül melyik szabad: a luxusban fürdő orosz fiatalember, vagy a démonjaival küzdő Szent Antal? Nem nehéz megtippelni az eredményt. A bal oldali kép a nyugati férfi leghőbb vágyait összegzi: luxusház, luxusautó, luxusnő(k) és mámor (pezsgő). „Bejött neki az élet” – mondanánk irigykedve. Épeszű ember nem cserélne a 4. századbeli őskövülettel, az írástudatlan Szent Antallal, aki minden vagyonát szétosztotta a szegények között, majd húsz évre a sivatagba költözött, hogy iszonyú lelki kínok között küzdjön a kísértéseivel.

 

 

Amikor műalkotást értelmezünk, lépjünk túl a korlátolt, középszerű emberek értékítéletén. Kérdezzük meg újra, hogy melyik férfi szabad: a gazdag orosz fiatalember vagy a szegény sivatagi remete? A válaszhoz nézzük meg jobban a képeket, és használjuk a fentiekben tárgyalt három értékrendet:

 

 

A két képet legelőször is az elrendezés köti össze. A festészet kedvelt eszköze a háromszög-kompozíció, amely többnyire az előtérben lévő főalakokból áll össze. A képzeletbeli szárak a tekintetet a háromszög csúcsa, a kép kiemelt pontja felé vezetik. Jelen esetben kulcsfontosságú az értelmezés szempontjából, hogy mi helyezkedik el a háromszög csúcsán. Minkét képen hierarchikus szimbólum a háromszög: a legfontosabb elem van a tetején. A bal oldali kép csúcsán az orosz fiatalember helyezkedik el, minden, ami alatta van, az a tulajdona: luxuskocsi, nők. Mindkét kezében pezsgő, amely nem csak a mámort idézi, hanem (formája okán) fallikus szimbólum is. A fiatalember szemét (s egyúttal lelkét) napszemüveg takarja, így válik a kompozíció a nyugati luxus és élvhajhászás élő szobrává. A fiatalember azonban korántsem szabad: egyrészt a természeti szükségleteinek (evés, ivás, párzás) rabja, másrészt a társadalmi elismerésnek (mi másért posztolna ilyen és hasonló képeket). A kép struktúrája azt sugallja, hogy a főalak elérte az emberi lehetőségek csúcsát, valójában azonban saját önzésének és torz énképének sötét börtönében kuporog.

A jobb oldali kép hasonló vizuális elrendezésben, de homlokegyenest más világot mutat. Szent Antal önként vállalt sivatagi száműzetésével Jézus negyven napos böjtölését ismétli meg. Ahogyan Jézust, úgy Antalt is meglátogatják a kísértések az emberi önzés megannyi formájában: kevélység, torkosság, irigység, bujaság. A festmény az utóbbival való küzdelmet jeleníti meg. A ledéren öltözött hölgyek Antal testén csüngnek, míg a remete tekintete kizárólag az égre szegeződik, karja felfelé nyúl.  Szenvedő arcán látszik, hogy valójában belül vívódik, tehát a nők csak szimbolikus alakok. A háromszög csúcsa itt nem a központi figura feje, hanem az a hely, ahová tekint: az ég. A keresztény szimbolika szerint ez a „mennyország” – illetve ahogy eddig fogalmaztunk: az egyetemes értékrend. Szent Antal megkísértése a festészet kedvelt motívuma, mert egyetlen képben mutatja meg, hogy a legendás remete hogyan győzte le társadalmi és természeti meghatározottságát: a társadalmit azzal, hogy kivonult a sivatagba, a természetit azzal, hogy ellenállt a kísértéseknek. Tekintete pedig mindig az egyetemes értékrend, a szabadság szimbolikus forrása felé fordul: legyen az az ég, a kereszt vagy a szentírás. (Utóbbi akkor is érvényes, ha pontosan tudjuk, hogy Antal nem tudott olvasni. Ez már a művészet szabadsága!)

 

3. kulcs: HŐS

 

Globális és lineáris értelmezés

Fontos választóvonalhoz érkeztünk. Az első két kulcs az irodalmi alkotás egészét vizsgáló (úgy is mondhatnánk: globális) kérdésekkel foglalkozik, három nagy tudományterületet érintve: történelem, szociológia és etika. A korszellem a történelem ismeretében térképezhető fel, a társadalom dinamikáját a szociológia vizsgálja, az ember szabadsága pedig az etika központi témája. A következő két kulcs (hős, forma) a művet a maga folyamatában (lineárisan) elemzi és értelmezi.

Mielőtt átgondoljuk őket, fontos jelezni, hogy nem működnek akármilyen körülmények között: van egy előkészítő műveletük. Tizenegyedik évfolyamon ismerkedünk meg a „brainstorming” módszerrel, amelynek lényege két utasításban összegezhető:

1. Ne olvasd el rögtön a feladatot
2. Már a novella első olvasásakor rögzíts minden benyomást (kérdés, észrevétel, megjegyzés, kiemelés, jóslat stb. formájában)

Az első egyszerű pszichológia: nem tesz jót az idegrendszernek, ha még el sem olvastad a novellát, de már ilyen kifejezések csapódnak az arcodba: „szembe megy az olvasói elvárással”, „tipikusnak nem tekinthető eljárás”, „elszemélytelenedett emberi kapcsolatok groteszk megjelenítése”. Jobb ezeket akkor átgondolni, ha már van egy saját elképzelésed a mű értelmezéséről. A második tanács azért fontos, mert a benyomások, ötletek sajátossága, hogy amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan el is felejtjük őket. Ez egy irodalomórán nem gond, mert a tanárnak az a dolga, hogy akár hónapokra visszamenőleg is emlékezzen egy-egy jó beszólásodra, gondolatodra. Vizsgahelyzetben csak akkor maradnak meg ezek, ha lejegyzed őket, amint felmerülnek. Van, hogy ez egy kérdés: „Miért nem mentek haza az operából, ha látták, hogy mindenki kinézi őket?”, vagy észrevétel: „Másodszor hasonlítja a szerző riadt állathoz a szereplőket.”, vagy megjegyzés: „Nem érzem úgy, hogy megnyugtatóan lenne befejezve a novella.”, vagy kiemelés: „Azt kiáltotta: HALLATLAN!”, esetleg jóslat: „Szerintem mindketten meghalnak majd a végén.” Ha teleírod a vázlatpapírod ilyen és hasonló gondolatokkal, akkor lesz miből építkezned lineárisan is. Ha nem, akkor marad egy globális benyomás, amelyből nagyon nehéz lesz 400-800 szavas fogalmazást összehozni.

 

Beavatástörténetek

A lineáris értelmezés kulcsfogalma az „út” – nem fizikai, hanem lélektani értelemben. Még ha az irodalmi művekben valódi helyváltoztatás történik is, értelmezésünkben azt a folyamatot nevezzük útnak, amely során a hős „A” állapotból eljut „B” állapotba. Ez a folyamat egyidős az emberi kultúrával, legősibb verziója a törzsi beavatás:

„Az avatás során az egyén az egyik státusból [állapot, rang] egy másikba kerül át: befogadja valamilyen zárt kör. (...) A beavatási szertartások jellegzetessége a hármas tagolás: az egyén kiszakad a társadalomból (mivel az avatásnak az ismert világ határain kívül kell végbemennie), a határvidéken tartózkodik (ottléte néhány naptól néhány évig terjedhet), majd visszatér, s beilleszkedik az új státusba. Maga az avatás a szertartásban a halállal és újjászületéssel egyenlő, ami azt a felfogást tükrözi, hogy az új állapotba kerülő egyén mintegy megsemmisül régi mivoltában.” (Mitológiai Enciklopédia) Az idézett részlet alapján megállapítható a beavatástörténetek három fő eleme:

- elszakítás
- jelképes halál
- újjászületés

Hamvas Béla nem csak az ősi világra, hanem az egész emberi életútra és tapasztalásra kiterjeszti ezt a hármas képletet:

„Mindennemű emberi szellemi megnyilatkozás ősképe a beavatás ősélménye alapján történik, és csak így történhetik. Minden emberi alkotás az életet válságba viszi, válsággal megtisztítja, végül megnyugtatja. Minden irodalmi, művészi, filozófiai alkotás a beavatás halvány mása - még a leghitványabb is magában őrzi és tartja és kifejezi a megrázkódtatás és megtisztulás parancsát azzal, hogy olyan élményt közöl, amely az emberből hasonló fordulatot vált ki.”

 

Irodalomi alkotásokat lineárisan vizsgálva gyakran ismerjük fel a válság-megújulás, megrázkódtatás-megtisztulás dinamikáját. Karinthy Frigyes Hasműtét című novellájának hőse Vajda főorvos, aki rezidens idejét egy nagyon szigorú, heves vérmérsékletű professzor irányítása alatt tölti. Fogát csikorgatva tűri a megaláztatásokat, leszólásokat, izgazságtalannak tűnő kirohanásokat, mígnem egy napon az öreg rábízza Vajdára saját sérvműtétjét. A sikeres operáció végén dicséretként a következő megjegyzés hangzik el: „Egész jó volt, és a tizennyolc perc se baj… Nna… És nem kell mellre szívni, ha néha ordítok egyet… a tüdőt is foglalkoztatni kell, nem igaz? Még soha olyan ember nem hallott ordítani, akit nem szerettem!” Vajda főorvosba ekkor hasít a felismerés, hogy az öreg professzor rideg viselkedése valójában az ő beavatásának része volt. Így nevelt belőle türelmes, kitartó, teherbíró, szakmai alázatra képes orvost.

Márai Sándor: Az árva című novellája is beavatástörténet, elég a kezdő és végpontot összehasonlítanunk:

„A” állapot: Az egyedülálló, 52 éves nyugdíjas zenetanárnő úgy dönt, hogy a hirtelen rászakadt magányát egy árva örökbefogadásával enyhíti. Hirdetésére ügyes trükkel egy 74 éves öregasszony jelentkezik, és hat évre betelepszik Flóra házába.
„B” állapot: Flóra az öregasszony haláláig kitartóan gondozza az élősködő csalót.

A megrázó történet tanulságát a családtagként megszólaló szerző mondja ki: „a szeretetnek nincs szüksége eszményi alanyokra”, „A szeretet, úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.” – Flóra a történet elején még „eszményi alanyt” keresett a szeretetének: remélte, hogy egy kedves kis árvagyereket kap, aki majd viszontszereti, és sok örömöt okoz neki. Az átverés hatására előbb összetört, elkeseredett, majd idővel megnyíltak benne a valódi, önzetlen szeretet csatornái.

 

Hőstípusok

 

1. Statiszta

A beavatástörténet nagyon hatékony értelmező formula, azonban vigyázni kell vele: nem minden novellahős jut el a válság-megújulás, megrázkódtatás-megtisztulás élményéhez. Vagy azért, mert annyira érdektelen, üres, elveszett, vagy azért, mert a történet nem adja meg neki a fejlődés lehetőségét.

Sárközi György: Szilveszter című novellájának cselekménye igen vékony: a kispolgári szürkeségben ünneplő Mihálovicsékhoz egy koldus kopogtat be szilveszter este. Pénzt nem adnak neki, de házigazda meg akarja venni a kutyáját. A koldus nem adja, mire Mihálovics dühösen elzavarja. Ennyiből is látszik, hogy erős túlzás lenne „hős”-nek nevezni Sárközi novellájának szereplőit, ezért használjuk (magunk közt) a filmvilágból vett „statiszta” kifejezést. Szinonimái: jelentéktelen ember, fölösleges ember, kisember, senki, közönséges ember. A statiszták nem valódi cselekvők, velük inkább csak „megtörténnek” a dolgok. Esetükben nem beszélhetünk belső útról, változásról, tapasztalásról, helyette egy rögzült állapotról, amely a szerző vizsgálódásának célpontja. Úgy is mondhatnánk, hogy a statiszták éppen a jelentéktelenségük miatt érdekesek. Jellemzésük gyakran közvetett: „Mélyről jöttek, sötét udvari szobákból, ahová csak tévedésből süt be néha a nap, s csakhamar megfut a legyőzhetetlen, komor félhomály elől. Nem voltak derűs emlékeik: múltjukat átitatta a piszkos ágyneműk s kapualjba tett szemeteskosarak szaga s bús ebédek kozmaillata.” Az idézett mondatokkal Sárközi egyszerre jellemzi Mihálovicsék életkörülményeit és lelki világát. A novella értelmezésében arra érdemes fókuszálni, hogy mennyire szánalmas Mihálovics öröme, amikor megalázza a nála is nyomorultabb koldust, és milyen visszataszító a sértődöttsége, amikor a szegény hivatalnok még tíz pengőért sem adja oda neki a kutyáját.

A jelentéktelen emberekre a 19. században figyelt fel a realista próza, amelynek gyakori sajátossága a groteszk ábrázolásmód. (A groteszkről bővebben a formáról szóló fejezetben lesz szó.) Móricz írja a Tragédia című novellában:

„Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes ember. Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt volna rajta. Olyan volt mint egy ember; két szeme volt, meg egy orra. Bajusza is volt. És sohasem jutott eszébe semmi. Ha reggel volt, felkelt, este lefeküdt; mikor eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle. Katona nem volt, a faluból tízszer se volt kinn, akkor is csak a vásáron. Nevetni csak egyszer nevetett életében jóízűen, akkor, mikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát s amint feléje sújtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.”

Kis János igazi statiszta, akinek már vezetékneve is sejteti értéktelenségét. A színtelen jellemzést a groteszk ábrázolásmód teszi komikussá. A groteszk feszültséget kelt azzal, hogy ellentétes értékeket helyez egymás mellé. Az életben (jó estben) egyszer előforduló ünnepi eseményt odasorolja a közönséges rutin cselekvések közé: „Ha reggel volt, felkelt, este lefeküdt; mikor eljött az ideje, megházasodott”, majd a káröröm jóízű nevetését összeköti a tragédiával.

Mi pünkösd jelentősége a nyugati kultúrában?
Jézus történetét Evangéliumnak, azaz "örömhírnek" nevezik. Azt azonban kevés keresztény érti, hogy mi is az igazi örömhír. A keresztény mítosz szerint Jézus a feltámadás után ötven nappal meglátogatta a tanítványait, és kiárasztotta rájuk a Szentlelket: „Vegyetek Szentlelket! Akinek bűneit megbocsátjátok, azok bűnbocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azoknak megmarad.” A szent úgy értendő: egyedi, szabad, saját. Jézus tehát felnőttként kezelte az embert, akinek tetteiért már nem a törzs/nép/istenek/sors felelősek, hanem ő maga.

 

 

A szentlélek ellentéte a "törzsi tudat". Mit jelent ez a kifejezés?
Hagyományos értelemben a törzs: ősi társadalmi szerveződés (25-30 fő, az "Alfa" vezeti). Tágabb értelemben a "törzs" minden olyan csoportosulás, amelyben feloldódik az ember egyénisége. Közös az ősi és a mai törzsekben az, hogy számukra idegen minden, ami nem ők. Démonizálják az ellenséget, alapelemük a harc. Az ilyen csoport elveszi az egyén szabadságát, és átveszi a felelősségét. Az utóbbi nagyon veszélyes, mert a "törzsben" az ember olyan dolgokat is megtesz, amelyekre egyedül sosem vetemedne.
A törzseket könnyű felismerni. Vannak, amelyek elfedik, elrejtik az arcukat (tehát a személyiségüket), vannak, amelyek uniformist, egyenruhát viselnek. És vannak, akiknek a viselkedése árulja el a törzsi felfogásukat. Példák:

elrejtett arc:
Ku-Klux-Klan (négereket üldöző, gyilkoló titkos szervezet 1865-től az USA-ban), TV-székházat ostromló tüntető 2006-ban Budapesten

uniformis:
őskori törzsek, hadsereg, futballszurkolók

viselkedés:
házasságtörőket megkövező zsidók, cigányokat megbélyegző és Auschwitzbe küldő magyarok (1944), védtelen magyar családapát meglincselő cigányok (Olaszliszka, 2006) 

A törzsi viselkedést hirdeti a tömegkultúra is. Az alábbi klip uniformizált (fekete ruhás) alakjai a talpig fehérben ugráló "Alfa" körül őrjöngenek. Van, amelyik középső ujjat mutat a közönségnek, van, amelyik szexuális aktust imitál, van amelyik egyszerűen csak magából kikelve ordít. Valódi arca, személyisége egyiknek sincs. 

 

 

Miért üldözték az őskeresztényeket?
Az első század keresztényei titokban gyülekezhettek csak. A zsidók azért vetették meg őket, mert szerintük Jézus csaló volt, istenkáromló és törvényszegő. A rómaiak pedig azért üldözték (és ölték meg) őket, mert az őskeresztények nem voltak hajlandók bálványok előtt letérdelni.

 

 

Honnan származik a "keresztény" kifejezés?
Nem a keresztből, hanem a görög "khrisztianosz" (krisztusi) szóból.

 

Mit jelképez a keresztelés szertartása?
Megint nem a "kereszt" a fő motívum, hanem a víz. A keresztelendőt vízbe merítik. Mivel a víz a káosz jelképe, a szertartásban a beavatandó jelképesen meghal, és amikor kiemelik, újjászületik. Ekkor kap nevet (keresztnév).

 

 

Mi a keresztény vallás "alapcsomagja"?
A keresztény vallás lényege egy mondatba belefér: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Ezt négy fontos helyen erősíti meg az Evangélium.
1. a tékozló fiú története: azt tanítja, hogy jár a megbocsátás, ha az ellenünk vétkező ember őszinte bűnbánatot mutat
2. a házasságtörő asszony megmentése: arra hívja fel a figyelmet, hogy nem az ember dolga a másokon való ítélkezés
3. sátáni kísértések visszautasítása (azaz: az ego legyőzése)
4. pünkösd: a szentlélek leküldése (szent: egyedi, szabad, saját, felelős) lelkileg nagykorúvá válik az emberiség

 

Miért kellett "felturbózni" a kereszténységet?
Az első keresztények egy része megelégedett azzal, hogy önmaga gyakorolja a vallását. Más része azonban szükségét érezte annak, hogy hirdesse és terjessze a kereszténységet. Ehhez azonban az "alapcsomag" kevés. Szenzációs történet kell, amelyben van hős, van áldozat, vannak csodák és rejtélyek. Így született meg a teljes Jézus-sztori, amelynek több fontos elemét korábbi vallásokból "ollózták össze". Mint például: december 24-én született - téli napforduló, szűztől született - "felülről" származik. Illetve a számos csodatétel (A Jézus-történet valóban csodát tesz: lelki csodát. Ez azonban az egyszerű népnek túl bonyolult, sokkal érthetőbb a vízen járás, a bor-varázslat, a halott feltámasztása vagy a süket/béna/vak meggyógyítása.)
Az alábbi táblázat azt mutatja, mely korábbi kultuszokban találhatók meg Jézus életének főbb motívumai.

 

 

Miért vette fel Róma a kereszténységet?
Hogy kilábaljon a válságból, és megőrizze vezető szerepét. Ehhez kellett egy olyan eszme, amely mélyen megszólítja az embert.

 

Miért került válságba a Római birodalom?
Az emberiség több tízezer évig 25-30 fős, rendkívül zárt törzsekben élt. Később a legerősebb törzsek bekebelezték a többit, így alakultak ki a népek. Minden nagyszabású társadalmi változás fő kérdése: mi lesz az új rend vallása? (A görögök egyesítették a törzsek istenvilágát, a zsidók csak Jahvét fogadták el.) A Római birodalom több vallást is "kölcsönvett", azonban már egyiket sem tudta magáénak érezni sosem. A világnézeti zűrzavar indította el a birodalmat a lejtőn. A 2. századra Róma egy züllött nagyvárossá vált, amelyet a legalantasabb emberi igények uraltak, miközben az állam egyre vadabb adóztatással igyekezett megtartani a hatalmát. Amikor a vezetők felismerték a kereszténységben rejlő értéket, előbb engedélyezték a szabad vallásgyakorlást, majd 394-ben államvallássá tették a kereszténységet.

 

 Miért nevezhető multicégnek a keresztény egyház?
- egy központból irányítják (Róma)
- uralni akarja az egész "piacot" (Európa)
- lenézi az embert (a multicég "fogyasztókat" vezet meg, az egyház "híveket")
- vezetői kiváltságosok, "emberfeletti emberek" (főpapok)
- célja a hatalom és az anyagi profit (történelmi befolyás, óriási egyházi vagyon)
- elnyomja a "versenytársakat" (a többi vallást pogánynak nevezi, a másként gondolkodókat eretneknek tartja és kivégzi)
- a nép ízlését kiszolgáló reklámok (misztériumjátékok)
- csábító leárazások, akciók (búcsúcédulák árusítása)

 

Milyen hazugság rejlik a nagy kezdőbetűvel írt keresztény Isten mögött?
Minden kultúra alapvető feltétele valamilyen istenség. Tőle származnak a törvények, ő a tökéletesség mintája, ő az örök hivatkozás. Vannak kultúrák, amelyekben sok van (pl.: görög), és vannak, amelyekben csak egy (pl.: zsidó). Közös azonban, hogy mindig van nevük, ezért írjuk őket nagy kezdőbetűvel: Zeusz, Poszeidón, Jupiter, Shiva stb. Csak tulajdonnév lehet istenségnek a neve. Az "isten" pusztán egy főnév. Nincsen mögötte mitológiai alak. Ha nagy kezdőbetűvel írjuk, akkor máris teremtünk egy bálványt (pedig Jézus legnagyobb cselekedete épp az volt, hogy elpusztította a Jahve nevű bálványt).

