Az eposz a történetmesélés csúcsa. Akár szóban, akár képi (azaz filmes) formában. Attól súlyos a történet, hogy elbeszélője semmit nem siet el. Minden pillanatot a maga fenségében mutat meg – a legapróbb mozzanatot is. Kilenc (!) sorban meséli az Odüsszeia azt a pár másodpercet, amíg Pénelopé benyit a belső terembe, hogy kihozza férje íját:

És hogy elért belső terméhez az isteni asszony,
tölgyküszöbére fölállt ott, melyet hajdan a jó ács
mesterien legyalult, azután csaptatta zsinórral,
oldalfát tett rá, ragyogó ajtókat ezekre;
Pénelopeia a szíjat eloldta a zár-karikákról,
és beleillesztvén kulcsát, széttolta a závárt
és a reteszt. Úgy bődült az föl, mintha a réten
nagy bika bődül föl, szép ajtaja ekkora zajjal
zörrent kulcsa ütése alatt, szétnyíltak a szárnyak.

Isteni lassúsággal halad a történet az eposzban. Ezt a fenséges tempót a közönségfilmek először a kilencvenes évek végén tudták hozni, az alábbi részlet a John Woo rendezte Face/Off (Ál/Arc) című filmből való. A kép lassítása mellett a hangeffektusok (pl. tárcsere kattanása) adják a jelenet súlyát. A videó alatt a 9.A osztály fogalmazásrészletei olvashatók. Feladatuk az volt, hogy hasonló lassúsággal ábrázolják azt a drámai pillanatot, amikor Odüsszeusz megöli a legszemtelenebb kérőt, Antinooszt.

Kiss Béla
Majd eztán Odüsszeusz megfogja az íját, mi olyan erős, hogy átlő a nagy kék tengeren, de ezt nem minden közönséges halandó tudja felhúzni. (…) Ekkor elengedte a feszes íj húrját, és ekkor akkora erő szabadult fel, hogy akár a napot le tudta volna lőni az égről. Majd az íjvessző mint száguldó sas a levegőben repül, és áthalad mind a tizenkét balta kicsiny résein. Majd letépi szakadt ruháit, mintha egy színdarabban a hős leveszi álarcát, és mindenkinek megállt a lélegzete, mintha isten megállította volna az időt egy másodpercre. A ruha leesik, és az emberek rádöbbennek, hogy ez Odüsszeusz…

Koll Bence
Antinoosz semmit se sejtve nyúlt az aranyserlegért, amit kilenc napon s éjszakán keresztül kovácsoltak, melegítették, hűtötték, a kilencvennyolc éves kovácsmester az utolsó ütéseit vitte bele azért, hogy a fenséges Odüsszeusz igyon belőle…

Berényi Tamás
Ekkor a koldus képében érkező hős Odüsszeusz iszonyatos erejével kihúzza íját, látszik, hogy koncentrál, egy pillanatra lecsukja szemét, és a nyíl elhagyja az íjat, egy másodperc alatt eléri az első fejsze fokát, itt pont a közepén lő át, a nyílvessző erőteljesen suhan át, most szinte súrolja a fejsze fokát, talán túl erős volt, e gondolat foglalkoztatta hősünket, de mintha gondolataival irányítaná, a nyílvessző kissé lentebb mozdul, végül sikerül neki, a daliás kérők arca kifehéredik, mind ledöbbenve áll, ekkor egy percig síri csönd lesz, ezután Pénelopé sírása töri meg a csendet…”

Hudacsek Pál Péter
Az öreg koldus bőrébe bújt hatalmas harcos, ki kezébe veszi a hatalmas íjat, kiveszi a gyilkos nyilakat a tegezből, és átlövi a pokol tizenkét hatalmas fejsze fokán, mint amikor róka vadászik hatalmas pontossággal és erővel. Ledobja rozoga és méltatlan ruháit, és felemelkedik a hatalmas harcos, kinek tettei messzire visszhangoznak, s nyilaival új célpontot keres, és Antinooszra céloz, ki utolsót kortyol édes borába…

Gácsi János
…és Antinooszra fogta az íját. Csend lett. Mint amikor este lesz, és mindenki elalszik. Nyakon lőtte Antinooszt és a többi kérőt.

Fazekas Tamás
Amint Odüsszeusz megfogja íját, szinte ordít az íj az erős szorítástól. Ahogy ellövi az íjvesszőt, olyan sebesen száll, mintha csak egy villanás lenne az égen.

Bottyán Bence (neofolk version)
Miután hazatért gyönyörű otthonába, látván, hogy rengeteg alfahím van a felesége körül, és az íját fogdossák, és próbálják kihúzni, de nem tudják. Egyből odament, és mondta, hogy hadd próbáljam meg, és Antinoosz szavát úgy intézte hozzá: kend egy koldus öregember, én a nyakam ráteszem, hogy nem lő át a fejszéken kend. Az öreg könnyedén kifeszítette az íját, és átlő mint a tizenkét fejszefejen, és odafordul Antinooszhoz és bemutatkozik, hogy az én nevem a nagy dicső harcos Odüsszeusz, és Athéné visszaváltoztatta nagy erős emberré, és elkezdett beszélgetni a fő kérővel, és szavát így intézte hozzá: te kérők kérője, megígérted, ha átlövök az íjjal, akkor a nyakad teszed rá. És Odüsszeusz becélzott, és szavát így intézte: most más célt célzok, és nyakon lőtte Antinooszt és a többi kérőt is.

Boris Márk
Az a “koldus” felhúzza azt az íjat, ahogy húzta, egyre jobban feszült az íja, mindenkinek elállt a lélegzete, amikor látták, hogy repül az íjvessző, mindenki bámulja az íjat, mint amikor a tűzben lobbanó láng épp lobban. Nagy sebességével mikor áthalad a balták lyukán, az íjvesszőn levő tollak nagy suhanással mennek át rajta, és utána leveti gúnyáját. Porzik, mint a langyos őszi szélben szálló levelek, oly lassan esik lefelé, hogy még a tollpihe is utolérné. És visszaváltozik Odüsszeusszá, és mondja: most más célt keresek, és abban a pillanatban felhúzta újra az íját, megfeszült az íj, és fogta, Antinooszra szegezte, abban a pillanatban torkában akadt a szíve, a szíve dobbanását hallották, olyannyira lelassult abban a pillanatban, és mikor elengedte az íjat, szállt ki az íjból, Antinoosz felé szállt, nyakát olyan gyorsan átszelte, mint az első hópihe elolvadása…

Fehér Alexander
Odüsszeusz előveszi az íját, kiveszi fényes tokjából, megcélozza a fejszéket, erősen felhúzza íját és lő. Úgy ment át a nyíl a fejszéken, mintha a legerősebb isten lőtte volna, úgy szállt az nyíl a fejszéken át, mint ahogy a szeleket szeli a leggyorsabb madár…