A Waldorf Iskola 10. évfolyamos tanulói - miután megismerkedtek a görög istenekkel és a világ teremtésének történetével - azt a feladatot kapták, hogy ötfős csapatokba szerveződve írjanak egy politeista teremtéstörténetet. A feladat két részből állt:

1. Saját nevüket visszafelé olvasva alkossák meg isteni nevüket. (Ez lehetett kereszt, vezeték, de akár becenév is.)

2. Az isten-nevük hangzásából vagy saját tulajdonságaikból kiindulva dötsék el, hogy mely erőknek, cselekvéseknek az istenei.

3. Ha mindezzel elkészültek, elkezdhették a közös világuk megteremtését.

1. csapat - Az istennők teremtő ereje és az első halál

Mester Boglárka – Igob, a Föld istene

Pitó Kitti – Ittik, a Tűz istennője

Rácz Melinda – Adnilem, a Víz istennője

Gyuricza Noémi – Iméon, a Levegő és az Élet istennője

Csíkos Zenina – Aninez, a Túlvilág istennője

Történet:

Először volt a Föld. A Föld sóhajtott magányában, s ez a sóhaj lett a Levegő. A Levegő elszállt a Földtől, mert könnyű. A Föld újra magányos, ezért sír és a könnyeiből lesz a Víz, amelyből híd keletkezik, mert ez egy köztes anyag a Föld és a Levegő között.

Egyszer a Föld és a Levegő elhatározták, hogy teremtenek életet. A Víz is segíteni akart, de nem engedték neki, mert féltek, hogy tönkreteszi. Amikor a Víz mégis belefolyik a teremtésbe a Levegő és a Föld fejéből kipattant a szikra, amivel vissza akarják fogni. Ez a szikra növi ki magát a Tűzzé. De mivel a tüzet nem lehet irányítani, kitör a káosz. Ebből a káoszból születik meg az első emberpár, Mádám és Avé. Bennük teremtődik meg az egyensúly a káoszból. Tökéletesebbek lettek teremtőiknél, Isteneknek születtek. A négy elem istene féltékeny lesz, és megfosztja emlékeiktől Mádát és Avét, akik teljes tudatlanságban élnek. Lesznek gyerekeik. Mádá egyszer lemegy a vízpartra fürdeni, lebukik a víz alá, de Adnilem nem engedi fel újra. Mádá belefullad a vízbe és az első halálból születik az alvilág istennője, Aninez. Azért ölte meg Adnilem Mádát, hogy a többi isten eszébe vésse: őt nem jó alábecsülni.

2. csapat - A lázadó istenek

Egressi András – Sindra, az Óceánok istene

Rácz Zsolt – Zcár, a Pokol istene

Matusinka Benjámin– Ikiki, a Halál istene

Bloemsma Martin – Initram, az Élet istene

Halász Marcell – Llecram, a Bulika istene

Történet:

Az előző istenek - utolsó reményükként - megteremtették Sindrát. Azonnal munkára fogták, de mivel nem voltak vele megelégedve, ezért megverték. Fájdalmában elkezdett sírni, amivel elárasztotta Ynobát. Icram (egy másik csapatból való isten)  köhintett egyet egy fekete lyukba, hogy az elnyelje a hangot. Köhintésének rezgése eljutott Ynobába. Sindra fingott egyet és kirepült a szeméből négy csipa, ezek beleestek a vízbe amiből kikelt Zcár, a Pokol istene, Ikiki, a Halál istene, Initra, az Élet istene és Llecram, a Bulika istene.

Sindra elfáradt és megkérte az új isteneket, hogy folytassák ők a munkát. Se perc alatt befejezték a munkát, s az olyan jó lett, hogy a korábbi istenek megirigyelték és elkezdték lerombolni azt. Az új istenek fellázadtak és a földet, amit teremtettek Dszlycslylendnek nevezték el. Dzslycslyend (ejtsd: Dzsipszilend) fővárosa Abony City. Ezek az istenek a saját szabályaik szerint éltek és mind felhőkarcolókban laknak, Abonynak ezt a részét pedig Dubajnak hívják.

3. csapat - Az istenek bukása, a technika felemelkedése

Raffael Milán – Náli, Abony Istene

Gál Norbert – Ibron, a jósisten

Dér Bence – Rédusz, az Összeesküvés istene

Végh Márton – Icram, a Gondolat istene

Csörgő Krisztina – Anitszirk, a fodrászat istene

Történet:

Rédusz az Összeesküvés istene és Ibron a jósisten Icram, a Gondolat istene elé járultak egy felfoghatatlanul bonyolult kérdéssel. Icram több örökkévalóságon át gondolkodott a kérdésen. Nálim, Abony istene egy alkalommal megelégelte, hogy Icram mindig csak gondolkodik és semmi igazán istenit nem csinál. Ezért meglátogatta Icramot és megpróbálta lebeszélni örökkévalóságokon át tartó gondolkodásáról a jósisten segítségével. Végül az újabb örökkévalóságokon átívelő vitának Anitszirk vetett véget az ötletével, hogy Icram építsen valamit, ami gondolkozik helyette. Icram eleinte nem egyezett bele. „Még hogy holmi gépezet elvegye a munkámat!”

Azonban a dologban Icramnak már nem volt választása. Az istenek már elkezdték a Gondolkodót építeni és azt mondták, hogy a legnagyobb gondolkodó büntetést fog kiszabni Icramra, ha nem segít megépíteni. Arról, hogy a Gondolkodó valóban megbünteti Icramot Rédusz és a jóslás istene gondoskodott. A büntetés abból állt, hogy mikor a Világegyetem, amelyben az istenek legfőbb világa volt, visszaáll eredeti állapotába, akkor és csak akkor térhet vissza. Így hát Icram végül beleegyezett. Icram tudta, hogy az istenek nem lesznek képesek elvégezni a száműzést. Folyamatosan megpróbálta szabotálni a Gondolkodó építését. A szabotázs sosem járt sikerrel, de az istenek sem tudták az okozott károkat teljesen kijavítani. Végül a Gondolkodó a toldozgatásnak hála, elkészült. Néhány rejtett hiba ütötte fel a fejét, melyek a Gondolkodó önállósodását eredményezték, és ezáltal az eredeti célján jóval ambíciózusabb projektbe kezdett. Egy új multiverzumot akart építeni. Az istenek, élükön Nálim, Abony istennel, próbálták leállítani az immár legnagyobb Gondolkodót, de az már akkora hatalommal bírt, hogy mikor az istenek együttes erővel kitaszították a létezésből az sem állíthatta meg.