 

Miért mondható bálványimádónak a keresztény egyház?
Mert a Jelenések könyvét arra használta, hogy Jézust egy félelmetes, bosszúálló bálványnak állítsa be:
"Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura. (Jelenések könyve 19/11-16)"

Hogyan bizonyítják a Credo kiemelt részei, hogy a római egyház nem keresztény?

"Hiszek egy ISTENben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi URunkban; aki fogantatott SZENTLÉLEKtől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a POKLOKRA, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ÍTÉLNI élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a KATOLIKUS Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen."

ISTEN, Ő: megszemélyesít egy főnevet, bálványt teremt
ÚR: Jézus nem úr - szavai éppen azt hangsúlyozzák, hogy mindannyian testvérek vagyunk
SZENTLÉLEK: nem valami külső erő, hanem az emberi szabadságnak és felelősségnek jelképe
POKOL: a bűnösöket a végtelen túlvilági szenvedés rémképével nyomorítja meg
ÍTÉLNI: azt állítja, hogy Jézus a teremtett világ elpusztításának napján elszámol majd az emberek bűneivel, mint egy bíró
KATOLIKUS: azt jelenti: 'egyetemes' - hogyan lehetne egyetemes az az egyház, amely kirekeszti a többi keresztény felekezetet, és pogánynak tartja a világ összes többi vallását?

 

Hogyan fest rémképet a középkori egyház a végítéletről?
Az emberiség egyik leggyakoribb rémálma az, hogy meztelenül ébred egy idegenekkel (vagy épp ismerősökkel) zsúfolt helyen. A megszégyenüléstől való ősi félelmünk táplálja ezt az álmot. A középkori egyház részben erre a közös emberi élményre épített, amikor megalkotta az utolsó ítélet rémképét.
A Dies irae (Harag napja) című latin himnusz sorra veszi a végítélet forgatókönyvét:
- harsonák ébresztik fel az összes halottat
- az ítélőbíró képében visszatérő Jézus félelmetes trónon ül
- a trón elé hajtják a valaha élt összes embert
- Jézus fejükre olvassa a bűneiket a (jegyző)könyvből
- minden ember minden titkos bűnét megtudja mindenki
- Jézus ítéletet mond: pokol vagy mennyország
- nem csak a gyarló ember, de még a szentek is rettegni fognak

Hans Memling oltárképe hűen viszi vászonra a fenti mozzanatokat. Az emberi alakok meztelensége egyrészt a kiszolgáltatottságot szimbolizálja, másrészt azt, hogy az ember semmi titkot nem tud elrejteni a Bíró elől. Éppen úgy, mint az emberiség közös rémálmában.

Ama nap, a harag napja,
e világot lángba dobja:
Dávid és Szibilla mondja.

Mily irtózat fog az lenni,
ha a Bíró el fog jönni
mindent híven számbavenni.

Harsonának szörnyű hangja
hull a millió sírhantra
kit-kit a Trón elé hajtva.

Hökken Halál és Természet
ahol a Teremtés ébred
felelni a Vádló-széknek.

Az írott könyv elhozatik
melyben minden foglaltatik
kiből végzés formáltatik.

S ha a Bíró leül ottan,
ami csak lappang, kipattan,
misem marad megtorlatlan.

Én szegény ott mit beszéljek,
milyen pártfogókat kérjek,
hol még a szentek is félnek?

 

Mi a purgatórium jelentősége?
A korai egyház úgy hitte, hogy a meghalt keresztények egy békés és boldog helyen tartózkodnak. Ezzel szemben purgatórium tana a katolikus teológiában azt feltételezi, hogy ha az egyén meghal és Krisztushívő volt, de maradnak még olyan bocsánatos bűnei, melyeket nem bánt meg, annak a tisztítótűzben van lehetősége ezektől megtisztulni a vezeklő szenvedése árán, hogy ezen szenvedés után tökéletes állapotban lépjen be a mennyországba.
Magyarul: Róma papjai rájöttek, hogy hiányosan van "berendezve" a túlvilág. Ha csak a tiszták kerülnek a mennyországba, és mindenki más a pokolba, akkor az emberek nagy részének hamar elfogy a motivációja. Olyan ez, mintha csak 5-öst és 1-est lehetne kapni egy suliban. A gyengébbeknek eszükben sem lenne hajtani, ha a következő szint elérhetetlen magasságban van. Ezért vannak a köztes jegyek. Így kell elképzelni a túlvilágot is. 5-ös: mennyország. 1-es: pokol. 2-es, 3-as és 4-es: purgatórium. A köztes világban bűneid súlya szerint kell szenvedned. (Később ez kiváló alkalmat teremt az egyszerű hívek anyagi kihasználására. A 16. században a római egyház lehetőséget nyújt az "alkudozásra": a purgatóriumban töltendő idő rövidítésére - némi készpénz ellenében...)

 

Milyen értelemben vethető össze pünkösd a purgatóriummal?
A motívum közös (mindkettő láng), a tartalom azonban az ellentéte: pünkösdkor a szabad emberi lélek lángja szállt az apostolokra - a purgatóriumban pedig az isteni büntetés lángjai kínozzák a bűnösöket. A római egyház hatalmi céljai elérése érdekében meghamisította a kereszténység lényegét.

 

Utolsó kérdés. Ugye a mai ember már nem bálványimádó?
De.
Bár a nyugati ember a 18. század végére eltávolodott az egyháztól, nem tudott meglenni vallásos érzelmek nélkül. Ezek pótléka a hazafiasság lett, ami a 19. század végére megteremtette a következő bálványt, a Nemzetet, és elvezetett a újkori történelem szégyenéig: a világháborúkig.

Ám később sem lett jobb a helyzet. A 20. század közepén a nyugati pénzvilág szabályai szerint épült újjá a világ. Vezető elv lett a gazdasági növekedés - ami valójában csak a gazdasági egyenlőtlenség növekedését jelentette. A bankok ma virtuális (mondjuk ki: hamis) pénzzel kereskednek, míg az áltagember valódi pénzben fizet adót és kamatot. A jogos közfelháborodás elkerülése érdekében az elit úgy állítja be a pénzügyi folyamatokat, mintha azokat valami kiismerhetetlen, öntörvényű, mindenek felett álló erő irányítaná. Nevet is adtak neki: Gazdaság. És kész is az újabb isten, akinek nevében minden gazságot el lehet követni.
Ennek hű tükrét adja a South Park sorozat 13. évad 3. része, amely mind a zsidó-keresztény Istent mind a Gazdaságot mint kártékony bálványt leplezi le.

Srácok,

Tegnap megígértem, hogy összegzem az elmúlt napokban megbeszélt érettségi stratégiát, és mint javaslatot, közzéteszem itt, az osztálycsoportban is. Közben aztán úgy összegyűltek a gondolatok, hogy a szöveg egy amolyan "ballagási beszéd-pótlékká" nőtte ki magát.

Tudjátok, sokat emlegettem, hogy ti vagytok az első olyan osztályom, akiket végigvihettem négy éven át. Éppen ezért először mély szomorúság vett erőt rajtam, amikor kitört a járványhiszti, és nyilvánvalóvá vált, hogy a legszebb (és legidegesítőbb) utolsó heteket nem együtt éljük át. Aztán, ahogy telt az idő, azt kezdtem észrevenni, hogy ez a végjáték nem hogy elrontja, hanem épp ellenkezőleg: megkoronázza (bocs:) a közös munkánkat. El is mondom, miért.

A digitális oktatásra való hirtelen és kényszerű átállás olyan, mint egy időugrás. Évtizedeket repülünk előre az időben, és meglátjuk, mivé válnak a társadalmak, ha a mostani irányba haladnak tovább. Az emberek saját kis szűk terükben aszalódnak, digitális köldökzsinóron tartják a kapcsolatot a külvilággal, egyes intézmények (mint például a közösségi média) mindenhatóvá emelkednek, mások (mint például az iskola) elbuknak. Valósággá válik a Wachowski-testvérek 1999-es ellen-utópiája: a Mátrix. Mielőtt felmerülne a kérdés, hogy miért örülök egy ilyen helyzetnek, emlékeztetlek titeket arra, hogy a film nem csak azt mutatta meg, hogyan válik az emberiség nyáladzó ösztönlénnyé vagy programozott tömegemberré, hanem azt is, hogyan képes felvenni a harcot a Személy az elidegenedett, tárgyiasított világgal. 2020 tavasza a Mártrix kora, amely kristálytisztán megmutatja, hogy a kamaszkoruk utolsó évét élő diákok hol állnak az ember megvalósulásának hármas lépcsőjén:

- az ösztönlényt nem érdekli más, mint saját szükségleteinek kielégítése. Az ösztönlény számára a karantén pusztán egy rendkívüli tanítási szünet, amelyben vígan élvezheti az életet.

- a tömegember rendezett világban akar élni, ezért (kellő fenyegetés és ijesztés hatására) hajlandó betartani bizonyos szabályokat. "Letudja" a szükséges feladatokat, aztán megnyugszik.

- a Személy egész létezését belső késztetés hajtja. Ahogy Sartre mondja: "Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát." Stabil egzisztenciális középponthoz igazodik akkor is, amikor már rég feje tetejére állt a világ, és a többiek emberhúst esznek hordákba tömörülve. A Személy felülemelkedik a természet és a társadalom korlátain. Örök jelmondata: "haladd meg önmagad".

Ezúton mondok köszönetet azoknak, akik az utóbbi típushoz méltó szellemben rendszeresen és aktívan vettek részt a Discordon tartott órákon. A digitális elszigetelődés heteiben ezek az alkalmak jelentették számunkra a személyes iskolai együttműködés halvány pótlékát. Most, a ballagás tervezett napján úgy érzem, az osztály fele nem csak szellemileg, de lelkileg is felkészült az érettségi vizsgára. Számukra emlékeztetőként, a többiek számára javaslatként fogalmazom meg az alábbi öt pontot.

 

1. IDEGRENDSZER

Kérlek, pihend ki magad a maradék négy éjszakán. Sok diák napi rutinja felborult az elmúlt időszakban. A tegnapi órán az derült ki, hogy a jelenlévők fele este tíz és éjfél között feküdt le aludni, a másik fele éjfél és hajnali 4 között. Ne feledd, hogy május negyedikétől minden nap korán kelsz, és egész délelőtt szellemi munkát végzel majd. Ne bízz az energiaitalban, csokoládéban, mert ezek csak időlegesen dobnak fel, és akkor sem segítik az elmélyült munkát. Nem az agyadba pumpált cukor fogja növelni a teljesítményedet, hanem az idegrendszered kipihentsége. Ezt csak a vizsgát megelőző napok tudatos szabályzásával tudod elérni. Feküdj le időben, kelj fel korán (május f*n elsején is!), egyél, igyál eleget. Lehetőleg vizet, naponta 2-3 litert.

(Kiegészítő információ: a sterilizálós őrület miatt nem nagyon ehetsz majd a teremben, szóval, ne hozz szendvicset, pörköltet, kerti sütőt.)

 

2. ADMINISZTRÁCIÓ

Bár már kilencedik óta gyakoroljuk a vizsgahelyzeteket (videós feleletek stb.), nem szabad elfelejteni, hogy az érettségi sokkal összetettebb megmérettetés, amelynek sok járulékos elemére kell odafigyelni. Ezeket gondosan összegyűjtötte nektek az iskola vezetése, és elküldte több elektronikus felületen. Csak néhányat emelek ki közülük:

- A vizsga napján legalább fél (de ahogy mi beszéltük: egy) órával a vizsga kezdete előtt érj be az iskolába. Az érettségi napja szent. Ha elkésel, úgy jársz, mint az ír asszony, aki elejtette a cserepet a templom újrafedésekor.

- Hozd el a kilétedet igazoló okmányokat, mert anélkül meg sem ismerünk.

- Gondoskodj számológépről, íróeszközről, vonalzóról.

- Ha saját függvénytáblát, atlaszt, szótárt használsz, akkor azokat az első napon hozd be.

- Ügyelj az írásképre (minden tárgyból!). Amit nem tudunk kiolvasni, azt úgy vesszük, hogy nem írtad le.

- Ügyelj a szövegeid rendezettségére. Használj annyi vázlatlapot, amennyi csak kell.

- Ügyelj az idő hatékony beosztására. Magyar nyelv és irodalom esetében van egy fontos rész, ami rajtad múlik:

Hétfőn 9:00-kor kezedbe adnak egy 16 oldalas füzetet, benne a szövegértési feladatsor és az érvelő/gyakorlati szövegalkotás. Te határozod meg magadnak, hogy milyen arányban osztod fel a rendelkezésre álló 90 percet. Az útmutató a 60+30-at javasolja, én inkább (a szövegértési feladatok nehézségéből kiindulva) a 70+20-at.

10:30-kor kiveszik a kezedből a füzetet, és odaadnak egy újabbat, a műértelmező szövegalkotást, amelyben kettőből választhatsz: egy novella vagy két vers értelmezése. (Legalábbis az eddigi években ez volt a leosztás a vizsgák 85%-ában.) Két és fél órát dolgozhatsz vele, ami rengeteg (ha összecsapod) és pont elég (ha komolyan veszed).

 

3. FOGALOMHASZNÁLAT

Ha egy mondat vagy bekezdés megformálása után megállsz, veszel egy mély levegőt, akkor elkerülhetsz olyan bakikat, amelyeket még most hétfőn is olvastam: "A novellát a költő..." Nem költő, hanem író/szerző/alkotó, ezt magatok is tudjátok, csak az ideg és sietség miatt gyakran benne marad a szövegekben. Most ne legyen így, szánjátok rá az időt a kigyomlálásukra.

Vigyázzatok a sztárfogalmakkal: káosz, kozmosz, egzisztenciális középpont, kozmikus magány, lendkerekes autó, ösztönlény, ősvalami, kauwa-auwa, szociális spektrum, narratíva, tárgyiasítás. Ezek egy része az általam vallott perszonalista filozófia kifejezései, másrészt a veletek közös gondolkodás során "felkapott" szavak. Ne úgy használjátok az érettségiben őket, mintha mindenki számára ismertek lennének. Mindig fűzzetek hozzájuk rövid magyarázatot, hogy a minket nem ismerő olvasó is el tudjon igazodni a szövegben.

 

4. BIZALOM

Sok korábbi érettségit megnéztük, és igen vegyesek voltak a novellákkal kapcsolatos reakcióitok. Gyakran mondtátok: "Ez szar." "Nincs befejezve." "Ez beteges." Emlékezzetek rá, hogy végül mindegyiknél megtaláltuk az értelmezés kulcsát. Volt, hogy az én irányító kérdéseim hatására, volt, hogy már magatoktól. Hétfőn nem leszek ott, hogy segítsek, de nincs is már szükség rá: bíznotok kell - egyrészt a feladatokat összeállító bizottságban, másrészt magatokban.

A bizottság sosem ad értelmetlen, beteges gondolkodású szöveget. Olyat viszont adhat, ami első olvasásra ilyennek tűnhet. Mint például a legutóbb értelmezett Lovik-novella. De aztán ha jobban megnézzük, felfedezzük, hogy a mű furcsasága valójában csak egy ironikus játék. Mint, mondjuk, egy vicc esetében. Azonban akármilyen tréfás kedvű is a bizottság, mindenképpen olyan művet ad, amelyben jól körülhatárolható a novella fókuszában álló jelenség. Hogyan fogod ez megtalálni? Úgy, hogy bízol magadban. Bízol az intuíciódban. Már az első olvasáskor lejegyzel minden benyomást, kérdést, ötletet, majd összerendezed őket, megírod a novella sűrítését 6-8 mondatban, és mint a nap, olyan világos lesz számodra, hogy miről is van szó.

 

5. ÖNMEGHALADÁS

A mai napon nem csak az utóbbi pár hét digitális oktatását hagyjuk magunk mögött, hanem négy középiskolai évet is. A bevezetőben sugalltam, hogy közületek áprilisban eléggé sokan vizsgáztak gyengén az önmeghaladás terén. "Egy lusta szar vagyok tanár úr..." - mondja az egyik társatok a tőle megszokott nyers őszinteséggel. Ám ez nem vonatkozik a teljes négy évre, pláne nem vonatkozik a személyiségetekre. Számomra fantasztikus volt a veletek töltött idő. Sokat tanultam magamról, a világról, és közben annyi szeretetet kaptam, amit meg sem próbálok szavakban kifejezni.

Jövő héten nem az önmeghaladásotok, hanem pusztán az "érettségetek" vizsgája kezdődik. Magyarul: kiderül, hogy mennyire jók lesztek majd tömegembernek. Az érettségi a középszerűség mércéje. Többet most nem is kívánhatunk tőletek, hiszen a valódi vizsgák majd csak utána jönnek: családteremtés, otthonteremtés, és a halálosan unalmas hétköznapok elviselése. Akkor derül majd ki, hogy kinek hol van az egzisztenciális középpontja: életeteket a szellem és az értelem erős sziklájára, vagy az ösztönök és szükségletek fortyogó mocsarára építettétek.

Szóval, a személyes önmeghaladásotok egyelőre még nyitott történet. Ám egy másik nézőpontból kész mérleget lehet vonni: közösségként. A 12.A mint közösség nem haladta meg önmagát (nem véletlenül kaptátok tegnap búcsúzóul Csuja Imre szavait). Ebben valamennyire talán én is hibás vagyok: nem lökdöstelek erőszakosan az iskolai rendezvényekre, közösségi megmozdulásokra. Helyette holmi hülye szimbólumokkal próbálkoztam: kauwa-auwa, T5 kifestése, beavató videók. De akármilyen rosszul is vizsgáztunk a közösségi aktivitás terén, bennem él a remény, hogy a többségetek valódi közösségi emberré válik majd. Képzelhetitek, mennyire jól esett, hogy Urbán Sanyi ezt írta a most megjelenő Osztálynapló kiadványba:

"A szakma elsajátítása után bízom benne, hogy sikeresen el tudok helyezkedni olyan helyen, ahol meg tudom haladni önmagam, és hasznos tagja tudok lenni az ott kialakult közösségnek."

A jövő héten az én dolgom már csak a bizakodás, a tiétek pedig a munka. Sok sikert kívánok hozzá. Hétfőn reggel majd személyesen is.

Sziasztok!

(utóirat: a kauwa-auwánk él és virul, otthon őrzöm, amint a mellékelt képen látszik:)

A 19. század az identitáskeresés ideje az európai ember számára. Több mint ezer évig az önazonosságot a kereszténység jelentette, ami a tudományos és társadalmi változások hatására egyre inkább háttérbe szorult. Jól mutatja ezt az Isten szerepvesztését összefoglaló táblázat:

Ám a kereszténység térvesztése nem jelenti azt, hogy a vallás (mint identitásképző erő) háttérbe szorult volna, sőt. Mire Darwin 1859-es könyve (A fajok eredete) megjelent, már javában tombolt Európa új vallása: a nemzeti öntudat.

 

Ha megkérdeztél valakit a 16. században, hogy „Ki vagy te?”, akkor a neve után a felekezetét közölte (azaz: melyik keresztény ághoz tartozik). Ugyanerre a kérdésre a 19. században már a nemzeti hovatartozás volt a válasz. Ez a változás a nemzet kultikus (nagy becsben tartott) dalaiban is megjelent. Kölcsey Himnusza előtt a katolikusok első számú dala a „Boldogasszony anyánk…” kezdetű népének volt, a reformátusoké pedig a 90. zsoltár.

 

Kölcsey Himnusza 1989-óta hivatalosan is Magyarország nemzeti imádsága, megírásának dátuma (január 22.) pedig a magyar kultúra napja.

 

A szöveg 21. századi érvényességéről lehet (és érdemes is) vitázni. Ehhez jó indítás Puzsér Róbert Sznobjektív című műsorának alábbi részlete:

 

 

Kölcsey Himnuszát és Vörösmarty Szózatát az alábbi szempontok szerint hasonlítottuk össze:

 

 

A Vörösmartynál megjelenő nemzethalál-vízióban Herder német történész „jóslata” jelenik meg, aki szerint: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”

 

 

Gondolatkísérlet

Az alábbiakban elképzeljük, hogy a politikai vezetés elszánja magát a nemzet dalának frissítésére, azaz: a Himnusz lecserélésére. Minden 14 év feletti magyar állampolgár postaládájába levél érkezik, amelyben felkérik őt, hogy szavazatával segítse a döntést: a négy népszerű dal közül melyik legyen Magyarország új himnusza? 

