Kovács Gyula

Ami elsőnek feltűnt az az, hogy az emberek milyen gúnyákat viselnek.Az asszonyok olyan gúnyákat viselnek ami olyan mintha nem is lenne, legalábbis annyit ér.Az én koromban ilyet még azok sem viseltek akik abból éltek, hogy a testüket árulták.A férfiak is úgy néznek ki mint a bazári majmok.Tehát az öltözködés az nagyon is megváltozott és nem éppen a jó irányba.Ezt a szaggatott nadrág divatot pedig nem tudom hova tenni, régen azok voltak szakadt ruhában akiknek nem volt pénze újat venni, most meg ez a divat...A civilizáció fejlődése rohamosan felgyorsult a technológiai fejlődés okának köszönhetően.De ez egy kétoldalú penge... Ami jó az az, hogy sokkal több lehetősége van az embereknek mindenre, sokkal könnyebb elérni mindent.A közlekedés hatékonyabb, gyorsabb és olcsóbb, még a világűrbe is eljutottak az emberek, egy harmadik közlekedési móddal, a repüléssel.Hogy őszinte legyek, valami repülő szerkezetre számítottam, de arra, hogy ilyen kis idő elteltével, és arra, hogy nem csak egy sima repülő szerkezet lesz, hanem még a világűrben is lehet vele közlekedni, arra bizony nem.Az ételek elkészítése is gyorsabb, hatékonyabb és a tárolása is sokkal könnyebb és hatékonyabb lett. Az orvosi tudomány is rengeteget fejlődött, milliónyi betegségre van gyógymód még olyanokra is találtak gyógymódot amire régen szentül hittem, hogy gyógyíthatatlan és abszolút halálos.Én azt hittem, hogy a pestis volt a valaha volt legnagyobb betegség, de most van egy kihívója ami a korona névre hallgat, de a technológiai fejlődésnek köszönhetően a mostani emberek erre is találtak valami gyógymódot. A kommunikáció is sokkal gyorsabb és hatékonyabb lett, ennek a fontele izének köszönhetően.Viszont itt jön az egész fejlődésnek a rossz oldala...Egy kis utánanézés után megtudtam, hogy ezt a „telefon” nevű eszközt, alapvetően a kommunikációra találták fel, ám később ehhez az eszközhöz hozzáadtak mindenféle egyéb funkciót, hogy az embereket titkon, az eszköznek a rabjává tegyék...Pedig ez az a dolog amit én a legjobban utálok, sajnos hiába reméltem, hogy ebben a korban nem lesz rabszolgaság...Rá kellett jöjjek, hogy ez sohasem fog eltűnni, csak átalakul, sajnos ez mindig jelen lesz valamilyen formában.Ha már átalakulásról van szó, akkor ne felejtsük el, ahhoz képest, hogy milyen előszerettel híresztelik az egyenjogúságot, annak ellenére, ilyen sok idő után is pontosan ugyanúgy létezik az emberi hierarchia, csak máshogyan nevezik meg a rangokat.Az egyetlen dolog amit ténylegesen kivettek a hierarchiából az a nők alsóbbrendűsége, és ez egy jó pont.De a király most is ugyanúgy létezik, csak most éppen elnök-nek nevezik, „egyenjogúság" na meg a fenéket!De az egy jó pont, hogy a mostani időben adott a lehetőség arra, hogy leváltsák az irányításra alkalmatlan király-t.Bocsánat, „elnök-öt”!Amíg az én időmben hiába nyomta el a népet kegyetlenül, vezette az országot rosszul, nem bírták leváltani ameddig meg nem halt...De sajnos még most is ritkán használják ki ezt a lehetőséget, ugyanis túl sok az olyan ember, akire ez a „fogyasztó” jelző illetik.Ők belesétálnak az olyan egyértelmű csapdákba is, amit már szinte csak az nem vesz észre aki nem is akarja...Vannak úgynevezett felhőkarcolók is amik olyan nagy épületek, hogy magasabban van a tetejük mint a felhők.Nekem úgy tűnik, hogy az emberek azért építették őket ilyen magasra, hogy közelebbről láthassák az istenüket.Én őszintén azt hittem, a világ már csak fejlődni képes, nem gondoltam volna, hogy a kultúra és az emberek, mint emberek ennyire elhanyatlanak... Dióhéjban: Nagyon sokat, de tényleg rengeteget fejlődött az emberiség mint az emberi faj, még olyan dolgokat is elértek amit még csak el sem tudtam képzelni.Azonban legalább ugyanannyit, ha nem többet bukott az emberiség mint belső emberek.Ha ez így halad tovább, lassan már nem is nevezhetjük magunkat embereknek...Meghalunk belülről, és mivel a civilizáció rohamosan fejlődik, amíg a kultúra sebesen zuhan csak egy beszélő állat-gép kereszteződései leszünk.

Markót Dániel

Elég furcsa irányba változott meg a világ, hirtelen ebben a furcsa világban találtam magam de arra nem jöttem rá, hogy hogyan. Mindenki olyan furcsán viselkedik és furcsán öltözködik meg folyton valami fura kis eszköz van a kezükbe amit nem hajlandóak elereszteni. És még ott vannak azok a fura szekerek meg az égen repülő vasmadarak. Az is észre vehető, hogy az emberek nagy része elvesztette a társas kapcsolatukat is, hiába próbáltam segítséget kérni mindenki elment mellettem mintha meg se hallotta volna, vagy pedig elzavartak vagy azt mondták nem érnek rá. Én nem ítélem el őket de ez akkor is nagyon furcsa számomra, hogy milyen rossz irányba változott meg a világ és ahogy elnézem ez egyre csak rosszabb lesz. Aztán nagy nehezen találtam egy fiatal embert aki segített és körbe vezettet engem aztán válaszolt a kérdéseimre. Először is meg kérdeztem milyen évet is írunk erre azt válaszolta, hogy 2022. Elégé meg lepődtem, hogy 3 évszázaddal előrébb kerültem de aztán beletörődtem. Rá kérdeztem mik azok a furcsa kis eszközökre is meg azokra a szekerekre meg a azokra a furcsa madarakra az égen. Ő kedvesen elmondta, hogy a az a kis eszközöket telefonnak hívják és manapság az uralja az emberek gondolkodását, a szekereket is elmondta, hogy autóknak hívják és szinte minden embernek van. A vasmadarakat meg repülőnek nevezik, és válaszolt a további kérdéseimre is. Valahogyan betévedtem furcsa üzletbe is  ahol élelmiszer is kapható volt sokról azt se tudtam, hogy micsoda. Valakitől hallottam, hogy ez bevásárló központnak hívják Eléggé furcsa név egy üzletnek. Azt is láttam hogy eléggé drága minden és nem értettem miért van ez. És ekkor rájöttem, hogy a mai világot a pénz uralja, de arra nem jöttem rá, hogy ez a kis papírfecni hogy bírta átvenni az uralmat az emberek fölött. Láttam pár fiatal hölgyet akik elég furcsán voltak öltözve, megkérdeztem őket hogy miért vannak így öltözve erre lekezelően úgy válaszoltak mert ez a divat, én nem értettem, hogy miért divat az hogy szinte mindenük látszik. Ahogy sétálgattam láttam egy lezárt telket ami tel is tele volt szeméttel az emberek, hogy képesek ennyi szemetet termelni és miért vannak így csak le pakolva egy helyre. Ahogy elmentem mellette irtózatos bűzt árasztott az egész hely és láttam hogy emberek dolgoznak ott. Ahogy mentem tovább óriási épületek közé keveredtem és azon gondolkoztam hogy bírták ilyen magasra építeni őket, ahogy be akartam menni valamiféle személy igazolványt kértek tőlem persze nem tudtam hogy mi az. Elmondták, hogy minden embernek szüksége van rá, hogy nyomon bírják követni őket de mivel nekem nem volt így azt mondták nem sok helyre fognak beengedni. Betévedtem egy iszogató helyre ahol az emberek valami nagy színes eszközt bámultak amiben emberek szaladgáltak és valami bogyót kerget. El mondták, hogy tévét néznek amiben éppen foci meccs megy. Hirtelen mindenki ideges le mert vagyis úgynevezett gólt kapott a csapatuk nem értem, hogy miért kellett ezen idegeskedni mert ahogy elnéztem ez valamiféle játék lehetett. Az iszogató helyek se voltak már a régiek már nem lehetett ott szobát kivenni mint régen így onnan is tovább álltam. Ahogy mentem erős hangzavart hallottam és elindultam a hang irányába ahogy mentem egyre hangosabb lett és odaértem a hangzavar helyéhez. Bementem és többféle korosztályt láttam és valami idétlen mozgást végeztek ott is megkérdeztem valakit, hogy éppen mit csinálnak és ő elmondta, hogy ezt táncnak hívják és eléggé elképedtem. Mondtam neki hogy ez biztos nem tánc hát biztos valami más de elmondta, hogy manapság ez a tánc utána úgy döntöttem hogy otthagyom mert a hangos ricsajtól fájt a fejem meg a fülem. Ahogy sétáltam egyedül a sötétben rájöttem, hogy az istentisztelet egyre jobban eltűnik az emberek életéből és egyre kevésbé vallásosak és még kevesebben járnak templomba nem úgy mint régen. Úgy vettem észre, hogy isten kezd eltűnni a világból és az fog történni mint a francia forradalom idején. Az emberiség a káosz felé vezető útra lépett és ha ez így folytatódik az emberiség saját magának köszönheti az isteni ítélet és a világvégét.

Donkó Tamás Milán

[Fogalmam sincs, hogy milyen időt írunk..] 

Nem tudom, hogy hol is kezdjem.. Egyik pillanatról a másikra, csak átcsöppentem egy másik világba. Próbáltam kommunikatívan, udvariasan társalogni a helyi lakosokkal, járkáltam a városban hegyiről-tövire, házról-házra, de egyetlen egy emberrel sem értettem szót. Legutóbbi emlékeim alapján, idősebb voltam, és már a halálomon voltam.. Vagy lehet már az új világban lennék? .. Ez volna az új világ kit mindenki így istenített, dicsőített? .. Egyszerűen ámulatba ejtően rémes, belegondolni abba, hogy mi történt ezen a földön.. Bele sem merek gondolni, hogy mik jöhetnek még ez után.. 

Találtam egy szállodának nevezhető, isten se tudná megmondani milyen helyet, de viszont egy jó asszony ki fogadta jó magam, rendes volt és elszállásolt, adott egy szobát, nem túl fényes, de kezdésnek nem is olyan rossz. Valamint, észre véltem venni itten némely drágának tűnő bútort is, valamint egy ilyen, én meg nem tudom nevezni, fekete-szürke árnyalatú doboz szerűséget, melyet a rendes asszony próbált elmagyarázni nékem, hogy hogyan is tudnám én használatba venni, de egyszerűen lehetetlen rájönni hogy, hogyan is használhatnám én eztet.. 

[2022. Február 2.] 

Másnapra virradtam, még mindig próbálom feldolgozni az eddig történt eseményeket, de tényleg megmérkőztető maga a gondolat is, hogy 3 évszázaddal később ébredtem, és én nekem ebben a világban kellene élnem az életem itt kellene boldogulni, miközben egy emberrel sem értek egyetlen egy szót sem. Mármint, leszámítva az egyetlen szerény nőszemélyt, ki meleg otthont adott nekem. Oh, erről jutván eszembe, tegnap mikor erre a helyre érkeztem, próbáltam a drága fogadós asszonykával szóra jutni, látszólag ugyan azt a nyelvet beszélünk, de úgy tűnt tán mégsem.. Mindenesetre, ez a fogadóhely nem szolgál étellel-itallal, szóval nekem kellene elmennem beszerezni azokat magamnak. 

[2022. Február 2.] 

Még ugyanazon a napon írom ezt a kis fejezetet szerény naplómba, mivel együtt keltem, tértem én magamhoz ötödik napja már, vagyis mikor én ezen váróba felébredtem, az 2022. Január 28.-án történt. Nemrég jártam meg a piacot, mivel ez a rendes asszony hagyott némi ezüst szerű érmét az asztalomon, valamint pár papír cetlit mire dollár volt feltüntetve, gondoltam ezzel tudnák némely elemózsiát szerezni magamnak, így tehát elindultam a piacot felkutatni. 

