A keresztény ember tudja, hogy a tökéletes világ: utópia. Tudja, hogy az Igazság nem a földi létben valósul meg, hanem a túlvilágon. Tudja, hogy a végső igazság nem az ember hatásköre, hanem az Istené.

Végítéletkor a világ bírája szentenciát mond az emberiség felett. A milliárdnyi tömegből egy vézna színész-újságíró lép elő.

- Petőfi Sándor: örök kárhozat – hangzik a száraz ítélet.

A hetyke bajszú, izgága alak felcsattan: „Mégis milyen alapon?”

- Istenkáromlás, idézem: „a magyarok istenére esküszünk”, valamint bálványimádás: „sehonnai bitang ember (…) kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.

- Az életem adtam ezekért az eszmékért!

- Fiam, Isten mindannyiunk atyja, nem sajátíthatod ki önző módon egyetlen nép számára. A „haza” pedig egy fogalom, nem személy. Nemes álarca mögött egy rideg, könyörtelen gép: az állam bújik meg. Nem emelheted azt az Isten képmására teremtett ember fölé, nem ruházhatod fel a személy legszentebb jogával, a jó és rossz közötti választással. Látom, kételkedsz. Nézd meg magad, milyen következményei lettek istentelen eszméidnek.

Petőfi elméjében sebesen futó képek formájában villan fel a halálát követő évszázad az első Internacionálétól Hirosimáig. Mint a megperzselt levél, úgy görnyed össze, míg végül zokogva borul a földre. A világ urát nem hagyja hidegen az őszinte megrendülés:

- Nem engedlek be ilyen nehéz szívvel a kárhozat kapuján. Ülj le itt, mellettem. Mihály arkangyal idehozza neked műveid gyűjteményes kötetét. Olvasd át az első szótól az utolsóig, és keresd meg azt az egyetlen sort, amellyel közelébe jutottál az Örök Igazságnak. Amint azt megtalálod, elbocsátalak.

Valahogy így nézne ki, ha Petőfi sokat idézett forradalmi gondolatait összeengednénk a keresztény kultúra alapját jelentő evangéliumi világnézettel. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy nem csak Petőfit, de néha még öreg mesterét, Vörösmartyt is megszédítették a lázas eszmék, amelyeket a franciák három hangzatos jelszóban sűrítettek össze: 
szabadság, egyenlőség, testvériség.
 


(A negyedik jelszó – „vagy halál” – is megérne egy misét, de azzal nem ebben a cikkben foglalkozunk.)

A zseniális filozófus, Nyikolaj Bergyajev erős kritikája szerint „a forradalom olyan ellentmondásokat hozott felszínre, amelyek a XIX. század folyamán kibontakozva megkérdőjelezték a francia forradalom egész hazug ideológiáját”. (Nyikolaj Bergyajev: A történelem értelme)

Keressük meg ezeket az ellentmondásokat!

 

SZABADSÁG

 

„Rabok legyünk vagy szabadok” – ordítja Petőfi. A többes szám jól mutatja, hogy a forradalmárok számára a szabadság valamiféle közös érték, kollektív állapot. Pedig a nyugati kultúrában már kétezer éve tudjuk (te pedig kilencedik óta), hogy a szabadság nem kollektív, hanem személyes érték. Ha el akarod érni, akkor ne az utcán hömpölygő tömegben üvöltözzél, hanem vizsgáld meg önmagad. Úgy, ahogyan Jézus a pusztában, és úgy, ahogyan a tékozló fiú a hazafelé vezető úton. Jézus nemet mondott a Sátán (azaz: saját egója) csábításának, és nem fogadta el a világuralmat. A tékozló fiú felismerte, hogy a korlátok nélküli szabadság a halálba vezet, és kemény önvizsgálat után, alázatos szívvel indult el haza, hogy végül elhangozzon megbocsátó apjától a nyugati kultúra legfontosabb mondata: „az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott”.
Az az ember szabad, aki megtalálja önmagát, aki képes önazonossá válni.

De vajon képes egy ország, egy nemzet, vagy bármilyen emberi kollektívum szabaddá lenni?
Evangéliumi értelemben: nem.


A bal oldali ábra érzékelteti, hogy a szabadság a személynek és Istennek ügye. A szabadság kizárólag a lélek belső univerzumában értelmezhető, ahol az ember egyedül Istennek mint teremtő atyjának felel.

Jobbra a társadalom, amely egészen máshogy működik. A világi értelemben meghatározott ember már nem Isten gyermeke, hanem egy „állam polgára”. Már nem Istennek felel, hanem egy önmaga fölé rendelt, mesterségesen létrehozott hatalomnak. És az állam, mint minden földi hatalom, az ember természetéből adódóan romlott: korrupt, önző és erőszakos.

Az államtól hiába követeled a szabadságot, tőle legfeljebb (ilyen-olyan) jogokat kaphatsz. Következésképp a „szabadságharc” sem pontos kifejezés, helyette inkább függetlenségi harcnak kellene neveznük a ’48-as és ’56-os fegyveres megmozdulásokat.

Az „egyenlőség” és a „testvériség” jelszavakat kerülőúton közelítjük meg:

 

IGAZSÁG

 

A képen a francia Enciklopédia belső borítója látható, az allegorikus alakok megnevezésével. A mozgalmas jelenetben a felvilágosodás szellemi erői, az Értelem, a Filozófia és a Képzelet közösen rántják le a leplet az Igazságról. Közben elcsenik a teológia fejéről a koronát, amellyel (feltehetően) az Igazságot kívánják megtisztelni.

Az újkor embere szentül hitte, hogy az emberközpontú világ majd egyúttal igazságosabb világ is lesz. Sőt, mi magyarok a legszédültebb pillanatainkban azt vizionáltuk, hogy egy végső, nagy küzdelem majd magát az „Új Jeruzsálemet”, a béke és boldogság országát hozza el a Földre.