 

 

 

 

2021-es tételsor: kattints ide 

 

I. Kommunikáció témakör

 

1. A kommunikációs folyamat tényezőinek, céljának, funkcióinak, valamint ezek összefüggésének megértése, bizonyítása beszédhelyzetek elemzésével, szövegértelmezéssel, szövegalkotással.

 

A kommunikáció szó latin eredetű (jelentése: közössé tesz): tájékoztatás, információcsere.

tényezői:

1. Közlő vagy feladó (aki beszél).

2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek).

– A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak.

3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)

4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek.

5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését.

6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb.).

– a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van).

 

2. Az emberi kommunikáció nem nyelvi jelei és kifejezőeszközei (pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, testtartás, fejtartás, csend).

 

(metakommunikáció: 75% - nyelvi: 25%)

Tájékoztatnak a beszélő (Feladó) érzelmi állapotáról + a hallgatóhoz (Címzetthez) való viszonyáról. A hallgató is állandó visszajelzést ad

Nyomatékosítják a szöveget, mondanivalót (Üzenetet)

Kultúránként változóak is lehetnek (pl. araboknál elvárás, hogy evés után böfögni kell – nálunk illetlenség; vagy a japánok mindig meghajolnak a tisztelet jeléül - nálunk a hajlongás megalázkodást, szolgalelkűséget jelent)

1. A beszéd zenei eszközei: hangsúly – hanglejtés – hangerő – beszédtempó – beszédszünet

2. Mimika – arcjáték: tekintet, 4 alapvető érzelem (öröm, bánat, meglepettség, undor)

3. Gesztusok (kézmozdulatok)

feltartott mutatóujj: leckéztetés, fenyegetés - kéztördelés: bizonytalanság, szorongás - kifelé nyitott tenyér a test előtt: elutasítás - kitárt karok: öröm, ölelési szándék - összetett kéz: kérés

4. Testtartás: A magabiztosságot az jelzi, ha valaki minél több helyet foglal, minél több helyre terjeszti ki a testét (asztalon a láb: területmegjelölés, hátradőlés: önbizalom)

Az önbizalomhiányt, szorongást az jelzi, ha valaki minél kisebbre húzza össze magát, a kezét a teste elé veszi. Görnyedt testtartás, pótcselekvések (pl. körömrágás, kéztördelés, hajbirizgálás).

 

3. A kommunikáció formája: a szóbeliség és az írásbeliség.

 

Mindennapi életünkben lényegesen többet beszélünk, mint amennyit írunk, de a nyelvi normák teljesebben, magasabb szinten érvényesülnek az írott nyelvben.

 

A szóbeli közlés

- Hallható (akusztikai), időhöz, helyhez kötött, általában mulandó

- A közlésfolyamat résztvevőinek visszajelzési lehetőségei vannak

- Gyors gondolkodást igényel, mert azonnal kell fogalmazni

- A nyelvi és a nem nyelvi és zenei kifejezőeszközök egyaránt fontosak

- Ösztönösebb, igénytelenebb szóhasználat, lazább szerkesztésű mondatok jellemzők

- Nyelvi illemszabályokhoz kevésbé igazodik, azoktól kisebb-nagyobb mértékben

eltérhet

- Hiányos szerkezetű mondatok túlsúlya.

- Nyelvi panelek, töltelékszavak, közhelyek használata előfordul. Gyakoriak a

mellérendelések.

- Beszélgetés, vita, interjú, megbeszélés, előadás, felszólalás, rádiós-televíziós

hírolvasás stb

 

Az írásbeli közlés

- Olvasható (vizuális), időben kevésbé korlátozott, helyhez kevésbé kötődik

- A visszajelzési lehetőségek korlátozottak vagy időben késleltetettek

- Időt hagy a gondolkodásra

- A nem nyelvi kifejezőeszközök kevésbé fontosak.

- Tudatosabb, igényesebb szóhasználat és szabályosabb mondatszerkesztés.

- Nyelvi illemszabályai szigorúbbak

- Teljes mondatok túlsúlya

- Előfordul(hat) irodalmi vagy szakszavak használata is. Csiszolt mondatok,

alárendelések,

- arányosság jellemzi.

- Tanulmány, cikk, hivatalos levél, magánlevél, napló, emlékirat, kritika, esszé.

 

4. Tény és vélemény, tájékoztatás és véleményközlés megkülönböztetése a tömegkommunikációban

 

Tájékoztató műfajok:

1. Hír:

- az újságírás egyik alapműfaja

- friss, közérdekű információt kell közölnie

-  az alábbi kérdésekre válaszol: Ki? Mit? Mikor? Hol? Miért? + Hogyan? (5+1)

- elsősorban tájékoztat

- mindig címmel jelenik meg

2. Tudósítás: helyszínről jelentkező hír

3. Riport: az újságíró egyszerre elbeszélő és cselekvő résztvevő, párbeszédeket, helyzetrajzot, jellemfestést, személyes hangot alkalmaz

4. Interjú:

- párbeszédes szerkezet (kérdés—felelet)

- kifejtett beszélgetés egy a befogadó érdeklődésére valamilyen szempontból számot tartó személyiséggel

 

Véleményközlő műfajok:

1. Kommentár = hírmagyarázat:

- hírek, információk megértését segíti elő háttéranyagok bemutatásával

- fogalmakat magyaráz, értékel, véleményt mond benne

 

2. Glossza:

- rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záródó írás

- bármilyen hétköznapi jelenséget gúnyol

- személyes hangvételű

- stíluseszközei: a nagyítás, túlzás, fokozás

- az olvasó érzelmeire kíván hatni

 

3. Jegyzet:

- valamilyen hétköznapi esemény egy-egy szálát ragadja meg

- rövid, stíluseszközökben gazdag

- célja: hasson az olvasó érzelmeire és gondolkodásra késztesse

 

II. A magyar nyelv története

 

5. A magyar nyelv eredete, finnugor rokonságának bemutatása.

 

A nyelvek közös származás alapján nyelvcsaládokra oszthatók. Egy-egy nyelvcsalád valamikor közös nyelvet beszélt, ezt nevezzük alapnyelvnek. A nyelvrokonság azt jelenti, hogy egy „nyelvcsaládba” tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből az idők folyamán – a történelmi és társadalmi változások, a térbeli eltávolodás eredményeként – önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonatkozásokat is megőriztek.

A magyar nyelv a finnugor eredetű, s mint ilyen az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik. A finnugor őshaza hollétére vonatkozóan különféle elméletek születtek. Az ősi együttélés helyét valahova az Ural-hegység délnyugati lejtőjére teszik.

 

Bizonyítékok: szabályos hangmegfeleltetések: az ősi örökség szavaiban az azonos helyzetben levő hangok egy-egy nyelvben azonos módon viselkednek: vagy megmaradnak, vagy azonos módon változnak meg

 

 
 

6. A mai magyar nyelvművelés néhány kérdése.

 

A nyelv folyamatosan változik, sosem állandó.

A nyelvművelés a nyelvünk mai állapotát, működését, használatát vizsgálja.

A nyelvművelés célja:

- Az emberek minél jobban ismerjék a nyelv használati szabályait, és ennek megfelelően beszéljenek és írjanak

- A nyelv minél alkalmasabb legyen a nyelvhasználók igényeire és a világos közlésre

 

Leggyakoribb nyelvhasználati problémák / hibák napjainkban:

- Töltelékszavak használata: hát, izé, tök, ilyen, stb.

- Túl sok szleng szó, kifejezés használata:

szerencse: mák, mázli, stb.

meghal: kipurcan,kinyiffan, feldobja a talpát, stb.

pénz: zsé, lóvé, zseton, suska, stb.

- Trágár, igénytelen szavak használata

- Aránytalanul sok szórövidítés: pl. Balcsi, fürcsi, kari, tali, depi, cuki,stb.

- Direkt helyesírás torzítás (főleg interneten, sms-ben): cejetlek, naon, jah, vok, stb.

- Elharapott szóvégek: pl. azér’; mer’; stb.

- „nákolás” – E/1 feltételes módban: olvasnák, akarnák, stb. (helytelen formák)

„suk-sükölés”: szeretjük helyett szeressük, látjuk helyett lássuk (helytelen formák)

- ikes igék E/1-ben kijelentő módban: dolgozom helyett dolgozok; eszem helyett eszek (helytelen formák)

- Névelők helytelen használata: a Kati, a Tomi (nevek elé nem szabadna kitenni!)

- Túl sok idegen szót használunk; ez hibának számít, ha van helyette rendes magyar megfelelője is a kifejezésnek. Pl. happy, like, feeling, shopping

- Terjengő névutós szerkezetek (A kérését továbbították a vezetőség felé)

 

A nyelvművelés területei, eszközei:

A nyelvművelés legfontosabb területe az oktatás. Ezen kívül különböző nyelvművelő rádióműsorok, internetes honlapok, folyóiratok, kulturális rendezvények

 

 

7. A mai magyar nyelvművelés néhány kérdése

 Leggyakoribb nyelvhasználati problémák / hibák napjainkban:
- Töltelékszavak használata: hát, izé, tök, ilyen, stb.
- Túl sok szleng szó, kifejezés használata: - szerencse: mák, mázli, stb.
- meghal: kipurcan, kinyiffan, feldobja a talpát, stb.
- pénz: zsé, lóvé, zseton, suska, stb.
- Trágár, igénytelen szavak használata
- Aránytalanul sok szórövidítés: pl. Balcsi, fürcsi, kari, tali, depi, cuki, stb.
- Direkt helyesírás torzítás (főleg interneten, sms-ben): cejetlek, naon, jah, vok, stb.
- Elharapott szóvégek: pl. azér’; mer’; stb.
- „nákolás” – E/1 feltételes módban: olvasnák, akarnák, stb. (helytelen formák)
- „suk-sükölés”: szeretjük helyett szeressük, látjuk helyett lássuk (helytelen formák)
- ikes igék E/1-ben kijelentő módban: dolgozom helyett dolgozok; eszem helyett eszek (helytelen formák)
- Névelők helytelen használata: a Kati, a Tomi (nevek elé nem szabadna kitenni!)

Túl sok idegen szót használunk; ez hibának számít, ha van helyette rendes magyar megfelelője is a
kifejezésnek. Pl. happy, like, feeling, shopping, stb.
Ezeket sokszor magyarosan toldalékoljuk: feelinges, shoppingolok, stb

 

 III. Ember és nyelvhasználat

 

8. Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre

  

Az információk világában való eligazodás lényege a keresés.
Információs társadalomnak nevezik a XX. század végén kialakult társadalmat, melyben az információhoz és a tudáshoz való hozzáférés könnyebbé és gyorsabbá vált.
Az információs társadalom is épít a nyelvre, hiszen az információ sokszor nyelvi alapú. Igaz, sok esetben a nyelvi közlés már csak kiegészíti a képeket és a mozgóképeket. Az információs technikák a nyelv minden szintjén hatnak, megváltozik az írás, a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegalkotás, a nyelvhelyesség és a helyesírás.
Az e-mail, az sms és a chat létrehozta az „írott beszélt nyelvet”. A kézírás gyakorlata ritkul, többek szerint romlik is az íráskép.
A szövegszerkesztők automatikus javításai régóta befolyásolják a helyesírásunkat. Például elfedik a tudásbeli hiányosságokat. A hónapok nevét a magyar kisbetűvel kezdi, de a szövegszerkesztő az évszám pontja miatt nagybetűvé módosítja. E hiba még az üzletekben kapható naptárakon is megjelent. Az írásjel-használati hibákat a szövegszerkesztők sem tudják kijavítani.
Hiaként ki szokás emelni a rövidítések nagy számát, az sms és az azonnali üzenetküldő programok hatására: Itt jelentek meg az emotikonok is, amelyek megváltoztatták az írás természetét. Az informatika elsődleges nyelve az angol, így annak hatása erős a szókincsre: Az egyes márkanevek közszóvá válnak: guglizik, fészbúkol, tweetel (tvítel).

 

 

 

9. Csoportnyelvek, szaknyelvek, rétegnyelvek, hobbinyelvek. A szleng és az argó.

 

Minden ember több különböző nyelvközösségbe tartozik. Ezeknek a nyelvközösségeknek eltérő a nyelvhasználata; azaz különböző nyelvváltozatokat beszélnek. Ezek a nyelvváltozatok szókincsükben és a nyelvtan eltérő használatában különböznek egymástól. Az egyes nyelvváltozatok bizonyos sajátosságaikban térnek el a köznyelvtől.

A nyelvváltozatok összessége: nemzeti nyelv.

norma: követendő nyelvi minta –nyelvi igényesség jellemzi.

 

- ifjúsági-és diáknyelv: fiatalokhoz kapcsolódik; kötetlen, laza nyelvváltozat. Nagyon találékony, humoros tud lenni; sokszor fellazul divatszavakkal és szleng elemekkel. Határozott, őszinte, harsány.

pl. befalsul;doga; diri, karó, surranó, pézsé, stb.

képszerű kifejezések: kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás; olajra lép;

 

- szleng: A köznyelvnél lazább és igénytelenebb nyelvváltozat. Fő jellemzője a kötetlenség. Régen főleg a fiatalokra volt jellemző, ma már szinte mindenki használja; sőt, a tv-ben, filmekben, sajtóban is egyre több szlenggel találkozunk (bulvár lapok / műsorok; internetes sajtó).Célja, hogy színesítse a köznyelvet, humoros, tömör, velős legyen

pl. ciki, dumál, parázik, csaj, bige, csóró, pia, zsé, lóvé, mázli, tata, pali, zsernyák, kipurcan

 

- tolvajnyelv -argó: Alvilághoz kötődik, titokzatosságra és elkülönülésre törekszik. Célja, hogy akik nem tartoznak a csoportba, ne értsék, hogy a tagok miről beszélnek. (Bizonyos elemei átszivárogtak a szlengbe, így közismertté váltak) pl.kiló (száz); rongy (ezer)

 

IV. A nyelvi szintek

 

10. A morfémák, szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában.

 

Képző:

– a legbelsőbb helyzetű szóelem, közvetlenül a szótő után áll. Megváltoztatja a szótő jelentését, s teljes ragozási sort indít el. Új szótári szó jön létre, melynek önálló ragozási rendszere (paradigmája) van. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját és ezzel együtt mondatbeli szerepét is. Megtűrnek maguk mellett másik képzőt, akár többet is (kert-ész-ked-het).

 

Jel:

– nem alkot új szótári egységet, csupán módosítja a fogalmi jelentést, valamilyen nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítja azt (idő, mód, birtoklás, többség). Valamilyen viszonyt fejez ki. A jel közbülső helyzetű szóelem: előtte a képzők állnak, utána a rag.

 

Rag:

– a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés jelentésmozzanatának kifejezője. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. A rag szóalakzáró morféma, a képzők és jelek után áll, semmilyen más morféma nem követheti.

Szerepe:

1. Jelölhet mondatbeli viszonyokat (esetragok).

2. Kifejezheti az egyeztetést (névszói és igei személyragok).

Általános kapcsolódási sorrend: szótő(1) + képző(2) + jel(3) + rag(4) Ettől való eltérés néha előfordulhat. (Középfok jele megelőzheti a képzőt: nagy-obb-ít; rag után képző áll: három-szor-i, nagy-ban-i)

 

 

11. A szószerkezet fogalma, a szintagmák típusai, szerepük a mondat felépítésében, mondatbeli viszonyaik.

Tegnap a színház igazgatója behívatott hat színészt.

 V. A szöveg

12. A szövegkohézió, a témaháló és a cím.

 

A szövegösszetartó erőt (kohézió) a szövegösszefüggés (kontextus) síkja adja:
1. nyelvtani kapcsolóelemek
2. jelentésbeli kapcsolóelemek

A nyelvtani kapcsolóelemek:

- A határozott névelő: pontosan utal a már korábban megnevezett dologra
Amikor a főnév először fordul elő a szövegben, általában határozatlan a névelő (egy királyfi). Újabb előfordulása esetén ismertté válik, erre utal a névelő is (a királyfi)
- A kötőszók: a tagmondatokat egymáshoz kapcsolják
- A névmás: helyettesítő, tömörítő forma, segítségével elkerülhetjük a szóismétlést
- A ragok és jelek: mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét
- Határozószók és névutók: utaló és viszonyító feladatot látnak el
- Szórend: kiemelés eszköze
- Téma és réma: Az új elem (réma) a következő mondatban már ismert elemként jelenik meg

A jelentésbeli kapcsolóelemek:

- Ismétlés: tartalmi megrősítés, fokozás
a szó szerinti ismétlés lehet unalmas, fárasztó. Jelezheti azt, hogy nem figyel a másik. De lehet stilisztikai oka is, pl. nyomatékosítás vagy kulcsszó.
- Rokonértelműség: az ismétlődés sajátos formája, az egyhangúság elkerülése lel - talál
- Nemfogalom - fajfogalom: tárgyak, élőlények csoportjának elnevezése
-Felsorolás: a halmaz elemeinek felsorolása
- nemfogalom – fajfogalom: ember – férfi, növény- virág-tulipán

 

13. A továbbtanuláshoz, illetve a munkavállaláshoz szükséges szövegtípusok

 

A hivatalos levél elején fel kell tüntetnünk a címzett adatait (egyes típusokban a feladóét is), ezt követi a tárgy megjelölése és a megszólítás, a levél szövege, majd zárásként az üdvözlés, a keltezés (hely, dátum) és az aláírás.

Modern önéletrajz:

14. Az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (pl. honlap, blog, internet), az új közlésmódok társadalmi hatása.

 

VI. Retorika

15. A beszéd felépítése, a beszéd megszerkesztésének menete az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

A beszéd szerkesztésének lépései:

1. A témával kapcsolatos anyaggyűjtés

2. Vázlatírás: rendszerezettebbé, követhetőbbé teszi a gondolkodásunkat, meghatározhatjuk benne a beszéd felépítését, az alapvető gondolatok sorrendiségét. Tisztáznunk kell benne az elrendezés elvét (időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozat). A vázlat állhat címszavakból vagy tételmondatokból.

3. Kidolgozás:a szöveg egységének elvei:

Haladás vagy folyamatosság: a tárgy kifejtésének továbbvitele, előre- és visszautalásokat, láncszerű szerkesztést alkalmaz

Arányosság: az egyes szerkezeti egységek terjedelmét fontosságuk mértéke szabja +.

4. Önellenőrzés

A beszéd felépítése:

1. Megszólítás (adott esetben hatása lehet az egész beszéd hangnemére)

2. Bevezetés: egyben témamegjelölés, a téma körülhatárolása, definiálása, a főbb tárgykörök megnevezése

3. A téma kifejtése: hatásos érvek, cáfolatok összefüggő felépítése

4. Bizonyítás

5. Szónoki kérdések

6. Lezárás

 

16. Az érvelés műfajai: a tétel, a bizonyítás, a cáfolat, az érv és az ellenérv

1. A definícióból levezetett érvek: valamely bizonyított tételt, definíciót használjuk
2. Az ok-okozati összefüggésből származó érvek: alapja az okfejtés
3. A körülményekből levezethető érvek: pl.: Édes Anna elkövette a gyilkosságot, mert kegyetlenül bántak vele a gazdái.
4. Az összehasonlításon alapuló érvek: az analógia igen hatásos érvelési mód: az érvek szemléletesebbé tételére, megerősítésére használjuk fel őket (formájuk gyakran metafora vagy hasonlat).
5. A bizonyítékokból származtatott érvek: tények, statisztikai adatok, kutatási eredmények, jelentések, beszámolók stb. A bizonyítékoknak mindig megbízható, hiteles (megnevezett) forrásból kell származniuk.
6. Az ellentéten alapuló érvek: bizonyítjuk, hogy az ellenkezője hamis.
7. Valószínűségen alapuló érvek: alapja olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit mindenki elfogad. Pl.: Vörös az ég alja, valószínűleg fel fog támadni a szél, hamarosan nagy vihar lesz.
8. Tekintélyre vonatkozó érvek: egy tekintélyes ember szavaira hivatkozik.

 

17. Az összefoglalás funkciója és típusai (pl. vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés).

A vázlat a szöveg gerincét alkotja. Akkor áttekinthető, ha az azonos rendű címek, vázlatpontok egymás alatt helyezkednek el (legmagasabb rangú címek bal margónál, az alájuk rendelt vázlatpontok jobbra lejjebb kezdődnek). Áttekinthetőbb, ha az egyes szinteket számokkal és betűkkel jelezzük.

A vázlat típusai:

egyes bekezdések fő gondolatát tartalmazó mondat, a tételmondat felel meg a vázlatpontoknak
egyes részek kulcsfogalmai, kulcsszavai a vázlatpontok

 

VII. Stílus és jelentés

18. Az egyszerűbb szóképek köznyelvi és szépirodalmi szövegekben: hasonlat, metafora

 

metafora: névátvitel

hasonat: névátvitel, amelyben jelzed a hasonlóságot (mint)

megszemélyesítés: emberi tulajdonságot, viselkedést vetítesz ki 

 

19. A jellegzetes stílustípusok (stílusárnyalatok) megismerése (pl. bizalmas, közömbös, választékos), felismerése, hatásának elemzése.

