2021-es tételsor: kattints ide 

I. Kommunikáció témakör

1. A kommunikációs folyamat tényezőinek, céljának, funkcióinak, valamint ezek összefüggésének megértése, bizonyítása beszédhelyzetek elemzésével, szövegértelmezéssel, szövegalkotással.

A kommunikáció szó latin eredetű (jelentése: közössé tesz): tájékoztatás, információcsere.

tényezői:

1. Közlő vagy feladó (aki beszél).

2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek).

– A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak.

3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)

4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek.

5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését.

6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb.).

– a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van).

2. Az emberi kommunikáció nem nyelvi jelei és kifejezőeszközei (pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, testtartás, fejtartás, csend).

(metakommunikáció: 75% - nyelvi: 25%)

Tájékoztatnak a beszélő (Feladó) érzelmi állapotáról + a hallgatóhoz (Címzetthez) való viszonyáról. A hallgató is állandó visszajelzést ad

Nyomatékosítják a szöveget, mondanivalót (Üzenetet)

Kultúránként változóak is lehetnek (pl. araboknál elvárás, hogy evés után böfögni kell – nálunk illetlenség; vagy a japánok mindig meghajolnak a tisztelet jeléül - nálunk a hajlongás megalázkodást, szolgalelkűséget jelent)

1. A beszéd zenei eszközei: hangsúly – hanglejtés – hangerő – beszédtempó – beszédszünet

2. Mimika – arcjáték: tekintet, 4 alapvető érzelem (öröm, bánat, meglepettség, undor)

3. Gesztusok (kézmozdulatok)

feltartott mutatóujj: leckéztetés, fenyegetés - kéztördelés: bizonytalanság, szorongás - kifelé nyitott tenyér a test előtt: elutasítás - kitárt karok: öröm, ölelési szándék - összetett kéz: kérés

4. Testtartás: A magabiztosságot az jelzi, ha valaki minél több helyet foglal, minél több helyre terjeszti ki a testét (asztalon a láb: területmegjelölés, hátradőlés: önbizalom)

Az önbizalomhiányt, szorongást az jelzi, ha valaki minél kisebbre húzza össze magát, a kezét a teste elé veszi. Görnyedt testtartás, pótcselekvések (pl. körömrágás, kéztördelés, hajbirizgálás).

3. A kommunikáció formája: a szóbeliség és az írásbeliség.

Mindennapi életünkben lényegesen többet beszélünk, mint amennyit írunk, de a nyelvi normák teljesebben, magasabb szinten érvényesülnek az írott nyelvben.

A szóbeli közlés

- Hallható (akusztikai), időhöz, helyhez kötött, általában mulandó

- A közlésfolyamat résztvevőinek visszajelzési lehetőségei vannak

- Gyors gondolkodást igényel, mert azonnal kell fogalmazni

- A nyelvi és a nem nyelvi és zenei kifejezőeszközök egyaránt fontosak

- Ösztönösebb, igénytelenebb szóhasználat, lazább szerkesztésű mondatok jellemzők

- Nyelvi illemszabályokhoz kevésbé igazodik, azoktól kisebb-nagyobb mértékben

eltérhet

- Hiányos szerkezetű mondatok túlsúlya.

- Nyelvi panelek, töltelékszavak, közhelyek használata előfordul. Gyakoriak a

mellérendelések.

- Beszélgetés, vita, interjú, megbeszélés, előadás, felszólalás, rádiós-televíziós

hírolvasás stb

Az írásbeli közlés

- Olvasható (vizuális), időben kevésbé korlátozott, helyhez kevésbé kötődik

- A visszajelzési lehetőségek korlátozottak vagy időben késleltetettek

- Időt hagy a gondolkodásra

- A nem nyelvi kifejezőeszközök kevésbé fontosak.

- Tudatosabb, igényesebb szóhasználat és szabályosabb mondatszerkesztés.