[Emlékeztető: Az „Ószövetségben ragadt magyar nemzettudat” esszében (http://irodalom.net/cikk/152) megírtam, hogy mi, magyarok a zsidóktól „kölcsönöztük” nemzeti mítoszunkat. Jól felismerhető nálunk is múlt-jelen-jövő: aranykor-romlás-utópia ószövetségi dinamikája. A múlt dicső, a jelen romlott (mindig mást hibáztatva), a jövő lesz majd a történelem beteljesülése, a Messiás (nálunk: a mindenkori forradalmár) eljövetele.]

A keresztény ember tudja, hogy a tökéletes világ: utópia. Tudja, hogy az Igazság nem a földi létben valósul meg, hanem a túlvilágon. Tudja, hogy a végső igazság nem az ember hatásköre, hanem az Istené. Egészen pontosan: az Istenemberé, aki kereszthalálával jogosult a végső ítélkezésre.

A forradalom szelleme gyökeresen ellentétes az Evangélium szellemiségével. A forradalom a világot akarja igazzá (tökéletessé) tenni, az Evangélium az embert.

Milyen jól mondja a régi bölcsesség: „Az igazság odaát van.” Mégis az ember a forradalom hevében hajlamos rá, hogy megpróbálja „átrángatni” az Igazságot a földi világba. Pedig az utóbbi kétszáz év történelmének egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy egyetlen utópiát sem szabad megvalósítani.

Kosztolányi egyik józan szereplője azt mondja a Tanácsköztársaság bukása után: „A kommunistáknak is az volt a hibájuk, hogy egy ideált meg akartak valósítani. Egyetlen ideált se szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat, és úgy él.” (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)

Az alábbi ábra történelmi távlatban mutatja meg, hogy mi történik, ha az Igazságot erőszakkal rángatjuk át a földi világba.

A keresztény történelemszemlélet alaptétele, hogy a földi lét igazságtalan, a történelemben soha nem valósulhat meg a tökéletes világ. Ezzel szemben a forradalmi szemlélet azt vallja, hogy a történelem harc: a tökéletes társadalom megvalósításáért vívott harc. A kommunisták szerint társadalmi osztályok, a nacionalisták szerint nemzetek között zajlik a küzdelem. Mindkét irány számára elfogadható az erőszak, sőt, a terror alkalmazása akár külső, akár belső ellenséggel szemben. A forradalom mindig az „Igazság” nevében követ el embertelen gaztetteket. Híveik kegyetlen fanatizmusa mögött az a meggyőződés áll, hogy szent eszmék győzelméért harcolnak. Éppen úgy, mint elődeik, a francia forradalmárok.

Ha az igazságot, ezt a gyönyörű keresztény utópiát erőszakkal rángatod bele a történelembe, akkor száraz jelszavakká silányul. Az „egyenlőség” és a „testvériség” csak torz, erőszakos változatai a végső, isteni igazságnak. Az előbbi szociális alapon, az utóbbi nemzeti alapon kívánja megvalósítani saját utópiáját. Aztán végül csak felgyújtják a világot.

 

ÖSSZEGZÉS


Írásom elején eljátszottam a gondolattal, hogy miként reagálna Petőfi Sándor, ha megtudná, hogy hangzatos szókapcsolatai („magyarok istene”, „haza becsülete”) nem a boldogabb jövőt, hanem két világégést és totális diktatúrát készítettek elő. Ha egy forradalmi eszme (akár szociális, akár nemzeti) a vallás helyébe lép, akkor a tömegek által felemelt vezetője isteni hatalom birtokába jut. Evangéliumi analógiával élve: felviszi a Sátán a hegy tetejére, és a lelkéért cserébe felkínálja neki a világot. Vajon mit felelt az ajánlatra Napóleon, Hitler, Sztálin, Kun Béla, Putyin vagy Trump?

Magyarórákon számtalanszor elmondtam már, és most itt is megerősítem: nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy értsd és elfogadd a keresztény világképet. Ezt azért fontos leszögezni, mert tizedik osztálytól kezdve gyakran hozlak olyan helyzetbe, hogy adott jelenségekről keresztény gondolkodóként kell véleményt mondanod.

Így fogod majd megérteni, hogy miként válnak gyönyörű fogalmak (mint a „szabadság” és az „igazság”) veszélyes fegyverré. Így fogod majd megérteni, hogy a magyarok által rajongásig imádott forradalmár miért okoz több kárt, mint hasznot.

És így fogod majd megtalálni azt a sort, amelyben Petőfi közelébe jutott az Örök Igazságnak.

 

FELADAT: történelmi szerepjáték

Petőfi és Vörösmarty barátja vagy, most olvastad legújabb verseiket (Petőfi: Itélet, Vörösmarty: A Guttenberg-albumba). Tetszettek a szövegek, pár gondolattal méltatod is őket, de aztán megemlíted, hogy keresztény szemmel némely részletük kifogásolható.


A feladat TEA (tanulási eredmény alapú) szemlélet szerinti értelmezése:
tudás: Azonosítja a reformkori költészet apokaliptikus utalásait.
képesség: Szembesíti a forradalmak lebutított jelszavait az európai kultúra alapját képező keresztény világfelfogással.
attitűd: Egy történelmi szerepjáték erejéig az evangélium értékrendjét képviseli reformkori költők verseivel szemben.
autonómia és felelősség: Saját reformkor-képében megtalálja a rajongó hagyomány és a nyers kritika középútját.


Az alábbiakban közlöm a szövegek linkjét és a közös megbeszélés során kiemelt részt, majd néhányat a 10.A-s diákok megoldásaiból.

Petőfi: Itélet
"Ez lesz az itélet,
Melyet igért isten, próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni."
forrás: https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/itelet.htm

Vörösmarty: A Guttenberg-albumba
"Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég"
forrás: https://www.eternus.hu/vers/1486

 

Hegedűs Levente

Drága barátom, Misi!