Miközben én jártam a világot, a várost, mivel arra is rájöttem hogy hol is vagyok, egy elbűvölő naptár segítségével, szintúgy New York-ban élem mindennapjaim, mint mielőtt ide csöppentem volna. A piac felkutatása közben, ráeszméltem hogy az utcák milyen zsúfoltak lettek, rengeteg embert látni nap mint nap, valamint ezek a hatalmas épületek is iszonyat rémisztőek, ámulatosak, bár visszataszítóak mi jöhet még? .. Kiértem a nagy térre, (gondolom hogy az, mivel a táblára is az volt feltüntetve), rengeteg sok fém szerű lovas hintó szerkezetű teremtményeket láttam miknek rettentően zajos hangja és szén színű füst ömledezett ki hátuljából. Nem tudom hova tenni mindezt, de próbáltam tudomást sem venni mind arról, amit láttam.. 

Szerencsémre rátaláltam néhány igazán nehéz beszélgetésnek sem nevezhető, útbaigazítás által a nagy piacra. Mint mondottam, próbáltam kommunikálni, beszédre bírni a járókelőket, de rengeteg ember észre sem vett, mintha egyedül lettem volna, mindenki csak ment és ment, előre és hátra, oda és vissza, és valahogy úgy éreztem, hogy a kinézetem által, úgy tekintettek reám, mint valami utolsó koldus, csöves rühes hajléktalanra. Mindenesetre, beérkezvén a piacra, rendes asszonykák közreműködésével és odaadásával, sikerült beszereznem azt a mennyiségű étel is italt, mivel bírhatom egy ideig.. 

Kicsit most eltérvén a naplómtól, mintha valakiért kutatnának odalenn. Ugyanakkor idegen hangokat is hallanák füleimmel, ezért megyek és meg is tekintem miről van szó. Később vissza térek...

Jánosi Dávid

Thomas phaine-nek hívnak valami folytán halálom után a 18. század ból a 21. században ébredtem. 2022. május 3-án Szolnokon egy Baross egyetem nevű iskolába ahol 12 / E osztály ba voltam.Nagyon csodálkoztam hogy ebben az időben nincs annyi Istenhívő és az emberek az Isten fölé tették magukat.Túlnőtt rajtunk az ego így fura világító eszközt nyomkodtak sokan az ifjak főleg és nem értettem hogy miért oda is léptem egy fiatal hoz.

Aki éppen ezt a világítóeszközt nyomkodott amit később tudtomra juttatott egy idősebb ember hogy azt  telefonnak hívják.Odaléptem a fiatal hoz is azt kérdeztem hogy mi ez a furcsa eszköz és mert azt nézi étkezés közben?Erre ő csak annyit válaszolt hogy “maradjak csendben mert az asszonyával beszél”. Nem nagyon értettem hogy mit szól hozzám és fiatal de az asszony szót nem ismertem.

Elgondolkoztam hogy miért vagy hogyan is beszélhet az asszonyával,feleségével azon a világító eszközön keresztül.És miért nem az ott körülötte lévő emberekkel beszél és miért is eszik közben?

KIi indultam az épületből is egy közép úr rám szólt hogy hova megyek és miért és hogy  “be fog írni engem hiányzónak” ez sem nagyon értettem de nem foglalkoztam vele. És kimentem az épületből de már viszont bent is nagyon sok új dolog dolog fogadott meg engem.De kint még több a sok ember a cifra öltözködési stílusuk de azok a hangos autó nak nevezett szekerek amíg büdös füstöt köpte ki magukból azokat egyáltalán nem értettem hogy hogyan és miként működnek.

Elindultam egy nagyon széles és hosszú forgalmas úton ahol ezek a hangot szekerek fura hangokat adtak ki amikor mellettem elmentek sokszor furcsa hangot adtak ki a szekerek. Pár ember ki hajolt a szekérből és így szólt hozzám “menj már le az útról te paraszt,mit csinálsz itt menny már le a járdára”. Hát ezt sem nagyon értettem miért hisznek engem kisebb rendűnek.De még nagyon sok mindent nem értek nagyon sok mindent meg kell fedezzék tanuljak mondtam ezt magamban, és elindultam hogy Istenhez betérek egy templomba,hátha ott egy isten hívő útba tud majd igazítani.

Azon a napon nagyon sokat vándoroltam városban az épületek felépítésén nagyon meglepődtem a sok kis és nagy felépítésű házakon szépségű nagyságuk on.Azt hittem hogy itt a jövőben csak szép és nagy gazdag házak emberek vannak,de sajnos ez nem így van nagyon sok szegény is megszorul ember van ebben a korszakban is.

Mikor elkezdett sötétedni beértem egy Bumeráng nevű helyre ahol sok fiatal ugrál is csapkodtak a kezükkel de amint kiderült számomra hogy ezt táncnak nevezhető dolog lenne,és egy nagyon hangos valamit szólt a háttérben mögöttük amit zenének hívtak. Oda mentem a pultoshoz hogy meg lehet e  szállni ezen a helyen.Erre ő csak annyit válaszolt hogy mutassák neki egy szemét vagy menjek kifelé az épületből. És hogy ez nem szálloda hanem szórakozóhely.

És mivel nem tudtam hogy mi az a személyi igazolvány ezért két nagy És széles ember kitessékelt engem az épületből.Nem is bánkódtam ezen sokat tovább mentem tovább hogy egy szálló helyet keresek magamnak hiszen attól féltem hogy este nagyon hideg lesz nem voltam megfelelően felöltözve. Tovább is indultam az utamra és egy Gang söröző nevű helyre tévedtem be.Ott főleg idősebb korosabb emberek voltak de viszont voltak fiatalok is.Nagyon sokan egy nagy fényes eszköz néztek amit TV-nek neveztek meg. Egy foci nevű dolgot néztek és eléggé agresszívan kiabáltak a TV-hez hogy “mit csinálsz te szerencsétlen”és stb. Nem értettem hogy egy játék miatt az emberek hogy lehetnek ennyire feszültek,idegesek amikor nem is élőben nézik vagy nem is ők játsszák. Ez a lenne a mostani generáció mondtam magamban? Odamentem a pultos hölgyhöz aki ugyanúgy elkérte a személyimet de viszont nem küldött ki az épületből, hanem útba segített engem hogy merre találok egy szálló helyett.Kimentem az épületből. Oda találtam a szálló helyhez ahol pénzt kértek tőlem és ott megkérdeztem a szálloda vezetőtől hogy mi is az a pénz elmondta nekem hogy az egy papír eszköz amit fizetéshez használunk.Mondta nekem hogy nézzem meg hogy van-e nálam pénztárca a zsebemben.És volt nálam pénztárca és abban volt a személyigazolványom is és pénz is volt nálam. Ott megtudtam szállni az napra és enni is tudtam egy jót,mivel egész nap éheztem mert nem tudtam hogy van nálam személyi igazolvány és pénz is és a pénztárca és akkor még a működését se értettem.

Lendvai Tamás Endre

Ismervén az ember természetét nem igen számítottam utópisztikusabb világra, de teljes ámulatba ejtett annak felismerése, hogy az emberi faj még mindig egy begyöpösödött jól irányítható csürhe maradt csak több puccal futurisztikusabb világban. Betérve egy gyorsétterembe melynek az általános elnevezésétől is a hideg ráz, nem látni csak egy halom rommá díszített szenny ételt nem gondolkodó, nemtörődöm kezekben. A szemem bántja a betontemető és ez a rengeteg mókuskerékbe forgó ember. Mindenütt csábító plakátok, márkák, ékszerek, telefonok, és modern csúcsautók amik nem maradhatnak el egy 21. századi lovag tulajdonából. A szőke herceg ritka, ma már 500 lóval jön. Hát ezek kellenek az embereknek? Ezek nekik lételem. Továbbhaladva a főúton, mely a modernkori embert lehetőségeikhez elvezető útszakasz, tömegnyi hazafelé tóduló
fiatalt látni akik nemrég fejezték be a sulit. A férfiak nagy hányada elvesztette férfias kiállását mind öltözködés, hajstílus, és viselkedés terén is. Gyöngék, fejletlenek. Sehol egy lovagi jellem. A nők öltözködése elég meglepő ugrás ahhoz képest, hogy az én időmbeli asszonyoknak épphogy a csuklójuk, vagy a bokájuk ha kilátszott. Lehetőségem akadt megfigyelni e korosztályt szórakozás közben is bár ezt inkább önpusztításnak hívnám. Úgy vélem ezeknek nem az együttlét, a barátok, az egymással való kölcsönös mélyebb megismerés a cél, inkább a különféle tudatmódosító cuccok használata és egy extázis állapot mihamarabbi elérése. A mai ember gyorsan akar mindent, rohan majd botlik. Nem is csoda hogy egyetlen kimenekítőjük az elunt világukból azok a drogok.

Magyar Bálint

Ide csöppentem ebbe a fura világba. Egyből fura zajok fogadtak amik ezelőtt soha. Fura világos, hangos tárgyak zajongtak az égen és fura dolgok mentek egy szürke színű talajon. Elkezdtem sétálni, hogy találkozhassak egy „normális” civilizált helyet ne ezeket a guruló akármiket. Egyszer csak megláttam túlzottan nagy épületeket és gondoltam találkozhatok magam fajtákkal. Mikor beértem a fura épületek közé megláttam rengeteg embert. Borzalmas volt látni, hogy mindenki egymaga bóklászik és senki vagy alig beszélgetnek egymással. Egy embert megpróbáltam leszólítani aki inkább bohóchoz hasonlított mint egy normális emberhez. Megkérdeztem, hogy „Jó uram nem tudna engem bevezetni ebbe a fura világba?” Egy igazi trágár ember volt ugyanis azt mondta, hogy „Húzz innen te vén fasz!” Gondoltam magamba, hogy hogyan változhatott ekkora fordulatot a világ. Emberek kezébe vagy inkább legyenek fura nem normális lények valami világítós dolog volt a kezükbe és azt nyomkodták. Mondtam magamba, hogy hova csöppentem én? Sétáltam tovább gondolván úgysem áll velem szóba senki és megláttam egy ismerős épületet ami egy templomhoz hasonlított mégis máshogy nézett ki. Fura volt. Besétáltam hátha találok mégis valakit aki mégis szóba állna velem. Mikor beléptem elborzadtam, hogy rikácsoló embereket látok akik énekelnek. Kérdeztem én. Hova fajult az egyház? Hogy mernek ilyet tenni egy szent helyen? Hamar tovább álltam, és találtam egy embert aki felajánlotta, hogy bevezet a modern világ egy számomra fura de érdekesnek tűnő létesítményébe. Természetesen igent mondtam és valami bevásárló központot választottam. Pár perc séta után odaértünk ahol nyüzsgő tömeg fogadott. Fura lenge öltözetben volt az emberek nagy része. Rengeteg bolt volt, ahol sokféle dolgot lehetett kapni. Voltak ruha, étel, elektronikai boltok. Eddig az elektronika számomra nem volt ismert. Valljuk be eddig is megvoltam nélküle. Bementünk egy étel boltba mert már nagyon éhes voltam. Felajánlotta, hogy meghív mert nekem úgy sincs olyan pénzem ami neki van. Ám legyen belementem. Érdekes volt látni, hogy nem embernél hanem gépnél kellett fizetni. Miután kijöttünk elkezdtünk beszélgetni. Furának tartotta, hogy azt mondtam, hogy kvéker vagyok. Sohasem hallott róla én meg persze hülyének néztem. Felajánlottam, hogy megmutatom milyen egy kvéker isten tisztelet. Hülyének nézett, hogy 25-30 percig csukott szemmel ültem csendben és kérdőre vont, hogy ez milyen fajta istentisztelet? Hozzám vágta, hogy hülyeség ez nem istentisztelet. Inkább meditációra hasonlította. Azt mondta, egy idióta vagyok és elsétált. Rendkívül arrogánsnak tartottam. Ezután én is elvonultam a természetbe. Értéktelennek tartottam a 21. Századi embereket.