A stílus mindig választáson alapul.

Szavaink egy része semleges, közömbös stílusú. Amikor kimondjuk őket, nem szándékozunk különösebb hatást kelteni velük az adott szövegben, amikor pedig halljuk őket, csak jelentésükkel keltenek bennünk hatást. Általában így használjuk a fül, kutya, hideg, nagy stb. szavakat.

Hat stílusréteget különböztetünk meg:

társalgási (magánéleti),
tudományos,
publicisztikai,
hivatalos,
szónoki (nyilvános, közéleti),
irodalmi.

A stílustípus a stílusrétegeken belüli fogalom, amely a szöveg funkciójához és a szituációhoz kötődik. A stílustípus lehet bizalmas, közömbös és választékos.

 

20. A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ)

 A publicisztikában fontos szerepe van a szöveget kísérő vizuális, nem nyelvi jeleknek: a tördelésnek (elrendezésnek), a betűtípusnak, a betűméretnek, a betűszínnek, valamint a képeknek, illusztrációknak. A kiemelések (dőlt vagy félkövér betű, nagybetűs írás) az olvasó figyelmének irányítását szolgálják.

Címadás, figyelemfelkeltés
A publicisztikában a hatás fontos eleme a cím, illetve a bevezetés, amelyek a figyelemfelkeltést célozzák. Ennek érdekében többféle típusú címet alkalmaznak.

Az állandósult szókapcsolatokat, közmondásokat kreatívan alkalmazó címek (pl. Sok kicsi sokra megy) vagy a közhelyeken, megszokott fordulatokon kissé változató, humoros vagy különleges címek (pl. Vihar egy pohár borban) jobban megragadják a figyelmet, felkeltik az olvasó kíváncsiságát, részben azáltal, hogy nem sokat árulnak el a tartalomról, részben a megszokottól való eltérés miatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmények:

Brainstorming #1 – közös novellaértelmezés (link) 
Brainstorming #2 – adott szempontok "körbegondolása" (link)
Brainstorming #3 – novellaértelmezési utak (link) 
Brainstorming #4 – a kérdezés művészete (link) 

 

A „Brainstroming” cikksorozat a novellaértelmezés egyik lehetséges útját mutatta be. Az első részben még egy egész osztály ötleteiből gazdálkodtunk, majd kisebb csoportban dolgoztunk, végül egyéni munka nyomán született értelmező szöveg. Ez utóbbiak alapján fogalmaztuk meg a novellaértelmezés három fő típusát („200IQ”, „easy essay”, „safe mode”). A negyedik cikk a brainstorming során felvetett kérdések csoportosításában, a gondolatok elrendezésében igyekezett segítséget nyújtani. A 2019-es tavaszi érettségi volt a módszer első nagy próbája, amelyen felemás eredmény született. A novellaértelmező dolgozatok vázlatai remek kérdéseket vetettek fel, ezeknek azonban csak a töredéke került bele a kész szövegbe. A diákoknak nem volt elég nyelvi eszközük arra, hogy értelmező szövegként fogalmazzák meg intuícióikat. Ennek orvoslására jelöltük meg a 2019/20-as tanév fő céljának a nyelvi fejlesztést. A munkát egy nyelvi modell felvázolásával kezdtük.

 

A szavak felemelkedése

 

Vegyünk egy egyszerű szót: szög. Ha egy építkezés mellett sétálva ezt halljuk ezt egy munkás öblös hangján: „Dobjál még pár szöget!”, akkor arra a néhány centis, hegyes fémtárgyra gondolunk, amelyet többnyire rögzítésre használunk. Ha  matematika tankönyvet lapozgatunk, annak fogalomtárában a következőt olvassuk: „A sík egy pontjából kiinduló két félegyenes a síkot két tartományra osztja. Az egyik tartomány és a két félegyenes szöget alkot.” Ha egy koncerten épp egy kritikus mellett állunk, ilyesféle mondatokat csíphetünk el: „Túlságosan szögel ez a dobos” – értsd: nagyon feszesen, rugalmatlanul játszik. És végül ha felütjük Pilinszky János összegyűjtött verseit, megakad a szemünk egy furcsa formai játékon: egy négy soros versnek a címe pont ez: „Négysoros”:

 

„Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.”

 

Egy sintoista nem fog hanyatt esni a verstől, viszont egy keresztény kultúrát ismerő nyugati embernek végigfut a hideg a hátán, amikor felismeri azt a nagycsütörtöki éjszakát, amelyen Krisztus legmélyebb félelmeivel szembesült. Az utolsó vacsora után elszenderedtek a tanítványok, Jézus pedig  magányosan virrasztott, lelkében a másnapi vérontás gyötrelmeivel. A töviskoronával, a megalázással, az ostorozással, a leköpködéssel… és a szögekkel, amelyekkel keresztre feszítik majd.

 

A fenti példában négy nyelvi szint (spektrum) nyilatkozott meg. A munkás mondata a szociális szint, a tankönyvi definíció az egzakt, a kritikus metaforája az intuitív, Pilinszkyé pedig a narratív spektrum. Ezek viszonyát érzékelteti az alábbi ábra:

 

  

Szociális spektrum

A szociális szint a nyelv használatának legalacsonyabb minősége. Afféle: szellemi vegetálás. Ez az a minimum, ami a mindennapi modern társas léthez szükséges. Célja általában nem a közlés, hanem pusztán annak jelzése, hogy még életben vagyunk.  Az átlagember napi megnyilvánulásainak legnagyobb része ebbe a spektrumba tartozik. Az agy nyelvi motorját egyáltalán nem veszi igénybe, mivel javarészt közhelyeket ismételget. Ha rég nem látott ismerőssel találkozik, azt mondja: „El vagy veszve”; ha hellyel kínálják, így felel: „Jót állok magamért”; és ha elegáns módon akarja húzni az időt, így kezdi a mondókáját: „Én azt gondolom, hogy…” 

Helyi buszjáraton, vidéki ABC-ben vagy egy családi ünnepen tíz perc alatt össze lehet állítani egy közhelygyűjteményt:

„Hogy rohan az idő”
„Szavad ne feledd”
„Birkanyírás volt?”
„Tőlem nem ezt látja”
„Mi lesz így belőled?”
„Hozzá tartozik az általános műveltséghez”
„Ebből nem élünk meg”
„Ez van, ezt kell szeretni”
„Nincs az az Isten, hogy én…”
„Egy szó, mint száz”
„Hiába tépem a számat”
„Zene füleimnek”
„Ez is megvan, még sincs este”
„Ide a rozsdás bökőt, ha nem igaz”

 

Az irodalomtanításnak is van szociális spektruma: az életrajz. Ha egy diák ügyesen tud közhelyeket puffogtatni, akkor már néhány jelentéktelen életrajzi adatból is eléggé hangzatos dolgozatot tud kerekíteni. Ezt a pedáns semmitmondást zseniálisan parodizálja Karinthy A háromnegyedes dolgozat című írásában:

 

Petőfi lírai költészete

Petőfi Sándor, a világhírű nagy magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben.

Petőfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni.

Míg Petőfinél olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petőfi gyönyörű költeményeiben is föllelhető.

Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint: 1. népies egyszerűség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. szerelmi költészet stb.

Petőfi mindig a szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is!...

 

Sok magyartanár már annak is örülne, ha ilyen dolgozatot írnának a diákjai. Ám a digitális generációk már az írásbeliség hanyatló korszakában születtek, amelyben a nyelvi jelek szerepét a mémek veszik át. A szó – gondolat – reflexió sorát lényegesen lerövidíti a mém, amely a felismerés – röhögés párossal elégíti ki korunk „információigényét”.

 

 

Egzakt spektrum

Az egzakt spektrumot az írás igénye hozza létre. Pontosabban az az igény, hogy a gondolataink leírva is ugyanazt jelentsék, mint szóban. A rendkívül igénytelen szociális spektrum azért nem vezet általános információs káoszhoz, mert a szóbeli megnyilatkozásokat folyamatos metakommunikáció kíséri. Magyarul: az üzenet 25%-a az, amit mondasz, 75%-a pedig az, ahogy mondod. Az egzakt spektrum alapja ennél erősebb: a definíció. Ebből alakít egyfajta „fogalmi hálót”, amelyre a gondolatmeneteit építi. Jellemzően tudományos szövegek tartoznak ebbe a rétegbe, illetve minden olyan nyelvi megnyilvánulás, amelynek célja valamilyen tudás rögzítése és átadása.

Az irodalom tankönyvek java részt ebben a spektrumban vesztegelnek – miközben az alkotások, amelyekről szólnak, a két magasabb rétegben repkednek. Élettelen, hatástalan az az irodalomtanítás, amely nem emelkedik az egzakt spektrum fölé. Életrajzok, előre gyártott értelmezések, memoriterek… ismerjük ezek unalmát és kínjait.

Nem könnyű azonban felül emelkedni az egzakt szemléleten. Az ábrán felfelé szűkülő háromszög azt mutatja, hogy a tudományos megismerésnek megvannak a maga korlátai. Aki egyetemes tudásra vágyik, annak be kell lépnie a felsőbb spektrumokba, az intuíciók és narratívák világába. Különben soha nem lesz több, mint pedáns diák.

 

Intuitív spektrum

Az egzakt spektrum kijelent, az intuitív kérdez. Az intuíció alapja a költői kép: metafora, szimbólum, allegória. Abban különbözik a mémtől (ami szintén kép), hogy míg a mém lefelé, a kollektív tudattalanba mutat, addig a költői kép felfelé, az értelem irányába. Az intuíció személyes, mert van alkotója és van befogadója.

Az intuitív szintnek az irodalomtanításban az esszé felel meg. Beszédes az esszé kifejezés eredeti, francia jelentése: próbálkozás. Nem kell irodalomtudóst játszani a diáknak, hanem egyszerűen engedni kell a gondolatok szabad folyásának, majd meg kell próbálni találni egy narratívát, ahová ezek beilleszthetők.

Az irodalom.net honlap számos intuitív szöveget közöl a „Tollpróbálgatások” cikksorozatban (link).

 

Narratív spektrum

„Ha valaha megtaláljuk életünk titkának, a világegyetem titkának a kulcsát, vajon nem egy történetet fogunk először hallani? A valóság igazi természetét a történet mutatja meg” – írja John Eldredge. Ezt kell észben tartanunk, amikor egy mű értelmezését akarjuk megírni. Az értelem kizárólag narratív szinten tárul fel. A szociális spektrum puszta szócséplés, az egzakt megreked a halott tudás szintjén, az intuitív már érvényes kérdéseket tud feltenni, de az értelem mindig fent, egy narratívában, egy történetben mutatkozik meg. Az irodalomtanítás egyik legfontosabb feladata az, hogy a diákban narratív horizontot építsen a nyugati kultúra nagy történeteiből.

A nyitó példára visszatérve: Pilinszky Négysorosát akkor tudja értelmezni egy diák, ha felteszi magának a kérdést, hogy mik azok a szögek, és megtalálja azt a narratívát (jelen esetben az Evangéliumot), amely értelmet ad a költői képnek. 

  

Spektrum-analízis

A fent vázolt nyelvi modell célja az, hogy a diák már a dolgozat megírásakor reflektálhasson saját gondolataira. A brainstorming nyomán összegyűjtött kérdései képezik a dolgozat alapját (intuitív szint). A megírás során létre kell hoznia egy fogalmi hálót (egzakt szint), amely megakadályozza, hogy mondatai lehulljanak a közhelyes semmitmondásba (szociális szint). Írása akkor válik valódi értelmezéssé, amikor megtalálja a kérdéseinek megfelelő narratív horizontot.

 

A továbbiakban cikksorozat indul „spektrum-analízis” alcímmel. Ezekben a közös intuíció nyomán írott egyéni fogalmazásokat fogjuk elemezni, részletesen megjelölve az esszék nyelvi spektrumait.

1. Melyik a mű legfontosabb sorsfordulata? (Amelyben majdnem győzött a várvédő sereg, de aztán mégsem.)

A törökök már a harc feladását tervezték, amikor szerencsésen elfogtak egy segélykérő levelet

 

1.b Miért fontos ez a fordulat?

Mert érzékelteti a várvédők emberfeletti kitartását (sokáig ellenállnak a túlerőnek), ugyanakkor nem veszi el a hősi halál lehetőségét. Inkább vesszenek dicső harcban, mint győzzenek osztrák segítséggel.  

 

2. Miért merész az eposz témaválasztása?

Mert vesztes csatáról nem könnyű fenséges történetet írni. Ha nem elég nagyszabású a történet, akkor lapossá válik, illetve fordítva is igaz: ha túl van hajtva, akkor komikussá válhat (Chuck Norris-effektus).

 

2.b Hogyan oldja meg Zrínyi, hogy a mű vége fenséges legyen?

NAGYÍT:

- kis dunántúli vár - egész keresztény Európa (nagy a tét)

- magyar hősök önfeláldozása - Krisztus önfeláldozása (nagy a példakép)

- kirohanás (néhány perc a valóságban) - Zrínyi "lassan ballag", megöli a szultánt (az Isten megengedi ezt a nagyszabású hőstettet)

 

3. Mi bajuk a katolikusoknak a protestánsokkal? Részletezd.

Eltértek a (szerintük) valódi hittől, és bálványimádók lettek.

- a protestánsok nem ismerték el a pápa fensőbbségét

- egyszerűsítették a templomot és a szertartást

- nem tiszteltek szentségeket, tiltották a vizuális ábrázolást

- nem gyóntattak

- a hívek kezébe adták a saját nyelvükre lefordított Bibliát

 

4. Miben sajátos az eposz történelemszemlélete?

Nem veszi figyelembe, hogy a törökök valójában a keresztény Európát akarták meghódítani. Zrínyi művében a pogány betörés Isten büntetése a magyarok protestáns elhajlásáért.

 

5. Kihez szól a szerző, és miért: „Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt”

Az eposzt mindig segélykéséssel kell kezdeni. Zrínyi Szűz Máriától kér segítséget, hogy nagyszabású művét megírhassa.

 

6. Folytasd az idézetet (saját szavakkal): „Igazat kell irnom, halljátok meg mastan, noha ellenségünk volt szultán Szulimán…”

Eredeti folytatás: Csak aztot kivészem, hogy hiti volt pogán, soha nem volt ily ur törökök közt talán.

Saját szavakkal: nagyszerű hadvezér volt, egyetlen hibája, hogy: pogány.

 

7. Milyen „kegyelmet” ad Jézus az imádkozó várkapitánynak? Miért örül neki Zrínyi?

Jézus azzal ajándékozza meg Zrínyit, hogy hozzá hasonlóan ő is mártírhalált halhat majd a szent ügyért. A keresztény lovag pályájának csúcsa a hősi önfeláldozás. Ami számunkra buta pazarlás, az az ő számára értelmes halál, egy értelmes élet méltó lezárása.

 

8. Az alábbi két kép összehasonlításával magyarázd meg, hogy miért kell az eposz végére a mennybemenetel?

 

 

A bal oldalon az utolsó ítélet látható, amely során a bűnösök megszégyenülnek, a jobb oldalon pedig a mennybemenetel, amelyben a jók megdicsőülnek. Azt vallják a keresztények, hogy: „Csak az alázat emel föl.” Ezért gyakorolnak állandó önfegyelmet, és ezért bízzák Istenre maguk és mások megítélését. A két képben az a közös, hogy mindkét eseménynek számos nézője van. A kárhozatban nem is a pokol a legrosszabb, hanem a végítélet napján való nyilvános megszégyenülés. A mennybemenetelben pedig nem az utána következő végtelen boldogság (vagy inkább unalom?) a felemelő, hanem az, hogy nagyközönség előtt történik. Ekkor válik értelmessé mindaz az alázat, és önfeláldozás, amit a keresztény ember életében gyakorolt. Mondhatjuk így is: ez a jutalma.

 

9. Jellemezd az 17. századi arisztokrácia két fő típusát.

Egyik a földi örömöket hajszoló földesúr, aki fényűző, pazarló, kicsapongó életet él, és születési előjogait saját erényeinek tartja. Fennhéjázó, pökhendi és gyakran kegyetlen.

Másik a valódi nemes, aki az életét szolgálatként fogja fel. Persze, nem úgy, hogy odaáll a parasztjai elé azt mondván: „Titeket szolgállak.” A középkori nemes elsősorban Istent szolgálja, és mivel a kereszténység mindenkit Isten gyermekének tart, közvetve még a legutolsó paraszt is kap valamit. (Elsősorban védelmet.)

Az irodalom személyközpontú megközelítése elutasít minden tekintélyelvűséget. Nemcsak a diák és tanár viszonyában, de a diák és a tananyag viszonyában is. Ez utóbbi szempont érvényesítése rendkívül nehéz, különösen a 20. század előtti szellemi tartalmak esetében. A serdülők éppen eléggé el vannak foglalva saját korukkal, semmiféle motivációjuk nincs régebbi világszemléletek megismerésére. Amerika Kapitányról bármikor szívesen beszélgetnek, de Zrínyitől irtóznak (pedig csak a kontextus más). Szenvedélyesen keresik önmagukat, de arról hallani sem akarnak, hogy az önálló individuum eredetileg keresztény találmány. Nem kíváncsiak a múltra, a világot kizárólag a jelenből akarják értelmezni.

 

Mit tehetünk velük?
1. Amit a világ kezdete óta: a hagyomány nevében megfegyelmezzük őket, és erőszakkal tereljük a tanulás helyes útjára. Vagy:
2. Meghallgatjuk a kérdéseket és elgondolkodunk a kritikákon.  

 

Így látja a választás tétjét Fűzfa Balázs tankönyvíró, irodalomtanár: „ha nem kerül sor a (…) serdülőket erősen érdeklő témák szerinti tananyag-átrendezésre (csak példaképpen: zene, sport, a teremtés kérdései általában, a világegyetem és létezés titkai, az erotika, a homoszexualitás stb.), akkor nem nehéz megjósolni az ezer sebből vérző magyartanítás szomorú összeomlását.”

 

A személyközpontú irodalomtanítás jelentős előnyben van a tananyag-átrendezés terén. A véleményszabadság jegyében igyekszik meghallgatni a diákok gondolatait, így eléggé pontosan tudja detektálni a serdülők érdeklődési területeit. Másfél évtized tapasztalatait összegzem a most induló „Kritikus négyes” című cikksorozatban, amelynek műfaját nagyjából így lehetne meghatározni: „dramatizált jegyzet”. A leckék „káté” (kérdés-felelet) formára épülnek, öt szereplő kérdez és felel: egy  tanár és négy diák. A virtuális tanulócsoport tagjai beszélő nevet viselnek: Főtengely, Adrenalin, TAG és Sofie. Nem úgy kell értelmezni őket, mint a kamaszok „tipikus képviselőit”, inkább mint a négy fő habitust, amely különféle variációkban és arányokban jelenik meg az önmagát kereső, gyakran szélsőségeket is megélő korosztályban. 

 

 

Főtengely
Nagy magabiztosságot ad neki az, hogy „tudja, mit akar”. A világot a választott szakmájához méri. Fölöslegesnek nyilvánít mindent, ami a szűkös érdeklődési körén kívül esik. Állandóan viszonyít és értékel. Csak olyan dologba fog bele, amiről előre tudja, hogy számára „hasznos lesz”.

Adrenalin
Lételeme a „pörgés”. Az élet minden területén azonnali és kielégítő élményeket keres. Ahol ilyet nem talál, unatkozik. Mivel kizárólag külső ingerekből él, belső világa rendkívül sivár. Önértékelése hasonló hajlamú társai reakcióitól függ, ezért (hogy figyelmüket elnyerje) állandóan trollkodik.  

TAG
Nevét a graffiti egyik alapeleméről kapta (’tag’: egyszerű, monokróm kézjegy). Érzi, hogy valami nagy gond van a világgal, ezért folyamatosan lázad. Harcol minden és mindenki ellen, megveti a képmutató társadalmat. Az indulat hevében számos valódi értéket is elutasít, ugyanakkor fogékony a művészetekre. Ő maga is alkot.

Sofie
Neve görögül bölcsességet jelent. Nyitott, érdeklődő, a női princípium megtestesítője. Az életet mély, személyes kapcsolatokban éli meg, így egyszerre tanulja a világot és önmagát. Rendkívül szenzitív és kíméletlenül kritikus.

 

(A kérdés-felelet forma dramatizálását két remek szerző inspirálta. Jostein Gaarder norvég szerző filozófiatörténeti munkája, a Sofie világa, valamint Nényei Pál tankönyvsorozata, Az irodalom visszavág.)