Az imént olvasom újonnan írt versedet, és azt kell, hogy mondjam, hogy le a kalappal előtted! Nagyszerűen leírtad, mi is a mai világ problémája. Akkor jön el a tökéletes világ, amikor vége lesz a hazugságnak és helyére jön az igazság. Majd mikor ezen a világon mindenhol béke honol és eljön a jogegyenlőség, és észhez tér az ember. Mily szép szavak! Azonban, ahogy tovább olvasám ezt az eddig nagyszerű művet, találok valamit ami nem biztos, hogy kéne e világra! Az igazság, (amely az emberi igazságra vonatkozik) nem az emberi életben jön el, hanem a halál után. Amikor majd jön az Isten fia, és egyesével állunk majd sorban szeme előtt, akkor tudjuk meg mi is az igazság! A földi élet során mindenkinek más ez, ezért úgymond nincs is igazság. Azonban a halál után el lesz döntve, hogy ki mit tett, és hova kerül. Ez az igazság! Remélem, érted mit jelzek feléd, és javítasz ezen!

Könnyebb volna két vörösbor mellett ezt megbeszélni, ezért a héten meglátogatlak téged! Addig is minden jót!

A barátod: Levente

 

Kedves Sanyikám!

Az újságban olvasom legújabb szerzeményed, az „Itélet"-et. Tartalmilag pontosan passzol az idei európai hangulathoz! A történelem során tényleg rengeteg háború volt, és sajnos lesz is. Most azonban nyugalom van, miért ne élvezzük ki? A jövőbe nem lát senki, ezért remélem nem lesz igazad! Valóban vértenger volna egy egész világos háború! Bár jóllehet, hogy a társadalom felső része tényleg nagy hatalmon ül, de nem hinném, hogy ők lennének a gonoszak, és mi lennénk a jók. A mennyország nem tud átjönni evilágra, minden, ami tökéletes, az a halál után van. Hiszen minden embernek  más és más a tökéletes, ami miatt csak maga Jézus, a bűntelen tud igazságot tenni, és elvezetni a tökéletes világba.

Ezt bővebben áttárgyalhatnánk akár egy kávéházban is a héten!

Mindaddig, amíg várom válaszod, minden jót kívánok!

 

megosztás
A 2026 írásbeli érettségire brainstorming-módszerrel, a szóbelire pedig egyéni tanulási stratégiák kialakításával készülünk. Legnagyobb kihívást a 20 pontos irodalmi feladatsor és az újabb kötelező szerzők jelentik.

irodalom tételsor:
I. életművek (kötelező szerzők)
1. Ady OK
2. Arany OK
3. Babits OK
4. Herczeg Ferenc
5. Jókai Mór OK
6. József Attila
7. Kosztolányi OK
8. Mikszáth OK
9. Petőfi OK
10. Vörösmarty 

II. régi magyar irodalom
11. Zrínyi OK

III. portrék, XIX-XX. sz.
12. Móricz OK
13. Kölcsey OK

IV. határon túli
14. Dsida Jenő

V. kortárs
15. Tóth Krisztina

VI. világirodalom
16. Evangélium OK
17. Thomas Mann: Mario és a varázsló (március, számonkérés) 

VII. színház és dráma
18. Antigoné OK
19. Örkény OK

VIII. regionális
20. Tisza-versek a magyar irodalomban

 

1. tétel: Ady Endre szerelmi költészete

Debrecen jogakadémia - otthagyta, inkább újságírással foglalkozott
Nagyvárad (1900) újságot ír, nagyvárosi életet él - van két kötete, de a versei nem jók, sokkal inkább a cikkek
Léda (Diósyné Brüll Adél: művelt, nagyvilági asszony) felfigyel a cikkeire, és Párizsba hívja
1904 Ady első párizsi útja
1906 Új versek kötet - szakít: a közvélemény egy része imádja, a másik utálja (kritika: érthetetlen, erkölcstelen, istenkáromló, hazafiatlan)
1908-tól már védi a Nyugat
[Nyugat folyóirat
- 1908-ban indult, célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, nevében is benne van, hogy a nyugati irodalmat tekintette mintának.
- A közvélemény egy része idegenkedve, ellenségesen fogadta (konzervatívok, a népies-nemzeti költészet hívei, Petőfi utánzók)
- a minőséget a kérlelhetetlen főszerkesztők biztosították, mint például Osvát Ernő (tőle még a legnagyobbak is tartottak)
- a harmincas években Babits vezette, a lap az ő halálával szűnt meg 1941-ben]
1912-ben szakít Lédával végleg
1915-ben veszi feleségül Csinszkát (Boncza Berta)
1919-ben halt meg

szerelmi költészete:
AZ ÉN MENYASSZONYOM 
megfogalmazza az ideálját: nem kell elismert, képmutató, mintanő - a lényeg, hogy hűséges és odaadó legyen - csak egymást istenítsék:
»Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.« "utcasarkok rongya"

HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Léda-vers - ambivalens (két előjelű: Se veled, se nélküled)
"Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk" 
egyszerre nász (szerelem) és harc
"csókos ütközetek"
alapkép: a két szerelmes héja párként jelenik meg (általában a szerelmesek inkább galambok, nem ragadozó madarak)
mozgás: szállnak a Nyárból (boldogabb idők) az Őszbe (bánatba), a végén le is hullanak
szimbólumokban jeleníti meg a kapcsolatuk állomásait

LÉDÁVAL A BÁLBAN
a helyszín szimbolikus, a bál az élet, amelyben Ady és Léda negatív hatással van a környezetre
előtte/utána állapot:
zene, tánc, forróság, boldogság csend, megállnak, téli szél, sírnak
"Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk" A 20. századi költő különleges kapcsolatban van a halállal, a bánattal, a lelki betegséggel. Belemerül ezekbe.

ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET
1912 - akkor már egy éve levelezett Csinszkával
a cím ironikus (mert a vers minden, csak nem szép)
sokadik szakítás, de ez már az utolsó, mert a vers megalázó és igazságtalan:
- "Egyenlőtlen harc" (Ady erősebb)
- "csak téged sajnállak"
- "Sohase kaptam, el hát sohse vettem"
- "unott, régi csókon lép át"
- "hozzám tartozni lehetett hited"
- "Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve." (azt mondja, ő tette naggyá Lédát a verseivel, pedig minimum kölcsönös a dolog)
- "Általam vagy, mert meg én láttalak" (Léda-komment: "Hol voltál te 1900-ban?!")
Léda további lehetőségei:
1. "Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág / Rég-pihenő imakönyvből kihullva" - tud-e majd emelt fővel, méltóságteljesen bukni?
2. "elhagyott némber kis bosszuját / Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben" - megpróbálja féltékennyé tenni Adyt

 

2. tétel: Arany János: A walesi bárdok

táblázat megnyitása

 

3. Babits háborúellenes költészete

1914-ben egész Európa örült a "nagy háborúnak", mert meg volt győződve arról, hogy rendet tesz a világban.
Babitsot hazaárulónak minősítették a Fortissimo című háborúellenes verse miatt.

[Nyugat folyóirat
- 1908-ban indult, célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, nevében is benne van, hogy a nyugati irodalmat tekintette mintának.
- A közvélemény egy része idegenkedve, ellenségesen fogadta (konzervatívok, a népies-nemzeti költészet hívei, Petőfi utánzók)
- a minőséget a kérlelhetetlen főszerkesztők biztosították, mint például Osvát Ernő (tőle még a legnagyobbak is tartottak)
- a harmincas években Babits vezette, a lap az ő halálával szűnt meg 1941-ben]

Fortissimo 1917
A vers címe zenei kifejezés: "leghangosabban".
felütés: süket/halott az Isten
megszólít: ébresszük fel!
- anyák sírjanak
- férfiak káromkodjanak
"Ne hagyjatok aludni senkit:
ki ma csöndes, (az) gonosz vagy gyáva"
valójában magát az emberiséget kell felébreszteni, mindenkinek feladata lenne tiltakozni

Húsvét előtt 1916
vérfagyasztó premier (gégerák)
a vers első fele rapszodikus, kulcsszó: vér, legerősebb metaforák: a háború malom, a hadsereg "nép-gép"
ismétlődő mondat: "ha kiszakad ajkam, akkor is"
hosszú fokozás készíti elő a "béke" szó többszöri kimondását
utána a vers formailag lecsendesedik (7/6 szótagú sorok)
a cím értelmezése: a húsvét a béke, a böjt (háború) vége, amikor a világ végre feltámad, újjászületik

 

5. Jókai: Párbaj Istennel

3 korszak:
I. Rákóczi szabadságharc után, vadnyugati törvények, káosz
II. Mária Terézia (1740-80) felvilágosult uralkodó, rendteremtés
III. reformkor, iparosodás, induló kapitalizmus

főszereplő: az Isaszeghy család (Gábor vs Tiborc)

indítás:
Gábor nincstelen? - vagyona: megbízólevél (szabadon fosztogathat labanc gazemberekkel a bajoroknál)
vagyont szerez, nem osztozkodik
jelleme: vadállat (kitépte egy ártatlan lány fülbevalóját), kinevette az átkot

bonyodalom:
teljesül az átok:
- felesége (Agátha) halálos ágyán vall szerelmet neki
- fia majdnem meghal (miatta hívja párbajra az Istent)
- fia házassága (apja szemében méltatlan párt választott) ---> József lelövi az apját

- az örökösök elherdálják a birtokot
- az utolsó férfi: Tiborc

csatárdi erdő
romantika fontos szimbóluma (erdő=lélek)
ügy: Siebelmann (gyáros) utat szeretne vásárolni az erdőn keresztül
Tiborc-legenda: veszélyes, vért iszik, mérget kever, lánya disznófejű kisasszony
valóság: Tiborc szegényeket gyógyít, vegetariánus, nem tart pénzt, nem tart fegyvert, lánya egy gyönyörű művész

történelemszemlélet: Jókai Tiborc személyében egy olyan magyar nemest mutat, aki képes felülemelkedni önmagán

zárás:
megtörik az átok, a két fülbevaló egyesül, a párbaj Istennel lezárul

 

6. tétel: A rend mint társadalmi igény József Attila költészetében
 

József Attila egész élete egzisztenciális válság:
- 3 éves, amikor apja elhagyja a családot;
- 14 éves, amikor meghal az édesanyja;
- az Öcsödi nevelőszülők "Pistának" nevezik
- a szegedi egyetem egyik tanára (Horger Antal) eltanácsolja a Tiszta szívvel c. verse miatt
- nyomorog
- lelkileg megterhelik a kapcsolatai
- skizofréniával kezelik (hibásan)

Hasonló az ország sorsa is:
1914-18: első világháború
1919: Tanácsköztársaság
1920: Trianon


A két világháború között ideológiai harc: nemzeti vs. marxista

Marxizmus: filozófia, amely a társadalom átalakítását három szakaszban képzeli el:
1. proletárdiktatúra (véres polgárháború) lásd: 1919
2. szocializmus (átmeneti korszak)
3. kommunizmus, a magántulajdon megszűnése

A marxizmus éppen olyan elvakult és erőszakos, mint a középkori vallásosság. Nem tűri a másként gondolkodókat: ezért zárják ki József Attilát az illegális kommunista pártból.

A társadalmi változással kapcsolatos versei tisztánlátók, kritikusak, és nagyszabású jövőbeli látomásokat mutatnak fel.


A város peremén (1933)

Felütése erős: korunk egy nagy rakás guano

A proletariátus (városi munkásréteg) definíciója:
"Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, / a való anyag teremtett minket" (szembehelyezi magukat a múlttal, és megjelenik a materializmus (anyagelvűség) eszméje)

"Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek" - minden korábbi társadalmi berendezkedés kritikája

Feszültség:
megjelenik az ellenség: "TI" (az elnyomók, kizsákmányolók)

Komplex kép:
a gép mint állat
a munkás mint gép
a munkás mint állat
"Ki inti le - talán a földesúr? - / a juhász vad ebét?"
"Velünk nevelkedett a gép."
"mind térdre omlotok / s imádkoztok hozzá, ki pusztán / a tulajdonotok."
A nagyipari szemlélet tárgyiasítja az embert, puszta munkaeszközzé degradálja. Ám ez az eszköz a gazda ellen fordulhat, és (jelentős számbeli fölénye miatt) bármikor győzhet.