- Nyelvi illemszabályai szigorúbbak

- Teljes mondatok túlsúlya

- Előfordul(hat) irodalmi vagy szakszavak használata is. Csiszolt mondatok,

alárendelések,

- arányosság jellemzi.

- Tanulmány, cikk, hivatalos levél, magánlevél, napló, emlékirat, kritika, esszé.

4. Tény és vélemény, tájékoztatás és véleményközlés megkülönböztetése a tömegkommunikációban

Tájékoztató műfajok:

1. Hír:

- az újságírás egyik alapműfaja

- friss, közérdekű információt kell közölnie

-  az alábbi kérdésekre válaszol: Ki? Mit? Mikor? Hol? Miért? + Hogyan? (5+1)

- elsősorban tájékoztat

- mindig címmel jelenik meg

2. Tudósítás: helyszínről jelentkező hír

3. Riport: az újságíró egyszerre elbeszélő és cselekvő résztvevő, párbeszédeket, helyzetrajzot, jellemfestést, személyes hangot alkalmaz

4. Interjú:

- párbeszédes szerkezet (kérdés—felelet)

- kifejtett beszélgetés egy a befogadó érdeklődésére valamilyen szempontból számot tartó személyiséggel

Véleményközlő műfajok:

1. Kommentár = hírmagyarázat:

- hírek, információk megértését segíti elő háttéranyagok bemutatásával

- fogalmakat magyaráz, értékel, véleményt mond benne

2. Glossza:

- rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záródó írás

- bármilyen hétköznapi jelenséget gúnyol

- személyes hangvételű

- stíluseszközei: a nagyítás, túlzás, fokozás

- az olvasó érzelmeire kíván hatni

3. Jegyzet:

- valamilyen hétköznapi esemény egy-egy szálát ragadja meg

- rövid, stíluseszközökben gazdag

- célja: hasson az olvasó érzelmeire és gondolkodásra késztesse

II. A magyar nyelv története

5. A magyar nyelv eredete, finnugor rokonságának bemutatása.

A nyelvek közös származás alapján nyelvcsaládokra oszthatók. Egy-egy nyelvcsalád valamikor közös nyelvet beszélt, ezt nevezzük alapnyelvnek. A nyelvrokonság azt jelenti, hogy egy „nyelvcsaládba” tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből az idők folyamán – a történelmi és társadalmi változások, a térbeli eltávolodás eredményeként – önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonatkozásokat is megőriztek.

A magyar nyelv a finnugor eredetű, s mint ilyen az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik. A finnugor őshaza hollétére vonatkozóan különféle elméletek születtek. Az ősi együttélés helyét valahova az Ural-hegység délnyugati lejtőjére teszik.

Bizonyítékok: szabályos hangmegfeleltetések: az ősi örökség szavaiban az azonos helyzetben levő hangok egy-egy nyelvben azonos módon viselkednek: vagy megmaradnak, vagy azonos módon változnak meg

6. A mai magyar nyelvművelés néhány kérdése.

A nyelv folyamatosan változik, sosem állandó.

A nyelvművelés a nyelvünk mai állapotát, működését, használatát vizsgálja.

A nyelvművelés célja:

- Az emberek minél jobban ismerjék a nyelv használati szabályait, és ennek megfelelően beszéljenek és írjanak

- A nyelv minél alkalmasabb legyen a nyelvhasználók igényeire és a világos közlésre

Leggyakoribb nyelvhasználati problémák / hibák napjainkban:

- Töltelékszavak használata: hát, izé, tök, ilyen, stb.

- Túl sok szleng szó, kifejezés használata:

szerencse: mák, mázli, stb.

meghal: kipurcan,kinyiffan, feldobja a talpát, stb.

pénz: zsé, lóvé, zseton, suska, stb.

- Trágár, igénytelen szavak használata

- Aránytalanul sok szórövidítés: pl. Balcsi, fürcsi, kari, tali, depi, cuki,stb.