 

Sehallselát

Gondolom, könnyű észrevenni, hogy a „Kritikus négyes” korántsem reprezentálja a diáktársadalom egészét. Ha szétnézel az osztályodban, azt veszed észre, hogy egy rakás ember egyik típusba sem illik bele. Bár nagyon különböző figurák, van egy közös vonásuk: sosem szólalnak meg az órákon. Számukra az iskolai lét nem történik meg. Ellentétben a négy kritikussal, akik állandóan megnyilvánulnak valahogy: Főtengely okoskodik, Adrenalin unatkozik, TAG lázad, Sofie-nak pedig minden személyes ügy. Igaz, néha rettenetesen idegesítőek, de legalább: léteznek! Aki csöndben van, az nincs. Akinek nincs mondanivalója, az nincs ott az órán. Annak fölöslegesen pereg az ideje, fölöslegesen telik el az ifjúsága. Szólaljatok meg! Kérdezzetek, tiltakozzatok, agyaljatok! Nem azért ültök ott, hogy hallgassatok. A tanárnak is jobb, ha tükröt tartotok elé. Ő is tanulni jár az iskolába (bár ezt egy idő után könnyen elfelejti). Rázzátok fel, nyaggassátok, kritizáljátok! 

2021-es tételsor:

 

1. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Petőfi Sándor Az apostol

2. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Arany János: A walesi bárdok

3. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Ady Endre szerelmi költészete

4. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Babits Mihály háborúellenes költészete

5. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: Apa és fiú viszony Kosztolányi Dezső novelláiban

6. Művek a magyar irodalomból I. Kötelező szerzők
Tétel: A rend mint társadalmi igény József Attila költészetében

7. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: A reneszánsz életszemlélet Balassi Bálint költészetében

8. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: Zrínyi Miklós és a barokk eposz

9. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: Jókai Mór Párbaj Istennel című regényének történelemfilozófiája

10. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: A szegénység lélektana Móricz Zsigmond novelláiban

11. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: A humánum groteszk harca Örkény Tóték című művében

12. Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők
Tétel: Az „evangéliumi etika” Pilinszky János tanulmányaiban

13. Művek a világirodalomból
Tétel: Realista társadalomkritika Csehov novelláiban

14. Művek a világirodalomból
Tétel: Evangélium

15. Művek a világirodalomból
Tétel: Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

16. Színház és dráma
Tétel: Szophoklész: Antigoné

17. Színház és dráma
Tétel: Shakespeare: Rómeó és Júlia

18. Az irodalom határterületei
Tétel: A mozgalmi dal műfaja és újraértelmezései

19. Művek magyar irodalomból III. Kortárs szerzők
Tétel: Tóth Krisztina: A tolltartó

20. Regionális kultúra
Tétel: A Kőműves Kelemen rockballada előadása a Szolnoki Szigligeti Színházban

 

 

 

 

 

1. tétel: Petőfi Sándor: Az apostol

 

 Források (kattints a linkre):

- cikk: http://irodalom.net/cikk/45
- a mű rövidített szövege:  http://irodalom.net/cikk/10
- audio (link)
- a szóbeli érettségin használható rövidített szöveg (letöltés)

 

 

2. tétel: Arany János: A walesi bárdok

 

Források (kattints a linkre):

- cikk: http://irodalom.net/cikk/14
- audio: (link) 
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

 

 

3. tétel: Ady Endre szerelmi költészete

 

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

Debrecen jogakadémia - otthagyta, inkább újságírással foglalkozott
Nagyvárad (1900) újságot ír, nagyvárosi életet él - van két kötete, de a versei nem jók, sokkal inkább a cikkek
Léda (Diósyné Brüll Adél: művelt, nagyvilági asszony) felfigyel a cikkeire, és Párizsba hívja
1904 Ady első párizsi útja
1906 Új versek kötet - szakít: a közvélemény egy része imádja, a másik utálja (kritika: érthetetlen, erkölcstelen, istenkáromló, hazafiatlan)
1908-tól már védi a Nyugat
[Nyugat folyóirat
- 1908-ban indult, célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, nevében is benne van, hogy a nyugati irodalmat tekintette mintának.
- A közvélemény egy része idegenkedve, ellenségesen fogadta (konzervatívok, a népies-nemzeti költészet hívei, Petőfi utánzók)
- a minőséget a kérlelhetetlen főszerkesztők biztosították, mint például Osvát Ernő (tőle még a legnagyobbak is tartottak)
- a harmincas években Babits vezette, a lap az ő halálával szűnt meg 1941-ben]
1912-ben szakít Lédával végleg
1915-ben veszi feleségül Csinszkát (Boncza Berta)
1919-ben halt meg

szerelmi költészete:
AZ ÉN MENYASSZONYOM 
megfogalmazza az ideálját: nem kell elismert, képmutató, mintanő - a lényeg, hogy hűséges és odaadó legyen - csak egymást istenítsék:
»Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.« "utcasarkok rongya"

HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Léda-vers - ambivalens (két előjelű: Se veled, se nélküled)
"Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk" 
egyszerre nász (szerelem) és harc
"csókos ütközetek"
alapkép: a két szerelmes héja párként jelenik meg (általában a szerelmesek inkább galambok, nem ragadozó madarak)
mozgás: szállnak a Nyárból (boldogabb idők) az Őszbe (bánatba), a végén le is hullanak
szimbólumokban jeleníti meg a kapcsolatuk állomásait

LÉDÁVAL A BÁLBAN
a helyszín szimbolikus, a bál az élet, amelyben Ady és Léda negatív hatással van a környezetre
előtte/utána állapot:
zene, tánc, forróság, boldogság csend, megállnak, téli szél, sírnak
"Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk" A 20. századi költő különleges kapcsolatban van a halállal, a bánattal, a lelki betegséggel. Belemerül ezekbe.

 

ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET
1912 - akkor már egy éve levelezett Csinszkával
a cím ironikus (mert a vers minden, csak nem szép)
sokadik szakítás, de ez már az utolsó, mert a vers megalázó és igazságtalan:
- "Egyenlőtlen harc" (Ady erősebb)
- "csak téged sajnállak"
- "Sohase kaptam, el hát sohse vettem"
- "unott, régi csókon lép át"
- "hozzám tartozni lehetett hited"
- "Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve." (azt mondja, ő tette naggyá Lédát a verseivel, pedig minimum kölcsönös a dolog)
- "Általam vagy, mert meg én láttalak" (Léda-komment: "Hol voltál te 1900-ban?!")
Léda további lehetőségei:
1. "Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág / Rég-pihenő imakönyvből kihullva" - tud-e majd emelt fővel, méltóságteljesen bukni?
2. "elhagyott némber kis bosszuját / Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben" - megpróbálja féltékennyé tenni Adyt

 

 

4. Babits Mihály háborúellenes költészete

 

cikk:  http://irodalom.net/cikk/116 

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

 

5. Apa és fiú viszony Kosztolányi Dezső novelláiban

 

cikk: http://irodalom.net/cikk/118 (olvasd el, készíts vázlatot belőle)

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

 

A lélek története:
- archaikus ember: közösségi lény (nincs "én")
- az indivíduum születése: Pünkösd
- középkor: test vs lélek
- tudomány: lélek helyett tudat
- romantika: a lélek titokzatos

Sigmund Freud:
- "az ősvalami és az én" (1923)
- az "lélek" három rétege: ősvalami, én, felettes én
- sérülékeny a gyermeki lélek ( > felnőttkori pszichés zavarok)
- teremtés-párhuzam:
(ős)ten káoszból kozmoszt
apa "ősvalamiből" "én"-t
- az apa isten: a fiú lemásolja, mintának tekinti, imádja, fél tőle
- ősvalami vs felettes én: vágyak és szabályok állandó harca

Házi dolgozat:
- Pali (12) okos, de képtelen megírni apja jellemzését (mert az csak dicséret lehet)
- a piszkozat sokat mond: áthúzás, ?, !, állat formájú paca
- Oidipusz-konfliktus: az apától való eltávolodás, az apa halálának vágya
- az elbeszélő segít megírni a dolgozatot, tanulsága: a felnőttség hazugság (a hazugság azonban elfojtással jár)

Kulcs:
- Takács Pisti (10) apja "kettős életet" él:
1. szigorú, tekintélyes apa
2. jelentéktelen, szolgalelkű alkalmazott
- a kamrakulcs szimbolikus: a felnőttség kulcsát jelenti
- drámai jelenetben lepleződik le az apa: életében először becézi fiát (a főnök véleményéhez igazodva)

Fürdés:
- Suhajda harmadosztályú hivatalnok és közben szigorú apa, félelemben tartja fiát
- az anyai szeretet közbelép: felülbírálja az apai döntést
- az apa megpróbálja visszaszerezni tekintélyét: vadul dobálja a vízbe Jancsit
- a tudatalatti minden keserűségét kiéli (veszélyes helyre dobja a fiút - nem szándékosan)

 

6. tétel: A rend mint társadalmi igény József Attila költészetében

 

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

József Attila egész élete egzisztenciális válság:
- 3 éves, amikor apja elhagyja a családot;
- 14 éves, amikor meghal az édesanyja;
- az Öcsödi nevelőszülők "Pistának" nevezik
- a szegedi egyetem egyik tanára (Horger Antal) eltanácsolja a Tiszta szívvel c. verse miatt
- nyomorog
- lelkileg megterhelik a kapcsolatai
- skizofréniával kezelik (hibásan)

Hasonló az ország sorsa is:
1914-18: első világháború
1919: Tanácsköztársaság
1920: Trianon

A két világháború között ideológiai harc: nemzeti vs. marxista

Marxizmus: filozófia, amely a társadalom átalakítását három szakaszban képzeli el:
1. proletárdiktatúra (véres polgárháború) lásd: 1919
2. szocializmus (átmeneti korszak)
3. kommunizmus, a magántulajdon megszűnése

A marxizmus éppen olyan elvakult és erőszakos, mint a középkori vallásosság. Nem tűri a másként gondolkodókat: ezért zárják ki József Attilát az illegális kommunista pártból.

A társadalmi változással kapcsolatos versei tisztánlátók, kritikusak, és nagyszabású jövőbeli látomásokat mutatnak fel.

A város peremén (1933)

Felütése erős: korunk egy nagy rakás guano

A proletariátus (városi munkásréteg) definíciója:
"Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, / a való anyag teremtett minket" (szembehelyezi magukat a múlttal, és megjelenik a materializmus (anyagelvűség) eszméje)

"Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek" - minden korábbi társadalmi berendezkedés kritikája

Feszültség:
megjelenik az ellenség: "TI" (az elnyomók, kizsákmányolók)

Komplex kép:
a gép mint állat
a munkás mint gép
a munkás mint állat
"Ki inti le - talán a földesúr? - / a juhász vad ebét?"
"Velünk nevelkedett a gép."
"mind térdre omlotok / s imádkoztok hozzá, ki pusztán / a tulajdonotok."
A nagyipari szemlélet tárgyiasítja az embert, puszta munkaeszközzé degradálja. Ám ez az eszköz a gazda ellen fordulhat, és (jelentős számbeli fölénye miatt) bármikor győzhet.

A vers tetőpontja:
a MI (proletárok) és TI (elnyomók) szembenállása
"Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt, / az anyag gyermekei."
Ám az üzenet nem az, ami 1919-ben volt ("Fegyverbe!"), hanem:
"Emeljétek föl szivünket! Azé, / aki fölemeli."
Azaz: nem harcra ösztönöz, hanem arra, hogy erőt és egységet mutasson a munkásosztály, remélve, hogy a hatalom majd észbe kap. Az "emeljétek föl szivünket" a katolikus mise egyik fontos mondata, amely a társadalmi megegyezés vágyát fejezi ki.

Kulcsszó: rend
"Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend"
József Attila hite az, hogy az emberiségbe "bele van kódolva" a békés, hatékony társadalmi lét, ehhez csak össze kell békíteni az elmét és a termelési erőket.
Ennek a szellemi részét végzi a költő ("az adott világ varázsainak mérnöke"), a fizikai részét pedig a munkásosztály.

Levegőt! (1935)

Sokat elárul, hogy a vers eredeti címe "Szabadság és rend" volt.

Az első három versszak a társadalmi bizonytalanság érzését vetíti ki a természetbe. A lírai én a gondolkodás és véleménynyilvánítás szabadságáról töpreng. Érzi, hogy a hatalom folyamatosan számon tartja, megfigyeli.
"És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

A vidék még rosszabb helyzetben van: "a törékeny falvak az eleven jog fájáról lehulltak".

A 6. versszakban tör ki belőle a sóhaj:
"Óh, én nem így képzeltem el a rendet." - majd így folytatja: "nem oly becses az irhám, / hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad!"
Ha egy proletárban felébred a szellem ("érett fő"), akkor többé nem viseli el a társadalmi igazságtalanságot.

Az utolsó versszak teljesíti ki József Attila szabadságeszményét:
"Az én vezérem bensőmből vezérel!" - Nem rend az, amelyet külső kényszer árán valósít meg. A rend igényének belülről kell fakadnia. Erre azonban csak egy olyan társadalom képes, amely felnőttként tekint minden tagjára:
"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Komplex kép: olyan költői kép, amely több síkon jelenik meg a versben, így több értelmezési réteggel gazdagodik.
Például: levél

1. versszak: "ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek" (egy hasonlatban megidézi az öcsödi nevelőszülős éveket)

5. versszak: "a törékeny falvak (...) az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek, s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse"
(a gyermek morgása itt már az egész vidék panaszává nő)

  

 

7. tétel: A reneszánsz életszemlélet Balassi Bálint költészetében

 

Források (kattints a linkre):

- cikk: http://irodalom.net/cikk/23
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

 

 

8. tétel: Zrínyi Miklós és a barokk eposz

 

Források (kattints a linkre):

- cikk: http://irodalom.net/cikk/26
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható rövidített szöveg (letöltés)

 

 

9. tétel: Jókai Mór: Párbaj Istennel című regényének történelemfilozófiája 

- a mű szövege (link)

romantikus vonások:
- fordulatos cselekményszervezés
- nagyszabású képek (sáskajárás)
- tárgyak kultikus szerepe (fülbevaló)
- szélsőséges jellemek (Agátha hidegsége, Cecil ártatlansága)

Három történelmi korszak jelenik meg benne:
1. Rákóczi-szabadságharc után
2. Mária Terézia idején
3. 19. század elején

 

1. korszak
- vadnyugati törvények: "Te úr vagy, mi szegény legények vagyunk. Te magad vagy, mi sokan vagyunk. Te kövér vagy, mi éhesek vagyunk. Ez a törvény."

jelenet:
- labanchad leírása Isaszeghy Gábor hidegvére

megbízás:
"Az egy hatalomlevél legdicsőbb királynénktól, melyben meg vagyok bízva, hogy verjek össze egy lovascsapatot rögtön. A háború kitört felséges urunk s a burkus és bajor potentátok között. Nekünk pecsétes levél van adva, hogy a magunk eszére berontsunk ez országokba, s míg a főseregek szemközt harcolnak, mi az ellenség hátában annak városait megsarcoljuk!"

- Schönhausen kifosztása
- barbár viselkedés (fülbevaló kitépése)
- a zsoldostársak elvesztése (Isaszeghy lelketlen, gőgös, kapzsi)

 

2. korszak
"A leégett falvak fölépültek újra, az elhagyott puszták megnépesültek. A Duna—Tisza közötti téren ismét gulyák, birkanyájak, ménesek legeltek."

- a zsákmányból vásárolt hatalmas Isaszeghy birtok virágkora

- a halálfejszfinx "megszelídítése": Agátha (Mária Terézia erőlteti, hogy házasodjon meg)

Tragédiák:

1. meghal az asszony
2. megbetegszik a gyerek (párbaj Istennel)
3. apagyilkosság (József)
4. az örökösök háborúja

 

3. korszak
"Más küzdelem folyik ott most német és magyar között: az ipar küzdelme; olyan harc, melyben a győzelem két részre oszlik; ahol a hódító maga a legnagyobb nyereség."

- négy vadász a máramarosi kunyhóban - nevetnek, mikor bemutatkoznak: Brauenfels, Kahlenberg, Trautenau, Siebelmann (soknemzetiségű ország)

a csatárdi kastélyból -> német cukorgyár
a toronyból -> kémény

Isaszeghy Tiborc, az utolsó férfi a családban

a legenda szerint
- Tiborc: "veszett ember"
- az erdő: elvadult őserdő
- a lánya: "vasorrú bába", "disznófejű kisasszony"

a valóságban:
- Tiborc: fegyelmezett (vegetáriánus, nem tart puskát, pénzt), odaadó (szegényeket gyógyít)
- az erdő: az érintetlen, titokzatos erdő a romantika lélek-szimbóluma (később Freudnál: "ősvalami")
- a lány (Cecil): ártatlan, gyönyörű, csendes, művészlélek (zenét szerez), vak ("De csak a külvilágot nem látom. Azon túl egy egész belső világot látok.")

Zárás: a fülbevaló megtalálja a párját, Siebelmann Ottó feleségül veszi Cecilt, a párbaj Istennel lezárul.

A kisregény történelemfilozófiája:
Isaszeghy Gábor egy igazi pogány hadúr: az ősmagyar, keleti vadság megtestesítője. Nem féli az Istent, sőt, képes még párbajra is hívni őt. Ám ez nem a zsidó-keresztény mitológia istene, hanem "az az Isten, akit mi hiszünk, az az örök rend! Aki az ellen fellázad, a természet atomjait, a világalkotó elemeket hívja fel küzdelemre." Tehát a megátkozott Isaszeghy család egy egész világrend ellen küzd. Békét csak akkor talál, amikor rájön, hogy nem az Isten az ellenfél, hanem önmaga. A legutolsó Isaszeghy jut el addig, hogy legyőzze önmagát. Tiborc így vall Siebelmannak: "Akik önnek azt mondták, hogy ne jöjjön hozzám, mert énbennem egy őrült dühöngő lakik: igazat mondtak, az lakik bennem. Az vagyok. Hanem én ezt az őrült démont vaskézzel tartom leszorítva!"

 

 

9. tétel: Mikszáth a romantikus és realista ábrázolás határmezsgyéjén (2021-ben nincs)

 

romantika az epikában:
- különc szereplők
- az fontos, hogy mi történik VELÜK
- intenzíven ábrázolja az érzelmeket (gyakran képekbe vetítve, lásd: Jókai: Párbaj Istennel)

realizmus:
- tipikus szereplők
- az, fontos, mi történik BENNÜK
-aprólékosan ábrázolja a mélyebb lelki jelenségeket

Mikszáth romantikája:
- különcöket szerepeltet (pl.: Lapaj, a híres dudás c. novella hőse)
- szeret mesélni (anekdoták, pl.: néhány birka története)
- eltúlozva ábrázolja az érzelmeket (Olej lelkifurdalása: az akol felgyújtása)

Mikszáth realizmusa:
Olej Tamás erkölcsi megingásának pontos és részletes bemutatása

 

Az a fekete folt
Lényegében egy apa bukásának története.
Alaphelyzet: Olej Tamás, a felvidéki számadó juhász Taláry Pál herceg ezer birkáját őrzi egyedül a gyönyörű brezinai vidéken. Felesége elvesztése óta egyedül neveli lányát, Anikát.

A könnyű kalandra vágyó herceg ügyes (és aljas) lélektani számítással terveli ki a lány elcsábítását. Lényege az, hogy kihasználja Olej Tamás büszkeségét, és olyan helyzetbe hozza, amelyben nagyon könnyű erkölcsileg meginogni. Az egész cselekmény a herceg tervei szerint halad, lépésről lépésre:

1. A herceg Olej távollétében látogatja meg a lányt, egyszerű vadászként bemutatkozva.

2. A herceg flörtöl a lánnyal: tejet kér, arannyal vizet, csókot kér, pofont kap, megköszöni, udvarol, meghívatja magát vacsorára

3. Este már Olej is otthon van, amikor visszatér a herceg, aki nem emel kalapot a házigazda előtt, nem mutatkozik be, tegeződik, juhásznak szólítja Olejt, és „galambom”-nak a lányt

4. Vacsora közben ügyes trükkel másnapra is meghívatja magát.

5. A vacsora végére (ahogy a herceg kiszámította) Olejnek elfogy a türelme, és kifakad a modortalan vendégre:
„Olej Tamás a nevem, az egész nevem pedig - mondá a türelemből kijött gazda hetykén - Olej Tamás, a Brezina bacsája, és hozzátehetném: ura. (…)Mi is légyen hát a becsületes neve és állapota? Mert azok szerint szoktuk egymást tisztelni, mi, gyarló emberek.”

6. Miután a herceg felfújta Olej egóját, majd (a kilétét elárulva) kipukkasztotta, előadja a látogatás valódi célját:
„Nincs semmi baj, öreg - szólt a herceg vidáman -, ha nem is a tied a Brezina, van neked annál többet érő kincsed is, a szép Anika.”

7. Pár nappal (és néhány udvarló látogatással) később Olej maga fogadja a herceget, és a sarkára áll:
„A leány nem áll az uradalom szolgálatában. Én és egy bojtár vagyunk itt kegyelmességed rendelkezésére: a leánnyal csak én rendelkezhetem.”