A vers tetőpontja:
a MI (proletárok) és TI (elnyomók) szembenállása
"Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt, / az anyag gyermekei."
Ám az üzenet nem az, ami 1919-ben volt ("Fegyverbe!"), hanem:
"Emeljétek föl szivünket! Azé, / aki fölemeli."
Azaz: nem harcra ösztönöz, hanem arra, hogy erőt és egységet mutasson a munkásosztály, remélve, hogy a hatalom majd észbe kap. Az "emeljétek föl szivünket" a katolikus mise egyik fontos mondata, amely a társadalmi megegyezés vágyát fejezi ki.

Kulcsszó: rend
"Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend"
József Attila hite az, hogy az emberiségbe "bele van kódolva" a békés, hatékony társadalmi lét, ehhez csak össze kell békíteni az elmét és a termelési erőket.
Ennek a szellemi részét végzi a költő ("az adott világ varázsainak mérnöke"), a fizikai részét pedig a munkásosztály.


Levegőt! (1935)

Sokat elárul, hogy a vers eredeti címe "Szabadság és rend" volt.

Az első három versszak a társadalmi bizonytalanság érzését vetíti ki a természetbe. A lírai én a gondolkodás és véleménynyilvánítás szabadságáról töpreng. Érzi, hogy a hatalom folyamatosan számon tartja, megfigyeli.
"És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

A vidék még rosszabb helyzetben van: "a törékeny falvak az eleven jog fájáról lehulltak".

A 6. versszakban tör ki belőle a sóhaj:
"Óh, én nem így képzeltem el a rendet." - majd így folytatja: "nem oly becses az irhám, / hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad!"
Ha egy proletárban felébred a szellem ("érett fő"), akkor többé nem viseli el a társadalmi igazságtalanságot.

Az utolsó versszak teljesíti ki József Attila szabadságeszményét:
"Az én vezérem bensőmből vezérel!" - Nem rend az, amelyet külső kényszer árán valósít meg. A rend igényének belülről kell fakadnia. Erre azonban csak egy olyan társadalom képes, amely felnőttként tekint minden tagjára:
"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Komplex kép: olyan költői kép, amely több síkon jelenik meg a versben, így több értelmezési réteggel gazdagodik.
Például: levél

1. versszak: "ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek" (egy hasonlatban megidézi az öcsödi nevelőszülős éveket)

5. versszak: "a törékeny falvak (...) az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek, s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse"
(a gyermek morgása itt már az egész vidék panaszává nő)

 

7. Apa és fiú viszony Kosztolányi Dezső novelláiban

[Nyugat folyóirat
- 1908-ban indult, célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, nevében is benne van, hogy a nyugati irodalmat tekintette mintának.
- A közvélemény egy része idegenkedve, ellenségesen fogadta (konzervatívok, a népies-nemzeti költészet hívei, Petőfi utánzók)
- a minőséget a kérlelhetetlen főszerkesztők biztosították, mint például Osvát Ernő (tőle még a legnagyobbak is tartottak)
- a harmincas években Babits vezette, a lap az ő halálával szűnt meg 1941-ben]

Sigmund Freud:
- sérülékeny a gyermeki lélek ( > felnőttkori pszichés zavarok)
- teremtés-párhuzam:
- az apa isten: a fiú lemásolja, mintának tekinti, imádja, fél tőle
- ősvalami vs felettes én: vágyak és szabályok állandó harca

Házi dolgozat
- Pali (12) okos, de képtelen megírni apja jellemzését (mert az csak dicséret lehet)
- a piszkozat sokat mond: áthúzás, ?, !, állat formájú paca
- az elbeszélő segít megírni a dolgozatot, tanulsága: a felnőttség hazugság (a hazugság azonban elfojtással jár)

Kulcs
- Takács Pisti (10) apja "kettős életet" él:
1. szigorú, tekintélyes apa
2. jelentéktelen, szolgalelkű alkalmazott
- a kamrakulcs szimbolikus: a felnőttség kulcsát jelenti
- drámai jelenetben lepleződik le az apa: életében először becézi fiát (a főnök véleményéhez igazodva)

 

8. Az egyetemes értékrend Mikszáth prózájában

- Mikszáth (1857-1910) a palócokról anekdotázik elbeszéléseiben

etika (jellem) a cselekedeteinkből fakad
a cselekedeteink mozgatója az értékrendünk

Bede Anna tartozása
legfőbb etikai kérdése: Miért jelent meg a bíróságon Bede Erzsi, vállalva nővére büntetését?

előzmény: Bede Anna párjával orgazdaságban bűnös, de a lány az ítélet kihirdetése előtt meghal, helyette Erzsi jelenik meg a bíróságon

bonyodalom: csak a véletlenen múlik, hogy kiderül a csere, a bíró meginog

3 féle értékrend:
természeti: ösztönös, az embernek önmaga a legfontosabb (Anna és Gábor)
társadalmi: a közönséges ember az írott és íratlan törvények szerint cselekszik, azonosul a társadalomban betöltött szerepével (bíró)
egyetemes: a szabad, önazonos ember felülemelkedik önmagán mint természeti és társadalmi lényen (Erzsi és az édesanyja)

a bíró változása:
rideg, szigorú, közönyös - Miért enyhül meg? Mert megérinti, hogy az egyetemes értékrendet egy egyszerű, írástudatlan család ilyen őszintén, önfeláldozón képviseli.

a zárásban két ítélet van:
- földi (amit a bíróság mond ki)
- égi (amit Jézus mond ki a végítéletkor)
A bíró megszegi a földi törvényt (hazudik a végzésről), hogy a lány nyugodt lélekkel térhessen haza.