Csillag Krisztián Tamás

Egy átlagos fárasztó nap után szokás szerint elmentem lefeküdni. Reggel mikor kinyitottam a szemem egy teljesen más világban ébredtem. Először nem hittem a szememnek. Felültem az ágy szélére, gondolkozva; hol vagyok? Mit keresek ebben a világban? Mi ez a sok érdekes dolog? Teljesen összevoltam zavarodva. Erőt vettem magamon és megindultam segítséget kérni mégis mit is keresek én itt. Kinyitottam az ajtót és megláttam mindenki más -más öltözetben van. Megindultam a városba, hogy felfedezzem ezt a féle világot. Ahogy mentem az úton megláttam pár embert, kezünkben számomra egy ismeretlen tárgyat. Ehhez a tárgyhoz sok ember beszélt és az ujjaival, püfölve. Tovább haladtam a város felé, megláttam egy füves területet, ahol az emberek egy gömb alakú valamit rugdostak. Ahogy sétáltam, megláttam egy templomnak hit épületet. Megláttam a sok embert összegyűlve, hírtelen meg indultak befelé. Nem csatlakoztam inkább hozzájuk, hanem kívülről az ablakból figyeltem befele. 

Úgy gondoltam, tovább haladok, amíg meg nem csapta az orromat egy förtelmes szag. Észrevettem, hogy a terület teli van zsákokkal, illetve szeméttel. Gyorsan arrébb mentem míg felcsillant a szemem egy fenségesen kidíszíttet épületen, ahol az emberek itt is a tárgyak előtt ültek, illetve a kezükkel nyomkodták. Nagy hangzavarra lettem figyelmes, megnéztem honnan árad a hang.  Emberekből álló kis sorra lettem figyelmes, ahova én is becsatlakoztam. Éppen én következtem, de az épületnél váró ember megállított és valami személyi igazolványt szeretett volna elkérni tőlem, de nem tudtam mi ez szóval gyorsan kiszaladtam a sorból és tovább indultam mielőtt valami baj lett volna. Hosszú nézelődésim után meg láttam egy épület sort, ahol emberek ezrei voltak. Sok embernek táskák voltak a kezeikben. Tovább sétáltam, és meg láttam egy parkot az épület sorok mellett, és leültem oda az egyik padra. Gondolataim és kérdéseim, röpködtek ki a fejemből. Arra lettem figyelmes, hogy az előttem lévő sétáló lány elejtett valamit. Gyorsan felvettem és utána mentem. Megláttam, hogy egy padhoz közelít és készül leülni oda mentem hozzá. Könyvét oda nyújtottam, amit elejtett. Nagyon hálás volt, és megköszönte. Ez után helyett foglaltam a lány mellett a padon. Meg láttam a könyv borítóját és meg kérdeztem mi ez és miről szól. Lányt azt felelte, hogy mi változott a XVIII. század óta. Megkértem, meseéljen erről a könyvről. Hosszasan elkezdett mesélni, arról, hogy rengeteg épület épült, amely, nagy szerepet játszanak az ember életében például; bevársálópark , ahol az emberek megtudnak vásárolni olyan dolgokat, amelyek, szükségesek az életükhöz. Létre jöttek a mai eszközök, ilyen például a telefon, ami kommunikációra alkalmas. Mesélt nekem arról is, hogy ma már külön féle iratokkal tudják az emberek igazolni magukat. És ezek mellett létre jöttek a szórakozó helyek és a szórakoztatásra alkalmas programok ilyen például; a foci meccsek, játéktermek, ahol pénzért szórakozhatnak a különböző életkorú emberek. Említette nekem a kvékereket, de mondta, hogy róluk még nem igen tud semmit, mert még nem olvasta el, és elkezdem róla mesélni, mivel kvéker vagyok. Ezen nagyon meglepődött. Megkért, hogy meséljek erről válásról, mert kíváncsi rá mikor alakult ki. Milyen erkölcsi szabályok szerint működik ez a vallás és a hittünk szerint Isten mennyire befolyásolja az életünket.  A lány közbe szólt, hogy nagyon szépen köszöni ezt a beszélgetést, örült, hogy találkoztunk és új dolgokat tudott meg a kvékerek vallásáról és életéről. Elköszöntünk egymástól és elindult a buszhoz, ami nekem még egy újdonság volt, hogy felszállt egy kerekeken guruló doboz szerű valamire. 

A „Spekrtum-analízis” sorozat első feladata József Attila: Tiszta címmel és Reménytelenül című verseinek értelmezése a 12.A osztályban. Minden előzetes információ nélkül (beleértve a szerző feltüntetését is) kapták kézbe a verset, amellyel kapcsolatban a  következő gondolatokat dobták fel első körben:

 Tiszta szívvel (vers megtekintése)

1. nincs hozzátartozója
2. 20 éves
3. azt jelzi, hogy semmibe nézik
4. meg akar halni
5. lelki válság
6. hogy van így elkeseredve 20 évesen?
7. tudja magáról, hogy fasza gyerek, ezért csinál hülyeségeket, tartozni akar valahová 
8. a földi létet semmibe nézi - utolsó két sor
9. kozmikus magány
10. nincs senkije --- nincs isten - Nietzsche: "isten halott"
11. Raszkolnyikov
12. halált hozó fű - az örökség, amit hagy maga után, még akkor is, ha jót akart
13. belső törvény - utolsó két vsz
14. narratívával kapcsolatos
15. mit jelent az ördög?  
16. a maga ura
17. beavatástörténet? azért tiszta szívvel, mert kezd egy új fejezetet elszigetelve mindenkitől
18. ha ez a szív gyönyörű, akkor milyen a többi?
19. 20 évesen az ereje teljében van, miért adná el? miért mondana le róla?
20. ha ilyen tiszta a szíve, akkor miért akarja az ördögnek adni?
21. mit adna érte az ördög?

Reménytelenül (vers megtekintése)

- öregkor, halál előtt
- ezüstös fejszesuhanás - ősz haj?
- miért nem remél, ha okos?
- nem érez semmit? (semmi ágán ül szivem)
- köréje gyűlnek, nézik - meghalt és el van temetve?
- homok - porrá válik
- lehet, hogy nem is ő hal meg, hanem egy társa, és ő nézi
- ez még nehezebb, mint a Tiszta szívvel (intertextualitás!)
- csalás nélkül szétnézi?
a, leszarni mindent
b, tisztán látni
- szív - hold (jelképesen?)
- szétnéz merengve - gondolkodik, mit rontott el
- éjszaka a tengerparton (egészben látja a verset!)
- elfogadta a szar sorsát, ezért érzi tehetetlennek, öregnek magát?
- olyasmi mint Ill
- beletörődik abba, ami történik vele
- csalás nélkül = nem reménykedik (észrevette a címet!)
- "a remény hal meg utoljára" - szóval, ő már teljesen meghalt
- semmi ágán - majdnem a halálban

KÉP
1. tengerpart
ott egy személy (elhamvasztott személyt dobnak a tengerbe)
nem sok víz, kiszáradt tenger
apály

2. kép
ezüstös fejszesuhanás - elszállt felette az idő

3. kép
fenn a mennyben
konkrétan haldoklik
gyűlnek a csillagok - sötétedik
kozmikus magány
csillagok = emberek (próbálnak segíteni, de nem engedi)
törzs, egzisztenciális középpont, axis mundi

Írásbeli érettségi vizsgára készültünk a 13.E osztállyal. Négy csoport négy külön feladaton dolgozott két órán keresztül, majd az elkészült írásokat összeillesztettük. A cél nem egy egységes szöveg létrehozása volt, hanem négy szempont „körbegondolása” – viszonylag rövid idő alatt. Az alábbiakban megtalálhatók a vázlatok, a segédszövegek, az elkészült fogalmazások és a tanári kommentár is.

Az üresség ott van a dolgokban, mindent magába foglal, nem zár ki semmit, ez az üresség él, hiszen minden forma ebből ered, és aki felismeri magában ezt az ürességet, az élettel, erővel és mindenre kiható szeretettel telik meg. (Bruce Lee)

Fölösleges nagyzolásnak tartom, ha valaki azért helyez mottót egy érettségi dolgozat elejére, hogy az írása (vagy ő maga) komolyabbnak tűnjön. Vannak azonban kivételes esetek. A fenti Bruce Lee idézet olyannyira illik a Kosztolányi novellához, hogy akár egy „mini-értelmezésnek” is tekinthetjük. Bagi Norbert skiccelte fel egy papírlapra, s én nyomban azt javasoltam, hogy válasszuk az egész szöveg mottójának.

1. csoport (Kovács Mihály, Kun Soma, Urbán-Szabó Gyula)

Feladat: Mutassa be, milyen fordulatot hoz a fürdés éjszakája Kasornya Kálmán világlátásában és önképében.

Az első óra után kiegészítő feladattal igyekeztem segíteni a lényegkiemelést: Nevezzük meg a szimbólumok mögötti lelki jelenségeket.

Megoldás:

Kasornya Kálmán állás nélküli pincér eltervezi, hogy véget vet az életének. Jegyet vált a népfürdőbe ahol véget vetne az életének egy megtisztuló fürdés után. Ruháit kétségbeesetten földre dobja, ami egyfajta jelképes megtisztulás kezdete. Meleg vízzel megtöltötte a kádat amibe belefeküdt, zsibbasztó érzete volt a vízben. Néha a korábban egy szalma székre tett, kinyitott borotva után tekint, de marasztalta a víz. Kálmán aki sose bámészkodott most megtörte a szokását és most először nézelődött. Felfedezte a testét, különösen a nagylábujja tette kíváncsivá, hogy meg kellene tanulni vele hegedülni. Többször is ki mondta halkan a nevét (Kasornya Kálmán) melyen el csodálkozott, hogy néhány betű jelent egy embert. Neve nem épp dallamos, de valami kis szomorúságot sugall. Új vizet engedett, a szappan már egyfajta burkot alkotott a testén. Az újra kezdett fürdés közben eszébe jutott régi cimborája, akitől el lopott egy ezüst cigisdobozt, melyről eszébe jutott a szerencsétlen pikoló fiú. El határozza, hogy nem lehet fél munkával beérni, ezért fel keresi mindkettőt, hogy tisztázza a dolgokat. Új vizet engedett, kétségbeesetten mosdott, hogy le jöjjön róla minden piszok. Babrálta mellét, gyúrta, csikarta szívét. Hirtelen eszébe jutott az asszonya, kit három hónapja nem látott. Az ablakon már be látszott a felkelő nap, gondolta ha most neki indul akkor talán még beszélhet vele. Hirtelen meg szédült Kálmán, hogy ne essen el bele kapaszkodott a zuhanyzóba, mely végig mosta testét és egy pillanat múlva a szoba közepén állt tisztán. Tisztának érezte magát, mosolyogva nézett a borotvára. Neki kezdett öltözni, hogy el intézze a három ügyét, megszólította a borotvát: Majd azután beszélek veled. Borotvát a zsebébe tolta, mi után fel öltözött és neki indult, hogy el intézze ügyeit. Zsebében meg fogta a borotvát, és el gondolkodott, hogy mi másra lehetne használni a borotvát, mint borotválkozásra.

Tanári kommentár:

Bár jól indul a szöveg (az első három mondat pontosan értelmezi az alaphelyzetet), a továbbiakban már fokozatosan eltér a feladattól. Egy helyen még megemlíti a fordulatot („most megtörte a szokását”), de nem fejti ki bővebben. A szöveg második fele már nem értelmez, pusztán csak felmondja az eredeti novella tartalmát. Pedig a vázlatban már rögtön az első pontban ott volt a lényeg (a képen piros keretben): „ellentétek (elején negatív gondolatai vannak, fürdés végére pozitív”). Kérdeztem, hogy ilyen jó indítás után miért tévedtek el annyira. A válasz számomra nagyon tanulságos: nyomasztotta őket a mennyiségi kényszer (azt kértem ugyanis, hogy legalább 200 szó legyen a szöveg). Legközelebb nem határozom meg a minimális terjedelmet.

2. csoport (Bagi Norbert, Rácz Márk, Varga Dominik)

Hipotézis: Kosztolányi egzisztencialista gondolkodó, tehát feltehető, hogy a Borotva című novellája is értelmezhető az egzisztencialista filozófia fogalmi keretei között.