- Direkt helyesírás torzítás (főleg interneten, sms-ben): cejetlek, naon, jah, vok, stb.

- Elharapott szóvégek: pl. azér’; mer’; stb.

- „nákolás” – E/1 feltételes módban: olvasnák, akarnák, stb. (helytelen formák)

„suk-sükölés”: szeretjük helyett szeressük, látjuk helyett lássuk (helytelen formák)

- ikes igék E/1-ben kijelentő módban: dolgozom helyett dolgozok; eszem helyett eszek (helytelen formák)

- Névelők helytelen használata: a Kati, a Tomi (nevek elé nem szabadna kitenni!)

- Túl sok idegen szót használunk; ez hibának számít, ha van helyette rendes magyar megfelelője is a kifejezésnek. Pl. happy, like, feeling, shopping

- Terjengő névutós szerkezetek (A kérését továbbították a vezetőség felé)

A nyelvművelés területei, eszközei:

A nyelvművelés legfontosabb területe az oktatás. Ezen kívül különböző nyelvművelő rádióműsorok, internetes honlapok, folyóiratok, kulturális rendezvények

7. A mai magyar nyelvművelés néhány kérdése

 Leggyakoribb nyelvhasználati problémák / hibák napjainkban:
- Töltelékszavak használata: hát, izé, tök, ilyen, stb.
- Túl sok szleng szó, kifejezés használata: - szerencse: mák, mázli, stb.
- meghal: kipurcan, kinyiffan, feldobja a talpát, stb.
- pénz: zsé, lóvé, zseton, suska, stb.
- Trágár, igénytelen szavak használata
- Aránytalanul sok szórövidítés: pl. Balcsi, fürcsi, kari, tali, depi, cuki, stb.
- Direkt helyesírás torzítás (főleg interneten, sms-ben): cejetlek, naon, jah, vok, stb.
- Elharapott szóvégek: pl. azér’; mer’; stb.
- „nákolás” – E/1 feltételes módban: olvasnák, akarnák, stb. (helytelen formák)
- „suk-sükölés”: szeretjük helyett szeressük, látjuk helyett lássuk (helytelen formák)
- ikes igék E/1-ben kijelentő módban: dolgozom helyett dolgozok; eszem helyett eszek (helytelen formák)
- Névelők helytelen használata: a Kati, a Tomi (nevek elé nem szabadna kitenni!)

Túl sok idegen szót használunk; ez hibának számít, ha van helyette rendes magyar megfelelője is a
kifejezésnek. Pl. happy, like, feeling, shopping, stb.
Ezeket sokszor magyarosan toldalékoljuk: feelinges, shoppingolok, stb

 III. Ember és nyelvhasználat

8. Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre

Az információk világában való eligazodás lényege a keresés.
Információs társadalomnak nevezik a XX. század végén kialakult társadalmat, melyben az információhoz és a tudáshoz való hozzáférés könnyebbé és gyorsabbá vált.
Az információs társadalom is épít a nyelvre, hiszen az információ sokszor nyelvi alapú. Igaz, sok esetben a nyelvi közlés már csak kiegészíti a képeket és a mozgóképeket. Az információs technikák a nyelv minden szintjén hatnak, megváltozik az írás, a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegalkotás, a nyelvhelyesség és a helyesírás.
Az e-mail, az sms és a chat létrehozta az „írott beszélt nyelvet”. A kézírás gyakorlata ritkul, többek szerint romlik is az íráskép.
A szövegszerkesztők automatikus javításai régóta befolyásolják a helyesírásunkat. Például elfedik a tudásbeli hiányosságokat. A hónapok nevét a magyar kisbetűvel kezdi, de a szövegszerkesztő az évszám pontja miatt nagybetűvé módosítja. E hiba még az üzletekben kapható naptárakon is megjelent. Az írásjel-használati hibákat a szövegszerkesztők sem tudják kijavítani.
Hiaként ki szokás emelni a rövidítések nagy számát, az sms és az azonnali üzenetküldő programok hatására: Itt jelentek meg az emotikonok is, amelyek megváltoztatták az írás természetét. Az informatika elsődleges nyelve az angol, így annak hatása erős a szókincsre: Az egyes márkanevek közszóvá válnak: guglizik, fészbúkol, tweetel (tvítel).