8. A herceg ekkor veti be a legerősebb fegyvert: felajánlja az egész nyájat Olejnek, és visszautal arra, hogy a juhász az első alkalommal a brezina urának mondta magát:
„Nekem a leányod kell mindenáron. (…) Mit szólnál hozzá, ha ez az akol a tied lenne minden birkájával, ha neked ajándékoznám? (…) Így aztán igazán te lennél a Brezinák ura.”

9. Olej erkölcsi dilemmája a mérleg-hasonlatban jelenik meg:
„Ingadozva állt ott, mint a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe egy olyan súlyú darabot dobnak, mely még akkor meglógázza azt egypár percre, ha nem nyomná is tán alá később.”
(könnyebb súly: nyáj, nehezebb súly: Anika – mégis a nyáj nehezebb pár pillanatig, mert hirtelen jött a herceg ajánlata, és megzavarta Olej fejét. Éppen úgy, mint ahogy Lalit is megzavarja az Üvegtigrisre tett ajánlat, amikor a vállalkozó a pénzkötegből másodpercenként vesz el egy tízezrest, mintegy megbüntetve a hezitáló „kicsi büfés”-t)

10. Olej hallgatásával egyezik bele a lányszöktetésbe, így másnap már Anika helyett egy adománylevél várja otthon.

11. Lelkifurdalásának (romantikusan eltúlzott) képe az akol felgyújtása.

 

Összegzés:
Mikszáth novelláiban keveredik a romantika lendülete, érzelmi ereje a realista ábrázolásmód pontos megfigyeléseivel. Jó példa erre a következő részlet, amely a magányosan töprengő Olejt mutatja meg. Látható, hogy Mikszáth igyekszik megismerni az egyszerű emberek gondolatvilágát, igyekszik belelátni a fejükbe. (Persze, végül romantikus túlzással „ősköltészet”-nek nevezi Olej formátlan gondolatait):
„A bacsa újra visszadől félkönyökére, és elgondolkozik, különös gondolatok azok!
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.
Az a nagy, mélységes talány, mely a természet fönséges arcán honol, betölti még azt a vad lelket is, és beszél hozzá, az meg felelget neki.
Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkozik.
Gondolkozik, és még sincs gondolatja, mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom.
Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet.”

 

 

10. tétel: A szegénység lélektana Móricz Zsigmond novelláiban

 

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

Újszerű parasztábrázolás:
- korábbiak: Jókai kedélyes figurái, Mikszáth különcei, népszínművek hamis romantikája (pirospozsgás menyecskék, vidám legények)
- Móricz: realista, sőt naturalista: novellái a maga nyers valóságában mutatják meg a vidéki Magyarország problémáit

Hét krajcár 1908
A tüdőbeteg asszony nem tudja kimosni a napszámosként robotoló férje váltóruháját, mert elfogyott a szappan. Kisfiával az egész házat felfordítják, hogy előkerítsék a szükséges hét krajcárt: minden zsebet, minden fiókot átnéznek. Azért, hogy a gyerek ne szenvedje a nyomor súlyát, az anya vidám játéknak álcázza a pénz keresgélését. A legfájdalmasabb pillanatban kacagnak legjobban: amikor az utolsó krajcárt egy szerencsétlen koldus adja nekik. Mire azonban összegyűlik a pénz, már beesteledik, s újabb problémával szembesülnek: lámpaolaj sincs.

kulcsfogalmak:
- mélyszegénység: a napszámos apa jövedelme bizonytalan, a család még a legszükségesebb dolgokban is nélkülözi kényszerül (szappan, lámpaolaj - és az ételről még szó sem esik)
- anyai áldozat: az anya megtehetné, hogy állandóan kesereg a sorsuk miatt, ehelyett erőn felül dolgozik azon, hogy a kisgyerek lelkén ne hagyjon nyomot a szegénység. És nem csak szórakoztatja a gyereket, hanem tanítja is: az eszébe vési, hogy milyen könnyen fogy a pénz (a krajcár elgurul; olvad, mint a hó; megáprehendál 'megsértődik')

Tragédia 1909
Kis János a legnyomorultabb szegényember, akinek szó szerint semmije nincs: sem anyagi, sem lelki értelemben. Nehéz napszámban görnyed, s csak egyetlen gondolat jár a fejében: az evés. A folytonos éhség miatt mindig mogorva, dühös, agresszív. Családját teljesen elhanyagolja, lelkileg vegetál, semmi célja nincs. Egyszer aztán (groteszk módon) mégiscsak talál magának egy „emberi léten túli” feladatot: ki akarja enni vagyonából a gazdáját. Sarudy ugyanis az összes napszámosát is meghívja a lánya lakodalmába. Kis János nekifeszül a harcnak, s gyönge gyomra heves tiltakozása ellenére órákig lapátolja magába a zsíros ételeket. Végül a torkán akadt fövetlen húsdarabtól megfullad. Halála éppen olyan jelentéktelen, mint az élete volt – s ez az igazi tragédia.

kulcsfogalmak:
- mélyszegénység: Kis János az alapvető fiziológiai szükségleteit sem tudja kielégíteni (lásd: Maslow szükséglet-piramisa: fiziológiai - biztonsági - közösségi stb. szint), így torzul a személyisége
- társadalomkritika: a "tragédia" cím (mint irodalmi fogalom) jelentős ember halálát sejteti, ezzel szemben a legjelentéktelenebb napszámos szánalmas pusztulását mutatja meg a novella. A cím ironikusnak tekinthető, de a kritika célpontja nem Kis János, hanem a társadalom, amely engedi, hogy a mélyszegénységben élők elveszítsék emberi mivoltukat 
- groteszk: a komikum egyik formája, amelyben szélsőséges minőségek ütköznek össze. Jelen esetben az groteszk, ahogyan a lakodalmi bezabálás egyszerű ténye óriási vállalkozássá nő: "Úgy ment eléje, mint valami emberi léten fölüli feladatnak." (hasonlóan Akakij Akakijevics hatalmas "vállalkozásához")

 

A kondás legszennyesebb inge 1931
A földesúr felesége kedves, energikus asszony: maga felügyeli a kastély kertjének tavaszi rendezgetését. Gondos anyának bizonyul, amikor nem engedi iskolába a megfázás enyhe tüneteit mutató fiát. Épp ezért kel ki magából, amikor meglátja, hogy az egyik kapáló parasztasszony derékig földbe ásta a másfél éves gyerekét, hogy az el ne mászkáljon. Leteremti a nőt, kegyetlennek, felelőtlennek bélyegzi, és megparancsolja, hogy vegye ki a földből a kicsit. A szegény asszony később őt hibáztatja a gyerek felfázásáért, amit (orvosság híján) babonával próbálnak gyógyítani. A földesúr felesége hatósággal fenyegetőzik a kegyetlen szertartás láttán (földre fektették a gyereket, a disznópásztor legkoszosabb ingére), de a kis beteget már senki nem tudja megmenteni. A gyerek halála után egymást hibáztatja a két anya. A parasztasszony babonás magyarázata szerint a földesúr felesége „megtörte az isteni akaratot”, amikor felülbírálta a népszokást.

kulcsfogalmak:
- mélyszegénység: nemhogy gyógyszere, de még ágyneműje sincs a szegény embernek
- együttérzés: hiába "karolja fel" a nagyságos asszony azt az egyetlen parasztgyereket (lehozatja neki a fia régi ágyneműjét), ha még ott van több száz, több ezer nyomorgó család
- anyai szerep: a novella feszültségét az adja, hogy a nagyságos asszony kizárólag anyaként értékeli a látott helyzetet (földbe ásott gyerek). Eszébe sem jut, hogy a szegény embernek rendkívül korlátozottak a lehetőségei: "Nem mindegy az a gyereknek, hogy milyen házban jött a világra? A betegség betegség." Hát, nem mindegy: a gazdag gyógyszert szed, a szegény pedig a csodában bízik (babona)

 

Barbárok 1931
Veres juhászék előbb ajánlatot tesznek a rézveretes szíjra, majd kisfiával együtt agyonverik a gazdát, és elhajtják a juhait. Tíz nap múlva az asszony keresi Bodrit és a fiút a szokott helyen. Veres juhász megtévesztő útmutatása nyomán még a Dunántúlt is bejárja, míg végül a puli kölyke akad rá a holttestekre. Szigorú vizsgálóbíró faggatja Veres juhászt a szegedi bíróságon. Bár már "megérett a kötél", a makacs vadember sehogy sem akarja beismerni Bodri juhász és fia meggyilkolását. A bíró nem tudja felébreszteni a lelkiismeretét, ezért a babonához fordul: a rézveretes szíj látványára végül megtörik a gyilkos.

kulcsfogalmak:
- kiszolgáltatottság: mivel Bodri juhász a saját birkáit őrzi, kénytelen a falutól távolabbi területeken legeltetni. Itt, a nagy pusztában már nincs, aki érvényesítse a törvényt, az szegyény ember teljesen ki van szolgáltatva a bűnözőknek
- embertelenség: Veres juhász szociopata, azaz nem igazodik semmiféle társadalmi törvényhez vagy szabályhoz, kizárólag a saját érdekeit nézi, a másik embert tárgynak, eszköznek tekinti, és szemrebbenés nélkül hazudik még a bírónak is
- babona: Veres juhász vadember, még az alacsony rendű keresztény magatartás (Istentől való félelem) sem jellemző rá. Egyetlen dologtól retteg babonásan: a haláltól. (Épp úgy, mint az ősi természetvallások embere.)
- igazságszolgáltatás: a vallatáskor a bíró elveszíti a türelmét, látva Veres juhász barbár makacsságát. Hiába érvel a végítélettel, a vadember továbbra is a szemébe hazudik. Ezért kap huszonöt botütést még a kivégzés előtt

 

 

11. A humánum groteszk harca Örkény Tóték című művében

 

- a mű szövege (link)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)

A civilizáció botránya az, hogy a háborút természetes dolognak tartjuk. Pedig a háború képtelenség. Abszurdum. Erre mutat rá Örkény műve.

A XX. századra az embert legyőzték azok a fikciók, amelyeket létrehozott:
- pénz
- ipar
- állam

Az ember fokozatosan tárgyiasult, eszközzé vált. Ennek legnyilvánvalóbb példája a háború. A háborúk célja mindig "szent": a középkorban a kereszténység védelme, az újkorban nemzet védelme, erejének megtartása. A valódi cél azonban mindig a hatalom és a vagyon - egy szűk réteg számára. Ők gyártják az "Eszmét", ők érik el, hogy a sok hülye kisember hagyja magát besorozni (azaz: tárgyiasítani).

Örkény drámája arra mutat rá, hogy a háború fejre állított világ, amelyben anyagi dolgok (pénz, hatalom, terület) válnak céllá, az ember pedig eszközzé. (Az első háborúban még nagy bátorság kellett pacifistának lenni, lásd Babits.)

Tóték 1967

Örkény jól ismerte a háborút: munkaszolgálatos volt a Don-kanyarban, 1946-ban tért haza a hadifogságból.

Levél az olvasónak: "Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban."

nyitó kép: Gyuri, a bolond postás
abszurd: a félkegyelmű, kényszerképzetes postás felel az információáramlásért. Az általa hozott levélből derül ki, hogy a fronton szolgáló fiú parancsnoka Tótéknál fog pihenni két hétig. Az orvosok szerint "meggyengült az idegrendszere", valójában azonban súlyos szociopata (épp úgy, mint Hitler vagy Sztálin)

- groteszk társalgás a gödörtisztításról (valójában a rendszerről):
Tót: "Ha szaga van, akkor pumpáljunk! Gyulánk életéről van szó, kedves doktor úr."
Lajtos: "Mert tegyük fel, hogy belekezdek a szivattyúzásba. Mi történik? A massza megbolydul, és..."

- Tót kihasználja tekintélyét, hogy elcsendesítse a környéket (Gizi Gézáné nyikorgó kapuja, a kanyarban dudáló busz, mákdarálás, kutyaugatás stb.)

- már az őrnagy érkezésekor megmutatkozik a két jellem közötti feszültség:
Tót: köztiszteletben áll (megdolgozott a tekintélyért, rangja mögött tettek vannak)
őrnagy: félnek tőle (a tekintélye pusztán a rangjából adódik)
Mindez előbb szimbolikusan, a magasságkülönbségben jön ki: nem tudja elviselni, hogy Tót magasabb - azaz: valódi tiszteletet kap, ezért igyekszik fokozatosan megtörni.

Tót megtörésének folyamata:
- sisak szembe húzatása (tekintély csorbítása)
- nyújtózkodás megtiltása (családi rítusok lerombolása)
- virrasztás (alvás mint alapvető szükséglet megvonása)
- dobozolás (tevékenység, amely már a gondolkodást is ellenőrzése alá veszi)

Tót kálváriája:
- plébános: szerinte Tót problémái pusztán "csip-csup panaszok"
- Cipriani: megvizsgálja a teljesen zavarodott Tótot, és azt mondja, semmi baja. Magyarázat: "Manapság, asszonyom, aki egy cipőre rá meri mondani, hogy cipő, arra viszont én merem rámondani, hogy beteg. Csodálkozik? Pedig minden kornak megvan a maga jellemző vonása, a miénké épp a fogalomzavar. (...) A kis termetűek óriásoknak hiszik magukat, aki pedig a többinél egy fejjel magasabb, az mindenáron kicsinek szeretne látszani..." - a "fogalomzavar" nem más, mint a háború fejre állított világrendje. Nagy bátorságra vall, hogy ki meri mondani a doktor: "Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy az, ami most van, nem tart örökké. Ennek az átkozott háborúnak és ennek az egész, átkozott világnak is vége lesz! És akkor a maguk őrnagyát fel fogják akasztani. A maguk őrnagyának a parancsnokát is fel fogják akasztani..." - ezekért a szavakért kényszerzubbonyt adnak rá, jelezvén, hogy a rendszer egyáltalán nem tűri el a humánum kritikus megnyilvánulását.

Vége:
Tót véget vet az elnyomásnak, megöli az őrnagyot - nem tudván, hogy a fia él-e

 

 

12. Az "evangéliumi etika" Pilinszky János tanulmányaiban

 

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

Evangélium: az Újszövetség legfontosabb része, Jézus "életrajza". Lényegében a keresztény etikai kódex történetekben megfogalmazva. Egy ideált épít fel, a tökéletes Személyt: Jézus Krisztust.

Jézust Isten fiának hitték, ami a mai fogalmakkal annyit jelent, hogy:
- maximálisan szabad volt, azaz: semmiféle földi (anyagi) dolog nem kötötte, kizárólag belső törvényt követett
- maximális hatalma volt, mert tökéletesen tudott uralkodni önmagán
- tökéletesen önazonos volt, amilyen korábban csak Isten lehetett ("Vagyok, aki vagyok.")

Ha az Evangéliumból kivesszük a csodákat, akkor megmarad a lényeg: Jézus néhány példázata, a hegyi beszéd és a Nagypéntek.

A tékozló fiú
a fiú kikéri az örökségét -> elherdálja -> nyomorog -> hazatér őszinte bűnbánattal és alázattal -> az apa örömmel fogadja vissza (a testvére azonban méltatlankodik)

A testvér a tipikus farizeus ('írástudó', azaz a törvény ismerője). Azt várná, hogy az apa a Mózes 21/21 szerint "fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához", s "a város férfiai kövezzék agyon". Az ószövetségi törvény nem ismer irgalmat - éppen úgy, ahogy a követője, a farizeus sem.

Pilinszky két tanulmánya kitágítja a farizeus-fogalom értelmezési körét: önelégült ember, aki rosszul szeret. Bizonyos értelemben ő is bűnösnek tekinthető - még ha leírt törvényt nem is sért.

 

A szentírás margójára 1969

- különbséget tesz a bűnösök között:
1. "nyilvános bűnös"
2. farizeus

"Az Evangélium döntő, isteni - valóban isteni - újdonsága épp az, hogy a nyilvánvaló bűnösök mellett megmutatta az erénybe burkolózó bűn mindennél súlyosabb voltát." A farizeus önelégültségében sosem veszi észre, hogy "alázat nélkül minden erény véges és elégtelen, s inkább csak elválaszt Istentől."

Pilinszky szerint Jézus küldetése lényegében erről szól: "szeretet új törvényéről, a szeretet botrányáról".
Miért "botrány" a szeretet? Mert szembe megy az evolúciós törvénnyel (szemet szemért, fogat fogért), és megjelenik benne az irgalom, a kegyelem.

A farizeusban nincsen irgalom. Ő betűről-betűre betartja a törvényt, cserébe elvárja (Istentől, a rendszertől), hogy mások minden egyes hibájukért bűnhődjenek. A farizeus gyakorlatilag azonosítja a bűnöst a bűnével. Az "evangéliumi etika" lényege ennek ellenkezője:
"Gyűlölni a bűnt és szeretni a bűnöst: ezzel lehetne definiálni az evangéliumi szeretet gyakorlatát."

 

Viszonyunk a farizeushoz 1969

Pilinszky definíciója tökéletesen érvényes ma is, a közösségi média által átformált társadalomban.

"A farizeus a jó látszatát akaratlanul és árulkodó módon előnyben részesíti a valóságos jóval szemben."
Egyfajta farizeusi magatartásra kényszerít a közösségi média azáltal, hogy ott az ember a látszat-képét építi: önbecsülését a like-ok, ismerősök és megosztások számában méri.

"Az, aki képtelen szembesülni képmutatásával, s ezen belül szíve zsarnoki, ítélkező és indiszkrét világával."
Szintén a közösségi média ösztönzi a felhasználót arra, hogy állandóan véleményt mondjon, ítélkezzen, kommenteljen, trollkodjon és kukkoljon.

 

 

13. Realista társadalomkritika Csehov novelláiban

 

- a mű szövege (link)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)

Dosztojevszkij mondása: "Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk ki." Azaz: Gogol az orosz realizmus úttörője. Éles társadalomkritikáját sajátos groteszk humor fűszerezi.

Az oroszok (kis túlzással) a középkorból léptek át a 19. századba. Súlyos elmaradottságukra realista novellák, elbeszélések, regények sora mutat rá. A történetek hősei a társadalom tipikus figurái, például:
- nyomorult kishivatalnok (csinovnyik)
- gőgös tábornok ("tekintélyes személy")
- pityókás rendőrkapitány (Gogol abszurd példának hozza fel A köpönyeg elején: "Ma már minden magánember azt hiszi, hogy az ő személyében az egész társadalmat sértik meg.")

 

 

A csinovnyik halála

Cservjakov kishivatalnok számára kivételes alkalom, valóságos ünnep, amikor nagyritkán eljuthat színházba. Ilyenkor mennyei boldogságot érez - ha nem is a darab miatt, hanem inkább mert előkelő körök közelében lehet. Éppen ezért éli meg katasztrófaként, amikor véletlenül letüsszenti az előtte ülő államtanácsost. Működésbe lépnek a szolgai reflexek, és alázatos bocsánatkérések sorát indítja el a megrémült kishivatalnok. Addig zaklatja a "sértettet", míg az valóban megsértődik, gúnyolódásnak érezve a hatodik bocsánatkérést. A rendre utasított Cservjakovban megszakad valami, és még aznap meghal.

A köpönyegforgató

Egy utcai incidensben lepleződik le az orosz rangkórság. Ocsumelov rendőrfelügyelő szorult helyzetbe kerül: hiányos információk alapján kell megítélnie egy botrányos esetet. Hrjukin aranyműves kártérítést követel, mert megharapta egy arra kószáló kutya. Ocsumelovot nem a pontos körülmények érdeklik, hanem kizárólag az, hogy kié az eb. Az odacsődült nézőközönségnek két tippje van: vagy kóbor kutya, vagy a tábornok falkájából való. A rendőrfelügyelő ítélete ennek megfelelően ingadozik, míg végül a tábornok szakácsa dönti el a vitát. Ekkorra Ocsumelov már hatszor véleményt váltott (és köpönyeget fordított), a végén mégis Hrjukint neveti ki a kárörvendő nép.

 

 

14. tétel: Az egzisztencializmus Sartre: A tisztességtudó utcalány című drámájában (2021-ben nincs)

 

- a mű szövege: http://irodalom.net/cikk/130
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)

Sartre nem veszi át a Nobel-díjat 1964-ben, mondván: az írónak szabadnak kell maradnia, és nem hagyhatja, hogy intézménnyé lényegítsék át.

Az egzisztencialista filozófia kulcsfogalma a szabadság. Ennek előfeltétele az, hogy az ember leszámoljon magában a humanista hazugsággal, mely szerint ő a világ közepe, a világ neki lett teremtve. A világ valójában kaotikus és idegen, az ember egyszerűen csak bele van vetve, szabadságra van ítélve. Azaz: döntéseinek felelősségét magának kell viselnie, nem háríthatja át "Istenre", "nemzetre" és egyéb fikciókra. Az ember felismeri a lehetőségeket, és választ:
"Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát." - írja Sartre, aki a Nobel-díj visszautasításával is választott: nem hagyta, hogy intézményt (vulgárisabban szólva: kurvát) csináljanak belőle.