 

9. Petőfi Sándor: Az apostol

táblázat megnyitása

 

10. Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban 

A vers felütésében a lírai én megszólítja az olvasót mint "tudóst", azaz gondolkodó embert. A könyveket "elhányt rongynak" nevezi, ugyanis Vörösmarty idejében a könyveket még eldobott ruhák szöveteivel erősítették. A szerző szerint a történelem legfontosabb tanulsága az, hogy anyagi helyzettől függetlenül mindenki boldogtalan a társadalomban. A vers ellentétekben mutatja meg a világ hazugságát, képmutatását: szembeállítja a könyvek tartalmát azok alapanyagával. Erény - bűn, törvény - hamis bírák, ártatlanság - erőszak.

Egy újabb erős megszólítással ("országok rongya") indítja a költői kérdések sorát. "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" Javított-e a kultúra a világon és annak népein? A válasza egy ironikus igen. A XIX. század alkotói csalódtak a felvilágosodásban, amely a tudás segítségével akarta jobbá tenni a világot. A XVIII. századot egy ellentmondásos esemény zárta, a francia forradalom, amely jól hangzó eszmékkel indult (szabadság, egyenlőség, testvériség), de hamar terrorba fulladt. Vörösmarty a forradalmat „dögvésznek”, társadalmi bázisát dühös csőcseléknek mondja.

Ezen a ponton lehet jól megmutatni a szerző vívódását. Előbb azt kérdezi, hogy gyújtsuk-e fel a haszontalan könyvtárat (azaz tagadjuk meg önmagunkat mint kultúrlényt), aztán hirtelen felkiált: „Oh, nem, nem!” Bizakodásra ad okot, hogy a legfiatalabb országban (USA) érvényesülnek az ember istenadta jogai – kivéve az Afrikából odahurcolt munkaerőt.

A vers zárása összegzi Vörösmarty világképét. Egy új fejlődéseszményt mutat meg a Bábel-hasonlatban. Arra ösztönzi az emberiséget, hogy építse a kultúrát (mint az Ószövetségben az égig érő tornyot), majd ha az eléri csúcsát és összeomlik, kezdjen újra „tűrni és tanulni”. A korábbi utópisztikus fejlődéseszményt egy ciklikus váltja fel, amelyben fejlődés és hanyatlás váltakozik.

„Mi dolgunk a világon?” – teszi fel a nagy kérdést, amelyre a válasz: „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. Közvetlen cél a nemzet felemelése. Ha ez teljesül, akkor mondhatjuk, hogy CHALLENGE COMPLETED

 

11. Zrínyi Miklós

táblázat megnyitása 

 

12. A szegénység lélektana Móricz Zsigmond novelláiban

Újszerű parasztábrázolás:
- korábbiak: Jókai kedélyes figurái, Mikszáth különcei, népszínművek hamis romantikája (pirospozsgás menyecskék, vidám legények)
- Móricz: realista, sőt naturalista: novellái a maga nyers valóságában mutatják meg a vidéki Magyarország problémáit

[Nyugat folyóirat
- 1908-ban indult, célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, nevében is benne van, hogy a nyugati irodalmat tekintette mintának.
- A közvélemény egy része idegenkedve, ellenségesen fogadta (konzervatívok, a népies-nemzeti költészet hívei, Petőfi utánzók)
- a minőséget a kérlelhetetlen főszerkesztők biztosították, mint például Osvát Ernő (tőle még a legnagyobbak is tartottak)
- a harmincas években Babits vezette, a lap az ő halálával szűnt meg 1941-ben]

Hét krajcár 1908
anya: tüdőbeteg, apa: napszámos
bonyodalom: nincs szappan
elbeszélő: gyerekszereplő
Azért, hogy a gyerek ne szenvedje a nyomor súlyát, az anya vidám játéknak álcázza a pénz keresgélését.
az utolsó karjcárt egy koldus adja
- mélyszegénység
- anyai áldozat

Tragédia 1909
Kis János napszámos, éhsége miatt állandóan mogorva, dühös, agresszív. Családját teljesen elhanyagolja, lelkileg vegetál, semmi célja nincs.
„emberi léten túli” feladat (groteszk): ki akarja enni vagyonából a gazdáját.
Megfullad: halála éppen olyan jelentéktelen, mint az élete volt – s ez az igazi tragédia.
- mélyszegénységtől torzul a személyisége
- groteszk: a komikum egyik formája, amelyben szélsőséges minőségek ütköznek össze

A kondás legszennyesebb inge 1931
szereplők:
- földesúr felesége: gondos anya (nem engedi iskolába a fiát)
- parasztasszony: kényszerhelyzetben (félig földbe ássa a gyerekét)
- konfliktus: megbetegszik a gyerek
gazdag gyógymód: fürdő, paplan, gyógyszer vs. szegény módszer: kuruzslás, ima
- a gyerek halála után a gazdag és a szegény egymást hibáztatja

 

13. Kölcsey: Hymnus

 

Ez a tétel a nemzeti identitásról szól – 21. századi szemmel. Kölcsey Ferenc a legnagyobb becsben tartott magyar vers, a Himnusz szerzője. A Himnuszt nagyjából 120 éve nevezzük nemzeti imádságnak, elhangzik minden fontos rendezvényen, képvisel minket a sportversenyeken és a történelemkönyvekben.
Most legyünk merészek, és tegyük fel a kérdést, hogy egyáltalán érvényes-e még ez a szöveg? Tudunk-e magyarként azonosulni vele? Előre mutat? Motivál? Azaz: betölti-e funkcióját, vagy ideje túllépni rajta?
Tényleg merész a kérdés, hisz a magyarság híres arról, hogy nehezen lép túl múltbeli berögződéseken. Legjobb példa erre a szent korona tetején ferdén álló kereszt, melynek ferdesége egy baleset eredménye, de évszázadok óta senki nem állította vissza függőlegesbe. Puzsér Róbert szerint ez a mi elferdült magyarságtudatunk szimbóluma. Feleletünkben azt keressük, hogy mikor és hogyan ferdült el a magyarságtudat.
Először is: mi az, hogy nemzeti tudat? Nem más, mint az a mód, ahogyan a történetünket meséljük.
Nem a történelmünket, mert az csak egy adathalmaz, hanem a történetünket – a mi közös történetünket, amelyben benne foglaltatik az identitásunk, azaz, hogy mit jelent magyarnak lenni.
A magyar nemzeti mítosz 5 fő pontból áll:
1. vándorlás
2. letelepedés
3. megszentelődés (kereszténység felvétele)
4. felvirágzás (Istvántól Mátyásig)
5. hanyatlás (Magyarország megszállásai)
Már a középkori költők felismerték a hasonlóságot a magyar és a zsidó nép sorsában. Náluk is
megvan ez az öt pont:
1. vándorlás: pusztában vándoroltak
2. letelepedés: Mózes elvezette őket az ígéret földjére, Kánaánba
3. megszentelődés: Ábrahám szövetsége Jahvéval
4. felvirágzás: Dávid király uralkodása, Izrael fénykora
5. hanyatlás: római megszállás