Kiegészítés: A fogalmi keret címszavakban: belevetés, válság, választás, „egzisztenciális középpont”

Segédszöveg:

"Az ember az, amit cselekszik" - egzisztencialista fogalomtár (http://irodalom.net/cikk/114)

Megoldás:

Az életben rideg és kemény/szilárd törvények uralkodnak, Novellánk főszereplője Kasornya Kálmán ebben a világban „létezik” mely teljesen független az emberi létezéstől. Állásnélküli pincérünk válságát éli meg, nem találja „istenét” és a nihilizmus felé hajlik, ami az öngyilkosság gondolatát fogantja meg elméjében. Bár főszereplőnk se nem fanatikus,  se nem az anyagi világ megszállottja. A probléma fő forrása a lét értelmetlenségében keresendő, az ember fő hibája ez. Kasornya Kálmán a válság minden mozzanatát átéli: a válságot átéli, ami fájdalmakkal jár, legyen az a kétségbeesés vagy változástól való félelem. Megismeri a lét erejét és tiszteli azt.  Főszereplőnk egzisztencia alapelveit tudat alatt követi és tökéletesen alkalmazza. Kasornya Kálmán felismeri világ működését ( a belevetés elvét), megszűnnek az elvárások és a sémák (a társadalom által létrehozott sablonok melyek korlátozzák a „személy” létrejöttét.) Külső hangok elhalkulnak és a belső hangok veszik át az irányítást az elme felett. Kálmán választ, ezáltal értelmet ad életének, a morális kérdések segítségével. Az egzisztencialista gondolkodó elnyeri jutalmát a „megmérettetés” után. Kasornya a lelki békét megleli illetve az ürességet, ezt az érzést ami csak is a tudat alatt létezik, független a felettes éntől, ami éhezik a szeretetre és cselekedetekre vágyik.

Tanári kommentár:

A fenti vázlatot még segédszöveg és kiegészítő kérdés nélkül írták. Kíváncsi voltam, hogy fel tudják-e idézni az egzisztencializmus fő motívumait. Mint látható, gazdag gondolati háló alakult ki, de a szöveg megformálásához még pontosítani kellett a fogalmakat. (Nem csoda, hiszen középiskolában ez a téma nagyon nehéz – még úgy is, hogy Márk korábban elolvasta Sartre: Egzisztencializmus című tanulmányát.) Ügyesen merítettek a segédszövegből és az órai gondolatmenetekből, komoly, erőteljes szöveget alkottak. A nyelvi minőség vegyes: némelyik mondat tanulmányba illő („Megismeri a lét erejét és tiszteli azt.”), némelyik pedig nehézkes vagy félreérthető (nyelvhelyességi vagy logikai hiba miatt). Utóbbiakat tisztáztuk egy rövid megbeszélésen. Így például kiderült, hogy a „teljesen független az emberi létezéstől” kifejezés valójában az egzisztenciális belevettetés körülírása. Könnyen javítható a következő mondat: „A probléma fő forrása a lét értelmetlenségében keresendő, az ember fő hibája ez.” – nem lét értelmetlensége a hiba, hanem az, hogy a XX. századi ember már semmiféle mítosszal nem tud értelmet adni a létezésének. Értelemzavaró lehet az, amikor összetett mondatok gabalyodnak egymásba: „ezt az érzést ami csak is a tudat alatt létezik, független a felettes éntől, ami éhezik a szeretetre és cselekedetekre vágyik” – a mondat nyelvi logikája szerint a felettes én éhezik a szeretetre. A szerzők természetesen nem erre gondoltak, így a következő javítást javasoltam: „ezt az érzést, ami független a felettes éntől, csak is a tudat alatt létezik, éhezik a szeretetre és cselekedetekre vágyik”. Végül egy mondat, amelyben mindössze egyetlen szót kell kicserélni: „Kálmán választ, ezáltal értelmet ad életének, a morális kérdések segítségével.” – nem morális kérdések, hanem morális döntések segítségével.

3. csoport (Kurucz Dávid, Nagy István, Pál György)

Feladat: Értelmezze a művet mint beavatástörténetet.

Kiegészítő kérdés: A beavatás mindig valamilyen tudás megszerzését jelenti, egyfajta „szintlépést”, gazdagodást. Miben lett több Kasornya Kálmán a fürdés hatására?

Megoldás:

Kosztolányi Dezső Borotva című novellájában a beavatástörténet első lépése az elszakítás melyet az író a fürdőszobába való bezárkózással jelenít meg. Vajon mire mutat rá az utolsó fityegő gomb motívuma szegénység, vagy az élet és a halál között lévő távolságról? A halál tényleges gondolata megfordult Kasornya Kálmán fejében de még azért nem tudta megtenni mert még nem érezte megát elég tisztának. Tisztábbnál tisztább fürdővizet engedett újra és újra de a lelkét ezzel sem sikerült megnyugtatnia. Kasornya Kálmán a fürdés során olyan dolgot tett amit még szinte soha, elkezdett gondolkozni. Eszébe jutott egy régi munkatársa a markőr akitől egy cigaretta tárcát lopott el. Kasornya azért nem bírta megölni magát mert rájött, hogy egy rossz ember volt és sokkal jobbá és tisztábbá tudná tenni az életét ha a lelkét is tisztára mosná ezért felkereste azokat az embereket akiktől úgy gondolta hogy bocsánatot kell kérnie.

4. csoport (Csík Tamás, Melis Bence, Nádai Martin)

Hipotézis: az öngyilkosság főbenjáró bűn a keresztények számára, tehát feltehető, hogy egy hívő tanár nem ajánlaná a Borotva című novellát a diákjainak.

Kiegészítő kérdés: Hogyan értelmezné a novellát egy elfogulatlan keresztény?

Megoldás:

Hipotézis:- szerint a keresztények számára főbenjáró bűn az öngyilkosság erre pár élő példa:

 1Kir magára gyújtotta a palotát, eleinte ezt nem kellett tiltani a öngyilkosságot mert az ószövetségben tisztelték az életet.

Egyiptom imádkozik azokért is, akik követtek el. Isten olyan utakon melyeket csak ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra, ami az örök üdvösség feltétele. Az ikgr az a kétségbeesés jelképe. A vícium-képeken ill. Júdás át ábrázolták.

Felteszem a kérdést! Ha valakinek tényleg isten szabad akaratot adott akkor az meg engedheti-e magának az öngyilkosságot?

Az egyház miért jutott arra az elhatározásra hogy azt tiltani kell? Bűnhődésben miért sajnálta meg Sonya Roszkolnyikovot a tette miatt? És miért nem ítélte el?

A két írónak hasonló a gondolkozása attól függetlenül hogy nem ugyan abban az időben íródott, vannak közös motívumok. 

Azért értené meg egy elfogulatlan keresztény, sőt még ajánlaná is más ilyen keresztényeknek is, mivel látja novellának az igazi mondanivalóját és lényegét.

A fogalmazás megírása előtt az alábbi szavakat gyűjtöttük össze segítségként:

vörös, vörös haj, kopasz, segítség, átjutás, kanyon, hágó, szoros, sivatag, kompresszor, töltény, kormány, por, homokszemcsék, szikla, hegyek, nem hisz a szemének, kétségbeesett, meglepett, csodálkozik, vulkán, rozsdás/krómozott, súlya mint a hegyeké, duzzadó izmok, szomorúság, eltökélt, elszánt, határozott, szenvedély, menetszél, gyorsaság, szívverés, benzingőz, benzinszag, motorzaj, dugyattyú, henger, vezérműszíj, torz jármű, bika, mamut, víziló, bivaly, kába, böhöm, behemót, góliát, tápászkodik, észhez tér, feléled, kabin, fülke, tető, fekély, Lux, földrengés, fékpofa, féktárcsa, vasoxid, grafit, hősies, sebhely, önfeláldozás, tűz, lángok, koponya, meleg, forró, tűzforró, harci kocsi, rabok, gitár, hangszer, remény

Feladat: Írj buzdító beszédet Csokonai korabeli önképzőkör alapításához. A 10.A megoldásai:

Fehér Alexander
Kortársaim! Fájó ezt kimondanom, de tudatlan a magyar nép. Mert a tudás nem magyarul van. Az emberek hülyén végzik el az iskolát, de ezen változtathatunk, egy csapatként. Arra gondoltam, hogy az iskola után összegyűlünk, és összerakjuk tudásunkat. Mindenkinek lenne egy feladata, ami nem más, mint a könyvfordítás. Mi lefordítanánk a könyveket, az iskolában pedig tanulhatnának belőlük, ahogy mi is. Köszönöm a figyelmet.

Lakatos Martin
Emberek!
Ti nem akarjátok megismerni a világot? Amit az iskolában tanításnak neveznek, az a világ tudásának egy töredéke. Épp ezért javaslom azt, kortársaim, hogy iskola után gyűljünk össze, és képezzük tovább magunkat, és garantálom, hogy amit ott fogunk tanulni, az valóban tudás lesz.
Csoportokban fogunk dolgozni, mindenkinek lesz feladata, és a végén összerakjuk minden tudásunkat.

Csúrik Ádám
Mit akarunk? Tudást? Tudjuk, hogy nem tanítanak annyit a suliban, mint ami nekünk kellene. Ezért arra gondoltam, hogy elkezdhetnénk magunkat oktatni, vagy elkezdhetnénk tanulni, úgy, ahogyan nekünk jó, de ez nagyon sok munkával jár. A tudást magyarul nem kapjuk meg közvetlenül, ezért valahogy szerezni kell nyugatról könyveket. Tanulunk abból, amit lefordítunk. Ezt úgy gondoltam, hogy mindenki kap egy könyvet, majd összedobjuk a fordításból szerzett tudást, és ez garantálja a fejlődésünket.

Berkes Zsolt
Emberek, férfi barátaim, halljátok szavam. Van egy nagy helyzet... Na, szóval, gondolkozzatok el egy picit, hogy most éppen mit csináltok? Miből áll az egész napotok?
Megmondom én, hogy miből:
-lustálkodás
-bohóckodás
Ez elég nektek? Nektek ez a tudomány?
Debreceni diáktársaim, barátaim.
Ne hagyjátok, hogy Debrecen tudatlan legyen! Csapatmunkában tehetünk ez ügy ellen!
Barátaim, ez az intelligencia nem azért van, hogy megtöltsük mindenféle hülyeséggel, hanem hogy lángra gyújtsuk, mint a fáklyát, hogy az emberi faj láthasson a fényben. Gyertek hát velem és tegyünk ellene!
Ha velem tartotok barátaim, akkor ne féljetek, sokkal jobbnak látjátok a világot, és sokkal többet tudtok majd!
Rejtelmes és szemmel láthatatlan, de igaz dolgokat!
Ha most teszünk ellene, akkor a későbbiek folyamán mi, debreceni kollégisták, meg fogjuk váltani a világot, nevünk fennmarad a jó érdekében, és azt tíz, száz, talán ezer év múlva is hangoztatják.
Csak annyi a dolgunk, hogy ezeket a külföldi anyagokat lefordítsuk, idő van mint a tenger.
Egy kis erőfeszítéssel, higgyétek el, az átlagnál JOBBAK leszünk!
Így hát, barátaim, kérlek titeket, hogy csatlakozzatok. A cél itt van egy karnyújtásnyira. Ez az önkepzőkör alatt és után már közelebb is kerülsz önmagadhoz. Lesz ebben móka és kacagás. Higgyetek nekem! :)

Fehér Tamás
Kedves kortársaim!
A következő hét szombati napján üljünk össze a Presszó kávézóba pókerezni. Mellesleg találjuk ki, hogyan is szerezhetnénk sok pénzt. Erre van is egy nagyon jó ötletem. A tudásunkat később majd pénzzel fizetik meg. A felvilágosodás korszakában élünk! Az iskolákban mégis olyan gyatrán és hitványul tanítanak, ráadásulkeveset! Robotként kezelnek minket! Mint a gépek. Mindenkinek ugyanazt és ugyanolyan keveset tanítanak, ezzel elérve, hogy minden ember csak ugyanarra lesz jó. De erre én találtam megoldást! Egy olyan módszer, ami alapján sokkal többet tanulhatunk, és úgy, ahogy mi akarjuk. Ezt úgy neveztem el, hogy az „önképzőkör”. Az a lényege, hogy mindenki lefordít egy könyvet, és utána megosztjuk egymással a tudásunkat. És így, a saját tempónkban, saját tudásunknak megfelelően dupla annyit tudunk tanulni, mint eddig bárki más. Sokkal okosabbak leszünk mint mások! Változást hozunk, erre a mai romlott, tudatlan társadalomra! És a legjobb, hogy ezt mind úgy tesszük, hogy közben élvezzük amit csinálunk! A magunk módján tudunk fejlődni! Aki szeretne kiállni a sorból, és nem hagyja, hogy sorozatgyártmányok egyike legyen, és mer egyéni és okos lenni, akkor az velem tart. Köszönöm, hogy meghallgattatok! További szép napot mindenkinek! :)

Bujáki Gábor
Tudásra éhező társaim! Ti mind azért vagytok itt, hogy tanuljatok! Vagy talán tévedek? Az iskolában sok kérdésetekre nem kaptok választ, de erre van egy megoldás. Minden kérdésetekre választ kaphattok a nyugati irodalomból. Mindezt hogyan szerezhetitek meg? Csatlakozzatok az önképzőkörhöz, ahol együtt sajátítjuk el a tudományokat. A tudásvágyatok garantáltan kielégül. Tudom, hogy ide csak a legokosabb és legértelmesebb emberek járnak. Mit választotok? A tudást vagy az órákig tartó hasztalan információt?