9. Csoportnyelvek, szaknyelvek, rétegnyelvek, hobbinyelvek. A szleng és az argó.

Minden ember több különböző nyelvközösségbe tartozik. Ezeknek a nyelvközösségeknek eltérő a nyelvhasználata; azaz különböző nyelvváltozatokat beszélnek. Ezek a nyelvváltozatok szókincsükben és a nyelvtan eltérő használatában különböznek egymástól. Az egyes nyelvváltozatok bizonyos sajátosságaikban térnek el a köznyelvtől.

A nyelvváltozatok összessége: nemzeti nyelv.

norma: követendő nyelvi minta –nyelvi igényesség jellemzi.

- ifjúsági-és diáknyelv: fiatalokhoz kapcsolódik; kötetlen, laza nyelvváltozat. Nagyon találékony, humoros tud lenni; sokszor fellazul divatszavakkal és szleng elemekkel. Határozott, őszinte, harsány.

pl. befalsul;doga; diri, karó, surranó, pézsé, stb.

képszerű kifejezések: kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás; olajra lép;

- szleng: A köznyelvnél lazább és igénytelenebb nyelvváltozat. Fő jellemzője a kötetlenség. Régen főleg a fiatalokra volt jellemző, ma már szinte mindenki használja; sőt, a tv-ben, filmekben, sajtóban is egyre több szlenggel találkozunk (bulvár lapok / műsorok; internetes sajtó).Célja, hogy színesítse a köznyelvet, humoros, tömör, velős legyen

pl. ciki, dumál, parázik, csaj, bige, csóró, pia, zsé, lóvé, mázli, tata, pali, zsernyák, kipurcan

- tolvajnyelv -argó: Alvilághoz kötődik, titokzatosságra és elkülönülésre törekszik. Célja, hogy akik nem tartoznak a csoportba, ne értsék, hogy a tagok miről beszélnek. (Bizonyos elemei átszivárogtak a szlengbe, így közismertté váltak) pl.kiló (száz); rongy (ezer)

IV. A nyelvi szintek

10. A morfémák, szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában.

Képző:

– a legbelsőbb helyzetű szóelem, közvetlenül a szótő után áll. Megváltoztatja a szótő jelentését, s teljes ragozási sort indít el. Új szótári szó jön létre, melynek önálló ragozási rendszere (paradigmája) van. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját és ezzel együtt mondatbeli szerepét is. Megtűrnek maguk mellett másik képzőt, akár többet is (kert-ész-ked-het).

Jel:

– nem alkot új szótári egységet, csupán módosítja a fogalmi jelentést, valamilyen nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítja azt (idő, mód, birtoklás, többség). Valamilyen viszonyt fejez ki. A jel közbülső helyzetű szóelem: előtte a képzők állnak, utána a rag.

Rag:

– a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés jelentésmozzanatának kifejezője. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. A rag szóalakzáró morféma, a képzők és jelek után áll, semmilyen más morféma nem követheti.

Szerepe:

1. Jelölhet mondatbeli viszonyokat (esetragok).

2. Kifejezheti az egyeztetést (névszói és igei személyragok).

Általános kapcsolódási sorrend: szótő(1) + képző(2) + jel(3) + rag(4) Ettől való eltérés néha előfordulhat. (Középfok jele megelőzheti a képzőt: nagy-obb-ít; rag után képző áll: három-szor-i, nagy-ban-i)

11. A szószerkezet fogalma, a szintagmák típusai, szerepük a mondat felépítésében, mondatbeli viszonyaik.

Tegnap a színház igazgatója behívatott hat színészt.