A zsidó mítosz különlegessége, hogy megjelenik benne még egy elem. A 6. pont a jövő. Reményeik szerint a messiás elhozza majd az aranykort, az Új Jeruzsálemet. Egy Dávidhoz hasonló erős királyt várnak, aki majd itt, a földön megvalósítja a tökéletes világot. Bár ez az utópia idegen a kereszténységtől (hisz a keresztény a halálon túl várja a tökéletes világot), mi magyarok mégis átvettük. A mi messiásunk a forradalmár, aki felszabadítja a népet, és elhozza az aranykort, azaz: a nemzeti függetlenséget. Elég, ha megnézzük a máig tartó, eltúlzott Petőfi-kultuszt. Ha kiemeljük a zsidó mítosz utolsó három pontját, láthatjuk azt a képletet, amely meghatározta a 19. századi magyar identitástudatot. Múlt, jelen és jövő jelenik meg egy értékrendszerben, amelyben a múlt pozitív, a jelen negatív, és a jövő ismét pozitív. A múlt aranykorként jelenik meg, túlszépítve, a jelen hanyatlásként, pesszimista módon, a jövő pedig egy tökéletes világ, amely azonban valójában egy utópia.
Nézzük meg, hogy jelenik meg ez a hármas képlet a Himnuszban.
Az aranykor kezdő- és végpontja két név: Árpád és Hunyadi Mátyás, tehát Kölcsey a honfoglalástól a 15. század végéig tartó időszakot nevezi meg mint a magyarság virágkorát. A hanyatlás Isten büntetésével kezdődik: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben, és elsújtád villámidat…” – ezek a villámok a tatárjárás és a török megszállás – illetve a szemfüles olvasó felismerheti a Habsburg fennhatóságot is.
És az utópia? A szebb jövő? Hát, az nincs. A Himnusznak nincs pozitív jövőképe. Mindössze két sor vonatkozik a jövőre: „Kínzó rabság könnye hull / Árvánk hő szeméből” – tehát semmi nem változik, az árván maradt utódaink rabok lesznek, ugyanúgy, ahogy mi voltunk. Érdemes megjegyezni, hogy Kölcsey pesszimizmusával szemben milyen szépen jelenik meg a hármas mítosz Zrínyi Szigeti veszedelem című művében. A 17. századi eposz elején Isten felidézi az aranykort és kijelöli a büntetést az eltévedt magyaroknak. Ám a mű végén, a szigeti hősök vértanúságában felvillan a gyönyörű keresztény utópia: angyalok viszik mennybe Zrínyit és a vitézeit. Egy nem tudományos igényű kutatás szerint a magyar Himnusz a legpesszimistább nemzeti imádság a világon. Nincs semmiféle pozitív üzenete sem a jelenre sem a jövőre nézve. Puzsér Róbert ezt úgy fogalmazza meg, hogy a Himnusz szerint a magyarság nem szereplője a történelemnek, hanem pusztán csak az elszenvedője. A „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” a legkárosabb mantra, amit egy nép mondogathat magának. Ezzel gyakorlatilag kiiratkoztunk a történelemből. A Himnusz az elavult tartalom ellenére egy szép költői szöveg. Az első és az utolsó versszak keretet képez. Megszólítja Istent, az elsőben még áldást kérve, az utolsóban már csak szánalmat.
Az aranykort felidéző második és harmadik versszak ellentétben áll a következő hárommal, amely a hanyatlás korszakát mutatja meg. A hetedikben összegződik múlt és jelen szembeállítása. A múlt: vár, kedv, öröm, a jelen: kőhalom, halálhörgés, siralom. Említésre méltó még a cím: „Hymnus (y-nal és s-sel!) a magyar nép zivataros századaiból” – ez nem is valódi cím, hanem a műfaj és a keletkezési idő meghatározása.
Műfaja himnusz: Istenhez szóló, fennkölt hangnemben írott költemény. Keletkezési ideje: valamikor a középkorban, a török megszállás idején. Erre azért volt szükség, hogy az osztrák cenzúra ne sejtse meg, hogy a „Bújt az üldözött” kezdetű versszak valójában a Habsburg megtorlás elől menekülő II. Rákóczi Ferencre utal. Kölcsey Himnusza miatt tévesen a világ többi nemzeti énekét is himnusznak nevezzük, pedig többségük inkább óda vagy induló.
Zárszó:
A múlton kesergő Himnusz nem tudja betölteni a motiváló, célt adó nemzeti vers szerepét. És nem csak, hogy haszontalan, de még káros is: történelmi passzivitást sugall, nincs jövőképe, és önvizsgálat helyett önsajnálatba merül.
Mégsem cseréljük le, mint ahogy a keresztet sem fogjuk kiegyenesíteni a koronán. Választott nemzetvezető ezt sosem fogja megkockáztatni ezt a döntést. Pedig a Himnusz hivatalos nemzeti énekké tétele is egy hatalmi döntés volt annak idején 1989-ben.
A Himnusz elődje a Boldogasszony anyánk kezdetű vallásos ének volt, amely Szűz Máriához, Magyarország patrónusához fohászkodott – hasonlóan borús hangnemben. A Himusznak volt elődje – miért ne lehetne utódja is? Miért ne lehetne ma is pályázni? Sok-sok dal született azóta, amelyekben mélyebben és érvényesebben magára ismerhet a magyarság…