Fazekas Tamás
Testvéreim, nem azért vagyunk most itt, hogy legurítsunk pár felest, bár nem lenne rossz ötlet, de most arról lenne szó, hogy olyan ismereteket szerezzünk, amit az iskolában nem tudunk. Az iskola elbutít minket, nem hagy gondolkodni és az ötleteinket is semmibe veszi. Csatlakozzatok hozzám az önképzőkörbe, és dőlhetnek az ötletek, nincs rossz kérdés, csak érdeklődő ember. Nem korlátozzuk senki gondolatait, meghallhatjuk és összetesszük mindannyiunk ötleteit. Így, eggyütt, több ismeretre tehetünk szert, mint az iskolában. Na mit szóltok barátaim?

Feladat: Fordítsd le Weöres Sándor versét úgy, mintha egy őskori rigmus lenne. A 9.A megoldásai:

Rácz Alex

Égj, kőris, ősöket emlegesd fel,
Ne fájjon a vérző seb kezeden,
Ne kísértsd a vezérünket,
Add ide nekünk a jó tüzet! Lélek!
 

Serfőző Bence Dávid

Az ősök szentek,
Ha megbántod, meghalsz,
és ha megbántottad, tűzben veszel,
ezért ki kell engesztelni őket! Tűz!

Nász Tamás

Megfogadjuk neked a csendet, ősünk,
Megfogadom a csendet az életben,
Megfogadom az ígéret tartását az életben
Adj nekünk termést, állatot, Baukui!

Tóth Sándor Máté

Adj ismét tüzet istenünk,
De ne bánts minket,
De ne haragudj meg ránk,
Mert mi áldozunk neked! Istenünk!

Márkus Martin Patrik

Segíts, Istenem
Állj meg, gonosz
Állj meg gonosz, meghalsz!
Áldj meg, Isten! Ámen!

Vajon Gergely

Elment a nap, eljött a sötétség,
Összegyűlt a törzs, ég a tűz,
Készül az étel, mindenki éhes
Feljön a hold, kezdődik a sötét élet.

Tabányi Ádám János

Mi most téged leidézünk
azt szeretnénk, hogy tegyél rendet
bár tudjuk, nehéz rendet tenni
de cserébe áldozunk neked! Úgy legyen!

Unger Krisztián

Amikor a nap felkel,
amikor a hold leszáll,
adj erőt, Isten,
hogy teremjen étel elénk

Fehér Bálint Béla

Induljatok vadászni, vadásszátok le a halhatatlant
Hozzátok haza, és együtt elfogyasztjuk az izmát
Hozzátok haza a halhatatlant, és együtt elfogyasztjuk az izmát.
Induljatok, bátor harcosok! Gyerünk!

Bajkai Máté István

Gulbe elment tüzet keresni.
Ám a tűz kialudt.
Miért aludtál ki, tűz?
Tűz, kérlek, éledj fel! Lángolj!

Komláti Róbert

Állj meg egy pillanatra
Nézz fel az égre
És kiáltsd fel, hogy
Jaman!

Kóré Norbert Sándor

Gyere és állj készen
Mindenkit vár az este
Vadászni fogunk ma
Életre, halálra állj készen.

Gál Patrik

Ez az ember áruló,
öljük meg itt helyben,
vagy akár dobjuk a tűzre,
a családja előtt, hogy szenvedjenek!
(Jaman)

Haris Ádám

Gyere, menjünk vadászni,
elejtjük a nagy vadat,
hazahozzuk, megsütjük,
majd megyünk imádkozni! Jaman!

Lakatos Bence

Elmegyek én fát gyűjteni,
Nem fogok fázni,
Nem fogok fázni, mert tüzet gyújtok én.
Itt is egy fa, ott is egy fa, ott pedig kaja!

Kurucz Péter Tamás

Gyere ide, kis Gulbe,
Ne félj tőlem,
Ne félj tőlem, nem eszlek meg
Indulj el, ne hátrálj meg! Gyerünk!

Jónás Róbert

Gyertek le hozzánk, istenek
Mutassatok helyes utat törzsünknek
Hozzatok nekünk jó életet, vizet, vadakat
Űzzétek el tőlünk a rossz szellemeket! Jaman!

Kállai József Martin

Gyerünk, Gulbe vadászni
hozzunk a törzsnek kaját
hozzunk a törzsnek vizet
hogy ne haljunk éhen! Jaman!

A következő körben főneveket és névmásokat kerestünk az eredeti szövegben, immár mindhárom versszakban. Az emo névmást egyértelmű pozíciója miatt könnyű volt megtalálni, a többihez azonban már figyelembe kellett venni, hogy a Weöres által kitalált nyelv inkább izoláló* hajlamú.

*Az izoláló (elszigetelő) típusba tartozó nyelvek változatlan, izolált szótövek egymás mellé helyezésével alkotják meg mondataikat. A nyelvtani viszonyokat a segédszók, a hangsúly és a szórend segítségével fejezik ki. Ilyen a kínai, a maláj, az indonéz, a vietnami, de a tőlük rokonságban igen távol álló angol is ebbe az irányba fejlődött. (tudasbazis.sulinet.hu) 

Végül őskori szótárat állítottunk össze kitalált kifejezésekből. (Fontos kritérium volt, hogy ne egyszerű jelenségeket nevezzünk meg, hanem kifejezéseinkkel érzékeltessük a kezdeti nyelvek formai és tartalmi gazdagságát.)

badibiri: túl nagy csend
kumadulu: a tűz lassan leég
sturbanu: közeledik a hideg
sankulu: lehullottak a falevelek
bumutala: hozzatok fát
pongwhong: tüzet rak a szertartáshoz
alulu: áldozatot vinni az oltárra
tütiti: tüzet lopni
ketitata: szerszámot javítani
kutata: megsérült a felső teste
kutana: megsérült derékon alul
giugi: sikeresen megöltük az állatot
giugiu: nem sikerült megölni az állatot
aukde: fát vágni a kunyhóhoz
kedkuc: tüzet gyújtani
polpa: fáj a sarka
anip: világ gyökere
eneee: valaki ábrázolta egy ember arcát
rákencsa: kifordult könyök visszarakása
zsátuváj: engedte kialudni a tüzet
csucsipel: álomban történt nemzés

Az őskori ábrázolásokkal "A teremtő megtestesülése" fejezetben (lásd: I./1. Az ötödik dimenzió - ősi világképek) kezdtünk el foglalkozni. A legősibb, 250 ezer éves "istenszobrokat" utánoztuk, amikor a diákok által behozott köveket megvágtuk, megsebeztük - jelezvén ezzel az egykori véres áldozatot.

A következő lépésben gyurmából készítettünk totemállatokat. A fantasztikusan izgalmas alkotások az alábbi képre kattintva galériában is végiglapozhatók.

Az őszi szünet után elindultunk a nyelvi ábrázolások felé. A diákok által októberben írott őstörténetek (Káoszból kozmosz - teremtéstörténet fogalmazás) még tele vannak olyan fogalmakkal, amelyeket az ősnyelvek nem ismertek, ezért most még mélyebbre mentünk: egészen a zene és a beszéd határáig. Egy egyszerű dallamot játszottam zongorán, amelyre a diákoknak halandzsa-varázsigét kellett írniuk. A dallam csak a szótagszámot kötötte meg:
3/3
4/3

Az alábbiakban a varázsigéket rövid magyarázatok követik, amelyből megtudhatjuk, hogy mire szolgálnak a rigmusok, és milyen szertartás keretében kell előadni őket.

Palatinus Patrik Attila

decámi-yordleba
sunitalap-akirtap

Vadászat után, miután elejtették a vadat, az egyiket feláldozzák, a sámánok és a papok ölik meg az állatot, és a nép közé dobják a darabjait, csak a fejét és a bőrét tartják meg a papok. Ez a varázslat arra jó, hogy ne kísértse a népet az állat szelleme.

Serfőző Roland Kristóf

kédeba-nanóla
zeldabago-lakabla

A falu lakói egy sérült madarat tanítanak repülni. Egy fáról madzagokkal engedik le.

Vajon Gergely

dimili-timili
kabilimi-tomali
nojava-nojava
vajanova-nojava

Az egész törzs egy nagy erdőben, tollal a fejükön sorban állnak, aztán körbesétálnak, és éneklik, azért, hogy minden nap felébredjenek.

Nász Tamás

dadaba-dabada
dabadadas-dabadu
dubadum-dudumba
dubadasdu-dubadus

Az Eső Asszonyának éneklik, hogy jó termőföld legyen, hogy essen az eső. Reggel a falu lakói a tó mellett a sárban táncoltak, ugráltak, integettek. A végén két antilopot vagy birkát áldoztak fel.

Márkus Martin Patrik

kawaka-kawaka
abdulubu-kuluba

Száműzetés. Reggel kilenc óra tájban a nép tüzet gyújtott, majd táncolva körbejárták a tüzet, majd elmondták a szent szöveget, majd a száműzött embert hajóra tették, és elvitték minél messzebb.

Serfőző Bence Dávid

amukta-pamukta
kamutai-amukta

Arra való, hogy a nő megtermékenyüljön. Tüzet kellett rakni, aztán körültáncolni, és fel kellett áldozni egy őzet, és az őz vérével a nőnek a hasára kellett rajzolni egy babát.

Tóth Sándor Máté

abulu-abulu
csabuluhu-lalaha

A gonosztól véd meg. Fejre állva egy gazos erdőben, előttük egy nagy máglya, amin két fiatal fiút és egy fiatal lányt áldoznak.

Mári Szabolcs

huyamu-huyamu
hubajobi-huyamu

Egy szent területen egy férfi és egy nő szeretkezik, és a szent területet körbeveszik a törzs tagjai, és a törzsfőnök énekli a törzs tagjaival, hogy a férfinak és a nőnek fiúgyermeke szülessen.

Urbán Sándor Zsolt

áruhá-máruhá
áruhári-hámura

Ez egy olyan varázslat, amely az ősi törzset védte meg a szellemektől, melyet a törzs tagjai adtak elő napnyugta előtt a tűz körül napnyugtáig.

Tabányi Ádám János

seofo-seofo
seoefo-seofo

A Nap felkeltésének dala. Minden nap kimentek öt percre a pusztába antilopnak öltözve, és egy antilop bőrét kifeszítették két méter magasra, és a közepén volt egy kör vágva, ahol besütött a nap, és azt táncolták körbe, és ezt a dallamot énekelték öt percig, ezt úgy számolták, hogy ez a dallam.

Horváth Csaba Adrián

natoto-natoto
rotonana-totona

Teleholdkor a törzs a szabad ég alatt nézi az eget, és hullócsillagokat keresnek. Arra szolgál, hogy a boszorkányokat űzzék.

Fehér Bálint Béla

migiri-migiri
mumuguru-muguré

Ez a varázsige a vadászat bőségéről szól, a totemállatot tűzbe vetik, majd elmondják a varázsigét, aztán eloltják a tüzet. Ha a totem sértetlen marad, sikeres lesz a vadászat, ha nem marad sértetlen, kevés zsákmánnyal térnek haza.

Kovács Gergő

firovu-marovu
fovumayi-terovu

Az ázsiai törzsnek egy kilencfarkú róka a szent állata, az öreget szokták bűvölni a varázsigével, ami arra szolgál, hogy megölik, kiveszik a máját és odateszik a totem elé. Célja, hogy egy kilencfarkú róka testében szülessen újra.

Botos László

tiriri-tiriri
tiririti-tiriri

Időjárással kapcsolatos varázsige. Úgy kezdődik, hogy mindenki fehér ruhába öltözik, tüzet gyújtanak, ismételgetik a varázsigét, egy ideig őrzik a tüzet, aztán feláldoznak egy halat, aztán tíz perc múlva néma csend.

Kurucz Péter Tamás

szituve-szituve
szituvate-szituve

Totemoszlop felavatása. A legmagasabb hegynek a legmélyebb barlangjában a törzs összes tagja meztelenül eltáncolják a varázsigét, azért, hogy jobb legyen a termékenység a földön.