Lizzie MacKay, A tisztességtudó utcalány címszereplője, szinte hősi elszántsággal próbál morált választani (kiállni a néger ártatlansága mellet), ám Fred és a kormányzó végül mégiscsak "intézményesítik". Nemcsak a foglalkozása, de a lelke is kurva lesz.

A tisztességtudó utcalány 1946

Lizzie és a néger társadalmi helyzetét pontosabban fejezi ki az eredeti francia szöveg: 'putain': kurva, 'nègre': nigger.

Lizzie az újrakezdés reményében jött New Yorkból délre. Életútját szimbolikusan összegzi a két kép, amit a falra akar tenni:
- kislány törött korsóval (a tönkretett gyerekkor),
- kötögető, unokáinak mesélő nagymama (a vágyott nyugalom, biztonság)

Előzmény:
A vonaton kikezdett a lánnyal négy fehér srác, akik részegen jöttek haza egy rugby-meccsről. Belekötöttek a fülkében utazó négerekbe is, majd mikor azok védekezni próbáltak, agyonlőtték az egyiket. A másikat üldözik, és bíróság elé akarják állítani azzal, hogy megtámadta a fehéreket.

Első jelenet:
Fred, Lizzie előző éjszakai kuncsaftja reggel elővezeti a látogatásának valódi okát: rá akarja venni Lizzie-t, hogy tanúskodjon a néger ellen. Ugyanis a gyilkos fiú az ő unokabátyja, Thomas, akit évekre csuknak be, ha kiderül az igazság. 500 dollárt ajánl a lánynak, aki egyértelműen visszautasítja.

Fred már az ajánlatot megelőzően is tárgyiasítja Lizzie-t:
- letakartatja az ágyat (a bűnjelet)
- becsukatja az ablakot (elzárja a helyet a külvilágtól)
- nem hajlandó csevegni (egyáltalán nem nyílik meg)
- letagadja az éjszaka emlékeit (érzelmes mondatait)
- csak tíz dollárt fizet (40-50 helyett)

Amikor azonban az igazságra hivatkozik a lány, Fred durván kifakad: "Az igazat! Egy tízdolláros szajha akarja megmondani az igazat. Nincs igazság. Csak fehérek vannak és feketék. Tizenhétezer fehér, húszezer fekete." Legfőbb érve megint csak egy nyers tárgyiasítás: "Egy néger mindig elkövet valamit."

Második jelenet:
Rendőrök érkeznek, és az előre kitalált forgatókönyv szerint zsarolják meg Lizzie-t: másfél év börtön prostitúcióért. Lizzie erre sem törik meg.

Fred bedühödik. Thomas képét mutatja fel, és üvölt: "Nézd meg ezt. (...) Te már láttál egypár férfit a büdös életedben. Ilyet láttál már? Nézd ezt a homlokot, ezt az állat, a kitüntetéseket a mellén. Nem, ne fordítsd el a szemed. Csak járd végig az utadat: ez az ember a te áldozatod, legalább nézz vele farkasszemet! (...) Térdre, kurva! Térdelj le annak a férfinak a képe előtt, akit meg akarsz becsteleníteni!"

Harmadik jelenet:
Ekkor lép be a szenátor (Fred apja), és eljátssza a jó zsarut. Leállítja Fredet és a rendőröket, és megnyugtatja Lizzie-t: ragaszkodjon csak az igazához.

Távozóban azonban odadob egy mondatot, amellyel érzelmileg megzavarja a lányt: "Szegény Mary!" (Thomas édesanyjának fájdalmára céloz)

Lizzie ámulva hallgatja a szenátor által felvázolt narratívát:
- Lizzie árva
- Tomas édesanyja most szomorú
- Lizzie segít felmenteni Thomast
- Thomas édesanyja úgy fogja szeretni Lizzie-t, mintha a lánya lenne
- sőt: az egész város, egész Amerika a szívébe zárja majd
- ehhez "mindössze" annyit kell tenni, hogy a vallomásával halálba küldi a "niggert"

Lizzie még mindig ragaszkodik az igazsághoz, de már megingott. Ennek (igencsak komikus) jele: "Ezek szerint nagy baj, hogy az a néger nem követett el rajtam erőszakot."

A szenátor relativizálja az igazság fogalmát:
"Persze maga egy primitív igazságról beszél. (...) Igen, úgy értem, egy közönséges igazságról. (...) Tudja én már öreg vagyok, sokat megéltem, gyakran tévedtem, és most már, néhány év óta valamivel ritkábban tévedek. És erről az egész dologról más a véleményem, mint magának."

Majd szinte hipnotizálja a lányt:
Szenátor: "Képzelje el, hogy hirtelen megjelennék maga előtt az amerikai nemzet. Mit mondana magának? „Lizzie, választanod kell két fiam között. A kettő közül az egyiknek vesznie kell. Mit tehet ilyenkor az ember? Megtartja a jobbikat. Hát akkor válasszunk, melyik a jobbik. Jó?”
Lizzie: Jó. Ó, bocsánat! Azt hittem, hogy ön szól hozzám.

A politikus mérlegre teszi a két embert:
- a négert, aki bár ártatlan az ügyben, egyébként semmirevaló fajta
- Thomast, aki "százszázalékos amerikai", egyetemet végzett katonatiszt, "igazi vezéregyéniség, szilárd védőbástya a kommunizmus, a szakszervezetek és a zsidók ellen"

Lizzie végül annyira összezavarodik, hogy aláírja a négert terhelő vallomást - bár a szenátor távozása után pár pillanattal már vissza akarja vonni.

Negyedik jelenet:

A néger menekülőben van, Lizzie lakásában próbál elbújni. A lány bevallja neki, hogy feladta őt.

Néger: Gyakran kényszerítik az embert, hogy az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol.
Lizzie: Igen. Gyakran. És ha nem sikerül erővel, akkor megkevernek, míg bedőlsz nekik.

Ötödik jelenet:

Fred felajzott állapotban érkezik egy (véletlenszerűen kiválasztott) néger lincseléséről. Azt akarja tudni, hogy Lizzie komolyan mondta-e reggel, hogy élvezte az előző éjszakát. Ki akarja sajátítani a lányt: "Neked nem lesz több vendéged. Soha többé. Te az enyém vagy."

Hirtelen rányit a rejtőzködő négerre, majd utána szalad és megpróbálja lelőni. Amikor visszatér, Lizzie fegyvert fog rá, de nincs ereje használni. Megint a szavak győznek:
"Mi teremtettük ezt az országot, s történelme a mi családunk története. Vannak Clarke-ok Alaszkában, New Mexicoban, a Philippi-szigeteken. Rá mernél lőni egész Amerikára?"

Lizzie végül megadja magát az "amerikai álomnak".
Fred: "Fölköltöztetlek a domb tetejére a folyó túlsó partjára. Egy szép kertes villába. A kertben sétálhatsz, de kijönnöd nem szabad, nagyon féltékeny vagyok. Minden héten háromszor meglátogatlak, mikor besötétedik: kedden, csütörtökön és víkendkor. Néger cselédeid lesznek, és több pénzed, mint valaha is álmodtad volna."

 

14. tétel: Evangélium

cikk: http://irodalom.net/cikk/134 

 

15. tétel: Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása - tragikum a XX. században

 

- a mű rövidített szövege (link)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)

A darab nyitó képe: padon ülő, rongyos polgárok nézik az elsuhanó gyorsvonatokat, amelyek pár éve még megálltak a városban. Panaszaikból kiderül, hogy egykor virágzott Güllen (A legenda szerint Goethe és Brahms is időzött itt annak idején, és a helyiek ettől már európai kulturális központnak érezték városkájukat – amelynek neve a német nyelvben ’trágyát’ jelent). Ám pár éve rejtélyes módon összeomlott a város ipara, és most a csőd szélén lavíroznak, teljes kilátástalanságban. Utolsó esélyük Klaire Zachanassian milliárdosnő közelgő látogatása. Az asszony Güllenből származik, és most sok évtizednyi távollét után bőkezű jótékony körútja keretében útba ejti szülővárosát is. A helyiek izgatottan várják őt, mert azt remélik, hogy néhány komoly befektetéssel fellendülést hoz, azaz: pénzt pumpál a város döglődő gazdaságába.

Megjelenik a színen a várakozók közt egy hatvanöt év körüli férfi: Alfred ILL. Kulcsfigurája lehet majd ő az elkövetkező napoknak, hiszen egykor gyengéd kapcsolatban volt a kis Klárival, aki most Zachanassian asszonyként, milliárdos vagyonnal tér vissza szülőföldjére. Számító módon készül a polgármester és ILL arra, hogy az asszonyban nosztalgikus érzelmi hullámokat keltve minél több pénzt tudjanak majd kicsikarni belőle:
"Ill: Még valami, amit felhasználhat, polgármester úr. Klarának gyengéje volt az igazságszeretet. Határozottan ez volt a gyengéje. Egyszer letartóztattak egy csavargót. Erre ő kővel dobálta meg a rendőrt.
Polgármester: Igazságszerető. Nem rossz. Az ilyesmi rendkívül hatásos. De azt a rendőrügyet inkább hagyjuk."

Mesteri, ahogy Dürrenmatt enged bepillantani a kulisszák mögé: leleplezi a képmutató politikust, aki még saját unokát is eszközként használja, hogy érzelmileg manipulálni tudja majd Zachanassian asszonyt. És az sem finomabb, ahogy a szerző öngólt rúgat a tanárral, ahogy épp a város első számú pedagógusának szájába adja ezt a mondatot: „Ne egy gyermekmenhellyel szúrja ki a szemünket.” Ám számítás ide vagy oda (ugye, két óra lenne még az érkezésig), egyszer csak óriási robajjal áll meg egy gyorsvonat előttük, és belőle egy extravagáns asszony száll ki furcsa, zavarba ejtő kíséretével. Némi megrökönyödést okoz a fogadóbizottságnak, amikor meglátják Klára teljes kíséretét: az említett főkomornyik és a hetedik férj mellett megjelenik még két öreg vak (Koby és Loby), valamint egy fura ketrec és egy nagy fekete koporsó.

Érkezése után Klára előbb ifjúságának színhelyeit keresi fel ILL kíséretében: így például a konradsweileri erdőt, ahol a Péterék pajtájában egykor szerelembe esett Alfreddel. Érzékenyen ugyanakkor tabuk nélkül idézi fel kettejük sorsát.

Hamarosan visszatérnek a városba, ahol az Arany Apostol vendéglőben díszes fogadás várja Zachanassian asszonyt. „Milliókat ígért” – súgja ILL a polgármesternek, aki ettől még lelkesebben kezd bele ömlengő beszédébe:
"Ki ne emlékeznék rá, amikor a mi Klárink egy nyomorgó özvegyasszony minden­napi betevő falatjáról gondoskodott olyképpen, hogy a szomszédoknál keservesen megszolgált zsebpénzén burgonyát vett neki, és ezzel megmentette az éhhaláltól, hogy csak egy példáját említsem jótékony cselekedeteinek."

Az öreg hölgy válasza: "Én ugyan egy kissé más gyerek voltam, mint amilyennek a polgármester beszédében leírt: az iskolában ütöttek-vertek, és a krumplit is úgy loptam özvegy Bollné részére, közösen ILL-lel, de nem azért, hogy megmentsük az öreg kerítőnőt az éhhalál­tól, hanem mert egyszer végre ágyban akartunk fe­küdni, kényelmesebben, nem úgy, mint az erdőn vagy a pajtában. De hogy mégis meglegyen az örömetek, bejelentem, hajlandó vagyok Güllen városának egymilliárdot ajándékozni. Ötszázmilliót a városnak, ötszázmilliót szétosztásra, a családok között."

Mielőtt Zachanassian asszony közölné a feltételét, arra utasítja a főkomornyikot, hogy idézzen fel egy bizonyos negyvenöt évvel korábbi ügyet. Mint kiderül, az asszony első számú szolgálója az egykori törvényszéki bíró (Hofer), aki Klára későbbi sorsát megpecsételő ügyben döntött 1910-ben. Történt ugyanis, hogy ILL teherbe ejtette Klárát, de nem akarta vállalni az apaságot: helyette egy liter pálinkával fizetett le két nyomorult fickót, hogy az vallják, ők is háltak a lánnyal. Klára keresetét így elutasították, ringyónak bélyegezték, és a lány állapotosan, megszégyenülve menekült el Güllenből. (Sorsának további fordulatait majd később tudjuk meg – egyelőre csak annyit még, hogy miután milliárdokat örökölt, felkerestette a két hamis tanút, és kegyetlenül elbánt velük: megvakíttatta és kiheréltette Jakob Hühnleint és Ludwig Sparrt, akik most Koby és Loby néven szolgálják őt.) A teremben döbbent csend kíséri a történetet, nem kevésbé a folytatást, amelyben az egymilliárdért Ill meggyilkolását követeli az öreg hölgy. A polgármester egyértelműen visszautasítja az ajánlatot.

Előző este valóban kiállt az egész város ILL mellett, hiszen a polgármester önérzetes elutasító szavait hatalmas taps követte. Ebben megnyugodva lehet folytatni tovább Güllen szegényes kis hétköznapjait, amelyekben egyetlen zavaró elem van csak: Claire Zachanassian az Arany Apostol erkélyéről figyeli őket, és türelmesen várja, hogy a sok nyomorult kisember erkölcsileg összeomoljon az ajánlat iszonyú súlya alatt. ILL vegyesboltjába sorra érkeznek a vevők, és hitelben vásárolnak.

Amikor Ill felfogja, hogy a többség elszánta magát a gyilkosságra, afféle "modern kálváriába" kezd:

- felkeresi a rendőrkapitányt, aki szerint nem lehet komolyan venni az ajánlatot, mert "erősen túlhajtott" az ár
- felkeresi a polgármestert, aki szerint Ill "elveszítette az erkölcsi jogot", hogy a hölgy letartóztatását kérje
- felkeresi a papot, aki előbb a hivatalos lelki szöveget mondja, majd figyelmezteti Illt, hogy meneküljön

Ill képtelen elmenekülni: már majdnem vonatra száll, de nem utazik el mégsem (ekkor kezd szembenézni önmagával).

A gülleni értelmiség két képviselője (a tanár és az orvos) még egy elkeseredett kísérletet tesznek, hogy jobb belátásra bírják az asszonyt. Ekkor derül ki, hogy Güllent maga Claire Zachanassian hozta csődközeli helyzetbe, hogy felvásárolhassa az igazságszolgáltatást:
"Emberséges? Az emberségnek, uraim, a milliomosok tőzsdéjén árfolyama van. Én, az én tőkeerőmmel, akár egy egész világrendet vásárol¬hatok magamnak. A világ ringyót csinált belőlem, most én csinálok bordélyházat a világból."

A tanár részegen majdnem elárulja az összeesküvést a városba sereglett sajtónak. Maga Ill állítja le, aki már szembenézett a sorsával. Elfogadja, hogy a negyven évvel korábbi döntésével "meghatározta" önmagát:
"ILL: Beláttam, hogy nincs jogom védekezni.
TANÁR: Nincs joga? Ezzel az átkozott vénasszonnyal, ezzel a kiérdemesült szajhával, aki a szemünk láttára szemérmetlenül váltogatja a férjeit, ezzel a lélekkufárral, ezzel szemben?
ILL: Elvégre én indítottam el a lejtőn. Én vagyok a bűnös.
TANÁR: Bűnös?
ILL: Én tettem Klárát azzá, amivé lett. És a magam életét is én formáltam, így lettem, aki vagyok: nyomorúságos, ócska szatócs. Ugyan mit tehetnék én, kedves jó tanár úr? Játsszam az ártatlant?"

A darab végén ünnepélyes ceremónia keretében végzik ki, majd hálát adnak az öreg hölgynek.

 

 

16. tétel: Szophoklész: Antigoné

 

Források (kattints a linkre):

- görög színház: http://irodalom.net/cikk/28 (3-4. bekezdés)
- thébai mondakör: http://irodalom.net/cikk/28 (1. bekezdés)
- audio: (link)
- a szóbeli érettségin használható rövidített szöveg (letöltés)

válaszok:

- Mi a dráma?
A művészetnek az a formája, amely emberi viszonyokban ragad meg társadalmi jelenségeket.
- Mi a különbség tragédia és komédia között?
tragédia: nagy emberek bukásán rendülünk meg
komédia: kisszerű emberek lelepleződésén nevetünk
- Mit jelentett valójában az Oidipusz által kapott jóslat? 
a, megöli az apját: tehát elfordult az istentől (apa = ős = ős-ten = isten)
b, birtokolja az anyját: az anya(g)i világot
- Igazságosan döntött Kreón a testvérek eltemetéséről?
Valójában mindkettő bűnös volt: Polüneikész mert megtámadta Thébát, Eteoklész mert nem adta át a trónt (egyezségüket felborítva)
- Mit jelent a hübrisz? Melyik eposzi hős szenvedett ugyanebben a betegségben?
Hübrisz: túlzott elbizakodottság, gőg. A trójai háború végén Odüsszeusz magának tulajdonította a hadicsel sikerét, pedig Poszeidón segítsége nélkül elbukott volna. Tíz éves leckét kapott abból, hogy az ember kevesebb, mint az isten.
- Miért fontos kérdés, hogy isteni vagy emberi törvényt kövessünk? (belső/külső szabály)
Káoszból csak akkor lesz kozmosz, ha vannak mindenkire vonatkozó szabályok. Nem mindegy azonban, hogy ezeket hogyan éljük meg: ha külső kényszerként, akkor örökké lázadozni fogunk, és boldogtalanok leszünk. Ha belsővé tesszük (lásd: aranyszabály), akkor az elfogadott korlátok között szabadok lehetünk.

 

 

17. Shakespeare: Rómeó és Júlia

 

Forrás (kattints a linkre):

- cikk: http://irodalom.net/cikk/47
- audio: (link)

Válaszok:

- Miért olyan különleges, hogy tizenévesek szerelméről tragédiát írt Shakespeare?
Azért, mert a klasszikus tragédiák szereplői mind nagy formátumú emberek, akik egész közösségeket érintő dolgokban döntenek. A szerelmet (pláne ifjak fellángolását) nem tartották tragédiához méltó témának.
- Mi volt a céljuk a misztériumjátékoknak?
Az, hogy megismertessék a bibliai történeteket az írástudatlan néppel. Látványos, nagy költségvetésű előadásokat fizetett az egyház a város főterén, a székesegyház mellé állított háromszintes színpadon.
- Hogyan nevelték a jó keresztény lányt a középkorban?
Gyakorlatilag lakat alatt őrizték. Egyetlen értéke a szüzessége volt, egyetlen erénye az engedelmesség, egyetlen "szórakozása" az ima. Nem olvashatott világi irodalmat, nem táncolhatott, nem találkozhatott idegenekkel.
- Mi az érdekházasság?
A házasság klasszikus formája: a szülők által vagyoni alapon összehozott férj és feleség.
- Miért nem fontos tudni a Capulet és Montague ellentét okát?
Mert nem az számít, hanem a tény, hogy a két szerelmest a társadalmi kötöttégeik akadályozzák szerelmük (és egyéniségük) kibontakozásában.
- Miért botrány a két fiatal első találkozása?
Mert nem találkozhattak volna kísérő nélkül. Nem beszélve arról, hogy Rómeó megérintette Júliát, majd csókot is kért tőle.
- Mi okozza a tragédiájukat?
A végzetes fordulatot egy "versenyfutás" hozza. Lőrinc barát levele vitte a jó hírt Rómeónak (Júlia csak tetszhalott), egy hűséges barát pedig a rosszat (Júlia halott). Az utóbbi ért oda korábban.

 

 

18. A mozgalmi dal műfaja és újraértelmezései 

 

cikk: http://irodalom.net/cikk/48 (olvasd el, készíts vázlatot belőle)

- a szóbeli érettségin használható szöveg (letöltés)

 

18. A Mátrix világképe (2021-ben nincs)

 

kiemelt szövegrészek:  http://irodalom.net/cikk/124

 

Az 1999-ben bemutatott Mátrix kultuszfilmmé vált. A korszak meghatározó alkotása lett, mivel az alkotók által megjelenített világ tökéletes tükröt tart a technológia függésében vergődő fogyasztói társadalomnak.

A Mátrix világképének alapja az egzisztencialista filozófia, amely megjelenik például Sartre vagy Dürrenmatt drámáiban, József Attila verseiben, Nietzsche könyveiben.

Az egzisztencialista filozófia kulcsfogalma a szabadság. Ennek előfeltétele az, hogy az ember leszámoljon magában a humanista hazugsággal, mely szerint ő a világ közepe, a világ neki lett teremtve. A világ valójában kaotikus és idegen, az ember egyszerűen csak bele van vetve, szabadságra van ítélve. Azaz: döntéseinek felelősségét magának kell viselnie, nem háríthatja át "Istenre", "nemzetre" és egyéb fikciókra. Az ember felismeri a lehetőségeket, és választ:
"Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát." - írja Sartre

A Mátrix hősei azok az emberek, akik viszontagságokkal teli utat választottak: a szabadság útját.