 

15. Tóth Krisztina

az írónő kortársunk, megélte a 70-es évek puha diktatúráját

Tolltartó
két ügy

1.
Rudas Rolad "felbuktatása" - az elbeszélő lesz a bűnbak
meglátta a vért Vera néni --> ügyet csinált belőle, Roland véletlenszerűen jelöli ki a bűnöst, aki aztán nagyon magára veszi
túlzásokkal, hasonlatokkal ábrázolja azt a lélektanilag súlyos pillanatot:
"órákig tartó pillanat"
"a névhez tartozó test" - meghasonlik a elbeszélő, megtörik benne valami
"valószínűtlenül tág udvar" - mintha az egész világ előtt szégyenülne meg
úgy érzi, hogy "örökre és megváltoztathatatlanul" bűnös lett
filmszerűen éli meg
saját magáról E/3-ban beszél

2.
Janák Kinga tolltartójának eltűnése
énekkari próba lenne, helyette vallatás
Miért lett akkora ügy? Mert Kinga apja híres politikus.
Mitől komikus az ügy? A keresett tolltartó "romlott, nyugati, imperialista szemét" (Walt Disney: Hófehérke)
vallató: Feri bácsi - a szocialista lelki terror tökéletes példája
a szocialista ideál: önfegyelem, önkritika, a közösségbe vetett bizalom, megértés szocialista valóság: diktatúra, besúgó hálózat kiépítése
Feri bácsi a megbocsátó vezető személyében tetszeleg, azt hazudja, hogy az egséz közösség megbocsátana a tolvajnak
Így kell besúgót nevelni: "Ha valaki tudja, hogy ki a bűnös és fedezi, az maga is bűnt követ el, és méltó a közösség megvetésére." - ennyit a megbocsátásról
-- egy felnőtt olvasó számára teljesen átlátszó a szöveg, de az akkori gyerekek meg voltak félemlítve (órákig ültek szótlanul)
A beismerés. Miért? Azért mert már egyszer (nyomásra) elvállalta ártatlanul.

 

16. Evangélium

cikk: http://irodalom.net/cikk/134  

 

17. Thomas Mann: Mario és a varázsló

Thomas Mann
az európai polgárság írója (mint nálunk Kosztolányi)
polgár: gondolkodó ember, aki nem fél
ez az ember a totális diktatúra (vallásként működő, az élet minden területét irányítása alá vonó rendszer) legveszélyesebb ellenfele

műfaj: elbeszélés

az elején úgy tűnik, hogy egy családi nyaralás története, aztán kiderül, hogy egy kollektív élmény

a nyaralás apró bosszúságai:
- szamárköhögés miatti kilakoltatás
- meztelen fürdés- bírság
- teraszon vacsorázás csak olaszoknak

háttér:
a nacionalizmus (sovinizmus) megbetegíti a társadalmakat: "zászlóviszály", veszekedő gyerekek, okoskodó felnőttek
a strandon világháború kicsiben

tetőpont: Cippola előadása
plakát szerint bűvész, valójában hipnotizőr
belépő:
- késés
- cigi
- kesztyű
- közönség fürkészése
- kopogás lábbal
"szabadságharcosok" levadászása

végül, a fő műsorszám a legcsendesebb, legzárkózottabb srác uralása: Mario
Cipolla nyelvtani trükkel azonosítja magát Mario kiszemeltjével:
Cipolla és Silvestra - én és Silvestra - mi - én, Silvestra
rettenetes csók - Mario felébred, lelövi Cipollát

 

18. Antigoné

táblázat megnyitása 

 

19. A humánum groteszk harca Örkény Tóték című művében

A háború nem természetes dolog. A háború képtelenség. Abszurdum. Benne az ember tárgyiasul, eszközzé válik. A háborúk célja mindig "szent – de a valódi cél azonban mindig a hatalom és a vagyon - egy szűk réteg számára
a háború fejre állított világ, amelyben anyagi dolgok (pénz, hatalom, terület) válnak céllá, az ember pedig eszközzé. (szintén: Babits.)

Tóték 1967

valós élmény (Don-kanyar), motiváció: nem tudja magyar író megírni? De.

szereplők:
bolond postás: érzelmi alapon szelektálja a leveleket
Tót Lajos: a község tűzoltója
Varró őrnagy: megrendült idegállapot miatt küldik szabadságra
(Gyula): javaslatára utazik hozzájuk az őrnagy – hasznos lehet!

- groteszk társalgás a gödörtisztításról (valójában a rendszerről)

- Tót kihasználja tekintélyét, hogy elcsendesítse a környéket

Tót: köztiszteletben áll (megdolgozott a tekintélyért, rangja mögött tettek vannak)
őrnagy: félnek tőle (a tekintélye pusztán a rangjából adódik)

Tót megtörésének folyamata:
- sisak szembe húzatása (tekintély csorbítása)
- nyújtózkodás megtiltása (családi rítusok lerombolása)
- virrasztás (alvás mint alapvető szükséglet megvonása)
- dobozolás (tevékenység, amely már a gondolkodást is ellenőrzése alá veszi)

Tót kálváriája:
- plébános: szerinte Tót problémái pusztán "csip-csup panaszok"
- Cipriani: megvizsgálja a teljesen zavarodott Tótot, és azt mondja, semmi baja. - a "fogalomzavar" nem más, mint a háború fejre állított világrendje - kényszerzubbonyt adnak rá, jelezvén, hogy a rendszer egyáltalán nem tűri el a humánum kritikus megnyilvánulását.

Vége:
Tót véget vet az elnyomásnak, megöli az őrnagyot - nem tudván, hogy a fia él-e

 

megosztás