Haris Ádám

hindzsándzsu-hindzsándzsu
hindzsándzsumo-hindzsándzsu

Este a hegy tetején a tűz körül állva a sámán a totemállatot a kezében tartva felemeli a magasba, a többiek ünnepi ruhában egy betanult táncot járnak körbe, a sámán énekli a varázsigét, és utána ismétli a törzs többi tagja, van alatta egy kis zene, egy kis dob, és a szertartás végén egyszerre ütnek rá a dobosok, és az emberek abban a pillanatban elesnek, mintha kikapcsolnák őket, fél percet fekszenek, majd letérdelnek és lehajolnak a földre és mehetnek a dolgukra.

Karmanovszki Norbert

básomu-básomi
zsolátizu-dálosu

A törzs ezt a varázsszöveget a legfontosabb szertartásokon énekli egy tábortűz mellett, ahol a törzs összes tagja hangosan, szinte ordítva éneklik, hogy elűzzék a gonoszt, a káoszt, és végre rend, béke legyen a világon és könnyen élelemhez jussanak.

A 2-es csoport az elkészült szobrokkal:

Nász Tamás

Réges-régen mikor még sötétség volt a világban Avianna úgy csinált a semmiségből birodalmat, hogy: megölte a nagy kígyót, amely a nagy vízben élt. A kígyó neve Meaxxana volt. Avianna úgy ölte meg Meaxxanat, hogy lement a nagy víz mélységébe és felcsalogatta  a felszínre, majd három napos csata elé néztek. A kígyónak hatalmas fogai voltak. Avianna legyőzte Meaxxanat, így a sötétségből megteremtette a birodalmat. Az égből egy hosszú botot engedett le Avianna a  a mélységbe, majd rajta egy csirkét. Amikor a bot leért, a csirke elkezdett kapargálni, így lett a törzsünk szent helye ezen a ponton. Régen olyan gyorsan kelt fel a Nap és ment le, hogy az emberek nem bírták elvégezni a munkájukat így a törzsből egy négy fős testvér pár: Scuba, Shuba, Siba és Skuga megkeresték a nagy pókot, amely szőtt egy nagy pókhálót, amivel lelassították a Napot. A Nap és a Hold ikrek voltak, addig amíg össze nem vesztek. Egy időben fent volt az égen mind a kettő, amíg Avianna ketté nem választotta őket. Így lettek a nappalok és éjszakák. A törzsünkben nagyon sok vadász volt. Elmentek vadászni, de nem volt min megsütni a nyers húst. Elhatároztuk, hogy felmegyünk Aviannaékhoz, és lopunk egy kevés tüzet. A vadászok fellőtték a nyilakat az égbe, majd felmásztak rajtuk és elhozták a tüzet. Ezután pár napig állatokat végeztek ki, hogy meg bocsásson nekünk Avianna, hogy loptunk tőle. A  törzsnek volt egy szent állata a kos, aminek a neve: Malfurion volt. A testéből lettek az átjárók, szeméből a Nap és a Hold. Lábaiból a magas fák, szőréből a tengerek.

Komláti Róbert

Igor, az ős, éppen a nagy tengeren hajózott, amikor egy óriási nagy tengeri kígyó szörny jelent meg előtte, akinek hatalmas méregfoga volt. Igor megküzdött vele. Hosszú harc volt. Nem is lehet pontosan tudni, mikor ért végett, körülbelül 2-3 hónapig tarthatott. Végül Igor legyőzte a kígyót és szétdarabolta és a kígyó részeiből lettek a földrészek.

Az ég úgy keletkezett, hogy Igor két testvére Bedo és Ilona összefeküdtek, ami Igornak nem tetszett, így Ilonát feltette az égre és belőle keletkezett az ég. Tüzünk azóta van, hogy Igor egy csapásával meggyújtott egy fenyőt, majd a fenyő helyén megmaradt a tűz, amit azóta is táplálunk. A nap valamikor a nagy kígyó legyőzése előtt keletkezett. A nap nagyon messze volt, ezért hideg volt a vízen és Igor nagyon fázott, ezért közelebb húzta.

Minden évben, mikor a nap a közelben van, akkor áldozunk Igor előtt, magával visz egy hőst, mert legyőzte a kígyót.

A folyó, ami mellett letelepedtünk, azért ilyen kanyargós, mert egy tehén a helyén úgy ette ki a füvet. Ezt a tehenet Igor telepítette ide, hogy legyen mit ennünk. Minden évben, mikor áldozunk Igor előtt akkor tehénhúst eszünk és tejjel leöntjük az újszülötteket, hogy túléljék a gyerekkort.

Tóth Sándor Máté

Réges-régen a Föld csak vízből és jégből állt. Élt a Földön egy óriási kígyó akit Tetrixnek hívtak.

Ez a kígyó nagyon hosszú, tekergő volt, minden hal, cápa félt tőle. Ezért Herkules leküldött egy nagyon erős katonát, hogy harcoljon Tetrixel. 12 nappalon és 12 éjszakán át küzdöttek, amikor a katonának sikerült megölnie. A kígyó a testéből keletkezett a szárazföld és lelkéből az ég. Ekkor Herkules leküldött 12 embert a földre. Az a 12 ember és a katona nem érzete jól magát, mivel sötét volt, az egész szárazföldön csak síkság és csak víz volt. Ezért Herkules mondta az 12 embernek, hogy öljék meg a katonát és ezt meg is tették. Ezután nem tudták mit kezdjenek vele, ezért megkérdezték Herkulest, de ő nem válaszolt. Turán a legbölcsebb tag kitalálta, hogy darabolják föl a katonát. Neki is álltak, miután feldarabolták eltűntek a katona darabjai. Egyszer csak kivilágosodott, megjelentek a fák, bokrok, a sziklák. A szeméből lett a Nap és a Hold meg a többi csillag. A véréből a folyók a patakok, a hajából a fű, karjából a fák ágai. Most már az emberek boldogok voltak.  Ezért Herkules leküldött a Földre állatokat, hogy tudjanak húst szerezni. Amikor nagy vihar volt, akkor az egyik fa kigyulladt, és odamentek a tűzhöz, Nimród a legügyesebb kitalálta azt, hogy tartsák a tűzhöz a húst. Mikor egy idő után elvették onnan a húst megették és nagyon ízlett nekik. Ezután azon kezdtek el gondolkozni hogyan szerezhetnének még tüzet. Azt találták ki, hogy Felmennek a Naphoz és onnan hoznak tüzet, mert az nagyon világít. Csináltak egy hosszú létrát és felmásztak rajta. Amikor már visszaértek a földre, észre vette Ré, hogy loptak tüzet. Ezért Ré tüzes golyókat lövet a földre, hogy ezzel büntesse meg őket a lopásért. Mindenhol tűz ütött ki, és néhol besüppedt a föld. Így jöttek létre a hegyek.  

Bajkai Máté István

A világ előtt két testvér volt a Nap és a Hold. A Hold bajt csinált, míg a Nap alkotott. Egyszer a Nap magához hívta testvérét Holdat és megteremtette a világot, hogy megmutassa: pusztítani felesleges. Hold irigy lett Nap művére, ezért megteremtette az eget, és esővel elmosta azt. Nap világa egy tenger lett és Hold tudta, hogy Nap ezt nem fogja hagyni. Hold ezét egy kígyót rakott a vízbe, hogy megóvja azt Naptól. Nap mit sem tudva Hold tervéről földet dobott a tengerbe, de nem tudta egyenletesen eloszlatni azt a kígyó miatt. Valahova több föld, valahova kevesebb jutott, így lettek szigetek, partok és hegyek. Nap nagy kontinense feldarabolódott. Nap megnézte az eredményt és tetszett neki. Ismét elhívta Holdat és azt mondta neki: - A te pusztításod teremtett világot és rendet. - Hold ráismert erre és ketten uralkodtak a világ felett. Ám a napforduló idején Nap többet uralkodott mint Hold. Ez Holdnak nem tetszett, ezért téllel söpört végig a világon. Az emberek nem tudtak megélni ebben a világban, ezért nap egy darabot kitépett magából, hogy tűzzel óvja meg őket a fagytól. A két testvér nem tudott megegyezni, ezért váltakoznak a nappalok és az esték, a telek és a nyarak.

Horváth Csaba Adrián

Úgy keletkezett a világ, hogy volt egy macska család: az apa, az anya és a két testvér. Tanata a fiú és Natana a lány. A két testvér egy égitestektől gyönyörűen tündöklő éjjelen összefeküdtek. Ez hamar ki is derült. A kígyó úgy büntette őket, hogy Tanatát felemelte az égbe az egész hátralévő életére, Natanát pedig a földhöz szorította. Tanatát nappá változtatta. Natana minden nap a napfényt, Tanata fényeit bámulta. Bánkódtak mind ketten, hogy miért kellett ezt tenniük. Natana végül világra hozta utódjukat, ami kicsit másképp nézett ki mint ők, két lábon járt, okosabb volt, elnevezték Embernek. Ember nem értette, hogy mégis miért különbözhet annyira másoktól. Natana elmesélte neki, hogy hová került az apja, aki az ő testvére, Natanáé és hogy a kígyó büntette így őket, Tanatát nappá változtatta. Az égitestek sokat veszekedtek, szinte semmiben nem értettek egyet, ekkor a veszekedésben összecsaptak ebből villámlás lett.

Kovács Gergő

Az földön kezdetben a tengerek helyei és egyetlen földrész volt. Egy óriási kígyó uralta a földet. Az égen sem volt semmi, csak kopár, kék semmiség. Egyszer azonban egy bátor Perselus nevű különleges ember érkezett a földre és találkozott az óriáskígyóval. Véres és évekig tartó harc volt. Perselus azonban egyszer nagy harci előnyre tett szert, ugyanis gyorsabb volt, mint a kígyó. Az állat szívébe dobta a szekercét. A kígyó kétségbeesetten próbált menekülni, de túl sok vért vesztett és meghalt. Ekkor a kígyó vére kifröccsent az égre, megteremtve ezzel a csillagokat. A szíve az égbe emelkedett és kettészakadt egy kisebb és egy nagyobb részre. Ezek lettek a nap és a hold. A kígyó szerteszét szakadt darabjai kialakították a tavakat, folyókat, hegyeket, miközben a földre értek. A kígyó vére kifolyt, feltöltve ezzel a tavakat, folyókat és a tengert. A kígyó évek alatt kék színűvé változott. A kígyó utolsó leheleteiből felhők keletkeztek, melyekbe a kígyó lelke szállt. A kígyó nagyobb darabjai megteremtették a kontinenseket, széttördelték az egyetlen nagyot. És végül a kígyó foga is a földre hullt, amelyből a kifolyó méreg megteremtette az életet.

Urbán Sándor Zsolt

A nap és a tűz istenünk ajándéka. Tüzet csak ő tud adni nekünk az égből, és egy csattanással jelzi ezt.

Rácz Alex

Kum-hum testvér egy rontást tett rájuk, lerajzolta egy sziklafalra a démonokat, és már azóta sem kísértenek senkit.

Palatinus Patrik Attila

Az eget a föld négy sarkán négy törzsnek az ősei tartják. Minél több az ős, annál magasabbra és magasabbra emelkedik az ég.

Márkus Martin Patrik

A nap az mindig fent van, még éjszaka is, csak akkor csillagok formájában, mert a nap este szétesik apró darabkákra, és reggelre újra összeáll.

Unger Krisztián

A tüzet az isten felvitte magával, és mi nagyon meg akartuk szerezni, úgyhogy egy hosszú rúddal felmentünk az égbe és elloptuk. Az isten ezért bosszút állt, és ránk hozta az esőt.

Mári Szabolcs

Az óriás két szeme lett a nap és a hold, a bügykeiből lettek a hegyek, nyálából a tenger, véréből a folyók.

Tabányi Ádám János

A nap ünnepén mindenki kivétel nélkül piros tollas ruhába öltözik, és délben körbeálljuk a tüzet, és tizenkét antilopot áldozunk, a tizenkettő nagyon fontos, mert ha kevesebbet áldozunk, akkor nagyon rossz évünk lesz, tele szerencsétlenséggel.