 V. A szöveg

12. A szövegkohézió, a témaháló és a cím.

A szövegösszetartó erőt (kohézió) a szövegösszefüggés (kontextus) síkja adja:
1. nyelvtani kapcsolóelemek
2. jelentésbeli kapcsolóelemek

A nyelvtani kapcsolóelemek:

- A határozott névelő: pontosan utal a már korábban megnevezett dologra
Amikor a főnév először fordul elő a szövegben, általában határozatlan a névelő (egy királyfi). Újabb előfordulása esetén ismertté válik, erre utal a névelő is (a királyfi)
- A kötőszók: a tagmondatokat egymáshoz kapcsolják
- A névmás: helyettesítő, tömörítő forma, segítségével elkerülhetjük a szóismétlést
- A ragok és jelek: mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét
- Határozószók és névutók: utaló és viszonyító feladatot látnak el
- Szórend: kiemelés eszköze
- Téma és réma: Az új elem (réma) a következő mondatban már ismert elemként jelenik meg

A jelentésbeli kapcsolóelemek:

- Ismétlés: tartalmi megrősítés, fokozás
a szó szerinti ismétlés lehet unalmas, fárasztó. Jelezheti azt, hogy nem figyel a másik. De lehet stilisztikai oka is, pl. nyomatékosítás vagy kulcsszó.
- Rokonértelműség: az ismétlődés sajátos formája, az egyhangúság elkerülése lel - talál
- Nemfogalom - fajfogalom: tárgyak, élőlények csoportjának elnevezése
-Felsorolás: a halmaz elemeinek felsorolása
- nemfogalom – fajfogalom: ember – férfi, növény- virág-tulipán

13. A továbbtanuláshoz, illetve a munkavállaláshoz szükséges szövegtípusok

A hivatalos levél elején fel kell tüntetnünk a címzett adatait (egyes típusokban a feladóét is), ezt követi a tárgy megjelölése és a megszólítás, a levél szövege, majd zárásként az üdvözlés, a keltezés (hely, dátum) és az aláírás.

Modern önéletrajz:

14. Az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (pl. honlap, blog, internet), az új közlésmódok társadalmi hatása.

VI. Retorika

15. A beszéd felépítése, a beszéd megszerkesztésének menete az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

A beszéd szerkesztésének lépései:

1. A témával kapcsolatos anyaggyűjtés

2. Vázlatírás: rendszerezettebbé, követhetőbbé teszi a gondolkodásunkat, meghatározhatjuk benne a beszéd felépítését, az alapvető gondolatok sorrendiségét. Tisztáznunk kell benne az elrendezés elvét (időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozat). A vázlat állhat címszavakból vagy tételmondatokból.

3. Kidolgozás:a szöveg egységének elvei:

Haladás vagy folyamatosság: a tárgy kifejtésének továbbvitele, előre- és visszautalásokat, láncszerű szerkesztést alkalmaz

Arányosság: az egyes szerkezeti egységek terjedelmét fontosságuk mértéke szabja +.

4. Önellenőrzés

A beszéd felépítése:

1. Megszólítás (adott esetben hatása lehet az egész beszéd hangnemére)

2. Bevezetés: egyben témamegjelölés, a téma körülhatárolása, definiálása, a főbb tárgykörök megnevezése

3. A téma kifejtése: hatásos érvek, cáfolatok összefüggő felépítése

4. Bizonyítás

5. Szónoki kérdések

6. Lezárás

16. Az érvelés műfajai: a tétel, a bizonyítás, a cáfolat, az érv és az ellenérv

1. A definícióból levezetett érvek: valamely bizonyított tételt, definíciót használjuk
2. Az ok-okozati összefüggésből származó érvek: alapja az okfejtés
3. A körülményekből levezethető érvek: pl.: Édes Anna elkövette a gyilkosságot, mert kegyetlenül bántak vele a gazdái.
4. Az összehasonlításon alapuló érvek: az analógia igen hatásos érvelési mód: az érvek szemléletesebbé tételére, megerősítésére használjuk fel őket (formájuk gyakran metafora vagy hasonlat).
5. A bizonyítékokból származtatott érvek: tények, statisztikai adatok, kutatási eredmények, jelentések, beszámolók stb. A bizonyítékoknak mindig megbízható, hiteles (megnevezett) forrásból kell származniuk.
6. Az ellentéten alapuló érvek: bizonyítjuk, hogy az ellenkezője hamis.
7. Valószínűségen alapuló érvek: alapja olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit mindenki elfogad. Pl.: Vörös az ég alja, valószínűleg fel fog támadni a szél, hamarosan nagy vihar lesz.
8. Tekintélyre vonatkozó érvek: egy tekintélyes ember szavaira hivatkozik.

17. Az összefoglalás funkciója és típusai (pl. vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés).

A vázlat a szöveg gerincét alkotja. Akkor áttekinthető, ha az azonos rendű címek, vázlatpontok egymás alatt helyezkednek el (legmagasabb rangú címek bal margónál, az alájuk rendelt vázlatpontok jobbra lejjebb kezdődnek). Áttekinthetőbb, ha az egyes szinteket számokkal és betűkkel jelezzük.

A vázlat típusai:

egyes bekezdések fő gondolatát tartalmazó mondat, a tételmondat felel meg a vázlatpontoknak
egyes részek kulcsfogalmai, kulcsszavai a vázlatpontok

VII. Stílus és jelentés

18. Az egyszerűbb szóképek köznyelvi és szépirodalmi szövegekben: hasonlat, metafora

metafora: névátvitel

hasonat: névátvitel, amelyben jelzed a hasonlóságot (mint)

megszemélyesítés: emberi tulajdonságot, viselkedést vetítesz ki 

19. A jellegzetes stílustípusok (stílusárnyalatok) megismerése (pl. bizalmas, közömbös, választékos), felismerése, hatásának elemzése.

A stílus mindig választáson alapul.

Szavaink egy része semleges, közömbös stílusú. Amikor kimondjuk őket, nem szándékozunk különösebb hatást kelteni velük az adott szövegben, amikor pedig halljuk őket, csak jelentésükkel keltenek bennünk hatást. Általában így használjuk a fül, kutya, hideg, nagy stb. szavakat.

Hat stílusréteget különböztetünk meg:

társalgási (magánéleti),
tudományos,
publicisztikai,
hivatalos,
szónoki (nyilvános, közéleti),
irodalmi.

A stílustípus a stílusrétegeken belüli fogalom, amely a szöveg funkciójához és a szituációhoz kötődik. A stílustípus lehet bizalmas, közömbös és választékos.

20. A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ)

 A publicisztikában fontos szerepe van a szöveget kísérő vizuális, nem nyelvi jeleknek: a tördelésnek (elrendezésnek), a betűtípusnak, a betűméretnek, a betűszínnek, valamint a képeknek, illusztrációknak. A kiemelések (dőlt vagy félkövér betű, nagybetűs írás) az olvasó figyelmének irányítását szolgálják.

Címadás, figyelemfelkeltés
A publicisztikában a hatás fontos eleme a cím, illetve a bevezetés, amelyek a figyelemfelkeltést célozzák. Ennek érdekében többféle típusú címet alkalmaznak.

Az állandósult szókapcsolatokat, közmondásokat kreatívan alkalmazó címek (pl. Sok kicsi sokra megy) vagy a közhelyeken, megszokott fordulatokon kissé változató, humoros vagy különleges címek (pl. Vihar egy pohár borban) jobban megragadják a figyelmet, felkeltik az olvasó kíváncsiságát, részben azáltal, hogy nem sokat árulnak el a tartalomról, részben a megszokottól való eltérés miatt.