A film alaphelyzete:
A 21. század végére a háború által lepusztított földön a gépek veszik át az uralmat. Azért, hogy a működésükhöz szükséges energiát megtermeljék, az embereket óriási telepeken "tenyésztik". Tudatukat egy nagy szoftverben, a Mátrixban kötik össze. Az emberek itt "élik" hétköznapi életüket, miközben testük egy kádban adja le a bioenergiát. Ebből a hazugságból csak néhány ember tudott (és mert) kilépni. Vezetőjük Morpheus, aki a film elején megszólítja Neót, a zseniális hackert (1. kép), és Trinityt küldi érte (2. kép).
Neo három fontos megszólítást kap:
- Mr. Reinhard, a cég főnöke: felrója neki a különcködést, és jelzi, hogy csak akkor maradhat az állásában, ha betartja a szabályokat
- Mr. Smith, a Mátrix ügynöke: börtönnel fenyegeti Neót, ha nem adja át nekik Morpheust
- Morpheus: felfedi Neónak a Mátrixot, amely nem más, mint az elme börtöne

Több ponton is megjelenik az egzisztencialista filozófia:
1. választás:
Morpheust választást kínál fel Neónak:
- kék pirula: visszatérni a korábbi életébe (kényelmes út)
- piros pirula: megismerni az igazságot (nehéz, fájdalmas út)
2. belevetés:
Miután lekapcsolják Neót a Mátrixról, meztelenül zuhan egy csövön át a mocskos, büdös csatornába. Azt jelképezi, hogy az embernek nincs eleve elrendelt helye a világban.
3. az ember megalkotja önmagát:
Neo ébredése után kemény edzés következik, amely során Morpheus igyekszik felszabadítani Neo tudatát.

Az egzisztencialista filozófia egyik ága (perszonalizmus) szerint az ember három fokon tud megvalósulni: ösztönlény, tömegember, személy. Ezek mind megjelennek a filmben.
- ösztönlény: közel van az állati léthez, mivel a szükségleteivel azonosul, és a természetének rabságában vergődik. A filmben ilyenek Cypher (az áruló) és Mouse (a programozó). Cypher a Mátrix boldog és kényelmes tudatlanságába vágyik vissza. Újra finom ételeket akar enni, puha ágyban aludni (szükségletek).
- tömegember: az előre beprogramozott szerepeivel azonosul, ezáltal erősen függ a társadalomtól. Elfogadja, hogy létezésének értelmét kívülről határozzák meg. A filmben ezek a Mátrixban "élő" emberek. Morpheus szerint legtöbbjük nem érett meg a valóságra.
- személy: az önmagát tudatosan felépítő szabad ember, aki harcban áll a természettel (saját ösztönei) és a társadalommal (külső szabályok) is. Belső törvényeket követ, és a szeretet erejéből képes önmagát meghaladni. A filmben ezek: Morpheus, aki képes akár az önfeláldozásra is a hitéért; Trinity, aki Neónak a szerelmével ad erőt; és elsősorban Neo, a kiválasztott.

Az orákulum előszobájában várakozó kanálhajlító kiskölyök mondja ki a személlyé válás egyik legfontosabb lépését: belátni, hogy "nem a kanál hajlik, hanem te magad". Neo ezt a film záró jelenetében érti majd meg egészen. Miután "feltámad" Trinity csókjától, a levegőben megállítja az ügynökök pisztolyaiból felé suhanó lövedékeket. Ez a személlyé válás modern szimbóluma: a mély emberi kapcsolatok annyi erőt adnak, hogy az ember képes elutasítani az őt tömegemberré vagy ösztönlénnyé silányító hatásokat.

 

 

 

19: Tóth Krisztina: A tolltartó

- a mű szövege (letöltés)
- rögtönzött felelet (hanganyag linkje)

az írónő kortársunk, megélte a 70-es évek puha diktatúráját

Tolltartó
két ügy

1.
Rudas Rolad "felbuktatása" - az elbeszélő lesz a bűnbak
meglátta a vért Vera néni --> ügyet csinált belőle, Roland véletlenszerűen jelöli ki a bűnöst, aki aztán nagyon magára veszi
túlzásokkal, hasonlatokkal ábrázolja azt a lélektanilag súlyos pillanatot:
"órákig tartó pillanat"
"a névhez tartozó test" - meghasonlik a elbeszélő, megtörik benne valami
"valószínűtlenül tág udvar" - mintha az egész világ előtt szégyenülne meg
úgy érzi, hogy "örökre és megváltoztathatatlanul" bűnös lett
filmszerűen éli meg
saját magáról E/3-ban beszél

2.
Janák Kinga tolltartójának eltűnése
énekkari próba lenne, helyette vallatás
Miért lett akkora ügy? Mert Kinga apja híres politikus.
Mitől komikus az ügy? A keresett tolltartó "romlott, nyugati, imperialista szemét" (Walt Disney: Hófehérke)
vallató: Feri bácsi - a szocialista lelki terror tökéletes példája
a szocialista ideál: önfegyelem, önkritika, a közösségbe vetett bizalom, megértés szocialista valóság: diktatúra, besúgó hálózat kiépítése
Feri bácsi a megbocsátó vezető személyében tetszeleg, azt hazudja, hogy az egséz közösség megbocsátana a tolvajnak
Így kell besúgót nevelni: "Ha valaki tudja, hogy ki a bűnös és fedezi, az maga is bűnt követ el, és méltó a közösség megvetésére." - ennyit a megbocsátásról
-- egy felnőtt olvasó számára teljesen átlátszó a szöveg, de az akkori gyerekek meg voltak félemlítve (órákig ültek szótlanul)
A beismerés. Miért? Azért mert már egyszer (nyomásra) elvállalta ártatlanul.

 

20. tétel: A Kőműves Kelemen rockballada előadása a Szolnoki Szigligeti Színházban

„Alkotni születtünk erre a földre, nemcsak megélni szép napokat. - Ez Kőműves Kelemen hitvallása, amelynek jegyében az épülő Déva váráért hajlandó feláldozni a legdrágábbat számára: a feleségét. De vajon mennyire tartós és áldott az eredmény, ha az ára egy ártatlan ember élete? A trianoni békediktátum 100. évfordulóján különösen mélyen elgondolkodtató ez a kérdés. Mi, a Szigligeti Színház társulata ezzel az előadással tisztelgünk nemzetünk gyászának centenáriuma előtt.”

a ballada szövege: link

Az eredeti népballada a kereszténység előtti idők babonáit és rituális szertartásait idézi fel. Déva várának építéséhez (tehát szimbolikusan minden nagy emberi vállalkozáshoz) szükség van az "égiek" segítségére. A bálvánnyal szembeni alapvető emberi hozzáálás a félelem. A várfalak ledőlése a bálvány haragjának jele. Kiengesztelése csak emberáldozattal lehetséges.

A rockballada tovább nyitja az értelmezés horizontját: fő kérdése az, hogy szabad-e embert ölni, azaz, van-e olyan kollektív érték, amely megkövetelheti magának a személy feláldozását. Kelemen szerint a hitből kell motivációt meríteni, a társai azonban kézzelfogható eredményt akarnak, mégpedig azonnal. Táncuk, énekük, arckifejezésük mind azt mutatja, hogy a törzsi világba merültek vissza, ahol az ember elveszíti az arcát, személyiségét, lelkiismeretét.

A darab felvezetőjében említett aktualitás (Trianon) nevetséges és erőltetett párhuzam.

 

Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy Jézus a nyugati világ történelmének legfontosabb alakja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy állítólagos születésével kezdődik az időszámításunk. Ám (ahogyan az a nagy formátumú emberekkel lenni szokott) ahány kor, és ahány világnézet, annyiféle kép él Jézusról. És ezek bizony nagyon különböznek, néha egyenesen ellentétei egymásnak...

 

Jézus a tanító

 

Ha mindenféle előítélet vagy rajongás nélkül közelítünk az evangéliumi szövegekhez, akkor egy mélyen emberi, egyetemes filozófiát láthatunk kibontakozni a történetekben. Ennek lényege belefér egyetlen mondatba: ne külső szabályoknak engedelmeskedj, hanem belső törvényeket kövess. A kereszténység az első vallás, amely szabadnak tekinti az embert. Korábban csak az istenek lehettek szabadok, azonban Jézus szerint mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Pünkösdkor leszállt mindenkire a Szentlélek, az ember egyedi felelősségvállalásának szimbóluma.

 

Jézus az istenkáromló

 

A legenda szerint tömegével rohantak a zsidók, hogy szájtátva hallgassák a Jeruzsálembe bevonuló Jézus szavait. Úgy vélték, ő a próféták által ígért messiás, aki majd megszabadítja a népet. Ehhez képest három év múlva maga a nép követelte, hogy feszítsék keresztre mint istenkáromlót. Miért fordultak el tőle? Mert nem úgy kínált szabadságot, ahogy ők képzelték. Mert azt tanította, hogy a szabadsághoz újjászületésre van szükség. A nép azonban itt és most követelt "szabadságot": a római uralom végét és Isten országának eljövetelét.
Az írástudók a törvényre hivatkozva utasítják el Jézust. Yitzchak Breitowitz rabbi szerint: "még maga a messiás sem érvénytelenítheti a Tórát". Azaz, Jézus a farizeusok szemében igazából nem istenkáromló, hanem inkább "törvénykáromló".

 

Jézus a vértanú

 

Volt az első keresztények között négy remek költő (Máté, Márk, Lukács és János), ők írták a Biblia legfontosabb könyvét: az Evangéliumot (jelentése: örömhír). Mivel akkor még nem használták a "szabadság", "belső törvény" vagy a "lelkiismeret" kifejezéseket, az örömhírt egy történetben formálta meg a négy költő. Sokat merítettek korábbi vallások motívumaiból (pl.: a téli napforduló mint születésnap), valamint az akkor már több ezer éve létező sablonból, a monomítoszból. Jézus szenvedéstörténetének súlyát az ősi emberáldozatok forgatókönyve adja meg.
Az őskeresztények szerint Jézus képében maga Isten jött a földre, hogy eloszlasson minden félelmet, és bizonyítsa a lélek halhatatlanságát.

 

Jézus a bálvány

 

A világnézeti válságban szenvedő Római Birodalom előbb üldözi, majd 394-ben államvallássá teszi a kereszténységet. A pápa uralma alatt álló "anyaszentegyház" lényegében egy lelki terrorszervezetté alakul. Már nyoma sincs az eredeti tanításnak (szabadság, belső törvény), helyette az emberek bűnösségét és értéktelenségét hangsúlyozzák a rémisztő prédikációk.
Jézus alakját a felismerhetetlenségig eltorzítják. A végítélet-forgatókönyvekben bosszúálló istenségnek festik le, aki haraggal tér vissza a földre, ítélkezik az egész teremtés fölött, majd az igazak kiválogatása után elpusztítja a világot.

 

(egyelőre csak néhány képi illusztráció van a tételekhez, de készülnek idővel...)

 

1. Petőfi: Az apostol
történeti: 03.15. - 06.15.
társadalmi: ember/egyén vs polgár/közösség, evolúció vs revolúció
lélektani: a romantika érzelemkultusza
etikai: a szabadság nem jog, hanem kötelesség

 

2. Arany: A walesi bárdok
történeti: császárlátogatás, angol cikk
társadalmi: a költők közösségi szerepe, nép-nemzet
lélektani: hübrisz és bűnhődés
etikai: árulás-e a beletörődés?

 

3. Ady szerelmi költészete
történeti: klasszikus modernség, 1908 Nyugat, l'art pour l'art
társadalmi: népies nemzeti vs modern felfogás
lélektani: ambivalens kapcsolat
etikai: a polgári erkölcs elutasítása

 

4. Babits háborúellenes költészete
történeti: az első világháború üdvözlése
társadalmi: a pacifisták kiközösítése
lélektani: a Fortissimo és a Húsvét előtt érzelmi ereje
etikai: bátor tiltakozása humánum nevében

 

5. Apa és fiú viszony Kosztolányi novelláiban
történeti: patriarchális polgári világ
társadalmi: apa/alkalmazott szerepkonfliktus (család vs munkahely)
lélektani: az ősvalami és a felettes én feszültsége
etikai: a felnőttség mint hazugság

 

6. A rend mint társadalmi igény József Attila költészetében
történeti: Magyarország a nagyhatalmak erőterében
társadalmi: a proletariátus helykeresése
lélektani: látomásos érzékenység
etikai: egyéni szabadság mint a rend feltétele

 

7. A reneszánsz életszemlélet Balassi Bálint költészetében
történeti: a keresztény Európa védelme
társadalmi: a lovagi életfelfogás
lélektani: reneszánsz életöröm és keresztény bűntudat keveréke
etikai: a szolgálat mint erkölcsi kötelesség

 

8. A barokk világszemlélet Zrínyi Miklós eposzában
történeti: két sorscsapás (török hódítás és protestantizmus)
társadalmi: Zrínyi célja a nemzet egyesítése
lélektani: a barokk érzelmi ereje
etikai: mártírhalál: az Athleta Christi pályájának csúcsa

 

9. Mikszáth a romantikus és realista ábrázolás határmesgyéjén
történeti: Magyarország rejtett hagyományai
társadalmi: dzsentrik és parasztok
lélektani: az emberismeret mint fegyver
etikai: az önbecsülés ára

 

10. A szegénység lélektana Móricz Zsigmond novelláiban
történeti: a magyar vidék tragikus elmaradottsága
társadalmi: a parasztság kiszolgáltatottsága
lélektani: az emberség fokozatos elvesztése
etikai: a felelősség kérdése

 

11. A humánum groteszk harca Örkény Tóték című művében
történeti: a háború abszurd világa ("fogalomzavar")
társadalmi: a rang és az emberi érték viszonya
lélektani: az énkép széthullása
etikai: az önfeladás határai

 

14. Sartre: A tisztességtudó utcalány
történeti: a humanizmus válsága
társadalmi: egyén és kollektívum
lélektani: a politikai retorika mint az akarat megtörésének eszköze
etikai: hogyan objektiválható egy ember egzisztenciális középpontja?

 

15. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
történeti: a humanizmus válsága
társadalmi: a nagytőke befolyásoló ereje
lélektani: a bűnösség felismerésének folyamata
etikai: hogyan objektiválható egy egész közösség egzisztenciális középpontja?

 

16. Szophoklész: Antigoné
történeti: az antik görög kultúra fénykora
társadalmi: isteni és emberi törvény ütközése
lélektani: a hübrisz csapdája
etikai: követhetünk-e belső törvényt?

 

17. Shakespeare: Rómeó és Júlia
történeti: Anglia a középkor és újkor határán
társadalmi: kész szerepek és születő jellemek konfliktusa
lélektani: a szerelem energiája
etikai: érdemes-e szabadság nélkül élni?

 

18. A Mátrix és a perszonalizmus emberképe
történeti: ezredforduló, cybervilág
társadalmi: a fogyasztói társadalom börtöne (a tömegember)
lélektani: a szabadság mint az ösztönlény leküzdése
etikai: a Személy mint etikai cél

 

19. Tóth Krisztina: A tolltartó
történeti: a gulyáskommunizmus kora
társadalmi: a kollektívum bálványozása, a szocialista embertípus nevelése
lélektani: a lelki terror mint pedagógia
etikai: milyen korán adható fel az egzisztenciális középpont?

 

20. Az ember tragédiája kérdéseinek megjelenése az "Ádámok és Évák" (a Szolnoki Szigligeti Színház diákszínjátszó találkozója) forgatókönyveiben
történeti: az időtlen dráma aktualitása
társadalmi: hatalom és szabadság kérdése
lélektani: a döntés lelki súlya
etikai: miért ne legyünk öngyilkosok?

Mindenféle műértelmezés sikere elsősorban azon múlik, hogy tudunk-e releváns kérdéseket feltenni az adott alkotásnak - és persze magunknak. Ezeket a kérdéseket nem lehet előre betanulni. Ezeket a kérdéseket a tudatalatti küldi, amely sokkal hamarabb létesít eleven kapcsolatot az alkotással, mint az mi sejtenénk.

 

Az írásbeli érettségin sincs ez másként: az első olvasáskor felszínre törő kérdések az intuíció megnyilvánulásai. Nincs más dolgunk, mint lejegyezni őket, s aztán szavakba önteni mindazt, amit már rég megéreztünk. Azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni a figyelmeztetést: ne olvassuk el előre a feladatot, mert az befolyásolja a gondolatok szabad áramlását. Rosszabb esetben pánikot is okozhat.

 

Ha lejegyeztük a kérdéseinket, kezdjük el szétválogatni azokat. Lehetséges, hogy némelyek nagyon hasonlóak lesznek majd - ezek közül elég egyet megtartani. A megmaradt (remélhetőleg legalább egy tucat) kérdést érdemes kategóriák szerint csoportosítani:

 

1. részlet(ező)kérdés - a novella körülményeit pontosítja (helyszín, környezet, szituációk)
2. szimbólumfejtő - a szöveg jelképeit értelmezi
3. műfaji - az elbeszélői nézőpont, a változás, a drámaiság vizsgálata
4. történeti – a szöveg történelmi viszonylatát kutatja
5. társadalmi – az ember közösségi létével kapcsolatos kérdéseket vet fel
6. lélektani - a szereplők érzelmeit, indítékait vizsgálja
7. etikai - azt figyeli, milyen erkölcsi elvek állnak a szereplők tettei mögött

(Az utóbbi négy csoport a 2017-től érvényes részletes vizsgakövetelményeket követi, mely szerint a vizsgázóknak egy tétel ismertetésekor ki kell térniük a „művekben felvetett kérdések néhány etikai, történeti, lélektani vagy társadalmi vonatkozására”.  Forrás: link, 11. oldal)

A 13.E osztállyal Gelléri Andor Endre: Pármai likőr című novelláját (2010 májusi érettségi) értelmeztük. A feladatot még el sem olvastuk, de a 15 diák már majdnem 40 kérdést összeszedett. Ezeket szétválogattuk a fenti szempontok szerint, zárójelben közölve néhány válasz-ötletet).

1. részlet(ező):
Miért gondolnak a takarítónőre egyszer családtagként máskor meg nem?
Miért nem cserélik le a takarítónőt?
Miért volt csupasz a bal karja Imcsiknének?
Ha tudták, hogy Imcsikné lopja az alkoholt, akkor miért pótolták?
Hol van a nagyságos asszony férje? (egy cipőben járnak)
Hogyhogy sonkát esznek? Lehetett volna kolbász is?
Számít, hogy a likőr pármai, de a fiú Genovában él?
Miért asztalos az utolsó szerelemre való jelölt foglalkozása? (mert FAképnél hagyta)

 

2. szimbólumfejtő:
Miért vette le Imcsikné a cselédruháját?
Mit jelképez az elgurult dugó?

 

3. műfaji:
(nem volt) 

 

4. történeti

Mire utalt azzal a nagyságos asszony, hogy ma még mi vagyunk fent, holnap már nem biztos?
Miért ilyen nagy baj, hogy ingre vetkőzött Imcsikné?

 

5. társadalmi

Miért bizonytalan a nagyságos asszony vagyonának, rangjának megmaradása?
Milyen társadalmi helyzetben lehet a család, ha meg akarnak halni, ha eljött az idő?

 

 

6. lélektani

Ha csalódott az asztalosban Imcsikné, miért választotta mégis őt? (nincs önbecsülése, még szalad is utána a beszólás után is, ha már olyan sokszor csalódott, akkor bárki jöhet)
A nagyságos asszony vajon sajnálatból marasztalja Imcsiknét?
Imcsikné hogy tud még elvarázsolódni a sok fájdalom után? (Mert szerelemre született - lásd: Zoltán Erika)
Miért tud még mindig olyan sűrűn szerelembe esni?
Imcsikné miért hozta fel a 6 évet? (Talán, hogy lelkifurdalást keltsen benne?)
Miért üldözi a szerelmet?
Miért hívogatta a halált?
Miért akarta kinevetni a nagyságos asszony Imcsiknét? (Hogy lehet ennyire szerelmes?)
Miért nem tudta kinevetni végül?
Tud-e még bízni az emberekben Imcsikné?
Csak a szeretethiány miatt iszik Imcsikné?
Mit jelent az "estvéli lángolás" kifejezés? 
Miért a csók jut eszébe a nagyságos asszonynak a likőr ivásakor? 
Miért mondta a nagyságos asszony, hogy méreg van az üvegben? 
Mi fájt a legjobban Imcsiknének?
Miért gondolja Imcsikné, hogy jobb lenne, ha meghalna?
Miért akart meghalni az asztalossal együtt?
Miért fáj Imcsiknének pont MOST legjobban?

 

7. etikai

Miért nem dobta ki a gazdasszony a takarítónőt a cselekedete ellenére?
Miért ivott az asztalos is a méregből?