Lakatos Bence

Egy napon a Föld elment fürdeni, Ég pedig vadászni. Ég vadászat közben megszomjazott, és elment egy folyóhoz, csakhogy azt ő nem tudta, hogy Föld meg ott fürdik meztelen. Ég megkívánta, és a Teremtő közéjük csapott, és így keletkezett az ég és a föld. (...)
Egy kígyót megmártóztatot vízben, majd homokkal leszórta és felfújta - így keletkezett a hold.

Karmanovszki Norbert

Ignos bőréből lett az égbolt. A nap volt az egyik szeme, a hold a másik. Mivel azt hitték, hogy nappal és este is figyeli a törzset, nem mertek rosszat csinálni, nehogy visszatérjen a káosz. Egy nap nagy vihar tört a táborra, villámlott, dörgött, azt hitték, Ignos átkot üt rájuk.

Feladat: Hogyan fogalmazza meg önmagát az ifjúság Szabó Lőrinc és Bódi László versében? Miként viszonyul a múlthoz, és milyen elvárásai vannak a jövővel szemben? Összehasonlító elemzésében mutasson rá a képalkotás és a hangnem különbségeire. Válaszában (mivel ez nem állami érettségi:) kitérhet arra is, hogy mennyit ad hozzá (vagy hogyan módosítja az értelmezést) a zenei megvalósítás és a videoklip.

Szabó Lőrinc: Szegénynek lenni s fiatalnak

Száraz parafa már a nyelvem,
minden szép eltorzul szememben,
jobb a némának, jobb a vaknak, –
mert rettenetes ennyi vággyal
szegénynek lenni s fiatalnak.

Voltunk vad, hivő, ifju hordák,
s felkoncoltak… A vén okosság
győzött? isten? vagy csak egy gaz trükk?
Rettenetes sors, hogy a harcot,
mindig hiába, ujrakezdjük.

Rettenetes csak várni mindég,
tűrni rabságod, örök inség,
nem érteni, a hiba hol van,
s csodát akarva és teremtve
mindig elterűlni a porban.

Rettenetes – gonosz kép, tűnj el! –
harcolni régi mesterünkkel,
vagy tisztelegve nézni, hogy vág
arcunkba keze, és amely
valaha őt érte, a korbács.

Óh, részt kapni minden örömben! –
Fulj meg, lélek tüze… De nem, nem,
ez csak a düh, a régi átok:
tanulnunk kell, testvéreim,
ujak, indulók, proletárok!

Mert valamit mi nem tudunk még,
ezért kell fájni s bukni mindég,
ezért sír bennem is a vad dac:
hogy rettenetes, rettenetes
szegénynek lenni s fiatalnak.

(Fény, fény, fény, 1925)

Bódi László: Törjön szét!

Amikor még fiatal voltam
Nagyon fiatal voltam…
Nagyon sokat futballoztam
Egyszer még egy gólt is rúgtam

Amióta fiatal vagyok
Mindig csak arra gondolok
Milyen szép volt, amikor még
Milyen szép lesz, amikor majd…

Szomorú tojás az élet
De lehet, hogy csak záptojás
Szomorú tojás az élet
Üss a kalapáccsal a szomorú tojásra!

Törjön szét! Törjön szét!
Törjön szét, szét, szét, szét, szét!
Törjön szét! Törjön szét!
Törjön szét, szét, szét, szét, szét!

Amikor még fiatal voltam
Azt hittem, hogy mindig kék az ég
Milyen szép volt, amikor még
Milyen szép lesz, amikor majd…

Amióta fiatal voltam
Egyfolytában fiatal vagyok
Nem túl sokat gondolkodtam
Mégis mindent megtanultam

Szomorú tojás az élet
De lehet, hogy csak záptojás
Szomorú tojás az élet
Üss a kalapáccsal a szomorú tojásra!

Törjön szét! Törjön szét!
Törjön szét, szét, szét, szét, szét!
Törjön szét! Törjön szét!
Törjön szét, szét, szét, szét, szét!

(Én vagyok a világ, 1992)

Pesti Balázs (12.E) megoldása (2016.11.06.)

Mind egyetérthetünk abban, hogy a két mű keletkezésekor, a szerzőkben egyszerre él két ellentétes, egymásnak feszülő elem: a keserűség és a remény. Mindketten látják és megélik jelenkoruk fiataljaiknak problémáit, épp ezért buzdítanak is a változásra, tanulásra és persze annak a bizonyos tojásnak feltörésére.

Az említett tojás nem más, mint a jelen. Szabó Lőrinc esetében ez a Horthy korszakot, Bódi Lászlónál a rendszerváltás utáni időszakot jelenti. Ennek a (záp)jelennek héját kell megtörnie a jelen fiataljainak, a jövőt alkotó korosztálynak, a megtörés után pedig nekik kell feltörniük.

Szabó Lőrinc fiataljai lélekben szegények, de mégis vággyal teliek, és ez az, ami komorságukat és elidegenedésüket okozza. Lelki szegénységüknek korlátja van, egy korlát, amit nem más állít nekik, mint az, kinek épp ezeket a korlátokat ledönteni és őket támogatni kellene: a mesterek. Ezek a mesterek nem tanítószándékú emberek. Ők a régmúlt saját megkeserített fiatalságuk éveit ültetik át a jelen gyermekeibe, akár pofonnal is. Elfelejtvén, hogy az ő fiatalságukat is olyanok nyomták el, amilyeneké ők is lettek. Ez már egy szemléletes példája a verset átható örökös körforgás felfogásának, ami a vers végén a remény felcsillanásában is megnyilvánul.

A reményt az utolsó előtti versszakban a tanulás jelenti. Tanulni valami újat, mely talán szebb jövőt hozhat, ám addig szüntelen bukni kell a csatákat.

(Nem az első ilyen vers ez, ami a küzdést tűzi ki az élet céljául. Ugyan ez a gondolat jelenik meg Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versében: Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesebekért / és később Madách drámájában az Ember tragédiájában: Az élet küzdelem, a cél halál/ És az ember célja, e küzdés maga.)

A Republic szám fiataljainak képe egészen más: őket már tapasztalataik és a városi világ tanította, mesterekről szó sem esik. A fiatal éveire visszatekintő (múlt) és az előtte álló életet illetően bizakodó (jövő) Bódi László ezen elemek felhasználásával mutatja be a szürke jelent, ezt a szomorú tojást.

„Milyen szép volt, amikor még
Milyen szép lesz, amikor majd…”

Mintha a Szabó Lőrinc versnek befejezése kihatott volna a jövőkorra, Bódi dalszövegében a remény és küzdés már a kezdő részben megjelenik:

„Nagyon sokat futballoztam
Egyszer még egy gólt is rúgtam”

Ezen kívül a verset átható keserűség szöges ellentéte a dalból áradó buzdításnak. Ezt jól mutatják a két szerzemény, ismétlődő elemei is:

Rettenetes szegénynek lenni és fiatalnak

Törjön szét!

Kitérve a dalhoz tatozó zenei megvalósításra és videó klipre talán sok megmagyarázni valót nem is kíván: valóban, mint valami ifjúsági himnusz szólal meg a dal, a refrént többen éneklik, jelezve, hogy bizony itt vagyunk. Az általában nyugodtnak mondható roncstelepen zajló törésben és zúzásban benne van a rombolni vágyás érzete, de nem a már lerombolt városi civilizáció tovább bontását jelenti. Az elrohadt, rozsdás, elidegenedést és egyenlőtlenséget okozó elveket, vagy akár a borospohár szétzúzásával a felsőbb körök szétzúzását akarja szimbolizálni a klip. Ezt mindenki ítélje meg a maga felfogása szerint. Egyben azonban biztosan lehetünk: a fiatalok minden korban alárendelt és elnyomott állapotban sínylődtek.  

"Homerus 100 esztendővel az trojai veszedelem után írta historiáját; énnékem is 100 esztendővel az után történt irnom Szigeti veszedelmet." (Zrínyi Miklós)

Bár még csak száz napra vagyunk a magyar-portugál EB-meccstől, a 10.A megpróbálta eposzi magasságba emelni a mérkőzés egyik legnagyszerűbb pillanatát, Gera Zoltán gólját. Banka Gábor vázolta a helyzetet a táblán, majd egy remek írásban idézte fel a kilencedikben tanult fogásokat (lásd: Eposzi tollpróbálgatás: írd meg az Odüsszeiát!). A hatalmas rúgást Odüsszeusz íjlövéséhez hasonlítottuk, ahhoz, amellyel a kérők vezérét, Antinooszt öli meg.    

Banka Gábor
Dzsudzsák Balázs odasétál a szögletrúgáshoz, tombol a közönség, a szögletzászló meg se moccan, még a szél sem meri megfújni. És eljön a nagy pillanat, Dzsudzsák nekifut a labdának, a labda mosolyog, hogy Dzsudzsák hozzáér, és szép ívesen kanyarodik a labda a tizenhatos felé, ám egy hősies portugál védő eltolja magát a talajtól, és felugrik, hogy elfejelje a labdát, és hogy megmentse hazája válogatottját a bukástól. De túl röviden fejeli el, és ebben a pillanatban Gera Zoltánhoz kerül a labda, farkasszemet néz az ellenfél kapusával. Az ellenfél kapusa már ekkor cserét akar, már ekkor megijedt¹, hogy Gerával nézett farkasszemet. És eljön a nagy bődületes lövés, a fűre száradt mészpor is a levegőbe emelkedik, mint a nézők a gól után².

Lábjegyzetek:

1. A mondat felidézi a 15. ének 61. versszakát, amely a rettegő Szulejmánról szól:

"Messzi dombrul nézi ő kijüvetelét,
De még sem tarthatja rettegéstül szüvét,
O, hányszor megbánta, szállota Szigetet!
Hány átokban keverte megőszült fejét!"

2. A hasonlat két mozgást állít párhuzamba: a mészpor és a nézők emelkedését. Ezzel az eszközzel él az alábbi Zrínyi-epigramma is, amely mind az íróeszközt (penna- szablya) mind a tintát (tinta - vér) hasonlósági alapon kapcsolja össze:

Nem irom pennával,
Fekete téntával,
De szablyám élivel,
Ellenség vérivel,
Az én örök hiremet.

Számos film mutatja görbe tükörben az útját kereső, kitörni vágyó, reménytelenül szerencsétlen magyar kisembert. A kétezres évek egyik legjobb ilyen alkotása Rudolf Péter Üvegtigrise. Szánalmasan bukdácsoló figuráinak aranyköpései máig kedvelt szállóigéi a popkultúrának. Kevesebbet emlegetik azonban a film mélyebb jelentésrétegét, a magyar identitás kérdéseinek finom, szimbolikus megfogalmazását. Akár szerzői szándék volt, akár nem, a lelakott büfé és környéke értelmezhető jelképes helyszínként: hegyek övezik, tó van mellette, nyugati autók száguldoznak a közeli úton, és "lakói" az ígéret földjéről álmodoznak... A komikusan képtelen "Üvegtigris" cím ugyanúgy eltévedt hazánkat nevezi meg, mint Ady Endre híres metaforája, a "kompország". Az alábbi három feladatban a film ürügyén filozofálgatunk magyar sorskérdéseken "Rossz helyen van a kocsi..." mottóval.

1. feladat (esszé)

"Áldott inség: magyar élet..." címmel mutasd meg a népünkre oly jellemző lusta ragaszkodás és erőtlen elvágyódás kettősségét. Válaszodban kapcsold össze Ady Endre idézett gondolatait és az Üvegtigris című film kiemelt jeleneteit.

Áldott inség: magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kínhalál az üdvösséged.
(Bujdosó kuruc rigmusa)

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
(A föl-földobott kő)

Gaben: Na, ide figyelj, apám! Itt van egy amerikai büfé, igaz? Itt van egy tökös amerikai gyerek, igaz?
Lali: Nem vagyok amerikai...
Gaben: De az akarsz lenni.
Lali: Nem.
Gaben: Hanem mi akarsz lenni?
Lali: Tudja a tököm... boldog...?

2. feladat (kreatív próza)

"Rossz helyen van a nemzet, Árpád uram..."

Lali eleinte hallani sem akar arról, hogy rossz helyen van a büfé. Később barátai unszolására eljut addig, hogy a dombtetőről terepszemlét tartson, új helyet keresve az Üvegtigrisnek. Éppen úgy állnak fent, mint ahogy a honfoglaló Árpád és vezérkara a Feszty-körképen. Feladatunk ezt a két momentumot kapcsolja össze: képzeljük el, hogy a jövőt tudni vágyó Árpád fő táltosa nem pozitív jóslatot kap az égi szellemektől, hanem egy sötét álmot, amelyben a fentiek megmutatják neki népe jövendő balsorsát. Írd meg ezt a rémálmot, úgy, mintha a táltos nevében Árpádnak mesélnéd. Allegorikus formában jelenjenek meg benne a magyarságra váró szörnyűségek - a kereszténység felvételétől a szovjet megszállásig.

Segítség az allegorikus ábrázoláshoz:
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-7-osztaly/a-lirai-allegoria/a-lirai-allegoria
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/28.html

3. feladat (verses forma)

"Csak" formailag tér el az előző feladattól. Ugyanúgy a táltos jóslatát kell megírni, ám itt már régi nyelvállapotú, ütemhangsúlyos verselésben. Ehhez segítséget "A költészet matematikája: építsünk 17. századi versgenerátort!" című cikk ad, ajánlott sorfajták: felező nyolcas, felező tizenkettes. Egy hasznos tipp: ne jóslatként fogalmazzuk meg (mert nehéz a régies jövő idő képzése), hanem mint egy álmot meséljük el (az említett cikk eligazít a múlt idő jelének régi változataiban).

cím: irodalomnet@gmail.com

Többféle szinten közelítjük meg/gondoljuk át Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról című egyperces novelláját. Négy feladatot idézek:

1. szakiskola (az olvasás előkészítése)

Képzeljétek el magatokat a film ötletgazdájaként: hogyan adjátok elő a történetet az animátor csapatnak, hogyan (milyen néven) hivatkoztok  a szereplőkre, és hogyan értelmezitek a film üzenetét?

2. szakközépiskola (a film megtekintése és a novella felolvasása után)

Hasonlítsd össze Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról című novelláját és Thiago Aranha: Going Green című animációs rövidfilmjét, különös figyelemmel a novella abszurd beszédmódjára és a film képi/zenei megoldásaira. Miben hasonlít és miben különbözik a két mű üzenete? 

Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról

A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.
Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:
- Megvan az utolsó négy sor!
Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.
- Jaj, milyen leverő! - mondta a szerkesztő. - Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.
A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.

(folytatás)

3. szakközépiskola (szorgalmi feladat)

Nézd meg a Monthy Pyton sorozat "Bicycle Repair Man" című jelenetét, és írj egy rövid jegyzetet a novellából vett mottóval: "Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes."

4. szakközépiskola (szorgalmi feladat)

Az alábbi rövid klip kiváló példa arra, hogy nem kell feltétlenül bármit (és bárkinek) filmre adaptálni. Írj egy kritikus glosszát erről a félresikerült kísérletről.

A megoldásokat (a szerzők kérésére) a teljes név feltüntetése nélkül közöljük. :)

Óh te drága és erős Ernő
Kinek ereje az egekbe nő
Két lábon járó isten
Ily tehetség a földön sincsen

Footballnak legendája
Fiataloknak példája
Tökéletesség netovábbja
Nőknek igazi bálványa

Ernő aki sokat tett e hazáért
De a világba szinte minden elért
Kék szemű csodagyerek
De nem végzett egyetemet

Magyarország fontos ikonja
Mint kémiának az anyagok ionja
Jőjj és gyere ide hozzánk
Megmutatjuk merre menj tovább

Jöjj velünk és állj ki a sorból
hiszen személyed nem méltó e sorsra.
Lelked mely hatalmas és kegyes, a világ tetején a helyed. Az utad nem hiába sodrott ide. Az isteni dallamaid az emberek füleit zengik be. A fétisek bálványa vagy és figyelik minden mozzanatod, minden szavaddal az emberek szívét dobogtatod. Ne foglalkozz a pénzzel, kívánod és kapod.
Meg vagy áldva bölcsességgel és ésszel, te döntöd el kinek adod.
Neked csak hátrány az anyagi világ
A mennyekben bőségből nem lesz hiány.
Légy az istenek hírnöke
Azonban nem lehetsz saját hazád bölcse.

Ákos te drága hős, várunk rád mi, a nők
Te, kinek szíve nagy, mint a Hild téri Agóra
Csábításunk nem rossz, érzékednek utat moss
Vágyaidnak tégy eleget, hogy bujaságnak helye legyen
Alkohol nálunk tonna számra, ingere minden szemnek-szájnak.

Ó, Józsi! Művészek istene, jöjj hozzánk hisz te vagy nekünk a messiás. Műveid oly csodásak, hogy nem bírunk betelni velük, evezz partunkhoz, hogy testközelben csodáljunk téged s mindened. Itt megtalálod csodálóid, szeretteid s mindent mire vágysz. Vár rád álomnőd ki szeret téged s családod kik házatokban vár az asztalnál. A lottószámok ágyadba fekszenek a Tomorrowland-re megrendelt jegy mellett, mire osztályoddal mentek.

Ó te drága Marcell jöjj ide hozzánk hisz ‘ te vagy a hangszerek mestere, jer ide te alfahímek alfahímje te akinek oly csodálatos a felsőteste amiért minden nő epekedve könyörög. Jöjj ide és megkapsz minket is. Kielégítjük minden vágyad.

Jer, te erős Zsolti, jer magyarok kimagasló aranya. Állítsd meg a BMW-det, hogy hallhasd magas, üvegtörő, kihívó hangunkat, mert mi tudjuk, hogy hatalmas harcos vagy. Tudjuk, hogy messze földön te neked van a legjobb négykerékhajtásos turbodieseles 7 sebességes szekered. Te vagy a férjem, a kedvesem és az én körömpörköltem.

Gyere közelebb Törökszentmiklós hőse, Szolnok meghódítója, nőknek álma. Gyere csak gyere, van nálunk elég pálinka bőséggel, s közben meséld el Simsonod rettentő erejét. Nyertél már csatát eleget, túléled a matekórát, a törit. Te, aki felveszed a nem fogadott hívást, te, aki üres lottószelvénnyel is főnyereményt nyersz. Gyere, hadd vigyelek a bokorba.

Hé te ott, isteni szép Zeusz fia,
Ha közelebb jössz, olyan csábításban lesz részed, mint még senki másnak.
Sokan látogattak már meg minket,
ők azóta sem bánták meg tettüket
gyere ide és meséld el nekünk isteni történeteid.
Aztán mi is mesélünk neked szépeket.

Gyere hozzám, jó barát, emelj velem két kupát
Míg szép hangommal elcsábítalak, addig szépen álomba merülsz
Tarts velem, bízz bennem, minden jót megadok.

Hé te ott, isteni ivadék kinek
szeme mint az óceán kékje
gyere ide hozzánk végy meg minket
te küklopsz legyőző, Poszeidón fia.

Feladat:
Keress olvasmányaidból vagy filmekből olyan részleteket, amelyek indulatos társadalomkritikát fogalmaznak meg. A fent olvasható részlet Villon: Ballada a parlamenthez című balladájának záró versszaka. Az alábbiakban szintén az ő művével kezdünk, majd egy életrajzi regény részlete után két filmből idézünk. 

Párizs, 15. század

Francois Villon: Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri

A bitang úr, ki nyakig ül a borban
és szolgáit véresre vereti,
a hájas püspök, ki a kolostorban
a szűzapácát kergeti,
királyok és egyéb zsiványok,
s kopasz ruék, kik csorgó nyállal
röhögnek ronda képeken,
és kocsmahősök, kik az árok
mélyén böfögnek részegen,
stricik, sintérek, ágyrajárók,
kerítőnők és zugbankárok:
bocsássanak meg mind nekem.

Zsidók, kik pénzüket kamatra adják,
hogy a szegényen bőrt se hagyjanak,
és kurvák, akik mellüket mutatják,
hogy a polgárok kedvet kapjanak,
proletárok, akik kijátszva
döglenek meg a híd alatt
és lázadók, akik a nyárfa
ágán a szabadságra várva
fityegnek sárga zsinegen,
királyleányok, grófok, bárók,
klozettosnők és lócsiszárok:
bocsássanak meg mind nekem.

Csak az átkozott polgármester nem!
Annak még egyszer a képére mászok,
mert a zsarukkal pőre seggemen
forgáccsá verte a korbácsot,
elvette pénzemet és ráadásul
ebédre megrohadt kölest adott.
Kóterben várom most a holnapot,
hátam feltört az ágy deszkáján
s nyolcvan font ólom lóg a térdemen,
csak így történt, hogy a pofáján
nem ül még ott a névjegyem,
és ezt bocsássa meg nekem.

A tiszt urak, kik hősi pózzal
csörtetik rozsdás kardjukat,
s a kölykök, kik bársonyzacskóban
hordják körül a farkukat,
a dáma drága bundájában,
ki megfesttette ősz haját,
s a délelőtti napsugárban
büszkén riszálja vén farát:
ti, kik dáridóra vártok,
míg mi vánszorgunk éhesen:
hogy eleget nem köptem rátok,
bocsássátok meg énnekem.

Büdös zsaruk, kik minket űznek
a föld felett s a föld alatt,
és hadvezérek, kik vérünkkel
foltozzák meg a várfalat,
de a rongyosat elítélik,
mert a törvény is csak csalás:
vérrel fogunk fizetni nékik,
ha jön a nagy leszámolás.
Hogy ezt a harcot meg nem érem
s mint hadnagy, nem vezethetem,
azt ők mindnyájan, remélem,
könnyen bocsájtják meg nekem.

AJÁNLÁS:

Verjétek nehéz vasbunkókkal
rántottává a képüket;
ruhátokról a nyári zápor
lemossa majd a vérüket.
Egyébként François Villon a nevem,
ezt senki ne bocsássa meg nekem. 

London, 17. század

Thetfordban annak idején figyelmeztették, hogy London bűnös város. De most, ahogy tágra nyitott szemmel kószált a csatornaszerű utcákon, kezdett rájönni, hogy két­fajta ember van: olyan, aki bűnt követ el, s olyan, akinek az élete maga a bűn. Ebben a korban a londoni alsóbb osztály­beli, a fenevad, akinek a sikátorútvesztő volt az erdeje, ol­csó pálinkán, olcsó bűnön, olcsó rablásból élt. Az elsőért lassú halál volt a büntetés, a másodikért borzalmas halál, a harmadikért akasztás, agyonkövezés, felnégyelés. Két pennyért a sárga földig le lehetett részegedni, s mivel a ré­szegség volt az egyetlen módja, hogy a szegény ember elfe­lejtse: a pokol itt van és nem a másvilágon, a pálinka az évek folyamán szinte minden ételt helyettesített már. Há­roméves gyerekek pohárszám itták a pálinkát, a szoptatós anyák pálinkán éltek, s azzal csendesítették le csecsemőjü­ket, a munkások kancsó pálinkát hajtottak föl vacsorára, az öregek pálinkával siettették a halálukat, az ifjak pálinkával őrjítették magukat. Némely utcákon a nap bizonyos órájában az egész lakosság tökrészegen fetrengett a pálinkától. A prostituáltak elestek a keresetüktől, hiszen akármelyik nő - a gyereklánytól az anyáig - hajlandó volt egy pennyért eladni magát, hogy őrlődhessen a pálinkamalomban.
Ebben a környezetben élt, ivott, futkosott patkányként, lopott, káromkodott, verekedett, hált sikátorokban, ólak­ban, nyirkos pincékben Tom Paine. (...)
Valahányszor nagyobbfajta kivégzési felvonulás volt, mely a Newgateből indult, s pompás, két mérföldes menetben haladt Tyburnig, egész London ünnepelt. A felvonulás két mérföldes vonalán véges-végig hul­lámzottak az arcok. A csőcselék egyetlen örvénnyé vált, mely kavargott, hánykolódott, huhogott, kiabált, fütyült, üvöltött; férfiak, nők, gyerekek, öregapók, csecsemők; szinte mindenkinél volt kenyér, sajt és uborka, a tagbasza­kadt iparosok, mesteremberek bort hoztak, a munkásnép­ség pálinkát és sört. Felvonultak a zsebmetszők, útonállók, szajhák, nemesemberek, tudósok, s hintókban és hordszékekben az ország előkelő urai és hölgyei. Mert ha egy em­ber halni megy, az nagy és dicső jelenet, olyan, amilyennel a színpad vagy a hálószoba nem szolgálhat. S ha a szeren­csétlen ilyen közel jutott már a menny vagy a pokol kapui­hoz, mit számít, hogy származása előkelő vagy alantas?
(Howard Fast: Tom Paine)

New York, 21. század